Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Késő kréta (100,5 – 66 millió évvel ezelőtt) | |||||
 | |||||
| Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) | |||||
| Idővonal | |||||
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||||
A kréta időszak eseményei -140 — – -130 — – -120 — – -110 — – -100 — – -90 — – -80 — – -70 — – A kréta eseményeinek hozzávetőleges idővonala. A skálán az évmilliók láthatók. | |||||
Akéső kréta vagy kőzetrétegtani nevénfelső kréta akrétaföldtörténetiidőszak kétkora közül a későbbi. A késő kréta 100,5 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 66,0 mya ért véget, akréta–tercier kihalási eseménnyel, amely egyben akainozoikumidőpaleogén időszakának kezdetét jelentette. Nevét akréta kőzetből kapta, amely az e korból származódoveri fehér sziklák anyaga is.[1]
A késő kréta a következőkorszakokra tagolható tovább:
| Késő kréta | |
| Maastrichti korszak | 72,1 ± 0,2 – 66,0Ma |
| Campaniai korszak | 83,6 ± 0,2 – 72,1 ± 0,2Ma |
| Santoni korszak | 86,3 ± 0,5 – 83,6 ± 0,2Ma |
| Coniaci korszak | 89,8 ± 0,3 – 86,3 ± 0,5Ma |
| Turoni korszak | 93,9 – 89,8 ± 0,3Ma |
| Cenomani korszak | 100,5 – 93,9Ma |
A késő krétában melegebb volt az éghajlat, mint ma, viszont egy fokozatos lehűlés jellemezte. A trópusok egyre inkább csak az egyenlítői vidékekre koncentrálódtak, ettől eltávolodva megjelentek az évszakos jellegzetességek.[2]
A lemeztektonikának köszönhetően Észak- ésDél-Amerika nyugat felé tartott, és elkezdett szélesedni azAtlanti-óceán. ANyugati Belső Víziút létrejötte miattÉszak-Amerika két félre tagolódott: a keleti Appalachiára és a nyugati Laramidiára.India továbbra is észak felé tartott,Ázsia irányába. A déli félgömbön azAntarktisz ésAusztrália még egységet képeztek, és elkezdtek eltávolodni Dél-Amerikától és Afrikától.Európa ekkoriban gyakorlatilag egy szigetcsoport volt, amely szigetek némelyikénendemikus fajok, törpedinoszauruszok éltek.
A kréta vége felé avirágos növények teret hódítottak. A mérsékelt égövben ma is ismert növények:magnóliák,babérfák,rózsafélék,mamutfenyők, ésfűzfélék éltek.
A dinoszauruszok közt aHadrosaurusok,Ankylosaurusok ésCeratopsiák voltak különösen sikeresek Észak-Amerikában és Ázsiában. Előbbin aTyrannosaurus volt a csúcsragadozó, melynek különböző fajai éltek Ázsiában is, de kisebbek és primitívebbek voltak.Pachycephalosaurusok ésDromaeosaurusok éltek szerte az északi félgömbön.Gondwanán másabb fajok éltek, azAbelisauroidea és aCarcharodontosauridae fajai voltak a csúcsragadozók, aTitanosauria pedig a legnagyobb méretű növényevőket adta. Ugyancsak ekkoriban éltek aSpinosaurusok is.[3]
A madarak közt mind az ősi, mind a modern formák elterjedtek (utóbbiak a kréta kor végén kihaltak). Az első igazi madarak, mint aVegavis,[4] együtt éltek olyan bizarr fajokkal, mint a vaskos lábú, dinoszaurusz-szerűYungavolucris, vagy azAvisaurus.[5] Alapvetően kis méretük ellenére egyes fajok, mint aHesperornis, elég nagyra megnőttek, és röpképtelen, vízi életmódra specializálódott madarakká váltak.[6]
Apterosaurusok, bár történetileg úgy tartották, hogy kezdtek alulmaradni a madarakkal folytatott versengésben, valójában együtt tudtak létezni, ráadásul vannak rá bizonyítékaink, hogy egyes izolált közösségekben még kisebb méretű fajaik is létrejöttek.[7]
Egyes ősi emlőscsaládok, mint azEutriconodonta, kihaltak.[8] Az északi félgömbön a Cimolodonták, aMultituberculata, aMetatheria és azEutheria voltak a dominánsak, az utolsó kettő különösen Észak-Amerikában. A déli félgömbön ezzel szemben aDryolestida és aGondwanatheria emlősök voltak elterjedtek, és már megjelentek akloákások, a Haramiyidák utolsó képviselői viszont kihaltak. Az emlősök, ugyan kis méretűek voltak, de számosökológiai fülkét betöltöttek. Volt köztük ragadozó (Deltatheroida), csigaevő (Stagodontidae), növényevő (Schowalteria,Zhelestidae,Mesungulatidae), és rovarevő is (Zalambdalestidae,Brandoniidae). A valódiméhlepényesek csak a kor vége felé terjedtek el, ahogy azerszényesek is.[9]
A tengereket a hirtelen megjelenőmosasaurusok uralták, amelyek változatos fajokkal voltak jelen. Ekkor jelentek meg a moderncápák, az óriási pingvinre emlékeztetőPolycotylidae ésPlesiosaurus, valamint a hosszú nyakúElasmosaurus. Ezek a ragadozók halakkal táplálkoztak, amelyek szintén továbbfejlődtek. Azichthyosaurusok és aPliosaurusok viszont kihaltak kb. 90 millió évvel ezelőtt, egy, az óceánokat érintő anoxikus eseményben.
 | Bővebben:Kréta–tercier kihalási esemény |
A kréta kor végét egy tömeges kihalás jelzi, kb. 66 millió évvel ezelőtt, melynek során geológiailag rövid idő alatt a fajok igen jelentős része eltűnt. Nevében a "tercier" a harmadidőszakot jelzi, ugyanis a földtörténeti középkor ezzel zárult, és elkezdődött a földtörténeti újidő. Ma már meghaladott ez az elnevezés, és inkább kréta-paleogén kihalási eseményként hivatkoznak rá.[10]
Dinoszaurusz-maradványokat az esemény bekövetkeztét jelölő markereken túl nem lehet találni, azaz vagy az esemény során, vagy azt közvetlenül követően haltak ki.[11] Nagyon kevés leletet találtakpaleocén kori kőzetekben is, azonban azok feltehetően átmosódtak korábbi kőzetekből.[12] A dinoszauruszok teljesen, a növények és a gerinctelenek igen nagy részben kihaltak. Az emlősök és a madarak ezzel szemben egészen jól átvészelték az eseményt, és rögtön utána hatalmas fejlődésnek indultak.[13]
A tudósok szerint nem feltétlenül egy, hanem akár több esemény együttállása is okozhatta ezt a kihalást. A kiváltó okok közt volt egy hatalmasaszteroida, és aDekkán-fennsíkon ekkoriban zajló, rendkívül intenzív vulkáni tevékenység. A jelenségek árnyékba borították a Földet, ami miatt megszűnt a normálfotoszintézis, katasztrofális következményekkel járva az állatvilágra. Más tudósok szerint a tengerszint illetve a klíma változása is mind kiváltó okok lehettek.[13]
