A központosult idegrendszerű élőlényekidegrendszereközponti éskörnyéki, más névenperifériás idegrendszerre osztható. Az ember esetén a perifériás idegrendszer az idegrendszerünkagyon ésgerincvelőn kívül eső része. A környéki idegrendszeridegekből (latinul:nervus, többes szám:nervi) ésdúcokból (ganglion,ganglia) áll, ahol a dúcok azidegsejteksejttestjeinek, az idegek pedig azaxonjainak a csoportosulása. Ezek központi idegrendszeri megfelelői az pálya és amag. A környéki idegrendszer elsődleges szerepe a szervek és a központi idegrendszer közötti összeköttetés biztosítása.
A szomatikus idegrendszerérzékszervekből közvetít információt a központi idegrendszerbeafferens, érző rostokon és az izmok akaratlagos mozgatásához vezet jeletefferens, mozgató rostokon. A szomatikus idegrendszert az agyidegek és a gerincvelőidegek alkotják.
Azagyidegek azagyban található magokból erednek. Az agyidegek állhatnak tisztán érző vagy mozgató rostokból, vagy lehetnek kevertek. 12 pár agyidegről beszélünk, amelyeket római számokkal I-től XII-ig jelölünk.
I.Szaglóideg (latinul:nervus olfactorius). Tisztán érzőideg. Nem valódi agyideg, a szaglóhám érzékhámsejtjeinek anagyagyba vezető idegnyúlványaiból áll.
II.Látóideg (n. opticus). Tisztán érzőideg. Szintén nem valódi agyideg, mivel a perifériára került központi idegrendszerből származó sejtek építik fel. A koponyaüregbe lépő látóideg rostjai az agyvelő alapján alátókereszteződésben részlegesen átkereszteződnek egymással és úgy haladnak tovább anyakszirti lebeny felé.
III.Közös szemmozgató ideg (n. oculomotorius). Tisztán mozgatóideg. Aközépagyból indul ki, és a szemgödörben a legtöbb szemmozgató izmot, valamint a szemhéj emelőizmát idegzi be.
IV.Sodorideg (n. trochlearis). A középagy háti területén eredő, aSylvius-csatorna alatti magból ered. A szemgödörben a felső ferde szemizmot idegzi be mozgatórostokkal. Érző és szimpatikus rostokat is tartalmaz.
V.Háromosztatú ideg (n. trigeminus). A legnagyobb agyideg, és mind érző, mind motoros rostokat tartalmaz. A fej legnagyobb részének érző idege, és számos izomnak, közöttük a rágóizmoknak a mozgató idege.
VI.Távolító ideg (n. abducens) Érző és paraszimpatikus ideg. Érzőrostjai az arcizmokból, ízlelő rostjai a nyelvből indulnak.
VIII.Egyensúlyi és hallóideg (n. vestibulocochlearis). Kizárólag érzőideg. A hallás és egyensúlyozás idege.
IX.Nyelv-garat ideg (n. glossopharyngeus). Mozgató, paraszimpatikus, általános érzéseket és ízérzéseket közvetítő funkciója van.
X.Bolygóideg (n. vagus). Érző- mozgató és paraszimpatikus rostokat egyaránt tartalmaz. Beidegzési területe a mellüreg és a hasüreg szerveire is kiterjed.
XII.Nyelv alatti ideg (n. hypoglossus). Tisztán motoros ideg, amely beidegzi a nyelv valamennyi saját izmát, valamint számos nyelv alatti izmot.
Néha az agyidegek közé sorolják a latinulnervus terminalis nevű (szó szerinti fordításban „végső ideg”), néha nulladik, zéró, tizenharmadik vagy N agyidegnek nevezett, az emberekben ugyan előforduló, de tisztázatlan funkciójú ideget.[1]
Az embernek 31 pár gerincvelői idege van. Minden csigolyaszelvénynél két ideg lép ki agerincoszlopból a két oldalra. Agerincvelőből eredő idegek mind kevert idegek, a gerinccsatornából két ún. gyökérrel lépnek. A hátsó gyökér tartalmazza a beérkező (afferens) érző rostokat és azokon találhatók a gerincvelő két oldalán, csigolyanyúlványok közé beágyazódva két oldalt az érződúcok. Az elülső gyökér tartalmazza a kimenő (efferens) mozgatórostokat. A két gyökér a gerincoszlop mellett egyesül és kevert idegként haladnak tovább. Mindegyik gerincvelőideg acsigolyákból nyílásokon át lép ki, kivéve az első pár (C1), ami anyakszirtcsont és az atlas (C1) csigolya között hagyja el a gerincvelőt. A nyaki idegek az alattuk lévő csigolyákról vannak elnevezve, kivéve a C8-as gerincideg, ami C7-es csigolya alatt és a T1-es csigolya fölött található. Ezután a mellkasi, ágyéki és keresztcsonti idegek kivétel nélkül a fölöttük található csigolyákról kapták a nevüket.
Az autonóm idegrendszer (korábban vegetatív idegrendszer) az idegrendszer akarattól nagyrészt független (autonóm) feladatait látja el. Azt szerv közeli dúcok és az idegekben lévő vegetatív rostok hálózata teszi lehetővé,hormonok segítségével (neuroendokrin rendszer). Az autonóm idegrendszer elsődleges feladata a környezethez való alkalmazkodás a belső környezet szabályozásával.
Az autonóm idegrendszernek funkció szerint két állapota van: szimpatikus és paraszimpatikus.
Szimpatikus rostok a mellkasi és ágyéki gerincidegekben találhatók. A szimpatikus idegrendszer mozgósítja a szervezet erőtartalékait aCannon-féle vészreakció során. Ez a reakciósorozatadrenalin (epinefrin) ésnoradrenalin (norepinefrin)ingerületátvivő anyagokat (neurotranszmittereket) használ. Szimpatikus hatásra kitágulnak apupillák a veszélyforrás jobb érzékelése érdekében, megindul averejtékezés a test túlmelegedésének megakadályozásáért. Kitágulnak azagy, aszív és azizmokvérerei miközben összeszűkülnek abőr és atápcsatorna erei, valamint megnő apulzusszám, hogy a vért a szervezet a vészreakcióhoz (harc vagy menekülés) szükséges helyekre juttassa. A szimpatikus idegrendszer növeli apajzsmirigytiroxintermelését a sejtlégzés fokozása érdekében és serkenti agázcserét és kitágítja aléghólyagokat a szükséges oxigén biztosítására. Csökkenti a gyomor és a belek izmainak aktivitását, ahasnyálmirigy és a vékonybél nedvtermelését. És mindezek mellett serkenti amellékvese nedvtermelését, ami az adrenalin mennyiségét növeli. A mellékvese az egyetlen szerv, aminek csak szimpatikus beidegzése van.
A paraszimpatikus idegrendszer rostjai bizonyos agyidegekben és az ágyéki gerincidegekben találhatók. A paraszimpatikus idegrendszer működése ellentétes a szimpatikus idegrendszer működésével. Stabilizálja a szervezetet és fokozza az energiaraktározást. A szimpatikus idegrendszerrel ellentétesen a paraszimpatikus hatás előnyben részesíti a tápcsatornát az energiaraktározás miatt. Fokozza a nyáltermelést, a vért az izmokból és a szívből a bőrbe és a belekbe irányítja, fokozza a gyomor, a vékonybél és a vastagbél izomműködését és nedvtermelését, továbbá fokozza a hasnyálmirigy nedvtermelését. Ezek mellett összeszűkíti a pupillákat, fokozza aveseműködést, azivarszervek nedvtermelését és csökkenti a tüdő, a szív és a pajzsmirigy aktivitását.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek,nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A környéki idegrendszer idegeinek a betegségeitneuropátiának nevezzük, ami érinthet egy vagy egyszerre több ideget. Neuropátiát okozhat az idegre gyakorolt nyomás vagy az ideg sérülése. Nyomás kiválthatdaganat vagy környéki sérülés. Az idegre akkor is nyomás kerülhet, ha az fix helyen van és a környező szövetek mérete nő, mint acarpalis alagút szindróma és atarsalis alagút szindróma esetén. Perifériás neuropátia esetén teljes vagy részleg funkcióvesztés léphet fel a az érintett ideg(ek) által beidegzett terület(ek)en. Az idegek sérülhetnek nem csak fizikai, hanem kémiai hatásra is, például diabetikus neuropátia soráncukorbetegek esetén. Más okok lehetnekalkoholok,nehézfémek,fertőzés,autoimmun vagygyulladásos betegségek okozta károsodás.[2][3]
Neuropátia esetén általában a végtagokban jelentkeznek először panaszok, amelyek megnyilvánulhatnak zsibbadás, fájdalom és izomgyengeség formájában. A tapasztalt tünetek ezután indulnak el fokozatosan a végtagon a törzs felé.
Ez a szócikk részben vagy egészben aPeripheral nervous system című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
