Aképzőművészet fogalma mindazonművészeti ágakat felöleli, melyek eredményét nézni, látni lehet és célja nem valamely konkrét használati funkció kiszolgálása. A képzőművész szemléletének lényege, hogy gondolatai megfogalmazására autonóm műalkotás létrehozása céljával dolgozik. Nem fontos számára művének „használhatósága”.
A korszerű iparművészet és képzőművészet határa összemosódik, mivel aziparművészet számos területén egyre több esetben találhatunk olyan autonóm alkotásokat, melyek a használati tárgyaktól elvonatkoztatott műtárgyak. Használati tárgyként funkciójukat vesztették. A képzőművészet területén is megjelennek az akár ipari sorozatgyártásból ismert használati tárgyak képzőművészeti alkotássá „átalakított” darabjai. Ezt a módszertMan Ray,Marcel Duchamp munkásságában fedezhetjük fel először. Utóbbi nevéhez fűződik aReady-made műfajának megteremtése. Természetesen a klasszikus képzőművészetnek is van kifejezetten használati célú vonulata, például a portréfestészet, melynek jelentősége és megjelenési formája a fotográfia felfedezésével átalakult, de napjainkig tovább él. Afotóművészet műfaján belül is megtalálható a kettősség. Az iparművészeti szemléletű, azaz alkalmazott fotográfiát leginkább magazinokból, reklámokból ismerhetjük, de vannak képzőművészeti szellemiséggel készült alkotások, melyeket leginkább a kiállítótermekben, könyvekben láthatunk. A grafika műfaján belül szintén jól követhető a képzőművészeti szellemű alkotások megléte, és az elsősorban használati funkciót betöltő iparművészeti szellemiségű alkotások, más szóval,alkalmazott grafikai művek (embléma,logó, reklámfelirat stb).
A testfestés és mozdulatszínház, az interaktív képzőművészet vagy afilmművészet, aperformance szintén olyan művészeti területek, amelyek alkalmazzák a képzőművészet eszközeit, és viszont. A képzőművészet és aziparművészet szorosan kapcsolódik egymáshoz, és gyakran nehezen határolhatóak el. Azelőadó-művészetet általában nem soroljuk a képzőművészethez, de itt sincs éles határ.
