AKárpát-medence aKárpátok, azAlpok és aDinári-hegység vonulatai által körbevett nagy kiterjedésűmedenceKözép-Európában. Nagyjából aDuna középső folyásánakvízgyűjtő területét foglalja magába. A legtöbb nyelvben ez a fogalom nem használatos, hanem a Pannon-medence kifejezést alkalmazzák, a Kárpát-medence területének nagy részét, de nem az egészét értve ez alatt.[forrás?]
A Kárpát-medencével átfedést mutató földrajzi fogalmak aDuna-medence,Pannon-síkság, és főleg, a legtöbb nyelvben aPannon-medence. A Duna-medence jóval tágabb földrajzi egység, amely aDuna egészvízgyűjtő területét felöleliNémetországtólUkrajnáig. A Kárpát-medence ennek a hatalmas földrajzi területnek egy kisebb egységét, nagyjából a középső részét alkotja. A Pannon-síkság kifejezést ezzel szemben nagyjából ugyanarra a területre használják, mint a Kárpát-medencét. A két fogalom közötti különbség az, hogy míg a Kárpát-medence egy egységes területi egészt jelöl, amelyhez alföldi és hegyvidéki területek egyaránt hozzátartoznak, addig a Pannon-síkság alatt a középső Duna-medence valamennyi alföldi, sík vidékét értik, vagyisEurópa legnagyobbhordalékkúpját, a folyók által feltöltött sík felszínt. Így a Pannon-síkság magában foglalja például Ausztria, Csehország vagy Közép-Szerbia sík vidékeit is (Bécsi-medence,Morva-medence,Morava-völgy), de nem tartozik hozzá például aDunántúli-középhegység vagy Erdély, amelyek a Kárpát-medencének szerves részét képezik. A nemzetköziföldrajztudományi irodalomban a régió megjelölésére a Pannon-síkság (angolulPannonian Plain) elnevezést használják, míg Magyarországon a Kárpát-medence kifejezés használatos a történelmi hagyomány alapján.
Az emberi települések hálózatának kialakulását nagyban befolyásolják a földrajzi környezet adottságai. Nemcsak a domborzat, vagy a folyók, hanem a nyersanyaglelőhelyek is.
A Kárpát-medencegeológiai adottságaiföldtörténetileg érdekes, változatos folyamatok révén jöttek létre. A medence-aljzat sávos (pásztás), parkettaszerű szerkezete a legkülönbözőbb földrajzi helyeken kialakuló lemezdarabokból áll össze, melyek részben összeforrtak és már inaktívak. Az egyetlen tektonikailag aktív lemez-szegély az úgynevezettBalaton-Darnó vonal, ennek irányát a Balaton jól mutatja. A fekükőzeteket (kristályos és palás rétegek) vastag „diluviális” üledék fedi, csak a Sopron-Kőszegi hegységben bukkan helyenként a felszínre, nyersanyagként jelentéktelen mennyiségben és minőségben.
A Kárpát-medence földrajzilag kevésbé jól körülhatárolható képződmény, mint történelmileg. Elsősorban aKárpátok gerince által határolt terület megnevezésére használják, ez azonban csak Magyarország ezeréves határait jelenti, nem a természettudományos meghatározását. Amedenceföldrajztudományi ésgeológiai meghatározása ettől eltérő. Földrajzilag a Kárpátok,Alpok ésDinaridák által bezárt hegyközi medence, tehát a belső síkságok felé néző hegylábaknál kezdődik. Geológiailag aTethys-óceán egyik üledékgyűjtő medencéje, amelyből a Kárpátok kiemelkedett azalpi orogén fázis során. Ennek határa a Kárpátok külső hegylábainál vannak.
Nyugaton azAlpokalja, délen részben aDráva-Száva vidéke határolja. Minden ezen belüli tájegység önálló módon alakult ki, más és más geológiai eredettel rendelkezik. E fő – geológiailag is elkülönülő – tájegységek a következők:Felvidék (Felföld),Nagyalföld ésKisalföld,Erdélyi-medencék,Erdélyi-középhegység,Északi- ésDunántúli-középhegység,Dunántúli-dombság,Mecsek. Felépítésében elsősorban fiatal (neogén éskvarter)medenceüledékek vesznek részt, amelyekből mintegy szigetekként állnak ki a túlnyomóan mezozós kőzetekből és/vagy neogén vulkanitokból álló hegységeink.[1] A földtörténeti előzmény egyfelől a domborzati- és vízföldrajzi sajátosságok kialakulásáért felelős, másfelől viszont determinálja azt a gazdag ásványi nyersanyagbázist, mellyel a Kárpát-medence, és ezzel Magyarország rendelkezett.
Felhőmentes műholdkép a Kárpát-medencéről
A legkorábbi nyersanyag-kiaknázás a térségben asóbányászat volt. A sótelepek kialakulása alarámi orogén fázist (globális hegységképződési folyamat a kréta végén) követően a földtörténetiharmadidőszak során ment végbe. ADéli-Kárpátok kiemelkedése miatt a korábbi egységesTethys-öböl a területen kettéosztódott, az északi oldalon, az erdélyiParatethys medencében sekélytengeri, nagy vastagságú sótelepek halmozódtak fel. A sóképződésnek e módja a lassú térszín-süllyedést igényli: a bepárlódó, lefűződött sekélytengeri brakkok folyóvízi ellátást, a sekélytengeri öblök a süllyedéssel folyamatos tengervíz-vízutánpótlást kaptak, miközben a kivált só egyre vastagabb rétegekben halmozódott fel (például aHolt-tenger vízutánpótlását aJordán biztosítja, egyébként lefolyástalan, mert a Jordán nem képes annyira megtölteni a medret, hogy összeköttetés jöjjön létre a világtengerekkel, így erős sókiválás tapasztalható az ultrasós vízből). A süllyedés amiocén közepén indult meg, helyenként ma is megfigyelhető, leginkább a Körösök vidékén. A későbbi tektonikus mozgások során a sórétegek több helyen meggyűrődtek,sódiapírok alakultak ki, amelyek utóbb több helyen a felszínre bukkantak. AszovátaiMedve-tó környékén a mai napig találhatók felszíni sókibúvások.
A só mellett természetesen egyéb nyersanyagok is képződtek. A Kárpát-medence részeinek kialakulása során végbementvulkanizmus gazdag érctelepeket hozott létre. Aziniciális vulkanizmus nagyjából a mai Kárpátok külső ívén kezdődött, majd a Kárpát-medencén belül délkeletről északnyugat felé tolódott (első ütembenNándorfehérvár-Temesvár-Arad-Kolozsvár vonalban, másodikbanPécs-Debrecen, harmadikbanZágráb-Miskolc sáv), majd aszinorogén fázis ugyanezt a mozgásirányt követte aNándorfehérvár-Nagyvárad, később aBalaton-Darnó vonalban. Ezek a jura-alsó kréta idejére tehetők, összefüggésben a Tethys felnyílásával, a húzóerők és a tértágulás okozta árkos beszakadások és térszínsüllyedés miatt. A még korábbi, triász vulkanizmust aBalaton-felvidékdiabáz,gabbró éskvarcporfír előfordulása jelzi.A jelentős ásványi nyersanyagképződéssel járópaleogén folyamatok hozták létre a Kárpát-medence belsejében apaleocén-eocén vulkáni ívet, melyZalaegerszegtőlRecskig húzódott. Ennek eredménye többek közt a recski rézelőfordulás. Amiocénben gyakorlatilag az egész középhegységi öv aktív volt, majd a vulkanizmus vonalban haladt, melynek első tagja aVisegrádi-hegység (szentendreiKő-hegy,dunabogdányiCsódi-hegy), innen folytatódik aBörzsönyön,Mátrán,Zempléni-hegységen, aFelvidék (Eperjes-Tokaji-hegység) és az Északkeleti-Kárpátok vulkáni hegységein át a Keleti-Kárpátokig (Hargita), illetve azErdélyi-szigethegység déli részén, azAranyos völgyétől délre elterülőErdélyi-érchegységig. A vulkáni tevékenység fő időszaka a földtörténeti miocén kor (kárpáti, bádeni és szarmata emelet – a Paratethys önálló rétegtani besorolásának megjelöléseivel) volt. A Kárpáti vulkáni ív tagjai nyugatról kelet felé egyre fiatalodnak, nagyjából hasonlóan a forrópontos vulkanizmushoz (Hawaii,Seychelle,Kuril-szigetek,Yellowstone stb.). Ennek ellenére nem a lemez forrópont feletti mozgása okozta, hanem a felszakadó törésvonalak aktivitásának eltolódása. Ezt a vulkanizmus jellege igazolja: nem hígbazaltos, kiömléses tevékenység folyik, amelypajzsvulkánokat hoz létre, hanemandezites összetételű, robbanásos kitörést produkáló. A Csódi-hegylakkolitja például nem is kitörés eredménye, hanem felszín alatt megrekedőintrúzió. Helyenként még a bazalt is megrekedt egy-egy felszínközeli magmakamrában, asomoskői bazaltoszlopok a tanúi ennek. Az ilyen összetételű és eredetű vulkanizmus fontos az ásványkincsek kialakulásában, hiszen míg a hawaii bazaltvulkánok gyakorlatilag semmilyen ásványkincset nem állítanak elő, addig a törésvonalak mentén felszakadó – vagyszubdukciós árok ellenoldalán lévő – vulkanizmus a kihűléspneumatolitos éshidrotermális fázisában gazdag ásványlelőhelyeket – ércteléreket,zeolitokat stb. – hoz létre. Az andezites,kvarcandazites,riolitosszubvulkáni testek kialakulásával kísért vulkanizmus lezárásaként a magmamaradék gőzeiből, gázaiból, melegvizes oldataiból a kőzetek repedéseiben érctelérek, elsődleges ércelőfordulások rakódnak le. A Keleti-Kárpátokban a mai napig megfigyelhetők egyes vulkáni utóműködések, gáz- és gőzkifúvások és szénsavas, ún. borvíz feltörések (Tordai hasadék,Büdös-tó,Szováta stb.), a középhegységi területeken pedig sok helyen magas ageotermikus energia szintje, amely hévizes feltörésekkel jár együtt. Végül apliocénben a Paratethyst szegélyező „frissen” kiemelkedett hegyvidék szolgáltatta aDés-Brassó,Eperjes-Radna vonalakon, valamint a Felvidék nagy részén található (nemes-)fémbányák készleteit létrehozó vulkanizmust.
A Nagy- és Kisalföld egy mély, egykori tengermedence feltöltődésével jött létre. Amikor ez a süllyedék a Kárpátok felgyűrődésével elzárult a Tethys maradékát képező Paratethystől, a teljes Kárpát-medence – egy kis kivételtől eltekintve – gyakorlatilag egyetlen nagy vízgyűjtőterületté vált. Ennek összes csapadékvize aVaskapu-szoroson keresztül a Dunában hagyja el a medencét (kivétel:Olt, melynek azonban kicsi a vízgyűjtője). Az Alföld aljzatát alkotó fekükőzeteket átlag három kilométer vastag, de helyenként 8 km-t is elérő vastagságú üledék fedi a miocén-pliocén-pleisztocén korú folyóhordalékból (következésképp a Dunántúli és Északi középhegység egy igen magasra emelkedő mezozós hegységrendszer, amelynek csak a legteteje látható). A mai síkvidékeket valamikor összefüggő víz borította, egészen addig, amíg az üledék magassága el nem érte a Vaskapu tengerszint feletti magasságát. ADuna eséseVisegrádtólBácsig alig két méter, és mind aTisza, mind a Duna a síkságon alsószakasz-jellegű.A Dunántúli- és Északi középhegység a fekükőzetekből emelkedik ki, gyökérrégiójuk tehát mélyen található. A kiemelkedés még a jura időszakra tehető (az amerikaiSziklás-hegységgel, valamint azAlpok első kezdeményeivel egyidőben), melyet a felszíni fedőkőzetek összetétele mutat (vörös,agyagos, ammoniteszes mészkő, sok helyenbauxittal, amely korabelikarsztosodásra utal).
A Kárpát-medenceEurópa legnagyobb hegységközi medenceegyüttese, amely amiocén kori felszínfordulat után, a Kárpátok kiemelkedésével és a belső területek besüllyedésével, majd apliocén koriPannon-tenger kiszáradása során alakult ki.
A talaj vastagsága változó, legvastagabb Pozsonytól egészen Győrig.
Bár a csapadék nem bőséges, a növényzet számára általában elegendő mennyiségű eső esik, és a Kárpát-medence igen fontos mezőgazdasági régió, a hatalmas kiterjedésűlösztalajjal borított síkságok rendkívül termékenyek.
Kisalföld (régenPozsonyi-medence, az ausztriai része,Seewinkel Burgenlandhoz tartozik, a szlovákiai rész neve szlovákulPodunajská nížina) – Ausztria, Magyarország, Szlovákia
Alsó-Száva-síkság (szerbhorvát:Posavska ravnica, fő tájegysége aSzerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia
Horvátország teljes kárpát-medencei területe összefoglaló névenDráva-Száva-vidék vagy kontinentális Horvátország(Kontinentalna Hrvatska), Romániáé a tágabb értelemben vettErdély(Transilvania), UkrajnáéKárpátalja(Закарпатська область). Szlovénia Kárpát-medencei területe aMuravidék(Pomurska) közigazgatási régióban terül el, Ausztriáé zömmelBurgenlandban, Szerbiáé pedig főleg aVajdaságban(Vojvodina).
AHomo sapiens megjelenése a területen mintegy 20 000 évvel ezelőttre tehető. Azérdi barlangban talált emlékekből ismertérdi ember használta az első ismert hústároló vermet. Azi. e. 6. évezredben megjelenő elsőújkőkori földművesek számára aKárpátok viszonylagos védelmet biztosítottak, a földművelésre és állattartásra egyaránt alkalmas síkságok és a vízbőség vonzotta a különbözőnépcsoportokat. AzErdélyben azi. e. 5. évezredben virágzóVinča–Tordos-kultúra tekinthető egyes kutatások szerint a világ elsőírásos műveltségének. (Az 1961-ben felfedezett hírestatárlakai lelet asumer írásnál valószínűleg 1000 évvel előbbi időből származik.)
Az ókori civilizált társadalmak alig tudtak valamit a Kárpát-medencéről – azon túl, hogy barbár népek lakják. A makedónNagy Sándor egészen azIndusontúlig nyomult előre, ámde tudósai éppoly keveset tudtak a Duna középső szakaszáról, mint a római tudósok időszámításunk elejéig.
Az1. század során aRómai Birodalom elfoglalta a Dunántúl területét, majd Erdélyt. Az előbbiPannonia tartomány, az utóbbiDacia tartomány részét képezte. A3. századtól azÁzsiából megindulónépvándorlás során egyre gyakoribbá váltak a rómaiak ellenibarbár támadások. A rómaiak ezért előbb Daciából, majd az5. században Pannoniából is kénytelenek voltak kivonulni és a helyüket új népek vették át: a germán törzsekhez tartozóvandálok ésgótok, majd a lovasnomádhunok.Attila király hatalmaseurázsiai birodalmának a Kárpát-medencében volt a központja.
A hunokat birodalmuk bukása után aherulok,longobárdok ésgepidák, majd a6. században azavarok követték. Az utóbbiakBaján vezetésével alapították meg egységes Kárpát-medencei államukat, amely mintegy 250 évig állt fenn. A Kárpátok völgyeibe (a mai Szlovákia és Erdély vidékére), valamint az északi és dunántúli középhegységekbe aszlávok törzsei költöztek, akik az avaroknak határőrnépekként szolgáltak. Az avarok uralma a9. században dőlt meg, amikorNagy Károly aFrank Birodalomhoz csatolta a Dunántúlt, a terület népét pedigkeresztény hitre térítette. Az Alföld és Erdély avar fejedelmei ugyanakkorbolgár fennhatóság alá kerültek. A század második felében a szlávMorva Birodalom vonta rövid időre ellenőrzése alá a Kárpát-medence északi és nyugati területeit. A morva és bolgár uralomnak amagyar honfoglalás vetett véget895-ben. Amagyarok fokozatosan az egész Kárpát-medencét ellenőrzésük alá vonták, majd1000-ben aMagyar Királyság alatt egyesítették a terület népeit. A Kárpát-medence története során egyedül a magyaroknak sikerült tartósállamot létrehozniuk a területen.
John Tallis térképe a Kárpát-medence államáról, a Magyar Királyságról, 1851-bőlTervezte Dr Kogutowicz Károly – Magyarország Néprajzi Térképe, 1927, az első makroregionális etnikai térkép a Kárpát-medencére vonatkozóan
A honfoglalástól1918-ig a Kárpát-medence népeinek története túlnyomó részt aMagyar Királyság keretében zajlott. Ahonfoglaláskori magyar fejedelmek korszakát1000-től a Magyar Királyság uralma követte, amely történelmének legnagyobb részében szinte az egész Kárpát-medencét magában foglalta. Ez alól csak a 150 évestörök hódoltság kora, valamint Erdély1540-1867 közötti különállása jelentett kivételt.
… A magyarok, mint végső bizonyítékra hivatkoznak államuk történelmi egységére, amely ezeréves történelmének megrázkódtatásai folyamán nem őrizhette volna meg az egységét, az itt élő nemzetiségek különfélesége mellett, ha ezt nem biztosította volna földrajzi egységének törvényessége.
1918-tól, illetve hivatalosan1920-tól (Trianon óta) Magyarország állami területe a Kárpát-medence középső részére korlátozódott. Ettől az időtől kezdvemagyar történelem alatt tehát a mai Magyarország területének történetét ésa kisebbségi magyarok történetét értjük. A Kárpát-medence Magyarországon kívülre került részeinek politikai története 1920-tól négy megnövekedett területű, illetve újonnan születő állam történelmeként zajlott tovább. Ezen államok száma1945-től ötre, majd az1990-es évektől hétre emelkedett.
2011-ben 25 millió 700 ezer lakója volt, ami 1,1 millióval kevesebb a 10 évvel korábbinál.A magyar nyelv beszélőinek száma a Kárpát-medence területén kb. 12,5 millió (nagyjából 50%), ebből 9.8 millióan Magyarországon, 1,2 millióan Romániában, 700 ezren a volt Jugoszlávia területén, 450 ezren Szlovákiában, 250 ezren Kárpátalján, 50 ezren Ausztriában élnek. A magyar nemzetiségűek száma hivatalosan: 8,5 millió Magyarországon, 1,2 millió Romániában, 0,5 millió Szlovákiában, 0,3 millió Szerbiában, 150 ezer Kárpátalján, nagyjából 1 millió fő a legutóbbi népszámláláson nem nyilatkozott nemzetiségéről, közülük 500 ezren élnek Magyarországon és 400 ezren Dél-Szlovákiában, 100 ezren a Vajdaságban.[2]
↑Eurföldr: Nemerkényi–Móga:Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás:Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
