Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
| Julier Ferenc | |
| Született | 1878.október 10.[1] Nagyvárad |
| Meghalt | 1944.április 25.(65 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Rendfokozata | százados |
Julier Ferenc (Nagyvárad,1878.október 10. –Budapest,1944.április 25.) magyarkatonatiszt,1919-ben aMagyarországi Tanácsköztársaság vezérkari főnöke, majd katonai szakíró.
Nagyváradon katolikus gimnáziumba járt, majd aLudovika Akadémián tanult. Ebből a korszakból ered közeli ismeretsége a magyar hadügyben később meghatározó szerepet játszó más tisztekkel, ígyStromfeld Auréllel,Tombor Jenővel ésRőder Vilmossal, akik későbbi pályafutására jelentős hatással voltak. Aktív katonai pályafutását egy rövid kitérőt kivéve a vezérkarnál töltötte. Azelső világháború kitörésekorszázadosirendfokozatban volt.1915–1916-ban a vezérkari szolgálatot megszakítva a 11. lovashadosztály vezérkari főnöke volt.1917-ben aHazai Samu által megszervezett pótlásügyi főnökségre került, ahol Tombor Jenővel ésGömbös Gyulával dolgozott együtt. Azon tisztek közé tartozott, akik aKárolyi Mihály-kormány alatt aLinder Béla honvédelmi miniszter által képviseltpacifista hozzáállás[2] nyomán bomlásnak indult hadsereg képességeinek megőrzése és az ország területi integritásának megőrzése érdekében – kizárólag katonai megfontolások alapján – javasolták a hatalom átadását akommunistáknak. A tiszti kar egy jelentős,Gömbös Gyula nevével fémjelzett része viszont elutasította a kommunistákkal történő együttműködést.
1919-ben aTanácsköztársaság idején vezető katonai beosztásokat töltött be. A III. hadtest, majd a magyarVörös Hadsereg vezérkari osztályának vezetője volt.1919.július 3-ától – Stromfeld Aurél lemondása után – vezérkari főnök lett, de fenntartotta a kapcsolataitGömbös Gyula ellenforradalmi körével. Nevéhez főzödik az1919.július 20-án kezdődött, eleinte sikerestiszai támadás, amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott. A Tanácsköztársaság bukásával Julier Ferenc aktív katonai pályafutása befejeződött.
A Vörös Hadsereg vezérkari főnökeit bíróság elé állították, de Juliert ésTombor Jenőt nem ítélték el.[3]1919 után katonai szakírói tevékenységbe kezdett, miután aNemzeti Hadsereg nem vette át. Később közéleti szerepet is vállalt. Belépett aBajcsy-Zsilinszky Endre által1930-ban alapítottNemzeti Radikális Pártba (amely ellenezte Gömbös Gyula miniszterelnök politikáját), amelyben vezető szerepet is játszott.
Az1928-tól azelső világháborúhadvezéreiről ír tanulmány-sorozatot, melyek az akkori vezető értelmiség kedvelt kiadványában, aMagyar Szemlében jelentek meg.1930-banPethő Sándorral együtt készítette el aGörgey-életrajzot. Pethő a történeti összefüggéseket, míg Julier a katonai vonatkozásokat dolgozta fel. Julier történeti vonatkozású művei sorában Bajcsy-Zsilinszky Endrével közösenMátyás királyról,Bárdossy Lászlóval pedig amohácsi csata utáni magyar külpolitikáról írt tanulmányt. Közben Bajcsy-ZsilinszkyElőörs című lapjában is publikált, ahol a magyar hadvezérekről írt cikksorozatot. Ezeket a tanulmányokat1930-ban könyv formában is megjelentette. A nagy keleti hadvezérekről is elkezdett egy sorozatot, de ebben a témában csak néhány cikke jelent meg.1931-ben jelent meg a Magyar Szemle Társaság Kincsestár sorozatában Julier egyik jelentősebb hadelméleti műve, aHadvezetés művészete. Ebben a clausewitzi hadelmélet alapján álló, egyfajta leegyszerűsítettClausewitz-feldolgozásként is értékelhető műben a hadvezér személyén keresztül mutatja be a háborút.1932-benMagyari Zoltán professzor felkérésére a magyarközigazgatási reformhoz kapcsolódóan írta meg aVezérkarok szervezete és működése című művét. Ugyancsak a Magyar Szemlénél jelentette meg1933-ban azelső világháborút tárgyilagosan, kizárólag hadelméleti alapon bemutató legismertebb könyvét1914–1918. A világháború magyar szemmel címen.
Az1930-as évek második felében megszakadt a kapcsolata a Magyar Szemlével, ekkortól elsősorban azÚj Magyarság és a Függetlenség napilapokban publikált. Ezen időszakát az aktuális katonai eseményeket bemutató elemző írásai jellemzik.1939-ben például több cikkben foglalkozott az finn–orosztéli háborúval, amelyekben a finn hadvezetés és harcmodor sajátosságait mutatta be.1937-ben jelent meg legjelentősebb hadtudományi műve, aLimanowa, amelyben a csatatér személyes bejárása nyomán szerzett tapasztalatokat is felhasználva mutatja be alimanowai csatát.[4] Amásodik világháború kitörése után ismét publikált a Magyar Szemlében, ahol negyedévente katonai helyzetértékelést jelentetett meg a háborús eseményekről. Mellette napilapokban – például aMagyar Nemzetben – is írt helyzetértékelő cikkeket. Nagyobb önálló elemző írása aBúvárnaszád-háború, amelyben a szövetséges hajókaravánok elleni észak-atlanti tengeralattjáró-háborút mutatja be, valamint aTűzben az ellenség ellen, amelyben elemzést közöl a világháború első éveiről.
Julier Vilmos és Tarsoly Anna gyermeke. 1918. december 31-én Budapesten, a II. kerületben házasságot kötött Bergmann Juliánnával, Bergmann József és Lang Fáni gyermekével.[5]
.png)
Az első világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap