A jura eseményeinek hozzávetőleges idővonala. A skálán az évmilliók láthatók.
Ajura amezozoikum idő középsőidőszaka, amelynek kezdetét 201,3±0,2 millió évre teszik és ~145,0 millió éve ért véget. E „Hüllők kora” vagy „Dinoszauruszok kora” néven ismert időegység atriász időszakot követte és akréta időszakot előzte meg. Kezdetét a nagytriász–jura kihalási esemény jelzi, a végén azonban nem történt tömeges pusztulás. A kezdetét és a végét a globális referenciarétegsorokkal rendelkező kiválasztott helyek alapján definiálták. A kormeghatározással kapcsolatos bizonytalanság ténylegesen mintegy 5–10 millió évet jelent, ami e helyek korának megállapításából adódik. Jelenleg az a tendencia érvényesül, hogy az egyre pontosabb kormeghatározások már nem befolyásolják az időszak kezdetének és végének kiválasztását, mivel így a határ dátuma nem változik.
Éghajlatdiagram az utóbbi félmilliárd évrőlJura időszaki mészkő és márga (a Matmor-formációban)Dél-Izraelben
Kimméria összeütközöttEurázsiával, így kialakult a Kimmérida-hegységrendszer. A Neo-Tethys-óceán tágulásának következtében óceáni litoszféra és pelágikus üledékek képződtek: ammonitico rosso, biancone és radioralit. A Közép-Atlanti-óceán kinyílt. Ez az időszakGondwana részekre szakadásának kezdete, riftek, telérek, árbazaltok képződtek.
A kora jura kor során aPangea szuperkontinens feltöredezett az északiLaurázsiára és a déliGondwanára; aMexikói-öböl megnyílt azÉszak-Amerika és a maiYucatán-félsziget közötti hasadék mentén. A jura időszakban azAtlanti-óceán északi része aránylag keskeny volt, míg a déli nem nyílt meg a kréta időszakot és a Gondwana akkori feltöredezését megelőzően.[9]
ATethys-tenger bezárult, és megjelent aNeotethys-medence. Azéghajlat meleg volt, nincs eljegesedésre utaló bizonyíték. Ahogy a triász idején is, egyik sark közelében sem volt szárazföld, és nem léteztek kiterjedt jégsapkák.
A jura geológiai rekordjaNyugat-Európában jó állapotú, ahol kiterjedt tengeri lerakódások jelzik azt a kort, amikor a kontinens nagy része egy sekélytrópusi tenger alá merült; a legismertebb helyek közé tartozik avilágörökség részét képezőDorset és Kelet-Devon tengerpartja („Jurassic Coast"), valamint Holzmaden[10] és a Solnhofen-mészkő késő jura kori csúcslelőhelyei. Ezzel szemben az észak-amerikai rekord a mezozoikum legkevésbé ismert része, amihez csak néhány felszíni kibúvás tartozik.[11] Bár azepikontinentális Sundance-tenger hagyott hátra késő jura kori üledékeket azEgyesült Államok északi síkságain ésKanadában, a legtöbb korabeli felszíni lerakódás kontinentális, ahogy azalluviálisMorrison-formáció is.
A kora jura kori emeletek akéső triász kori padokhoz hasonló minta szerint terjedtek el; a kibúvások sűrűbben fordulnak elő délen és ritkábban északon, ahol inkább a lábnyomok gyakoriak.[14] A jura későbbi részébenAfrikában elszaporodtak az olyan nagy és ikonikus dinoszaurusz csoportok, mint asauropodák és azornithopodák.[14] Ezen a kontinensen a középső jura kori rétegek nem annyira jó állapotúak és nem is annyira jól tanulmányozottak.[14] A késő jura kori rétegek, az egyedülállótanzániai tendaguru-faunát leszámítva szintén alig őrződtek meg.[14] ATendaguru-formációban a késő jura élővilága nagyon hasonló volt az észak-amerikai Morrison-formációéhoz.[14]
Csiga és egy hozzá kapcsolódómytilidakagyló egy dél-izraeli, jura időszaki mészkődarabbanEgy kora jura kori olajpalából származóIchthyosaurus a dél-németországi Holzmadenben
A szárazföldön a nagy testűarchosaurus hüllők megőrizték dominanciájukat. A jura a sauropodákként ismert nagy növényevő dinoszauruszok, például aCamarasaurus, azApatosaurus, aDiplodocus és aBrachiosaurus aranykora volt, melyek az időszak végéig kóboroltak a Földön; fő táplálékuk a pusztákon élőharasztok, a pálmaszerű cikászok és bennettitalesek vagy az adaptációik miatt magasabbra növőtűlevelűek voltak. Ezekre az állatokra az olyan nagytheropodák vadásztak, mint aCeratosaurus, aMegalosaurus, aTorvosaurus és azAllosaurus. E dinoszauruszok mindegyike ahüllőmedencéjűek csoportjába tartozik. A késő jura korban a kiscoelurosaurusokból kifejlődtek az elsőmadarak. Amadármedencéjűek kevésbé voltak dominánsak, mint a hüllőmedencéjűek, de például astegosaurusok és a kis ornithopodák fontos szerepet játszottak, mint kis és közepes, illetve nagy méretű (de nem sauropodaméretű) növényevők. A levegőben gyakoriak voltak apteroszauruszok, melyek az eget uralva többökológiai fülkét töltöttek be, mint a mai madarak.
A triász időszakra jellemző száraz, kontinentális körülmények lassan enyhültek a jura során, különösen a magasabb szélességi körökön, a meleg, nedves éghajlat pedig lehetővé tette, hogy a felszínt buja dzsungelek borítsák be.[16] A nyitvatermők aránylag változatosak voltak a jura időszakban.[15] Aflórát a tűlevelűek uralták, ahogy a triász alatt is; ez volt a legváltozatosabb csoport és a fák többsége is közülük került ki. A ma is létező tűlevelű családok közül a jura idején elterjedtek közé tartozik azAraucariaceae, aCephalotaxaceae, aPinaceae, aPodocarpaceae, aTaxaceae és aTaxodiaceae.[17] A kihalt mezozoikumi család, aCheirolepidiaceae uralta az alacsony vegetációt, a cserjés bennettitalesekkel együtt.[18] Az erdőkben a cikászok szintén elterjedtek voltak, aginkgókhoz és apáfrányfákhoz hasonlóan.[15] Az aljnövényzet fő alkotóelemei a kisebb harasztok lehettek.
A kor másik fontos növénycsoportja aCaytoniaceamagvaspáfrányok voltak, melyek az elképzelés szerint bokor és kisebb faméretűek lehettek.[19] A ginkgók főként a középső és északi szélességi körökön voltak gyakoriak.[15] Adéli félgömbön akőtiszafafélék különösen sikeresek voltak, míg a ginkgók és aCzekanowskiale-k ritkán fordultak elő.[16][18]
A dinoszauruszok közé tartozóGigandipus lábnyoma a kora jura kori Moenave-formációban, a Johnson farmon levő St. George dinoszaurusz lelőhelyen (St. George Dinosaur Discovery Site), Utah állam délnyugati részén
A jurátLeopold von Buch nyomán[6] ageokronológiai skálánkora jura (vagy liász),középső jura (vagy dogger) éskéső jura (vagy malm)korokra bontják.[15] A sztratigráfiai (kőzetrétegtani) felosztásban ennek megfelelői az alsó jura, a középső jura és a felső jura. Ezek a korok a következő faunális korszakokra oszthatók tovább (az időben hozzánk közelebbi koroktól):
szerk.: Behrensmeyer, Anna K., Damuth, J.D., DiMichele, W.A., Potts, R., Sues, H.D. & Wing, S.L.:Terrestrial Ecosystems through Time: the Evolutionary Paleoecology of Terrestrial Plants and Animals. Chicago and London: University of Chicago Press (1992).ISBN 0-226-04154-9
Ez a szócikk részben vagy egészben aJurassic című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
