Autóversenyzői családból származott, alsóbb kategóriákban többször szerzett bajnoki címet. A Formula–1-be akkor került be, amikor aFerrari 2011-ben szerződtette tesztpilótának. A következő évben aForce India tesztpilótai állását kapta meg, ahol összesen kilenc nagydíjhétvégén ülhetett az autóba az első szabadedzések alkalmával. Ugyan itt végül nem kapott versenyzői ülést, a2013-as szezonban aMarussia F1 Team pilótájaként azonban bemutatkozhatott a Formula–1-ben. Első szezonjában az összesített 19. helyét szerezte meg, legyőzve ezzel csapattársát, a szintén újonc britMax Chiltont. A Marussia megtartotta a párost a következő szezonra is, ahol Bianchimonacói nagydíjon elért kilencedik helyének köszönhetően megszerezték fennállásuk első pontjait, ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a csapat megmeneküljön a végcsődtől, és 2015-ben is a rajtrácson lehessenek.
AJapán Nagydíjon Bianchi életveszélyes sérüléseket szenvedett, miután a vizes aszfaltról lecsúszva azAdrian Sutil autóját mentő darunak csapódott. Azonnal kórházba vitték és megműtötték, ám a kómából sosem ébredt fel, és végül 285 napnyi küzdelem után, 2015. július 17-én éjjel elhunyt Nizzában.Ayrton Senna1994-es balesete óta ő volt az első pilóta, aki versenyhétvégén szerzett sérülései következtében hunyt el.[4]
A legtöbben óriási tehetségnek tartották, aki nagy karrier előtt állt a Formula–1-ben, a Ferrari ülésére is jó esélye volt.[5] Pilótatársai csendes, halk szavú és barátságos embernek ismerték meg. Emlékére visszavonultatták a 17-es rajtszámot, amellyel utolsó évében versenyzett a Formula–1-ben.[6][7] Tiszteletére 2017 januárjában szülővárosában utcát neveztek el róla.[8]
Jules Bianchi autóversenyző családból származott.[5] Nagyapja, az olaszMauro Bianchi (aki révén olasz felmenői is voltak) háromszor nyerte meg a GT-világbajnokságot,[9] valamint három, a világbajnokságba nem számító Formula–1-es versenyen is részt vett. Dédnagybátyja, a belgaLucien Bianchi pedig maga is Formula–1-es versenyző volt, aki 1959 és 1968 között 19 világbajnoki futamon vett részt, az1968-as monacói nagydíjon felállhatott a dobogó legalsó fokára is (a futamon egyébként mindössze öt pilóta ért célba),[10] valamint ebben az évben győzedelmeskedni tudottLe Mansban is egyFord GT40 volánja mögött, társaPedro Rodríguez volt. Lucien azonban az ezt követő évben életét vesztette Le Mansban, miután autója kigyulladt, és ő benne égett. Mauro ekkor fejezte be versenyzői pályafutását.[5]
Jules1989.augusztus 3-án látta meg a napvilágot a délkelet-franciaországiNizza városában,[11] Philippe[12] és Christine Bianchi[13] gyermekeként. Két testvére van: Tom és Mélanie.[3] Jules az autóversenyzéssel hamar megismerkedett, ötéves korában kezdett el gokartozni.[14] Első versenyzői élménye hatéves korából származik, amikor édesapja elvitte egy gokartpályára. 2003-ban leszerződött az olaszMaranello Karting Team gokartcsapathoz,Armando Filini irányítása alá.[15][16][17]
Jules hosszú ideje volt kapcsolatban barátnőjével, Camille Marchettivel.[18]
A gokartszériákban meglehetősen jól szerepelt, összesen ötször tudta elhódítani a bajnoki címet.[19] 17 éves korától azFIA-elnökJean Todt fia,Nicolas Todt volt a menedzsere, ő egyengette Bianchi pályafutását.[12][20]2007-ben váltottgokartról formulaautós versenyzésre. AFormula Renault 2.0 francia szériájában próbálta ki magát, ahol az SG Formula csapat pilótájaként rögtön első évében, a 13 verseny során összegyűjtött összesen 5 pole pozícióval, 11 pódiummal, 5 győzelemmel és 10 leggyorsabb körrel meg is nyerte a bajnokságot.[21][22] Ugyanebben az évben részt vett a Formula Renault 2.0 Eurocup szériájában is, ahol 6 versenyen indult, 1 pole pozíciót, 1 leggyorsabb kört és 4 pontot begyűjtve pedig az összetett 22. helyén zárt,[19] a bajnokságot a németNico Hülkenberg nyerte.[23]
2008-ban aFormula–3 Euroseries szériájában állt rajthoz, ahol a harmadik helyet szerezte meg 47 ponttal, Nico Hülkenberg (85 pont) és az olaszEdoardo Mortara (49,5 pont) mögött,[24] és egyúttal a „Legjobb újonc” címet is elnyerte.[25] Továbbá ez évben győzött az évente megrendezettMasters of Formula–3 versenyen,Zolderben.[26] 2009-ben az ART csapatánálFormula–3 Euroseries világbajnok lett 6 pole pozícióval, 12 dobogóval és 9 győzelemmel, közel 40 pontos előnnyel a második helyezettChristian Vietoris előtt.[27] Aszezon folyamánValtteri Bottas,Esteban Gutiérrez ésAdrien Tambay voltak a csapattársai, mindannyian újoncok.[28] Bianchi nyolc győzelmével már az utolsó előtti fordulóban,Dijon-Prenoisban bebiztosította világbajnoki címét, majd az utolsó,Hockenheimringen rendezett futamot is megnyerte. Versenyzett továbbá a brit Formula–3-as bajnokságban és aFormula Renault 3.5 szériájánakmonacói futamán is, ahol az SG Formula csapatánál,Kurt Mollekens autójával állt rajthoz,[29] ám itt nem kaphatott pontokat, mert vendégpilótaként vett részt a versenyen. Indult aMacau Grand Prix-n is, ahol tizedik helyen ért célba.[30] A2009–2010-es GP2 Asia Series szezonban négyből három futamon állt rajthoz, és az összetettben a 11. helyen végzett, egyabu-dzabi harmadik helyet is begyűjtve.[31][32]
2010-ben aGP2-es szériába szerződött azART Grand Prix csapathoz, és ismét a legjobb újonc lett a kategóriában,[33] csapattársa a britSam Bird volt.[34] Abajnokságban két pole pozíciót és pontokat is szerzett, mielőtt aHungaroringen egy első körös baleset során megsérült. Az első kanyar után kipördült, és szemből ütközött a kínaiHo-Pin Tunggal, aminek következtében eltörött a második ágyéki csigolyája.[35] Ekkor a bajnokság negyedik helyén állt. A kezdeti pesszimista hangok ellenére Bianchi felépült a következő futamra, és folytatta a bajnokságot.[36] Végül a harmadik helyen végzett összetettben, négyszer állva fel a dobogóra, ám ebben az évben győzelmet nem tudott aratni.[19] ElőtteSergio Pérez végzett, a bajnok pedigPastor Maldonado lett hat győzelemmel (mindnyájan későbbi Formula–1-es pilóták).[37] 2011-ben is maradt az ART Grand Prix csapatánál,[33] és ez évben is 3. lett abajnokságbanRomain Grosjean és az olaszLuca Filippi mögött, 36 ponttal lemaradva a bajnok franciától.[12][38] Ebben az évben Bianchi már ismét győzelmet ünnepelhetett: a brit nagydíj első futamát pole pozícióból indulva tudta megnyerni, ezen kívül pedig további öt alkalommal állhatott a dobogón.[19] Csapattársa aGP3előző szezonjának bajnoka,Esteban Gutiérrez volt. AGP2 Asia Series első két fordulójában is rajthoz állt, ahol a legelső futamot megnyerte Grosjean előtt,[39]továbbá negyedik lett a sprintversenyben,[40] de utólag megbüntették, így a negyedik helyett végül a nyolcadik helyen zárt.[41] A bajnokságban végül második lett Grosjean mögött.[42]
2012-ben átigazolt aWorld Series by Renault 3.5 kategóriába, ahol 2009-ben egy futam erejéig már szerepelt, ezúttal egy teljes szezonra, aTech 1 Racing csapathoz. CsapattársaKevin Korjus, majd későbbDaniel Abt lett.[43] A szezont a második helyen fejezte be, három győzelemmel (az első futamon is győzött, de akkor technikai vétség miatt kizárták).[44][45]
Bianchi 2009 augusztusában került először kapcsolatba aFormula–1-gyel, miután aBBC és más források is hírbe hozták aScuderia Ferrari csapat második ülésével, amelyFelipe Massa Hungaroringen elszenvedett balesete során üresedett meg, ám ezt a pozíciótLuca Badoer kapta meg.[46][47] Bianchi tesztelt a Ferrarival 2009 decemberébenJerezben, a fiatalok tesztjén, a három napból kettő során ő ülhetett az olaszok autójába (december elsején és másodikán).[48] Rajta kívül a2009-es olasz Formula–3-as bajnokság első három helyezettje, Daniel Zampieri, Marco Zipoli és Pablo Sánchez López kapott lehetőséget december 3-án. Bianchi annyira meggyőzte a Ferrari vezetőségét a teszt során, hogy ő lett az első pilóta, akit felvettek aFerrari Driver Academy-be, valamint hosszú távú szerződést kötöttek vele, hogy a csapat berkein belül maradjon.[49]
2010. november 11-én jelentette be a Ferrari, hogy a francia versenyző2011-ben a tartalék- és tesztpilótájuk lesz, átvéve ezzel Luca Badoer,Giancarlo Fisichella ésMarc Gené szerepkörét. Ezen felül a csapat megerősítette, hogy Bianchi fogja vezetni a csapat autóját az év végén, november 16-án és 17-én,Abu-Dzabiban megrendezendő kétnapos fiatal pilóták tesztjén.[50] Bianchi ezzel párhuzamosan folytatta GP2-es karrierjét, mivel a Formula–1 lehetővé teszi teszt- és tartalékpilótái számára, hogy más szériákban is versenyezzenek. 2011. szeptember 13-án aSauber F1 Team pilótája, valamint szintén Ferrari Driving Academy-tagSergio Pérez társaságában tesztelte a Ferrari autójátFioranóban, az akadémia programja során. Bianchi összesen 70 kört tett meg, és a legjobb köridőt futotta meg (1:00,213).[51][52]
Bár a Force India csapata végül nem biztosított neki pilótaülést, egy fordulat következtében mégis debütálhatott a királykategóriában. AMarussia F1 Team eredetilegLuiz Raziát szerződtette pilótának 2013-ra, ám szponzori gondok miatt a brazil szerződését végül felbontották, és bejelentették, hogy Bianchi vezeti az egyik autójukatabban az évben.[56] Csapattársa a britMax Chilton lett, akit már korábban leigazolt a csapat.[57]
A szezonnyitóausztrál nagydíj időmérő edzésén a 19. helyre kvalifikálta magát, háromnegyed másodpercet verve Chiltonra. A rajt után megelőzte Pastor Maldonadót ésDaniel Ricciardót, és végül a 15. helyen ért célba debütáló futamán.[58]Malajziában újra a 19. rajthelyre állhatott fel, miután 0,3 másodperccel maradt le a Q2-ről. Bár a rajtnál hátracsúszott, végül a kerékcserék során fel tudott kapaszkodni a 13. helyig, megverve ezzel csapattársát és a rivális kiscsapat, aCaterham mindkét pilótáját,Giedo van der Gardét ésCharles Picet.[59] Amagyar nagydíjig minden időmérő edzésen, valamint minden futamon, amelyen mindketten célba értek Chilton előtt tudott végezni.[60] Ajapán nagydíjra ő és Pic is 10–10 helyes rajtbüntetést kaptak, mivel a szezon során három megrovást gyűjtöttek össze. A mezőny végéről rajtoló francia futamának aztán egy van der Gardéval történt ütközés vetett idejekorán véget.[61] Bianchi végül a 19. helyen zárt a 2013-as szezonban, megelőzve csapattársát, valamint a Caterham mindkét versenyzőjét.[62]
Még a 2013-as évad folyamán aláírta a hosszabbítását a Marussiával, ezt 2013. október 3-án jelentették be.[63] Csapattársa, Max Chilton is maradt. A2014-es szezont gyengén indította, csapattársával együtt lefulladt az autója azausztrál nagydíj rajtrácsán, és bár a bokszutcából végül el tudtak rajtolni, csak Chilton tudott rangsorolt helyen célba érni, mivel Bianchi túl sok kör hátrányt szedett össze, és nem tudott bekerülni a 90%-os limit fölé (ha rangsorolják, 14. lett volna).[64] A következő futamon Maldonadóval ésJean-Éric Vergne-nyel történt balesete miatt kiesett, ráadásul meg is büntették,[65] az azt követő három versenyen pedig nem keltett különösebb feltűnést, rendszerint az utolsó helyeken osztozott csapattársával, valamint a Caterham és a 2014-re erősen visszaesőSauber pilótáival.
Az eseményekben bővelkedő2014-es monacói nagydíj hozta meg számára az „áttörést”, ahol (részben a rengeteg kiesőnek is köszönhetően) a nyolcadik helyen intették le, ám kétszer öt másodperces büntetése miatt végül hivatalosan a 9. lett. Bianchi váltócsere miatt csak a bokszutcából indulhatott, első büntetését azért kapta, mert Chiltonhoz és Gutiérrezhez hasonlóan rossz rajtkockába állt fel, és mivelbiztonsági autó-fázis alatt töltötte le azt, a verseny végén újabb 5 másodpercet írtak hozzá az idejéhez. Időbüntetései ellenére a kilencedik helyen ért célba, ezzel a Marussia ötéves fennállása óta az istálló első pontjait szerezte meg.[66][67] Eredménye több szempontból is kiemelkedően fontos volt csapata számára: nem csak azt jelentette, hogy ötödik szezonjukban végre feliratkozhattak a pontszerző csapatok listájára, de ezzel a két világbajnoki egységgel a Caterhamen kívül a 2014-ben nullázó Saubert is meg tudták előzni, ez pedig 10 millió dolláros pluszt jelentett az év végi elszámolásnál az anyagi gondokkal küzdő csapat számára, és hozzájárult ahhoz, hogy 2014 végén egy befektető felvásárolja a csődbe ment céget, és2015-benManor F1 Team néven újra a rajtrácson lehessenek.[5][68][69] A 2014-essilverstone-i teszt második napján, július 9-én Bianchi a Scuderia Ferrari F14 T kódjelű autóját vezetve a leggyorsabb kört futotta meg az edzésen részt vevők közül, megnyerve az aznapi tesztet.[70]
A szezon kilenc futamából, amelyen ő és Chilton is célba értek, nyolc során Bianchi végzett előrébb, ezzel átvéve a csapat első számú pilótájának szerepét.[71][72] Chilton csak kétszer esett ki, míg Bianchi öt alkalommal nem jutott el a kockás zászlóig, háromszor műszaki hiba miatt. Napokkal szuzukai balesete előtt úgy nyilatkozott, hogy készen áll arra, hogy átvegye az egyre inkább távozni készülőFernando Alonso helyét a Ferrari csapatánál.[73]
BianchiSzingapúrban, a végzetes japán nagydíj előtti utolsó futamán. A fiatal francia az első pilóta Ayrton Senna óta, aki versenyhétvégén szerzett sérülései következtében hunyt el
A 2014-es japán nagydíjra a meteorológusok megjósolták aFanfontájfun megérkezésétJapánba.[74] Felmerült annak a lehetősége, hogy a nagydíjat korábban rajtoltatják el, ám ezt (főként az európai televíziónézők miatt) nem tették meg.[75] A szombati időmérő edzést még száraz körülmények között rendezték (ezen Bianchi a 20. helyet szerezte meg, majdMaldonado ésVergne büntetése után a 18. rajtpozícióba állhatott fel),[76][77] azonban vasárnapra, a futam kezdetére (helyi idő szerint 15:00-ra) megérkezett az ítéletidő Szuzukába. A pálya rendkívül vizes volt, és a látási viszonyok is nagyon rosszak voltak, ezért a futam abiztonsági autó mögül rajtolt el. Három kör megtétele után piros zászlóval megszakították a futamot, a pilóták a bokszutcában sorakoztak fel. Miután enyhébbre fordult az idő, szűk fél óra elteltével extrém esőgumikon elrajtolhattak a pilóták, ám a biztonsági autó egészen a 10. körig a mezőny előtt körözött. Ezután megkezdődött az „igazi” verseny, a pilóták többsége átmeneti esőgumikra váltott.[78]
Bianchi átmenetileg a 3. helyen is autózott, majd kerékcseréi utánKobajasi mögé, a 20. helyre csúszott vissza. A 41. körben már sötétedett, és az időjárási viszonyok ismét rosszra fordultak, ezértAdrian Sutil Sauberje kicsúszott a Dunlop kanyar kijáratánál, és a falnak ütközött. Ekkor Bianchi előtte volt, ezért ő már elhagyta azt a pontját a pályának. Miután Sutil kiszállt az autójából, egy darus homlokrakodóval kezdték meg a mentését, az érintett szakaszon dupla sárga zászló volt érvényben. Mire sikerült megemelni a Sauber roncsát (42. kör), Bianchi is megérkezett a 7-es (Dunlop) kanyarhoz. Egy vízátfolyáson megcsúszhatott az autója (aquaplaning – az a jelenség, amikor egy autó kerekei megúsznak egy vízátfolyáson, ezért irányíthatatlanná válik),[79] és teljes sebességgel a Sutilt mentő homlokrakodónak (oldalról, részben az alá) csapódott. Az autó műszerei alapján az ütközés 212 km/h-s sebességnél történt,[80] a versenyzőt pedig az eredeti hírek szerint 92 ggyorsulásnak megfelelő erőhatás érte.[81] (Későbbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ennél sokkal súlyosabb, 254 g is lehetett a Bianchit érő ütés.)[82] Szurkolói videókon tisztán látható, ahogy a becsapódó Marussia megemeli a rakodógépet, amelynek következtében Sutil autója visszazuhant a földre. Az ütközés ereje darabokra törte a Marussiát, Bianchi pedig azonnal elvesztette az eszméletét, és nem reagált sem a csapatrádióra, sem a versenybíróknak. A versenyirányítás beküldte a biztonsági autót és az orvosi autót, majd a 46. körben véglegesen leintették a futamot (a 44. kör eredménye alapjánHamilton győzöttRosberg ésVettel előtt).[78] A baleset helyszínére az orvosi autón kívül több mentőautó és orvos is érkezett, akik stabilizálni próbálták az életveszélyes sérüléseket szerzett Bianchi állapotát. Percekig küzdöttek, majd stabilizálása után mentőautóval (rendőri kíséret mellett) vitték a pályakórházba, onnan pedig 32 perces úton a legközelebbi, 15 km-re lévő kórházba (Mie Egyetemi Kórház),[83][84][85] mert a rossz időjárás miatt a mentőhelikopternek kockázatos lett volna felszállnia.[86]
Max Chilton egykori csapattársának ajánlotta első Indy Lights győzelmét
Bianchit életveszélyes fejsérülésekkel szállították kórházba, ahol azonnal megműtötték,[87] egy vérömlenyt távolítottak el az agyából. A kiadott közlemény szerint Bianchinak stabil, de életveszélyes volt az állapota a műtét után is, nem volt eszméleténél és lélegeztetőgép segítségére szorult.[88] A baleset után két nappal kiderült, hogy a francia pilóta súlyos agykárosodást szenvedett,diffúz axonális károsodása van, ami a nagy erejű becsapódás következtében alakult ki. A betegek mindössze 10%-a épül fel egy ilyen jellegű sérülésből, és ők is tartós károsodást szenvedhetnek. Bianchi aFerrari tehetségkutató programjának tagja volt, ezért Gerard Saillant professzor, az FIA orvosi bizottságának elnöke, valamint Alessandro Frati professzor, a Római La Sapienza Egyetem idegsebésze is Japánba utazott a csapat kérésére.[89]
Hasonlóan cselekedett a Marussia igazgatója,Graeme Lowdon, valamint a csapatfőnökJohn Booth, rögtön a versenyt követően (utóbbi azorosz nagydíj után is mellette maradt). Ugyanígy tett továbbá a Ferrari csapatfőnöke,Marco Mattiacci ésFelipe Massa is. Október 6-án Pastor Maldonado, valamint közös menedzserük, Nicolas Todt és Alessandro Alunni Bravi is meglátogatták Bianchit.[90] Bianchi szülei ugyanezen napon érkeztek meg fiukhoz, három nappal később pedig Jules testvérei, Mélanie és Tom, valamint a francia pilóta legjobb barátja, Lorenzo Leclerc.[91] A család köszönetét fejezte ki a rajongóktól kapott széles körű támogatásért.[92]
A japán nagydíjat egy héttel később követőorosz nagydíjra a Marussia eredetilegAlexander Rossit nevezte Bianchi helyett,[93] ám végül úgy döntöttek, hogy csak Chilton autóját indítják el a futamon.[94]
A hétvége során a versenyzők különféle módokon tisztelegtek Bianchi előtt:
AMarussia MR03 autójára felkerült a „#JB17” festés, amelyet az év minden további futamán és az azt követő évben a Manor autóján is rajta hagytak.[95]
Minden pilóta egy„Tous avec Jules #17” feliratú matricát ragasztott a sisakjára,[96] amely ötlet élharcosa a honfitársJean-Éric Vergne volt.[97]
A versenyzők a futam kezdetekor egyperces néma csenddel tisztelegtek Bianchi előtt.[98]
A japán nagydíj utáni napon a Ferrari leköszönő elnöke,Luca di Montezemolo kijelentette, hogy Bianchit szerződtették volna harmadik számú pilótának, amennyiben 2015-től bevezették volna az ügyfélautókat, ami akkoriban valószínű lehetőségnek tűnt.[100]
Az orosz nagydíj után a Marussia igazgatója, Graeme Lowdon kijelentette, hogy a Marussia a szezon hátralévő részére visszatér az eredeti, kétautós felálláshoz, ám a csapat még azamerikai nagydíj előtt csődeljárás alá került.[101][102][103] A csapat pénzügyi támogatója, Andrej Cseglakov később azt nyilatkozta, Bianchi balesete kulcsszerepet játszott abban, hogy kiszállt a Formula–1-ből.[104]
2015 márciusában, azausztrál nagydíjat követően az újonnan alakultManor F1 Team csapatfőnöke, a Marussia korábbi vezetője megemlékezett Bianchi előző évi monacói pontszerzéséről, amely a vele járó pénzdíj segítségével hozzásegítette a csapatot a csődeljárás utáni feltámadáshoz.[105] Ezen felül a Manor tagjai amonacói nagydíj idején vörös, „Monaco 2014 P8 JB17” feliratú karszalag viselésével támogatták Bianchit.[106][107]
A baleset után azFIA vizsgálatot indított, hogy kiderítsék, hibáztak-e a szervezők, valamint hogy ki tehető felelőssé a súlyos baleset miatt.[108][109][110] Az FIA az orosz nagydíjon adott ki különleges közleményt az ügyben, amelyből ugyan kiderült, hogy Bianchi lassított a balesete előtt a 7-es kanyarban, de az még nem, hogy hány km/h-nál történt az ütközés (ez a részlet csak később látott napvilágot). Továbbá tudatták, hogy az extra 37 perc, amely abból adódott, hogy helikopter helyett közúton kellett Bianchit kórházba vinni, nem befolyásolta a francia pilóta állapotát. Ezután az FIA részletes kutatásba kezdett a téren, hogy miképpen javíthatnának az autók pilótafülkéjének biztonságán, felmerült olyan javaslat is, hogy védőszoknyát helyezzenek el a mentőjárművek szélén, valamint új módszerek után néztek, amelyekkel lelassíthatnák a versenyzőket dupla sárga zászló ideje alatt. Ez utóbbira tekintettel született meg a döntés, hogy bevezetik az ún. virtuális biztonsági autót (VSC), amelynek lényege, hogy abiztonsági autó ugyan nem megy pályára, de a versenyzőknek kötelességük a szerint vezetni, ahogyan abban az esetben kell. Ezt a módszert a szezon utolsó három versenyén tesztelték.[111][112]
Az orosz nagydíjat követő hétvégén az FIA e-mailben kérte a csapatokat, hogy adjanak át részükre minden elérhető adatot Bianchi balesetével kapcsolatosan, melyeket kizárólag az eset kivizsgálására felállított csoport vizsgált meg.[113]
Egy héttel később különleges bizottság alakult, melynek szakértői között volt több korábbi pilóta és csapatfőnök, többek közöttRoss Brawn ésStefano Domenicali is.[5][114] Összesen közel 400 oldalas jelentést készítettek a baleset körülményeiről, amit négy héttel később tettek közzé,[115] és amely kimondta, hogy a szerencsétlenség miatt nem tehető egyetlen személy vagy szervezet sem felelőssé (így az FIA, a pályabírók és a Marussia sem), hanem a baleset a szerencsétlen véletlenek összejátszásának következménye volt (a pálya állapota, Bianchi megengedettnél nagyobb sebessége, valamint a darus homlokrakodó pályán elfoglalt pozíciója).[116] Számos javaslatot tettek továbbá a biztonság javítására sérült jármű mentési ideje alatt, amelyek akövetkező szezontól léptek életbe, valamint megállapították, hogy nem lehetett volna enyhíteni Bianchi sérüléseit egy eltérő kialakítású pilótafülkével. A vizsgálat során napvilágot látott, hogy nem működött Bianchi fékek reakcióját befolyásoló „brake-by-wire” rendszere, a csapata ennek ellenére nem kapott büntetést.[115]
A 2015-ös világbajnokságtól biztonsági okokból az FIA új szabályt hozott, ami szerint egy futam legalább négy órával szürkület/napnyugta előtt kell kezdetét vegye, ez alól csak a hivatalosan éjszaka, mesterséges fényviszonyok között rendezett futamok (Bahrein,Abu-Dzabi ésSzingapúr) kivételek.[117]
2014 novemberében Bianchi mélyaltatása megszűnt, de továbbra is kómában maradt, állapota viszont elég stabil volt ahhoz, hogy hazaszállíthassák Franciaországba, és egy nizzai kórházban folytathassák rehabilitációját.[118] Állapota azonban 2015-ben sem változott, és júniusra világossá vált, hogy kevés esély van a francia versenyző felépülésére. Ezt édesapja is megerősítette néhány nappal fia halála előtt a sajtónak adott interjújában, melyben azt is elmondta, a család számára nehezebb fiukat kómában látni, mintha elvesztették volna a balesetben.[119]
Jules Bianchi kilenc hónapig feküdt kómában. Állapota nem javult, és végül szülei otthonához közel, egy nizzai kórházban hunyt el 285 nappal balesetét követően, 2015. július 17-én, pénteken éjjel, nem sokkal a 26. születésnapja előtt. Családja péntekről szombatra virradó éjszaka, hajnali 3 óra körül tudatta a sajtóval a hírt.[1][120]
Bianchi ezzel az első pilótaRoland Ratzenberger ésAyrton Sennaimolai tragédiája óta, aki versenyhétvégén szerzett sérüléseibe halt bele. A Formula–1 1950-től íródó története során Bianchi a 38. (azIndy 500 áldozatait leszámítva a 31.) ilyen pilóta.[5]
A pilóták és a csapatok megrendüléssel fogadták Bianchi halálát. Mindannyiuk egyöntetű véleménye volt, hogy a fiatal francia pilótát egy kedves, halk szavú és tiszteletteljes egyéniségnek ismerték meg, aki ugyanakkor nagyszerű és elszánt versenyző is volt. Röviddel a hír bejelentése után részvétét nyilvánította a pilóták közülMax Chilton, Bianchi volt csapattársa,Alexander Rossi, az istálló akkori tesztpilótája,Valtteri Bottas,Jenson Button,Romain Grosjean,Daniel Ricciardo,Max Verstappen,Carlos Sainz Jr. ésédesapja,Martin Brundle,Mario Andretti,Alan Jones, számosIndyCar- ésDTM-pilóta, azART Grand Prix (Bianchi Formula–3-as és GP2-es csapata), a GPDA, a World Series by Renault és a GP2 Series szervezői, valamint több Formula–1-es istálló is.[5][6] Chilton egykori csapattársának ajánlotta továbbá elsőIndy Lights győzelmét is.[121] Luca di Montezemolo Bianchi halála után azt nyilatkozta, hogy a fiatal franciának biztos ülése lett volna a Ferrarinál.[122]
Az FIA hivatalos közleményben jelentette be, hogy 2015-től visszavonultatja a 17-es rajtszámot, amellyel Bianchi utolsó évében versenyzett, egyfajta tisztelgésül a francia pilóta emléke előtt, így ezentúl egy újonc pilóta sem választhatja majd ezt a számot a jövőben.[128]
2015 decemberében Philippe Bianchi bejelentette, hogyII. Albert monacói herceggel közösen alapítványt hoznak létre fia emlékére, amellyel a tehetséges fiatal pilótákat kívánják támogatni. Továbbá pert indított a Nemzetközi Automobil Szövetség ellen a fia balesetét vizsgáló tanulmány eredménye miatt.[129]
Bianchi tiszteletére 2017 januárjában szülővárosa, Nizza úgy határozott, hogy utcát neveznek el a pilótáról. A korábban Rue de Sapin nevet viselő utca (amely egyébként azOGC Nice labdarúgócsapatának stadionja mellett található) átkeresztelésére 2017. január 23-án került sor.[130]
Ez a szócikk részben vagy egészben aJules Bianchi című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.