Egyes európai pogány népek ez alkalommal három napon átáldozatokat hoztak, hogy az új év számára békét és termékenységet kérjenek. Ezért ajanuár hó neve agótoknáljiuleis, ó-izland nyelven:ýler volt; s Németországban is előfordult ily néven:Julmonat.[3]
Akeltáknál az ünnep a fény visszatérését jelentette és az újjászületést állították a középpontba. Ilyenkor a fák körül énekeltek, fatuskókat égettek, és elterjedt az ajándékozás szokása.[4] Ők úgy hitték, hogy anap a tél közepén tizenkét napig áll, ezért farönköket gyújtottak meg, hogy meghódítsák a sötétséget, a gonosz szellemeket elűzzék és hogy szerencsét hozzanak az elkövetkező évre.[5]Avikingek, ahol a kilencévente megrendezett jul ünnepsége kilenc napig tartott, férfiakat áldoztak fel isteneiknek. Ők is a nap újjászületését ünnepelték.[6]
Agermán törzseknél az ünnep rituáléjához tartozott a közös lakomák rendezése, bőséges malachús és sör fogyasztásával.[7]
Amikor az európai népek felvették a kereszténységet, e pogány ünnep akarácsonnyal, sKrisztus születésének emlékeivel kapcsolódott össze.[3] A mai európai karácsony-újévi szokások és hagyományok egy része a pogány jul ünnepségeiből származik.[8][7]Svédül,dánul ésnorvégul ma isjul a karácsony neve.