Akikuyu törzsből származó Kenyatta tanulmányaitskót missziós iskolában végezte, majdNairobiban vállalt munkát.1920-tól vett részt akelet-afrikai felszabadító mozgalomban.1928-tól a Kikuyu Központi Szövetség főtitkára, a „Muigwithania” című lap szerkesztője.1931 és1946 közt jobbáraAngliában élt – fonetikai, antropológiai valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott – és dolgozott. Tanult amoszkvai egyetemen is.
1946-ban tért vissza hazájába,1947-ben aKenyai Afrikai Unió (KAU) elnöke lett.1952-ben letartóztatták, évekig fogságban, majd száműzetésben élt.[1]1962 januárjában átvette aKenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) vezetését és a Törvényhozó Tanács választott tagja lett. ALondonban összehívott alkotmányozó konferencián (1962. február) kompromisszumos megoldás született. Központi kormányt állítottak fel, amely a kereskedelmi, a pénzügyi és a külügyi teendőket látta el. Koalíciós kormány alakult aKANU és aKADU részvételével, hogy a rendszerváltás alkotmányos útját felügyelje (1962.április 6.). A kétpárti átmeneti kormány azonban sikertelen volt. A területen sztrájkokra, felforgató cselekményekre került sor. Kenyatta minden erejét arra összpontosította, hogy a rend helyreálljon. Elérte, hogy riválisai is a függetlenség mielőbbi elérését tekintsék elsődlegesnek. Így az1963. májusi választásokon aKANU ismét győzelmet aratott (az alsóházba 75%-ban Kenyatta híveit választották be); júniustól miniszterelnök. Az újabb londoni konferencián rögzítették a függetlenség dátumát.
Kenya1963.december 12-én vált független királysággá. Kenyatta kidolgozta az ország alkotmányát, s a kormányzati politika egyik fő kérdésévé aNagy-Britanniával való békés viszony kialakítását és fenntartását tette.[2] Ennek eredményeként kiáltották ki a köztársaságot1964.december 12-én, melynek első államelnöke lett,[3] s mint az első független kenyai vezető gondot fordított a kiegyensúlyozott külpolitikára. A belpolitikában pedig végrehajtotta az ígért földreformot, amely a földtulajdon újraosztásával földeket juttatott vissza az afrikaiaknak a fehérek birtokainak részleges kisajátításával. Mintkikuyu származású vezető, nem törekedett népcsoportja kizárólagos uralmának a kiépítésére, ahogyan aztObote vagyAmin tetteUgandában.[2] Mint elnök szembefordult a baloldallal, s felszámoltaKenyában a baloldali ellenzéket.
Legfontosabb műve aFacing Mount Kenya: The Tribal Life of Gikuyu (Kenya heggyel szemben: a kikuyu törzsi élet,1938). Az önéletrajzi ihletésű mű értéke, hogy ötvöződnek benne a népi hagyományok, szokások leírásai vannak benne, az ország aktuális gazdasági és politikai problémáinak leírásával. Egyéb ismertebb munkái:My people of Kikuyu, and The Life of Chief Wangombe (Kuju népem és Wangombe főnök élete,1942);Kenya-Land of Conflict (Kenya, a konfliktusok földje,1945).
.svg)
