Juan Manuel Fangio (IPA:[xwan maˈnwel ˈfaŋxjo];Balcarce,1911.június 24. –Buenos Aires,1995.július 17.) legendás argentin autóversenyző, akit szülőhazájában még most is egyszerűen csakMesternek hívnak. Ő uralta aFormula–1 történetének első évtizedét. A Formula–1 hivatalos weboldala szerint„sokan a legnagyszerűbb versenyzőnek tartják az összes Formula–1-es versenyző közül”. Öt világbajnokságot nyert, négy különböző csapattal –Alfa Romeo,Maserati,Mercedes ésFerrari. Ezt a sorozatot azóta sem ismételték meg. Miután a hosszú ideje fennálló rekordot, az öt világbajnoki címetMichael Schumacher 2003-ban megdöntötte, azt mondta:„Fangio sokkal magasabb szinten van, mint ahogy én most magamat látom. Amit ő csinált, az egyedülálló, és amit mi csináltunk, az is unikum. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani”. Haláláig a legidősebb élő Formula–1-es világbajnok volt,Giuseppe 'Nino' Farina 1966. június 30-án bekövetkezett halála óta.
AzargentínaiBalcarce-ban született. Szülei olaszok voltak, akikOlaszország középső részéről, egyCastiglione Messer Marino nevű kis faluból származtak. Autóversenyzői karrierjét Argentínában kezdte1934-ben. Leginkább hosszútávú országúti versenyeken indult, és1940–1941-ben Argentin Nemzeti Bajnok lett. Amásodik világháború kitörése törést jelentett karrierjében, ami miatt1947-ig nem versenyezhetettEurópában.
Juan Manuel Fangio a legtöbb versenyzővel ellentétben nagyon idősen érkezett meg a Formula–1-be, és sok versenyen ő volt a legidősebb induló. Az ő idejében még nem állt a pilóták rendelkezésére biztonsági felszerelés. Olyan híres versenyzőkkel vívott élvezetes küzdelmeket, mintAlberto Ascari,Giuseppe Farina, ésStirling Moss.
A későbbi korok versenyzői, példáulJim Clark,Alain Prost,Ayrton Senna és Michael Schumacher a saját idejükben mindig Fangio eredményeivel hasonlították a sajátjukat. Ezt teszik annak ellenére, hogy köztudomásúlag teljesen más szabályok között futják a versenyeket. Például abban az időben egy versenyző több autót is elhasználhatott.Fangio már azAlfa Romeóval is rendkívül sikeresen versenyzett1950-ben. 1950-ben a világbajnokságot a második helyen fejezte be, csapattársaGiuseppe Farina mögött. (Abban az évben mind a hat európai Forma 1-es versenyt egy Alfa Romeo nyerte, vagy Fangioval, vagy Farinával a volánnál.) Első világbajnoki címét1951-ben szerezte meg. Az1952-es sorozatban szépen szerepelt egészen azolaszmonzai futamig, ahol nyaksérülést szenvedett. A baleset után gyorsan visszatért a versenyzéshez, mikor első futamán egyLancia D24-gyel megnyerte e 200 mérföldesLa Carrera Panamericana országúti versenyt. Az1954-es évad első felében, a Mercedes megjelenéséig aMaseratinál, utána az új csapatnál versenyzett. A tizenkét futamból nyolc (a világbajnokság nyolc futamából hatot) megnyert. Ebben az évben a továbbfejlesztettMercedes-Benz W196 autóval versenyzett. Az 1955-ös (aLe Mans-i katasztrófa miatt szomorú emlékű) szezonban megszerezte második világbajnoki címét, és a Mercedesé lett az összes elsőség abban az évben.
1956-ban Fangio átment a FerrarihozAlberto Ascari helyére, aki egy balesetben életét vesztette. Három futamon győzött, az összes többin pedig második helyen ért célba. 1957-ben visszatért a Maseratihoz, és bevallottan pályafutása legnagyobb futamgyőzelmével a német nagydíjon[1] megnyerte ötödik világbajnoki címét. 51 versenyen indult, és ebből 24 futamot megnyert. (A legjobb nyerési arány a sportág történelmében.)
Élete nagy részében Fangio a Mercedes-Benzet képviselte, gyakran vezette régi versenyautóját bemutatókon. Juan Manuel Fangio1995-benBuenos Airesben halt meg. 2005-ben az olaszPagani róla nevezte el a legújabb,Zonda 2005 C12 F autóját.
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
