Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a nyelvészről szól. Hasonló címmel lásd még:Kálmán Béla (egyértelműsítő lap). |
| Kálmán Béla | |
| Született | 1913.február 28.[1] Lakompak |
| Elhunyt | 1997.augusztus 22.(84 évesen)[1] Debrecen |
| Állampolgársága | magyar[2] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
Kálmán Béla (Lakompak,1913.február 28. –Budapest,1997.augusztus 22.)[3] nyelvész, egyetemi tanár, aMagyar Tudományos Akadémia levelező (1973), majd rendes (1982) tagja. A 20. századi magyarnyelvtudomány kiemelkedő alakja. Fő kutatási területe afinnugrisztika, elsősorban amanysi (vogul) nyelv vizsgálata, illetve a magyarnyelvjáráskutatás, anyelvtörténet és anévtan.
Nyolcgyermekes családból származott, apja erdőmérnökként dolgozott. Tizennégy éves korában árvaságra jutott, és árvaházba kerültSzombathelyre, ahol azÁllami Faludi Ferenc Reálgimnáziumban érettségizett. 1930-tól aPázmány Péter Tudományegyetem folytatta tanulmányait francia–német szakon, majd a német helyett magyar szakra váltott, ésGombocz Zoltán ajánlására azEötvös József Collegium tagja lett. Egyévesésztországi tanulmányút utánfinnugor nyelvészetből doktorált, disszertációját azobi-ugor állatnevekről írta.
Tanári oklevelének megszerzését követően több középiskolában is tanított, legtovább az érsekújvári Állami Pázmány Péter Gimnáziumban 1939 és 1944 között. Innen 1944-ben katonai szolgálatra hívták be. Két és fél évesszovjethadifogság utánZsirai Miklós hívására azEötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán dékáni titkárként dolgozott, majd 1949-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa lett.
1952-ben egyetemi tanári kinevezést kapott a debreceniKossuth Lajos Tudományegyetem akkor létrehozott Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének élére, melyet egészen 1983-as nyugdíjba vonulásáig vezetett. 1954-től 1958-ig az egyetem Bölcsészettudományi Karának dékáni tisztét is betöltötte. Az 1960-as évektől kezdve mintegy két évtizeden át igazgatóként irányította a nemzetközi hírű debreceni Nyári Egyetem munkáját.
Kutatói munkásságát gazdagították külföldi tanulmányútjai is: 1957–1958-ban, majd 1966-banleningrádi tanulmányútja soránmanysi anyanyelvű adatközlőktől gyűjtött nyelvi anyagot. 1963–1964-ben vendégtanárként tevékenykedettFinnországban, ahelsinki és ajyväskyläi egyetemeken.
Kálmán Béla fő kutatási területe afinnugrisztika volt, ezen belül korábban amanysi nyelv legjelentősebb kutatójának tartották számon. 1952-ben kandidátusi, 1957-ben pedig akadémiai doktori fokozatot szerzett a manysi nyelv orosz jövevényszavairól írt értekezésével. Ő publikálta az első összefoglaló munkát a magyar személy-és helynevekről, valamint jelentős tanulmányokat tett közzé a magyar nyelv történetéről is. Fontos szövegkiadások, szótári munkák és tankönyvek fűződnek a nevéhez. Munkásságának fontos részét képezteMunkácsi Bernát hagyatékának feldolgozása és kiadása.
A nyelvjáráskutatás terén született munkái közül kiemelkedik a magyar nyelvjárásokról írott egyetemi tankönyve. Emellett megalakulásától, 1950-től tagja voltAmagyar nyelvjárások atlasza szerkesztőbizottságának, 1953 és 1985 között pedig társszerzője a Magyar Nyelvtudományi Intézet évkönyvének, aMagyar Nyelvjárásoknak.
1973-tól aMagyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-től rendes tagja volt. Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a Finn Tudományos Akadémia is külső tagjává választotta, 1970-ben pedig a Finn Oroszlánrend lovagkeresztjével tüntették ki. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktorává (1988) és professor emeritusává (1994) avatta. Debrecen városa 1994-ben díszpolgárává fogadta.
Szobra az MTA Debreceni Területi Bizottsága székházában áll. Debrecenben utca viseli a nevét. Sírja aDebreceni köztemetőben található.
Nyelvészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap