Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Macaca fascicularis (Raffles, 1821) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 AWikifajok tartalmazKözönséges makákó témájú rendszertani információt.  AWikimédia Commons tartalmazKözönséges makákó témájú médiaállományokat ésKözönséges makákó témájú kategóriát. |
Aközönséges makákó vagyjávai makákó(Macaca fascicularis) amakákók leggyakoribb, legnagyobb területen elterjedtfaja, aminek a változatos élőhelyeken számos földrajzi változata alakult ki.
OtthonosHátsó-Indiától aBengáli-öbölig, azIndiai-óceánban aSzunda-, azAndamán- ésNikobár-szigeteken, aCsendes-óceánban aFülöp-szigeteken.
Eredeti elterjedési területén kívül számos helyre betelepítették, így ma már vadon élHongkong,Pápua Új-Guinea, aPalau szigetek ésMauritius területén is.
Sűrűesőerdők, másodlagos erdők, mangroveerdők lakója, gyakran folyók közelében él.
Teste 60–65, farka 50–55centiméteresre nő meg, testtömege 3–9 kg. Anőstények jelentősen kisebb termetűek, mint ahímek. Pofája sötét, hasa bőrének színezete kékes, a szem körüli bőrszíne fehér. Körszakálla rövid, különösen a vénhímek hajzata erősen hátrasimított; a nőstényeké és fiataloké többé-kevésbé taréjosan feláll, középütt felkunkorodik. Az egyes alfajuk bundája rendkívül változatos színárnyalatokat ölt; a törzsváltozaté felül feketével átitatott, zöldes olajbarna, alul gyérebb és piszkosfehér, lába belül szürkés. Végtagjai feketések, miként a farka is. Szempillái fehérek, szivárványhártyája barna.A nőstények hátsó testfele az ivarzás körüli időszakban igen változó mértékben megduzzad.
Aközönséges makákó különlegesnek számít a makákók között, mivel táplálékát gyakran a tengerpartárapályzónájának területeiről szerzi be. Apály idején kisebb-nagyobbrákokat,kagylókat, csigákat ejt zsákmányul. Eredetileg fán lakó állat, azonban szívesen tartózkodik a talajon, sőt bemegy a vízbe is, ahol kitűnően úszik. A javai makákók 6-100 fős, kevert ivarú csoportokban élnek, ahol egy felnőtt hímre két-három felnőtt nőstény jut. A fennmaradó hímek vagy egyedül vagy csapatokba verődve élnek. A nagy csoport két alcsoportra tagozódik. Az egyik a központi csoport, amelynek egy hím a vezetője, és a nőstények, valamint a növendékek nagy része ide tartozik. A másik alcsoport alkotja a perifériát, amelybe a szubdomináns hímek tartoznak, esetleg néhány nősténnyel. Mindkét ivarnál teljesen tiszta rangsor alakul ki, amely az életkoron, a rokonsági fokon és az egymás közötti szövetségeken alapul. A nagyon idős állatok fokozatosan kiesnek a hierarchiából.
Ellés az év bármely szakában történhet, melyet 160-170napos vemhesség előz meg. Az egyetlen kölyök mintegy 350 gramm körüli testtömegű, és a főemlősök többségéhez hasonlóan állandóan anyjához bújik, illetve a későbbiekben a nővérek, nagynénik szállítják. Anyjától 6-12 hónapos korban választódik el, 4 – 5 éves korban eléri ivarérettségét. Egy magányosan tartott jávai makákó fogságban 37évet élt.
A közönséges makákók jól alkalmazkodnak a különböző élőhelyekhez és táplálékforrásokhoz, ezért azember által átalakított területeken is még mindig nagy számban fordulnak elő. Mi több, egyes területeken egyre jelentősebb a kártételük is, amikor csapatosan fosztogatják aföldeket, ültetvényeket, kerteket, orvosi kutatások során is felhasználják őket, így például a gyermekbénulás elleni védőoltás kifejlesztésében volt szerepük.
A fajt az európai tengerészek a16. században behurcoltákMauritius szigetére, ahol a populáció létszáma már eléri a 35 ezret, jóllehet azIndiai-óceánban található sziget területe mindössze 1865 km².Mauritiuson a betelepített makákók nagyon károsak, a szigeten őshonos madárfajok fészkei kifosztják és atojásokat vagy a fiókákat pedig felfalják. Emiatt nem egy őshonos faj fennmaradását veszélyeztetik, ezért a szigeten bármikor vadászható fajok.
Eredeti élőhelyeiken is igen elterjedtek. Kultúrakövető faj, több csapata beköltözött a városokba, ahol ellopnak bármi ehetőt. A hinduk számára szent állatok, ezért főleg a hinduistaBali szigetén élnek nagy számban az emberek körül.
A fogságot jól tűri, fogságban jól szaporodik. Nemcsak házi kedvencnek tartják, decirkuszokban idomítják is.
Állatkertekben gyakori fajnak számít, Magyarországon azonban csak két helyen tartják: aJászberényi Állat- és Növénykertben és aFelsőlajosi Magán Zooban. A táplálékra nem kényes faj. Viszont mivel alapvetően trópusi területről származik, télen a fűtött helyet igényli.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap