AJudas Priest egyGrammy-díjasbritheavy metal zenekar, melyetK. K. Downing gitáros ésIan Hill basszusgitáros alapított a 60-as évek végén. A Judas Priest nevet az együttes korábbi énekese,Al Atkins javasolta, aki a kifejezéstBob DylanThe Ballad of Frankie Lee and Judas Priest című dalából kölcsönözte. K. K. Downing és Ian Hill mellettGlenn Tipton gitáros tekinthető még állandó zenekari tagnak. Downing és Tipton mellettRob Halford énekes a harmadik fő dalszerző, aki 1973-ban csatlakozott az együtteshez. Halford 20 éven át volt a zenekar állandó énekese, majd 1993-ban zenei nézeteltérésekre hivatkozva elhagyta az együttest, hogy szólókarrierjére koncentrálhasson.
HelyéreTim "Ripper" Owens került, akivel két nagylemezt készített a zenekar. Halford 2003-ban tért vissza a Judas Priest soraiba, de emellett a szólókarrierjét sem adta fel. Pályafutásuk első szakaszában több dobos is megfordult a zenekarban, mígnem 1980-banDave Holland csatlakozásával megszilárdult a zenekari felállás. Holland a 80-as évek végéig volt az együttesben, helyéreScott Travis került (ex-Racer X), aki a mai napig a zenekar tagja.
A Judas Priest minden idők egyik legsikeresebb és legnagyobb hatásúheavy metal zenekara. A világszerte több mint 45 millió lemezt eladott zenekar[1][2][3] a 70-es évek második felében készült lemezeivel nagy szerepet játszott aNew Wave of British Heavy Metal létrejöttében, ezért a Judas Priestet szokás a heavy metal "keresztapjaként" is emlegetni.[4]
A zenekar hangzásának alapját Downing és Tipton gitárjátéka mellett Halford hangja határozza meg, aki széles hangterjedelmével képes a középfekvésből a teljesen sima szopránba váltani.[5] Az együttest gyakran illetik a "Metal Gods" (fémistenek) jelzővel, mely az 1980-ban megjelentBritish Steel album hasonló című számából eredeztethető,[6] de Halfordot is gyakran illetik a "Metalgod" kifejezéssel.
2010-ben aVH1 kiáltotta ki őket minden idők 78. legnagyobb művészének, míg azMTV (aBlack Sabbath után) minden idők második legnagyobbmetalzenekarának nevezte az együttest.[7]
2010 decemberében bejelentette az együttes, hogy 2011-ben kezdődő világ körüli turnéja lesz az együttes utolsó körútja, ugyanis az "Epitaph"(Sírfelirat) címre keresztelt turné lecsengése után a zenekar feloszlatja magát.[8][9][10]
A zenekar 1968-ban alakultBirminghamben,Angliában. Az alapító tagok voltak:K. K. Downing gitáros, és közeli jó barátja, a basszusgitárosIan Hill. Az együttes gyökerei azonban a 60-as évek közepéig nyúlnak vissza, mikor John Alan "Al" Atkins énekes több helyi zenekar után létrehozta azEvolution formációt. Az együttes basszusgitárosa Brian "Bruno" Stapenhill volt, akivel Atkins már zenélt együtt korábban. A dobos posztot John "Fezza" Partridge töltötte be, míg a gitáros John Perry lett. Perry azonban hamarosan egy autóbaleset áldozata lett, így a zenekarnak új gitáros után kellett néznie. A meghallgatásokon felbukkant aJimi Hendrix-rajongó Kenneth Downing gitáros is (aki később felvette a K. K. Downing nevet), de nem bizonyult elég tapasztaltnak ahhoz, hogy az együttes tagja legyen.[11]
A megüresedett gitáros posztot végül Earnest Chataway töltötte be, aki nemcsak gitározott, de szájharmonikázott is, valamint a billentyűs hangszerekkel is elboldogult. A basszusgitáros Stapenhill visszaemlékezései szerint Chataway korábban aBlack Sabbath elődjének tekinthető Earth formációban is megfordult.
Az Earth hamarosan felvette a Black Sabbath nevet, aminek vészjósló, sötét kisugárzása annyira megtetszett az együttesnek, hogy ők is új név után kezdtek kutatni. A Judas Priest kifejezést Brian "Bruno" Stapenhill ajánlotta Al Atkins énekesnek, aki megfelelőnek tartotta a nevet. A kifejezést egyébkéntBob DylanThe Ballad of Frankie Lee and Judas Priest dala hallatán vetette fel a basszusgitáros. A formáció ekkor kezdett el saját dalokat írni, majd Alan Eade menedzser közreműködésével felvettek két saját dalt is. AGood Time Woman és aWe'll Stay Together című szerzeményeket több lemezkiadónak is elküldték, mígnem felfigyelt rájuk a Harvest és az Immediate Record. Ezt követően egy három lemezre szóló szerződést írtak alá, valamint nekiláttak a debütáló album munkálatainak. A lemez azonban kiadói gondok miatt nem jelent meg, így az együttes tovább turnézott. Al Atkins belefásult az egy helyben toporgásba, ezért 1970-ben elhagyta a zenekart. Ekkoriban vált slágerré a Black Sabbath "Paranoid" c. dala, mely hatására Atkins elhatározta, hogy elszakad a korábbi blues-rock vonaltól, és egy keményebb hangzású zenekarban fog énekelni.[11]
K. K. Downing ésIan Hill már kisgyerekként is ismerték egymást, hiszen mindketten aWest Bromwichban jártak óvodába és iskolába. Barátságuk még inkább megerősödött, mikor együtt kezdtek el olyan zenékért rajongani, mint aThe Who, aCream, aThe Yardbirds vagyJimi Hendrix. Hamarosan hangszert ragadtak, Downing gitáron, míg Hill basszusgitáron kezdett el játszani. 1968-ban hozták létre zenekarukat, mely trió felállásban jött létre. Downing és Hill mellett John Ellis dobos volt még zenekari tag, énekesük azonban nem volt.Progresszívrock-hatásokat is tartalmazóhard rockot játszottak, de egyre nagyobb szükségük lett volna egy énekesre is. Al Atkins egy éjszaka aHoly Joe's névre keresztelt, a helyi zenekarok számára fenntartott próbaterem előtt sétálva felfigyelt az épületből kiszűrődő zenére. Atkins kapcsolatba lépett az együttessel, melynek K. K. Downing, Ian Hill és John Ellis voltak a tagjai. Downing visszaemlékezése szerint Atkinst nemcsak azért vették be a zenekarba, mert nem volt énekesük, hanem, mert dobolni és gitározni is tudott, de a dalszerzés terén is sok tapasztalattal rendelkezett. Eleinte aFreight nevet viselte a formáció, de Atkins felajánlotta a Judas Priest nevet, melyre a többiek is rábólintottak.
Az együttest K. K. Downing és Ian Hill (a képen) hozta létre a 60-as évek végén.
Miután kialakult a Judas Priest első felállása, az együttes nekiállt a környékbeli klubokban fellépni. Első koncertjüketEssingtonban adták1971-ben. Az együttest David Corke menedzser vette szárnyai alá, aki saját dalok írására biztatta az együttest. 1971 júliusában stúdióba vonultak, hogy rögzítsék aHoly Is The Man és aMind Conception c. dalokat. A költségeket egy kis cég, a Zella Records állta. A demó azonban nem keltett különösebb feltűnést, a zenekar pedig az anyag megjelenése után sem tudott több koncertet lekötni. A hatékonyabb működés érdekében a tagok felmondtak munkahelyeiken, kivéve John Ellis dobost, aki inkább a biztos megélhetés mellett döntött. Így Ellis miatt csak hétvégéken koncertezhettek, ami nézeteltéréseket okozott. Ellis hamarosan távozni kényszerült, helyére a "Skip" becenévre hallgatóAlan Moore került, aki korábbanNick Evans mellett játszott.
Az együttes továbbra is aktívan koncertezett, egy éjszakáért cserébe azonban mindössze 10 fontot kaptak (ez 1971 végére már 25 fontra ugrott). Moore azonban csak kisegítő jelleggel csatlakozott az együtteshez, hamarosan átment aSundance formációba. Helyére a "Congo" becenevű, színesbőrűChris Campbell került, akivel először 1971 decemberében léptek fel.
1972-ben, aBlack Sabbathnak is dolgozó Jim Simpson menedzser és koncertszervező leszerződtette őket az I.M.A. (Iommi Management Agency) vállalathoz, így olyan együttesek előtt léphettek fel, mint a sikereik elején járóStatus Quo,Thin Lizzy vagy aTrapeze. Az I.M.A. vállalatnak olyan zenekarai voltak, mint aBullion, mely mögött az a Brian "Bruno" Stapenhill állt, aki korábban már dolgozott Al Atkins énekessel. Szintén itt dolgozott aFlying Hat Band is, melynek az aGlenn Tipton volt a gitárosa, aki később a Judas Priest tagja lett.
A Judas Priest menedzsere továbbra is David Corke volt, míg Jim Simpson a koncertek lekötésében volt nagy segítségükre. Segítségével a zenekar olyan neves klubokban léphetett fel, mint aliverpooli Cavern, vagy a londoniMarquee. Közben saját dalok is íródtak, többek között ekkor született meg aWinter, aNever Satisfied valamint aCaviar And Meths is. Ezen dalok mind felkerültek az együttes 1974-ben megjelentRocka Rolla című debütálóalbumára is.
1973 januárjábanTony Iommi Tramp Entertainments cégénél írtak alá szerződést, menedzserük továbbra is Dave Corke volt. Atkins két új dallal állt elő, aWhiskey Woman és aHeavy Thoughts címűekkel. Született egyVictim of Changes című dala is, de ez csak jóval később, az 1991-ben megjelent debütálóalbumán jelent meg. 1973-ban nekiláttak egy újabb demót rögzíteni, ami azonban nem jelent meg (később Atkins saját neve alatt látott napvilágot). 1973-ban megkezdődött aHeavy Thoughts Tour koncertsorozat, ám a pénztelenség, valamint a megélhetési problémák egyre inkább feszültséget eredményeztek a tagok között. Al Atkins 1973-ban kilépett, őt nem sokkal később Chris Campbell is követte. Tovább súlyosbította a helyzetet, mikor az együttes technikusa Keith Evans is bejelentette távozását, hogyAngus Young gitártechnikusa legyen, így Downing és Hill ismét kettesben maradt. Hill ekkori barátnője Sue Halford volt, aki beajánlotta testvérét Rob Halfordot.
Halford korábban aThark együttesben játszott, de megfordult azAbraxis, aLord Lucifer és aHiroshima formációkban is, s egy ideig színházi villanyszerelőként is dolgozott.
Halford hamarosan a Judas Priest énekese lett. A dobosJohn Hinch lett, aki korábban Halford mellett játszott aHiroshima formációban. Az új felállás neki állt dalokat írni, többek között ekkor született meg aRun of the Mill is. 1973-ban stúdióba vonultak, hogy újabb demófelvételt készítsenek. A demó felkeltette David Howells a Gull Records elnökének az érdeklődését is, mely következtében az együttes szerződést kötött a kiadóval (1974. április 16.).1974-ben továbbra is brit klubokban játszottak, majd február 11-én a Gull Records meghívásának eleget téve a londoni Marquee klubban léptek fel, ahol aBudgie volt a másik fellépő. A koncert nagy sikert aratott, annak ellenére, hogy a kiadó embereinek valószínűleg nem tetszett a Judas Priest zenéje.[11]
1974 márciusában Hollandiában és Németországban adtak koncerteket, majd hazatértek egy kéthetes koncertsorozat erejéig. Ezt követően Norvégiában és Dániában mutatkoztak be. Kenneth Downing Jr., az együttes gitárosa ekkor vette fel a K. K. Downing nevet, miután egy rajongójuk nem tudta kimondani a valódi nevét, ezért csak "KK" Downingnak hívta.[11]A kiadó emberei javaslatokat tettek a zenekarnak a zenei irányvonalat illetően, így még egykürtjátékos bevonása is szóba került. Ian Hill azonban még egy gitáros bevételét javasolta. K. K. Downing több ok miatt is támogatta Hill ötletét. Először is nagy rajongója volt aWishbone Ash zenekarnak, akik szintén két gitárossal játszottak, valamint a koncertek alatt, mikor szólót kellett játszania gyakran "ürességet" érzett a hangzásban.[11]
A Judas Priest mellett nagyjából egy időben, egy másik zenekar is leszerződött a Gull kiadóhoz. A The Flying Hat Band gitárosa az aGlenn Tipton volt, aki hamarosan a Judas Priest tagja lett. Elmondása szerint a The Flying Hat Band igen lehangoló, súlyos zenét játszott a korai Black Sabbath nyomvonalán. 1974-ben aDeep Purple előzenekaraként bejárták Európát. Az ekkor trió felállású zenekart Glenn Tipton (ének/gitár) mellettCarl Palmer testvére Steve Palmer, valamint Mars Cowley alkotta, akiPat Travers mellett bukkant még fel.Tipton elfogadta a Judas Priest felkérését, azonban csak "átmeneti megoldásként" tekintett a zenekarra. A próbák során azonban Downing és Tipton egyre jobban ráérzett egymás stílusára, Tiptonbluesos játékával sikeresen egészítette ki Downing nyersebb megközelítését. Az immáron öt tagot számláló Judas Priest ezt követően további koncerteket adott, mielőtt nekiállt volna az első lemez felvételének.
Az új dalok munkálataiban Tipton is kivette a részét, aki Downing és Halford mellett teljes értékű dalszerzővé lépett elő, habár a debütáló album dalainak nagy részét Downing írta. További érdekesség, hogy ekkoriban még Ian Hill is kivette a részét a dalszerzésből (Winter ésCaviar and Meths dalok). 1974 augusztusában egyRocka Rolla című kislemez jelent meg, majd a zenekar 1974 júniusában stúdióba vonult, hogy rögzítse első albumát. Mivel a dalokat "élőben", vagyis úgy rögzítették, mintha koncerten játszanának a felvételek már júliusban befejeződtek. Az anyag producere az aRodger Bain volt, aki aBlack Sabbath első három albumán is dolgozott korábban, de aBudgie debütálóalbumán is ő felelt a hangzásért. A zenekar a felvételek alatt olyannyira rosszul állt anyagilag, hogy kizárólag csak este stúdióztak, mert akkor kevésbé volt drága a stúdióidő. A lemezre számos olyan dal került fel, melyeket már a 70-es évek eleje óta játszottak a koncerteken, ezek a dalok azonban jelentős átalakításokon estek át a stúdióban.
Rob Halford 1974-ben lett az együttes tagja. A fotó 2009-ben készült.
Bain nagymértékben beleszólt a dalokba is, számos olyan döntést hozva ezzel, melyekkel a zenekar nem értett egyet. Ezért az olyan dalok, mint aTyrant, aGenocide, vagy aVictim of Changes csak a következő albumra kerülhettek fel. AWinter, aDeep Freeze és aWinter Retreat dalok eredetileg egyetlen számot alkottak, de Bain három különböző dalra osztotta fel az eredeti szerzeményt. Mivel Bain ekkoriban az első számú heavy metal producernek számított,[12] a zenekar tagjai nem mertek ellenkezni a szavának.Így történhetett meg az is, hogy az eredetileg 14 percesCaviar and Meths dalnak, csak a bevezetője került fel a lemezre (a dal egy hosszabb 7 perces változata Al Atkins 1998-as szólólemezén jelent meg). ARocka Rolla album végül 1974. szeptember 6-án jelent meg, de a tagok nem voltak elégedettek sem a zeneanyaggal sem a korong hangzásával. Az együttes máig úgy tekint erre a lemezre, mint pályafutásuk leggyengébb alkotására.[12]
A lemez borítóján egy kupak volt látható, melyen aRocka Rolla felirat kísértetiesen hasonlít aCoca-Cola emblémára. Egyes pletykák szerint a cég kilátásba helyezte a pert, mert nem szerették volna azt a "negatív" képet festeni, hogy egy hard rock zenekar kapcsolódjon a termékükhöz.[12] Nagy valószínűséggel megtörtént az incidens, mert az album 1984-esamerikai újrakiadása már más borítóval jelent meg David Howells jóvoltából.
A korong nem keltett különösebb feltűnést, de arra mindenképpen jó volt, hogy elindítsa a zenekart a siker lépcsőjén. Zeneileg egy, a kornak tökéletesen megfelelő,blueshatásokban bővelkedőhard rock lemez készült, melyen még nem forrt ki a zenekar markáns hangzásvilága. 1975-ben felléptek aBBCThe Old Grey Whistle Test műsorában, ahol aRocka Rolla és a következő albumon megjelenőDreamer Deceiver dalokat adták elő. 1975-benJohn Hinch dobost távozásra szólították fel, mely döntés hátterében Tipton szerint az állt, hogy Hinch zeneileg nem illett közéjük. Helyére az azAlan Moore került, aki már korábban is megfordult az együttes soraiban.
1975-ben felléptek aReading fesztiválon, ezáltal egy szélesebb közönség előtt mutatkozhattak be. A debütáló album gyenge hangzásából kiindulva elhatározták, hogy a következő album produceri munkálatait Jeffery Calvert ésMax West bevonásával maguk fogják ellátni. 1975 novemberében bevonultak awalesi Rockfield Studiosba, hogy rögzítsék második nagylemezüket. A felvételek 1975 decemberében be is fejeződtek, aSad Wings of Destiny címet kapott anyag, pedig 1976. március 23-án jelent meg, ismét a Gull Records kiadásában. Az anyag ugyan jó kritikákban részesült, de a zenekar még mindig anyagi gondokkal küszködött. ASad Wings of Destiny meglepő módon megsokszorozta a debütáló album színvonalát, mely máig a Judas Priest-életmű egyik klasszikus darabja. Az albumon háttérbe szorultak a korábbiblueshatások, helyüket egy olyan dinamikus megszólalás váltotta fel, melyre felfigyeltek a kritikusok is. Halford teátrális énekstílusa és a Downing–Tipton-duó játéka már előrevetítette a következő albumok irányvonalát. Az egyik legelsőheavy metal albumként is definiálhatóSad Wings of Destinyhard rock/heavy metal dalait monumentális és operás zenei részekkel tették még színesebbé.[13]
A ma márheavy metal klasszikusnak[14] számító album több olyan dalt is tartalmazott, melyek máig az együttes koncertprogramjának szerves részét képezik (The Ripper,Victim of Changes). AVictim of Changes dalban két korábbi szerzeményt házasítottak, Al AtkinsWhiskey Woman és Halford korábbi zenekarának, a Hiroshimának aRed Light Lady című dalát. A lemez borítójátPatrick Woodroffe festette. A festményen egy angyal látható, nyakában egy vasvilla alakú szimbólummal, a "Judas Priest kereszttel".A megjelenést követő koncertek hatására egyre többen ismerték meg a zenekart, főleg Európában ésJapánban kezdett el jól csengeni a Judas Priest név, míg azAmerikai Egyesült Államok tudomást sem vett róluk.
1977-benSimon Phillips sessiondobost kérték fel az új stúdióalbum munkálataira, aki a felvételek idején mindössze 19 éves volt. 1977 januárjában bevonultak az angliai Ramport Studiosba, hogy rögzítsék harmadik albumukat. Nem sokkal a felvételek előtt, szerződést írtak alá aCBS Records és aColumbia Records kiadókkal. A Columbia azUSA területén, míg a CBS hazai terepen vállalta a lemezkiadást. A komolyabb háttér megtette a hatását: a lemez produceri teendőit az együttes mellettRoger Glover látta el. ASin After Sin címre keresztelt album 1977. április 23-án jelent meg. Az albumra felkerült egyJoan Baez-feldolgozás is, aDiamond and Rust. Az anyag emellett olyan klasszikussá vált dalokat tartalmazott, mint aStarbreaker vagy aSinner. A korong soha korábban nem tapasztalt fémes keménységgel prezentálta az együttes energiáját.[15]Az albumon még mindig erősen jelen voltak az együtteshard rock hatásai, de a hangsúly már inkább a keményebb hangzásúheavy metalon volt.
Az album ismét jó kritikákban részesült, a hatékony háttér következtében pedig minden korábbinál kedvezőbb koncertajánlatokat kapott az együttes. 1977-ben először turnéztak azAmerikai Egyesült Államokban aREO Speedwagon előzenekaraként, de tekintélyes tömegeknek játszhattak aKISS és aLed Zeppelin előzenekaraként is. Ennek ellenére az USA-ban továbbra sem keltettek nagyobb feltűnést. 1977-es angliai turnéjukon aMagnum volt az előzenekar.A lemezmegjelenést követő koncerteken márLes Binks dobolt. Binks technikai tudása elkápráztatta a zenekart, akik megkérték a dobost, hogy maradjon velük a következő albumokra is.Binks korát megelőző, a kétlábdob fontosságát felismerő technikával játszott, ezzel nagymértékben utat mutatott a későbbiheavy metal ésthrash metal dobosoknak is. Játéka az újdonság erejével hatott, ekkoriban rajta kívül csakPhil "Philthy Animal" Taylor (Motörhead) fektetett nagy hangsúlyt a kétlábdobos technikára.[14]
1977 novemberében ismét stúdióba vonultak, hogy rögzítsék negyedik nagylemezüket. A felvételek novembertől decemberig tartottak, Dennis Mackay és a zenekar producerkedésével. Az albumot elődjéhez hasonlóan Amerikában aColumbia Records, míg Angliában aCBS Records adta ki. Az 1978. február 10-énStained Class címmel megjelenő album minden korábbi lemezüknél jobb hangzást kapott. Egyesek aStained Class megjelenésére datálják az együttes kialakulását.[15] Az anyag remek kritikákban részesült, mely egy erőtől duzzadóheavy metal zenekart mutatott. A ma már legendásnak számító korongot 2004-ben az angolMetal Hammer magazin minden idők egyik legklasszikusabbheavy metal albumának kiáltotta ki. A lemeznyitóExciter dalt szokás az elsőspeed metal szerzeményként is emlegetni.[16] Az albumon nemcsak a Halford–Downing–Tipton-trió vette ki a dalszerzésből a részét, hanem azInvader erejéig Ian Hill is, míg aBeyond the Realms of Death riffjét a dobos, Les Binks hozta. Az album minden korábbi sikerüket felülmúlta, így ez volt az első Judas Priest-kiadvány, mely felkerült aBillboard listára (a 173. helyig jutott).
Ez volt az első olyan Judas Priest-album, melyen már a jól ismert, ferdén írt legendás zenekari logó volt olvasható, szemben a korábbi gótikus írásban fogant logóval. A zenekar ismét koncertezésbe kezdett, Európában és japánban ekkortájt már nagyobb csarnokokat, színháztermeket is megtöltöttek, míg az USA-ban továbbra is mellőzték a zenekart. Egyes kritikusok negatív szavakkal illették az együttest, idejétmúltnak titulálva őket.[17] A zenekar nem törődött sokat a negatív kritikákkal inkább stúdióba vonultak, hogy rögzítsék ötödik nagylemezüket. 1978 augusztusában vonultak be alondoni Utopia stúdióba, James Guthrie társproducerrel. A felvételek szeptemberig tartottak, majd az albumKilling Machine címmel, 1978. október 9-én látott napvilágot aColumbia Records gondozásában. Elődjéhez hasonlóan ismét egy erős album született, melyen olyan legendás dalok szerepeltek, mint aHell Bent for Leather, aRunning Wild, aDelivering the Goods, vagy a zenekar első slágerlistás kislemeze, aTake On The World.
Az albumra felkerült egyFleetwood Mac-feldolgozás is aThe Green Manalishi. Az albumon találhatóEvening Star és aTake On The World dalokkal szerepeltek aBBCTop of the Pops műsorában is.A lemez AmerikábanHell Bent For Leather címmel jelent meg, mert az amerikaiak túl agresszívnak tartották a Killing Machine címet.[18] Az album megjelenése után az együttes újra turnéra indult. AKilling Machine turnén léptek fel először kiszegecselt bőrfelszerelésben, mely megjelenés hűen támasztotta alá az agresszív zenét. Bőrruhás, kiszegecselt megjelenésük az újdonság erejével hatott, előttük egyetlen rockzenekar sem lépett hasonló imázzsal színpadra.[18] A zenekar népszerűsége jelentősen megnőtt az évek múlásával, amiben nagy szerepet játszott aNew Wave of British Heavy Metal hullám megerősödése is, melynek legfőbb inspirációs forrása éppen a Judas Priest volt.
AKilling Machine turnéjánaktokiói állomását rögzítették egy koncertlemez kiadásának céljából. 1979. február 10-én és 15-én készültek a felvételekTom Allom produceri munkájával. Az albumUnleashed in the East címmel 1979 októberében jelent meg aColumbia Records gondozásában. Az anyag olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy aBillboard listán a 70. helyig kúszott fel. Ugyanakkor több kritika is érte a koncertlemezt, miszerint a dalokat stúdióban játszották fel. A lemezen hallható dalok hallhatóan élőjáték eredményei, de a lemez valóban rengeteg stúdiós utómunkán esett át.[14] Halford utóbb elárulta, hogy az eredeti felvétel éneksávjai tönkrementek,[19] így főleg a vokálok terén kellett változtatásokat eszközölni. Ennek ellenére azUnleashed in the East minden idők egyik legklasszikusabb koncertlemezének számít. Ez volt az első olyan Judas Priest-kiadvány, mely platinalemezzé vált.[20]
K. K. Downing 1980-ban.
A turné végeztévelLes Binks távozni kényszerült, mert a zenekar készülő albumának stílusához nem passzolt a játéka.[21]HelyéreDave Holland került, aki korábban aGlenn Hughes fémjelezteTrapeze zenekarban játszott.A következő album felvételei 1980 januárjában azangliaiBerkshire-ben, aRingo Starr által bérelt Tittenhurst Parkban kezdődtek, és mindössze 28 napig tartottak. A producer ismétTom Allom volt, akivel azUnleashed in the East koncertlemezen dolgoztak először. Eredetileg már aSin After Sin lemezen is vele dolgozott a zenekar, de akkoriban túl nagyképűnek tartották a producert. Az Unleashed in the Easten végzett munkájával azonban olyannyira elégedettek voltak, hogy egészen 1990-ig nem kerestek más producert.
Az album megjelenését egyLiving After Midnight című kislemez előzte meg, a teljes albumBritish Steel címmel 1980. április 14-én jelent meg aCBS Records és aColumbia Records kiadásában. A British Steel az addigi legsikeresebb lemezük lett, mely hamar aranylemezzé vált, ma pedig már platinalemez, azaz több mint 1 millió darabot értékesítettek belőle.[21]Zeneileg egy ízig-vérigheavy metal album született, melyen már nyoma sem volt a korábbiblues-,hard rock hatásoknak. A dalok egyszerűbb felépítésűek lettek, de Halford is szimplábbra vette az énektémákat. A korong sikerét bizonyítja, hogy az angol listán a 4. helyezett lett, Amerikában azonban csak a 34. helyig jutott. Ezen az albumon található aMetal Gods dal, aminek nyomán a zenekar is megkapta a "Metal Gods" ("fémistenek") jelzőt. A dalban hallható extra zajokat és suhogásokat ajtók csapkodásával és egy biliárddákó lengetésével idézte elő a zenekar, míg aBreaking The Law felvételei alatt tejesüvegeket csapkodtak a földhöz, a rendőrségi sziréna hangját pedig gitárral imitálták.[22]
Utóbbi dalra elkészítették első videóklipjüket is, amely az egyik legelső heavy metal videónak tekinthető. A klipet a korábban aSex Pistols mellett feltűnt Julian Temple rendezte, melyben a zenekar gitárokkal rabol ki egy bankot, pénz helyett azonban aranylemezeket zsákmányolnak. ABreaking The Law volt az egyik legelső koncepciózus, sztorizós videó a zeneiparban. A dal aLiving After Midnigttal együtt felkerült a slágerlistákra is. Utóbbival és aUnited című szerzeménnyel szerepeltek aBBCTop of the Pops műsorában is. A szakma és a zenekar tagjai szerint is heavy metal mérföldkőnek számító[21]British Steel Amerikában is sikeresnek bizonyult, a zenekarról pedig már olyan tinimagazinok is cikkeztek, mint aBravo vagy aPopcorn. A megjelenést követően olyan zenekarokkal turnéztak, mint aScorpions, aDef Leppard, aKISS vagy azAC/DC. Angliában azIron Maiden volt az előzenekaruk, akikkel többször is konfliktusba kerültek. Downing és Tipton visszaemlékezése szerint az Iron Maiden színpadi megjelenésében erősen hajazott a Judas Priestre, de az együttes nyilatkozatai, miszerint lemossák majd a főzenekart a színpadról, sem segítették elmélyíteni a két csapat közötti viszonyt[21](Később azonban tisztázták nézeteltéréseiket).Felléptek az1980-as doningtoniMonsters of Rock fesztiválon is, majd 1980 októberében ismét stúdióba vonultak, hogy megkezdjék aPoint of Entry album felvételeit.
Point of Entry,Screaming for Vengeance (1980–1983)
APoint of Entry album felvételei 1980 októberétől novemberig tartottak, a helyszín ezennelIbiza volt. Az 1981. február 26-án aColumbia Records által megjelenő album aBreaking The Law és aLiving After Midnight listás sikerein felbuzdulva egy slágeresebb, rádióbarátabb irányba mutatott. Habár aBritish Steel sikereit nem tudta felülmúlni, azért aPoint of Entry is tartalmazott néhány klasszikussá váló dalt. AHeading Out to the Highway, aDon't Go és aHot Rockin kislemezek lettek a legismertebb dalok a lemezről, melyekre videókat is forgattak. Ugyan az album kapott néhány negatív kritikát is, az újabb angol és amerikai koncertek rendre sikert arattak.
1982-ben újra stúdióba vonultak, mégpedig ismét azIbizai Ibiza Sound Studiosba, de egyes felvételekre Floridában került sor. AScreaming for Vengeance címre keresztelt albumot, ismét aColumbia Records adta ki, mely 1982. július 17-én került a lemezboltok polcaira. Az anyagra egyBob Halligan, Jr.-szerzemény aTake These Chains is felkerült, emellett olyan klasszikusokat tartalmazott, mint aScreaming for Vengeance, azElectric Eye, aRiding on the Wind vagy aYou've Got Another Thing Comin. Utóbbit előszeretettel játszották az amerikai rádiók is, ami által aScreaming for Vengeance minden korábbi lemezeladást felülmúlt. Az anyag azUSA-ban is hamar beplatinázódott, a zenekar pedig már a tengerentúlon is arénákban lépett fel. AScreaming for Vengeance Angliában 11. míg az USA-ban a 17. helyig kapaszkodott fel, mely a Judas Priest egyik legtöbbször emlegetett albuma. Az anyagot azIGN besorolta a "25 legbefolyásosabb metalalbum" közé, de a Metal-Rules.com oldal "100 legnagyobb metalalbum" listáján is előkelő helyen foglalt helyet.[23]
Videót aYou've Got Another Thing Comin dalra forgattak, majd az együttes ismét nekiállt turnézni. Amerikában főzenekarként töltötték meg az olyan nagyobb helyeket is, mint akaliforniai Long Beach Aréna. Előzenekarként azIron Maiden aUriah Heep és aKrokus kelt velük útra, majd európai koncertek következtek. 1983 decemberében felléptekNémetországban aWestfalenhalléban megtartottdortmundi metalfesztiválon, olyan zenekarok társaságában, mint aScorpions, azIron Maiden vagyOzzy Osbourne. Szintén 1983-ban szerepeltek az amerikai US fesztiválon is, olyan sztárzenekarok társaságában, mint aVan Halen,Ozzy Osbourne, aMötley Crüe vagy aQuiet Riot.
Defenders of the Faith,Turbo,Priest…Live! (1984–1987)
1983 szeptemberében és novemberében azIbizai Sound Studiosba vonultak, hogy felvegyék kilencedik nagylemezüket. Egyes felvételekre ismét Floridában került sor. Az 1984. január 4-én aColumbia Records által kiadottDefenders of the Faith tartotta elődje magas színvonalát, ezért sok kritikus aScreaming for Vengeance második részének nevezte az albumot.[24] A lemezen találhatóFreewheel Burning ésLove Bites dalokra videót is forgattak, de az album olyan koncert és közönségkedvenc dalokat is tartalmazott, mint azEat Me Alive, aJawbreaker vagy aBob Halligan Jr.-szerzemény aSome Heads Are Gonna Roll.AFreewheel Burning, aLove Bites és aSome Heads Are Gonna Roll kislemezen is megjelent. AzEat Me Alive felkerült az erőszakos vagy szexuális tartalmú dalok ellen fellépőParents Music Resource Center listájára is. A PMRC társalapítója,Tipper Gore szexuális utalásokat vélt felfedezni a dalban. Az incidenst követően a zenekar, következőTurbo albumán már szerepelt a "szülői felügyelettel" matrica is.
A korong borítóját Doug Johnson készítette, mely egy lánctalpas, szarvakkal és ágyúkkal felszerelt tigrist ábrázol. A lemezmegjelenést ismét sikeres arénaturné követte, azonban aParents Music Resource Center ismét támadást indított a zenekar ellen. 1985-ben két büntetett előéletű fiatal öngyilkosságot kísérelt meg, miközben aStained Class albumot hallgatták. Egyikük, alaposan megcsonkítva, túlélte a fejének irányított lövést, majd pár évvel később ő is elhunyt, miután egy túlméretezett adagnyi nyugtatót juttatott szervezetébe. A szülők hamar perbe fogták a Judas Priestet, a lemezen szerintük igenis jelenlévő, "tudatküszöb alatt érzékelhető" (szubliminális), rejtett üzenetekre hivatkozva, melyeket a fent említett dal – mint később kiderült – hangosabb sóhajaiban véltek felfedezni. Az incidens miatt öt évvel később1990-ben a zenekar tagjainak meg kellett jelenniük anevadai bíróságon, de ekkor már alaposan felfújta az ügyet azUSA médiája (Európában inkább csak ametalsajtó foglalkozott vele). Az ilyenkor ildomos rágalom- és feltevéshadjáratokkal felpörgetett ügy természetesen a vád elejtésével végződött, mert bizonyítékot hiába kerestek.[25] Az ügyet a zenekar az 1991-ben megjelentDream Deceivers: The Story Behind James Vance Vs. Judas Priest című dokumentumfilm megjelenése által lezártnak tekintette.
1985-ben felléptek aLive Aid rendezvényen is, olyan sztárok társaságában, mint a speciális felállásban színpadra lépőLed Zeppelin, vagy az eredeti felállással kiállóBlack Sabbath.Három dalt adtak elő, mégpedig aLiving After Midnight, aThe Green Manalishi és aYou've Got Another Thing Comin címűeket.1985 júniusában bevonultak aCompass Point Studios (Bahama-szigetek), valamint a Record Plant (Los Angeles) stúdiókba, hogy rögzítsék tizedik nagylemezüket. AColumbia Records gondozásában megjelenőTurbo 1986. április 14-én jelent meg. Ugyan az album platinalemez minősítést kapott,[20] ennek ellenére a rajongók többségének csalódást okozott, pláne aScreaming for Vengeance és aDefenders of the Faith albumok fényében. Az amerikai slágerlistákra szánt, gitárszintetizátorokkal rögzített dalok, inkább a kortársVan Halen- ésDef Leppard-albumokra emlékeztették a rajongókat, mintsem a korábbi Judas Priestre. Máig, ezt a slágercentrikushard rock dalokat tartalmazó albumukat éri a legtöbb kritika. Az albumról csak aTurbo Lover című dalt játszották folyamatosan a későbbi turnékon is, melyre aLocked Innel együtt videót is forgattak. AReckless című szám majdnem felkerült aTop Gun filmzenealbumra is, de a zenekar úgy döntött mégsem szerepeltetik a dalt a filmben, mert féltek hogy a film bukás lesz.
A korong Angliában a 33. míg azUSA-ban a 17. helyig jutott a lemezlistákon. A lemezt később aMetalrules.com minden idők legjobb glam metal albumainak listázásakor a 39. helyre sorolta. Ugyan aTurbo lemezt negatívan fogadták, ennek ellenére az együttes ismét telt házas arénákban turnézott Amerika-szerte aDokken előzenekarral. 1986-ban aJeff Krulik rendezteHeavy Metal Parking Lot című dokumentumfilmben látható rajongók egy 1986. május 31-én megrendezésre kerülő Judas Priest-koncertre várakoztak.1987. június 21-én egy dupla koncertlemez jelent megPriest…Live! címmel, melyet 1986-ban rögzítettek. Az anyag hallhatóan élőben lett rögzítve, szemben az 1979-esUnleashed in the East albummal szemben. AColumbia Records által kiadott korong nem aratott egyértelmű sikert a kritikusok körében, de a rajongók is kezdtek elpártolni a népszerűségét vesztő zenekar mellől. Ezt jól példázza, hogy aPriest…Live! még az aranylemez minősítést sem kapta meg, melyre az 1978-asStained Class óta nem volt példa.
Tizenegyedik nagylemezüket ismét azIbizai Sound Studiosban rögzítették, de egyes felvételek akoppenhágai Puk stúdióban készültek. AColumbia Records által 1988. május 17-én megjelenő album aRam It Down címet kapta. ATurbo lemezt övező negatív visszhangok hatására az album visszatért a színtisztaheavy metalhoz, ennek ellenére nem aratott egyértelmű sikert, sem a rajongók sem a kritikusok körében. Ugyan a címadóRam it Down vagy az epikusBlood Red Skies az együttes erősebb pillanatai közé tartozik, az album inkább tűnt rutinmunkának, mintsem remekműnek. Videóklip aChuck Berrytől feldolgozottJohnny B. Goode dalra készült. Ugyan a Judas Priest még mindig a legmarkánsabb heavy metal zenekarok egyike volt, aRam it Down kereskedelmi szempontból sem volt sikeresnek mondható, hiszen a korábbi nagylemezekkel ellentétben csak aranylemez minősítést kapott.[20]Az albumra nemcsak vadonatúj dalok kerültek fel, hanem olyanok is, melyek az eredetileg dupla lemeznek szántTurbo felvételei idején íródtak, igaz ezek jelentős változásokon mentek át.A megjelenést újabb turnék követték, többek közt olyan fiatal és energikus zenekarokkal, mint aSlayer vagy aPantera.
A rajongók és a kritikusok fanyalgását megelégelve elhatározta az együttes, hogy a következő albumon jelentős változásokat fognak eszközölni.Dave Holland egészségügyi problémái miatt távozni kényszerült a zenekarból.[21] Helyére aVirginia államból származóScott Travis került, aki korábban aRacer X tagja volt. A Judas Priest már korábban jó kapcsolatot ápolt a Racer X formációval, mely énekesükJeff Martin születésnapja alkalmából még egy komplett dalt is kapott ajándékba a Judas Priesttől. Travis kiválóan pótolta kissé egysíkúan doboló elődjét, technikás és dinamikus játéka inspirálólag hatott a Halford–Tipton–Downing-dalszerzőhármasra is.1990 januárjában francia és holland stúdiókban vették fel a következő albumot, mely aColumbia Records által 1990. szeptember 3-án jelent megPainkiller címmel. Az anyag mind a kritikusokat, mind a rajongókat lenyűgözte újszerű megközelítésével. Travis a kétlábdob fontosságát kihangsúlyozó dobolása, Halford energikus előadásmódja, valamint a Tipton–Downing-duó, minden korábbinál agresszívabb, ötletes gitározása egy időtálló klasszikussá tette aPainkiller albumot, mely nemcsak a zenekar, de az egész műfaj egyik alapvető fontosságú lemeze. Az albumon a zenekarra korábban jellemző heavy metal muzsikaspeed metal és amerikai vonalaspower metal hatásokkal gazdagodott.
Az album elnémította a kétkedőket, a sikert mi sem példázza jobban, hogy ezzel a lemezzel, minden korábbi lemezeladását felülmúlta a zenekar.[26] AGrammy-díjra is jelölt albumról három kislemez jelent meg, nevezetesen aPainkiller, azA Touch of Evil és aNight Crawler címűek, melyekből az első kettőre videót is forgattak. AzA Touch of Evil dalban hallható billentyűs aláfestéseketDon Airey játszotta fel. A megjelenést nagyszabású világ körüli turné követte, melyen a 80-as évek közepe óta nem látott érdeklődés fogadta a zenekart. Előzenekarként olyan együtteseket vittek magukkal, mint aMegadeth, aPantera, aTestament, azAnnihilator,[27] vagy aSepultura. Felléptek aRock in Rio fesztiválon is, több mint 100 ezer néző előtt.
A körúttorontói állomásán tragédia érte a zenekart. Halford éppen védjegyévé vált színpadi motorozását interpretálta, amikor a szárazjéggel előállított füstfelhőben nem látva nekiütközött a dobfelszerelésnek.1992-re feszültség alakult ki Halford és a Tipton–Downing-duó között. Halford aPainkiller sikerén felbuzdulva egy még agresszívabb irányba próbálta terelni a zenekart, az énekes ezen ötletét azonban nem díjazta a két gitáros.
APainkiller turné lecsengése után Halford egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy más zenészekkel is muzsikáljon. 1992-ben egy koncert erejéig fellépett aBlack SabbathCosta Mesa-i koncertjén, mertRonnie James Dio nem volt hajlandóOzzy Osbourne együttesének nyitni. Ez idő tájt hozta létreFight projektjét is, mellyel kiélhette a súlyosabb muzsikák iránti vonzódását, de dolgozott aPanterával is. AFight debütáló albumának kiadása azonban jogi problémákba ütközött, ezért Halford a metalvilág megdöbbenését kiváltva, 1992 májusában bejelentette távozását a Judas Priest soraiból.[28] Korábban is már voltak pletykák Halford kiválásáról, akkor a zenekar azt nyilatkozta, hogy Halford kilépése esetén feloszlatják magukat. Ennek ellenére a zenekar hivatalosan sosem oszlott fel.1993-ban aColumbia Records egy dupla válogatásalbummal ünnepelte meg a zenekar 20 éves fennállását. AMetal Works '73-'93 címre keresztelt kiadvány 1976-tól aPainkiller albumig foglalja össze a zenekar pályafutását.
Tim "Ripper" Owens 1996-ban lett a Judas Priest énekese.
Halford a 90-es évek derekáig háromFight-albumot adott ki, mely zenekarnakScott Travis is a tagja volt. A Judas Priest ez idő tájt nekiállt megkeresni Halford utódját.
Halford 1998-ban, egy MTV-interjú során felvállalta homoszexualitását.John Lowery gitárossal megalapította a2wo együttest, 1998-ban megjelent, indusztriális hatásokban bővelkedő albumuk nem aratott sikert.
Ez idő tájtGlen Tipton egy szólólemezt adott ki, melyBaptizm of Fire címmel jelent meg, olyan rocklegendák közreműködésével, mintJohn Entwistle,Billy Sheehan,Cozy Powell,Don Airey,Neil Murray, vagyRobert Trujillo.A Judas Priest közben megtalálta Halford utódjátTim "Ripper" Owens személyében. Owens korábban aWinter's Banepower metal együttesben énekelt, de tagja volt egy Judas Priest-dalokra specializálódott zenekarnak is. A "Ripper" becenevet a hasonló című Judas Priest-nóta kiéneklése nyomán kapta meg, mely technikailag igencsak igénybe veszi a hangszálakat.
Az új felállású Judas Priest 1996-ban bevonult az angliai Silvermere Studiosba, hogy felvegyék az új nagylemezüket. AzSPV által kiadott albumJapánban 1997. október 16-án, míg a világ többi részén 28-án jelent megJugulator címmel. Az album produceri munkálatait Sean Lynch mellett maga Tipton és Downing látta el. Az albumot óriási várakozás előzte meg, így a rajongók hamar aBillboard lista 82. helyéig repítették az anyagot, bár jóval kevesebb fogyott belőle, mint a 80-as években készült lemezekből. Az album minden korábbinál modernebb és súlyosabb zenét tartalmazott, mely a Judas Priest által képviseltheavy metalt csak nyomokban tartalmazta, helyette inkább a korszak modernmetalzenéje ésthrash metal hatások voltak a mérvadóak. A dalokat Tipton és Downing írta, Owens tehát nem folyt bele a dalszerzői munkálatokba. Az új énekes technikai szempontból tökéletesen pótolta Halfordot, de a rajongók többségének nem tetszett az album, főleg annak modern hangvétele miatt. A korongra felkerült a 9 percesCathedral Spires is, mely a zenekar addigi leghosszabb dala volt. Videót aBurn in Hell dalra forgattak, majd nekiálltak megturnéztatni az albumot.A turné néhány állomását rögzítették, az 1998-ban megjelenőMeltdown koncertalbum megjelenéséhez. A dupla formátumban megjelenő anyag bebizonyította, hogy Owens a színpadon sem vall szégyent.
Demolition, Halford visszatérése,Angel of Retribution (1999–2005)
2000-ben Halford saját neve alatt adott ki szólólemezt, melyResurrection címmel jelent meg. Az albumon Halford ismét visszatért a hagyományos heavy metalhoz, mely lemezt a kritika és a Judas Priest-rajongók is tárt karokkal fogadták. A lemezen vendégkéntBruce Dickinson is felbukkant, míg Halford mellett Patrick Lachman, Mike Chlasciak, Ray Riendeau és Bobby Jarzombek alkotta a zenekart. A folytatás 2002-ben jelent meg a hasonló szellemben fogantCrucible képében, annyi különbséggel, hogy a lemezen a producerRoy Z is gitározott. Ez idő alatt a Judas Priest nekiállt felvenni új albumát, melyDemolition címmel, ismét azSPV kiadásában jelent meg 2001. július 31-én. Az anyag producere Glenn Tipton volt, ami folytatta aJugulator által megkezdett utat. Ugyan aJugulator is erősen megosztotta a rajongókat, aDemolition album elődjénél is rosszabb kritikákban részesült. A zene továbbra is megmaradt az elődjén megismert modern metal, mélyre hangolt (C, C") gitárokkal,[29] Ripper mélyebb tónusú, de sikolyokat sem mellőző hangjával. A megjelenést egyDemolition című kislemez követte, rajta a címadóDemolition ésSubterfuge dalokkal, valamint aBurn in Hell klipjével. A dalok szövegét Tipton írta, míg aCyberface dalbanScott Travis is szerepel a dalszerzők között. A lemezen hallható billentyűs aláfestéseketDon Airey játszotta fel. A korong nagyrészt gyenge eladásokat produkált, minek megjelenése után ismét turnéra indultak.
A körutat aLive in London album dokumentálta, mely 2003. április 8-án jelent meg dupla-CD- és DVD-formátumban. A körút 2002 márciusábanBudapestet is érintette, ahol aKalapács volt az előzenekar. 2001-ben került mozikba aRocksztár című amerikai vígjáték, mely film forgatókönyve Tim "Ripper" Owensnek a Judas Priestbe való bekerülésének története alapján íródott. 2003-ban már elkezdődtek terjengeni a pletykák Halford visszatéréséről. A hír 2003 júliusában lett megerősítve, miszerintRob Halford újra a Judas Priest énekese. Halford emellett a szólókarrierjét sem adta fel. Tim "Ripper" Owens ezt követően azIced Earth számára készített két lemezt, majd saját zenekarával aBeyond Fear formációval dolgozott, de szólólemezt is adott ki a saját neve alatt, legutóbb pedigYngwie J. Malmsteen oldalán bukkant fel.
Judas Priest koncert 2005-ben.
A Judas Priest nekilátott a visszatérő turnénak, mely alkalmával metalfesztiválokon léptek fel, melynek egyik állomásaBudapest volt, aQueensrÿche előzenekarral (aSummerRocks fesztivál keretében aPetőfi Csarnok szabadtéri színpadán). Közben folyamatosan jelentek meg a klasszikus Priest-lemezek feljavított hangzással aSony Music Entertainment kiadásában. 2003. november 23-án megjelent azElectric Eye DVD, mely tv-fellépések és videóklipek mellett egy 1986-osTexasban rögzített koncertet tartalmazott. 2004. május 11-én megjelent egy piramisszegecsekkel díszített válogatásdoboz aMetalogy, mely a zenekar pályafutását foglalja össze 3 CD-n keresztül. A csomag tartalmaz még egy DVD-t is, melyen egy 1983-as koncert felvétele látható. A film eredetileg csak VHS-kazettán volt kapható, melyet aScreaming for Vengeance album turnéján rögzítettek.
A zenekar ezt követően stúdióba vonult, hogy rögzítsék visszatérő albumukat. AzAngel of Retribution címre keresztelt anyag felvételei 2004 októberében és decemberében Angliában és Kaliforniában zajlottak. Az albumot aSony Music Entertainment adta ki, melynek produceri munkálataitRoy Z látta el, aki aDeal with the Devil dalnak társszerzője is egyben. A 2005. február 23-ánJapánban, március 1-jén pedig világszerte megjelenő lemezt óriási várakozás előzte meg. Az albumot mind a kritika, mind a rajongók jól fogadták, habár akkora klasszikus nem született, mint a korábbi lemezek némelyike. Az anyag zenei szempontból összefoglalása a Judas Priest karrierjének, azaz ugyanúgy megtalálható rajta a 70-es évekhard rockosabb megközelítése, mint a 80-as évekheavy metalja, vagy aPainkiller keménysége. Ezen a korongon hallható az együttes leghosszabb dala, a több mint 13 percesLochness képében. Az album 13. helyen debütált aBillboard listán, mely Dualdisc formátumban is megjelent. A DVD-oldalon egy dokumentumfilm volt látható a lemez munkálatairól, de helyet kapott rajta az egész album is egy "továbbfejlesztett" audioformátumban. A korong borítója utalás aSad Wings of Destiny lemez frontjára, melyen szintén egy angyalszárnyú alak látható.A megjelenést ismét világ körüli turné követte (Amerikában azOzzfesten is játszottak), melynektokiói állomását rögzítették is. ABudokan arénában rögzített anyagRising in the East címmel DVD-n jelent meg 2005. november 8-án.
2006-ban Halford megalapította saját,Metal God Entertainment nevű kiadóját, mely több Halford-anyagot is digitális formában tett letölthetővé. Halford emellett egy ritkaságokat bőven tartalmazóFight-DVD-t adott ki, de aHalford-zenekarnak is jelent meg DVD-je. 2006-ban újra megjelentGlenn TiptonBaptizm of Fire c. albuma, de emellett megjelent egyEdge of the World című album is, mely elfekvő felvételeket tartalmazott olyan zenészek közreműködésével, mintJohn Entwistle,Cozy Powell ésDon Airey. A 90-es évek közepén készültEdge of the World szemben aBaptizm of Fire modernebb, komplexebb anyagával, klasszikushard rockot tartalmazott. Mindkét anyagon Tipton énekelt (egyes kritikusok szerint pont Tipton vokális teljesítménye nem tette eléggé markánssá ezen korongokat).Szintén 2006-ban Tipton árverésre bocsátotta néhány gitárját, hogy segítsen a rákos betegségben szenvedő embertársain. A Judas Priest 2006-ban egyetlen koncertet adott, azt pedig a rákos tinédzserek alapítványának jótékonysági estjén. AlondoniRoyal Albert Hallban megtartott koncerten a Judas Priest 70 perces blokkja mellett olyan zenekarok léptek fel, mint a helyiBoned,Ian Gillan és zenekara, valamint aScorpions. Az est záróakkordjakéntBruce Dickinson énekessel kiegészülve minden fellépő színpadra állt, hogy együtt adják elő a Priest klasszikusTake on the World dalát.[30]
2006-ban egyThe Essential Judas Priest című válogatásalbum jelent meg, mely 2008-ban tripla változatban ismét megjelent.2006-ban aDef Leppard, aQueen és aKISS társaságában meghívást kaptak aVH1 Rock Honors műsorba, melyre 2006. május 25-én került sorLas Vegasban. Az eseményen aGodsmack adott elő egy Judas Priest-egyveleget azElectric Eye/Victim of Changes/Hell Bent for Leather dalokból. Nem sokkal később a Judas Priest is színpadra lépett három dal erejéig:Breaking the Law,The Green Manalishi ésYou've Got Another Thing Comin.2006 júniusában azMTV.comnak adott interjújában Halford elárulta, hogy a következő Priest-album egy konceptlemez lesz, mely a 16. században élt francia prófétát,Nostradamust helyezi a középpontba. Az album felvételei hazai terepen, Angliában zajlottak 2006-ban és 2007-ben. AGlenn Tipton ésK. K. Downing producerkedése alatt készült anyag 2008. június 16-án jelent meg Angliában, míg az USA-ban egy nappal később. A több mint 100 perces, dupla formátumban megjelenő albumot azEpic Records és aSony adta ki, mely az első konceptlemez volt a zenekar történetében. ANostradamus címmel megjelenő korong a legendás látnok,Nostradamus életét hivatott zenébe foglalni, ennek megfelelően egy monumentális, epikus alkotás látott napvilágot.
A korong számos olyan zenei elemet tartalmazott, mely meglepte a rajongókat. A progresszív és szimfonikus hatásokban bővelkedő album erősen megosztotta a kritikusokat és a rajongókat egyaránt, habár a lemezről több negatív vélemény jelent meg, mint pozitív. Sokan unalmasnak és hatásvadásznak minősítették az anyagot, de néhányan dicsérték a változatosságát, valamint pozitívan nyilatkoztak a zenekar kísérletező kedvéről. Az album a dupla-CD-verzió mellett tripla bakelitlemez formájában is megjelent, de napvilágot látott egy limitált CD-s kiadás is, mely egy 48 oldalas füzetet is magában rejtett.Az albumMagyarországon június 17-én jelent meg. A konceptlemez a következő hónapban a harmadik legnagyobb példányszámban elkelt lemez volt Magyarországon.A júniusi megjelenéssel egy időben kezdte el újabb világ körüli turnéját az együttes. AMetal Masters Tour keretein belül olyan zenekarokkal léptek fel, mint aHeaven and Hell, aMotörhead vagy aTestament. A turné során olyan országokat érintettek, mintAnglia,Írország,Svédország,Olaszország,Portugália vagyFranciaország.Az albumról aWar című dalra egy animációs klip készült, majd a zenekar a hivatalos honlapján keresztül letölthetővé tette aNostradamus című dalt. A második kislemez aVisions 2008. május 4-én vált hozzáférhetővé. A korong címadó dala Grammy-jelölést kapott a „legjobb metalelőadás” kategóriában, de a díjat aMetallicaMy Apocalypse dala nyerte.
2009-ben Halford kiadott egy a karácsonyi piacra szánt albumotHalford III: Winter Songs címmel.2009 nyarán több ízben is előadták koncertjeiken aBritish Steel albumot, a 2010-ben esedékes 30 éves jubileum kapcsán. Az album 2010-ben újra meg is jelent egy bónusz-DVD-vel kiegészítve, melyen a koncertek egyike látható. 2009 nyarán turnépartnerük aWhitesnake volt, deDavid Coverdale hangszálproblémái miatt az együttes hamarosan félbeszakította a koncertezést.[31][32]2009-ben egy koncertlemezt adott ki a zenekarA Touch of Evil: Live címmel. A 2005 és 2009 közötti felvételeket tartalmazó kiadvány aBillboard 200-as listáján a 87. helyig jutott.A lemezen szereplőDissident Aggressor című dalért 2010-benGrammy-díjat kaptak a "legjobb metalelőadás" kategóriában.[33]2010-ben Halford megjelentetteHalford IV: Made of Metal című albumát, majd saját zenekarával aNew York-iMadison Square Garden színpadán lépett fel december 1-jén.[34]
Downing távozása és a Epitaph turné,Reedemer Of Souls (2011–2015)
2010. december 7-én az együttes hivatalos sajtóközleményben tudatta a rajongókkal, hogy 2010-ben kezdetét veszi az Epitaph (sírfelirat) néven futó világ körüli turné, mely a zenekar búcsúturnéja is egyben. A turné 2012-ig fog tartani, mely alkalmával a zenekar megpróbál minél több rajongóhoz eljutni.[8][35]
„
”Szeretném azt hinni, hogy a Priest és úgy általában a metal nem csak egydimenziós. Nem feltétlenül kell kapcsolódnia mindennek a bőrhöz. Megpróbáltunk mi is kiugró, változatos és izgalmas heavy metal bandává válni, sok mindennel kísérleteztünk a zenénkben. A Judas Priest hagyatékának a dalokat tartjuk, amelyeket megkomponáltunk. Fantasztikus út volt ez a 40 év!”
2011 februárjában a zenekar sajtóközleményben tudatta, hogy pályafutásuk befejezéseként még egy stúdióalbumot készítenek a közeljövőben.[37]2011. április 20-án a több mint 36 éve együtt dolgozó legendás gitárduó egyik tagja,K. K. Downing bejelentette nyugdíjba vonulását, így már nem vesz részt a nyáriEpitaph-turnén, sem az együttes búcsúalbumán.[38] A turnén a 31 évesRichie Faulkner fogja helyettesíteni, de hogy a körút után teljes értékű tag lesz-e belőle, azt még nem erősítette meg a zenekar.[38] Faulkner korábban azIron Maiden-basszusgitárosSteve Harris lányának, Lauren Harrisnek az együttesében gitározott. A Judas Priest 2011. augusztus 11-én aSziget Fesztiválon is fellépett.[38] Faulkner első fellépése a zenekarral azAmerican Idol 10. évadának döntőjében volt, amely egyben a zenekar első fellépése K. K. Downing gitáros nélkül.[39] A zenekar a "Living After Midnight" és a "Breaking the Law" című dalokat adta elő.[39]
2011. június 7-én a zenekar bejelentette, hogy megjelentet egy box setetSingle Cuts néven, amely a zenekar összes addigi kislemezét fogja tartalmazni.[40]
Firepower, Dave Holland és John Hinch halála, Glenn Tipton hátterbe vonulása, a K.K.'s Priest létrejötte (2016-tól napjainkig)
2018. január 16-án elhunyt Dave Holland dobos, aki 1979-től 10 évig játszott az együttesben, olyan klasszikus albumok őrzik jellegzetes dobjátékát, mint a British Steel, a Screaming for Vengeance, vagy éppen a Defenders of the Faith.[41]
2018. február 12-én a zenekar és Glenn Tipton bejelentette, hogy előrehaladott Parkinson-kórja miatt a gitáros már nem tud részt venni (maximum alkalmi vendégként) a soron következő Firepower album turnéján, az albumot is jegyző producer, Andy Sneap fogja helyettesíteni.[42] A zenekar ugyanakkor jótékonysági kampányt indított Tipton kezelésének támogatására.
2019-benK. K. Downing visszatért a rockzenéhez, és miután eredménytelenül ajánlotta fel szolgálatait volt zenekarának (Glenn Tipton helyettesítésére), új együttest alapított K.K.'s Priest néven,Tim "Ripper" Owensszel ésLes Binksszel.
2021 májusában elhunyt John Hinch, az együttes korábbi dobosa,aki az együttes első albumán a Rocka Rollán játszott.[43]
2022 januárjában a zenekar bejelentette, hogy az 50 éves jubileumi turnét négyes felállásban folytatják, miután Andy Sneap újra csak a produceri teendőivel kiván foglalkozni.[44] A zenekar azonban a rajongói reakciókat látva végül meggondolta magát, továbbra is Andy Sneap gitározik majd Richie Faulkner mellett a koncerteken, és amennyiben állapota megengedi, Glenn Tipton is feltűnik majd a koncerteken néhány dal erejéig.[45]
2022 november 5.-én az együttest (pontosabban az 1979-89 közötti felállást, kiegészülve Les Binkssel) beiktatták aRock And Roll Hall Of Fame-be, ahol egy héttagú felállásban léptek fel: Rob Halford, Scott Travis, Ian Hill és Richie Faulner mellett fellépett a továbbra is Parkinson-kórral küzdő Glenn Tipton, valamint a másik két beiktatott korábbi tag,K. K. Downing és Les Binks is.
A 2000-es években egy új generáció ismerte meg a Judas Priest zenéjét a videójátékok által. A 2006-osPC ésXbox 360, aPrey, aGuitar Hero és aRoadKill videójátékok is tartalmazták aYou've Got Another Thing Comin dalt, akárcsak aGrand Theft Auto: Vice City. AGrand Theft Auto: Vice City Stories cíművideójátékban pedig azElectric Eye volt hallható. A RoadKill játékban az 1981-esHeading Out to the Highway is felcsendült, míg aGuitar Hero Encore: Rocks the 80s címűben azElectric Eye és aHellion-intró volt hallható. A 2001-esGran Turismo 3: A-Spec játékban aTurbo Lover szolgáltatta az aláfestő zenét, de a játék negyedik részében is egy Judas Priest-dal csendült fel, nevezetesen aFreewheel Burning (ez a dal szerepelt aSkate It és aSkate 2 játékokban is).
A 2006-osScarface: The World Is Yoursban aBreaking The Law volt hallható. Az egyik legnépszerűbb videójáték a 2008-asRock Band aScreaming for Vengeance zenéjét tartalmazta, míg a játék második részében aPainkiller volt hallható, mely a játék egyik legnehezebb dalának számított.Az együttes többször szerepelt aGuitar Hero változataiban, olyan dalokkal is, mint aHell Bent for Leather, aDissident Aggressor, azEat Me Alive vagy aProphecy.ABrütal Legend hivatalos honlapján aThe Hellion és aScreaming for Vengeance hallható, míg aboss battle játékban aBattle Hymn, aThe Hellion/Electric Eye, aLeather Rebel, azOne Shot at Glory, és aPainkiller dalok hangzanak el.
A Judas Priest a maga több mint 40 millió eladott albumával[1][10] aheavy metal egyik legismertebb és legnagyobb hatású zenekarának számít. Az együttes 70-es években készült lemezei nagy hatást gyakoroltak aheavy metal műfaj fejlődésére, melyek aNew Wave of British Heavy Metal hullám közvetlen elődjének tekinthetőek, ezáltal a Judas Priestet tartják az első heavy metal zenekarnak. Ezért gyakran használják az együttessel kapcsolatban a "heavy metal keresztapjai" kifejezést is.[4]Az együttest gyakran illetik a "Metal Gods" (fémistenek) jelzővel, mely az 1980-ban megjelentBritish Steel című album hasonló című számából eredeztethető,[6] de Halfordot is gyakran illetik a "Metalgod" kifejezéssel.
Az együttes debütáló albuma, aRocka Rolla még ahard rock stílusába volt sorolható, de aSad Wings of Destiny albumtól kezdve az együttes zenéje egyre inkább aheavy metal felé kezdett el tolódni. A 70-es évek végén készült lemezeiken már csak alig észrevehetően voltak jelen a korábbiblues- éshard rock hatások, melyek az 1980-asBritish Steelre már teljesen eltűntek.[21]1978-asExciter dalukat szokás az elsőspeed metal szerzeményként is emlegetni.[16]A 80-as években már a Judas Priest számított azIron Maiden mellett az egyik legkarakteresebbheavy metal zenekarnak. Az 1986-osTurbo lemezzel egy slágeresebb,hard rockosabb irányba mozdultak, míg az 1990-esPainkiller aspeed metal és apower metal elemeit keverte sajátos hangzásukkal. AJugulator ésDemolition a modernebb metalzenék irányába tett kísérletet, míg a 2008-asNostradamus a zenekar progresszívabb oldalába engedett bepillantást.
A zenekar hangzását leginkábbRob Halford széles hangterjedelme és a Tipton–Downing-duó gitárjátéka teszi felismerhetővé. Halford minden idők egyik legnagyobb hatású heavy metal énekesének számít már a 70-es évek vége óta, aki hangjával képes a középfekvésekből teljesen sima szopránba váltani.[5]A Tipton–Downing-duó ikergitáros riffjeikkel és váltott szólóikkal a kétgitárosheavy metal alapjait fektették le a 70-es évek második felében. Játékukon eleinte erősen lehetett érezni ablueshatásokat, de folyamatos fejlődésüknek köszönhetően a 80-as években már olyan modernebb technikákat is alkalmaztak, mint a tapping, vagy a sweep picking. A Downing helyére lépő Richie Faulkner kissé felfrissítette az együttes zenéjét, de mivel elődje és jelenlegi társa voltak legfőbb példaképei, a Priest stílusában nem következtek be gyökeres változások. Glenn Tipton kiesésével azonban a két gitáros szerepe alapvetően eltolódott: a Tipton helyére lépő Andy Sneap elsősorban ritmusozik, a szólók többségét Faulkner játssza. Azonban, amennyiben aktuális állapota megengedi, Glenn Tipton is játszik a koncertek egy részén néhány egyszerűbb dalban (Breaking The Law, Metal Gods, Living After Midnight).Az együttes színpadi megjelenése is utat mutatott a 80-as évek zenekarainak. Az 1978-asKilling Machine album turnéján használtak először kiszegecselt bőrruhákat,[18] kiegészítőket, melyek felbukkanásuk előtt még nem voltak elterjedve a rockzenekarok között. Később azonban aheavy metal szubkultúra szerves részévé váltak. A Judas Priest-koncertek állandó kellékének számít a gigantikus nagyságú dobfelszerelés, valamint HalfordHarley-Davidson motorja, mellyel rendszerint aHell Bent for Leather dal előtt gurul a színpadra. Azonban nemcsak a motor, de egy fekete színű tányérsapka is az énekes védjegyévé vált. Az együttes színpadi mozgásának legfontosabb eleme a zene ritmusára való együttes mozgás, melyet gyakran "barázdabillegetésnek" hívnak a rajongók.[15]
.JPG)
.svg)
