Ez a lap egy ellenőrzött változata
| John Hersey | |
 | |
| Született | John Richard Hershey 1914.június 17.[1][2][3][4][5] Tiencsin[6] |
| Elhunyt | 1993.március 24.(78 évesen)[1][2][3][4][5] Key West[7] |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | öt gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | rák |
 AWikimédia Commons tartalmazJohn Hersey témájú médiaállományokat. | |
John Richard Hersey (Tiencsin,[9]1914.június 17. –Key West,1993.március 24.)amerikai író, újságíró.
Kínában született, szülei Grace Baird és Roscoe Hershey voltak, mindketten aYMCA misszionáriusai. Hersey hamarabb tanulta meg akínai nyelvet, mint azangolt.[10]The Call (1985) című regénye szülei és más misszionáriusok életén alapul. Leszármazottja volt azangliaiReadingból származott William Herseynek, aki1635-ben amassachusetts-iHingam egyik legelső telepese volt.[11]
Hersey tíz éves volt, amikor a család visszatért Amerikába. Két éven át aNew York-i Briarcliff Manorban és a Briarcliff High Schoolban tanult.Cserkész lett, ő volt az első a csapatban, akiEagle Scout kitüntetést kapott.[12][13] Később a Hotchkiss Schoolba járt, majd aYale Egyetemre került, ahol tagja lett aSkull and Bones társaságnak két volt osztálytársávalBrendan Gill-lel ésRichard A. Moore-val együtt.[14] Az egyetemenAmerikai futballt játszott, csapattársa volt a Yale kétHeisman-trófea-győztesének,Larry Kelleynek ésClint Franknek. Ezt követően aCambridge-i Egyetem végzős hallgatója volt.
Egyetemi évei után1937-benSinclair Lewis magántitkára és sofőre lett, de még 1937 őszén aTime munkatársa lett,[15] ahová azután vették fel, hogy egyesszét publikált a lap rossz minőségéről.[16]1939-ben a magazincsungkingi irodályába helyezték át.William Saroyan1940-esLove's Old Sweet Song című darabjában mint a lap szerkesztőjét említi. Amásodik világháború alatt aNewsweekly tudósítójaként azeurópai és azázsiai harcokról tudósított. Cikkeket írt aTime és aLife magazinokba. Elkísérte a szövetséges csapatokat aszicíliaiHusky hadműveletre (Szicília inváziója), túlélt négy repülőgép-balesetet.[17] A haditengerészeti miniszter elismerésben részesítette a sebesült katonákGuadalcanalról való evakuálásában játszott szerepéért.[18]
A háború után,1945-1946 telénJapánban tartózkodott, s aThe New Yorker-nek tudósított a lerombolt ország újjáépítéséről, amikor talált egy dokumentumot, amelyet egyjezsuita misszionárius írt, aki túlélte aHirosimára ledobottatombombát (lásd:Hirosima és Nagaszaki bombázása). Hersey meglátogatta a misszionáriust, aki más túlélőknek is bemutatta. Ezután nem sokkal megbeszéléseket kezdettWilliam Shawn-nal, aThe New Yorker szerkesztőjével egy hosszabb, az atombomba hatásairól szóló írás publikálásáról. Hersey olyan megközelítést javasolt, amely a bombázás túlélőin keresztül közvetíti az atomcsapás embereke gyakorolt hatását.
Hersey 1946 májusában Japánba utazott, ahol három héten át kutatásokat folytatott és túlélőkkel készített interjúkat. Június végén visszautazott Amerikába, s elkezdte írni hat hirosimai túlélő történetét: egy német jezsuita pap, egy özvegy varrónő, két orvos, egy miniszter és egy fiatal nő, aki egy gyárban dolgozott. A munka eredménye a 31000 szavasHiroshima című cikk volt, amely aThe New Yorker 1946.augusztus 31. számában jelent meg, s a ledobott atombombáról és a hat túlélőre gyakorolt hatásáról szól. A cikk szinte a teljes magazint elfoglalta, erre a lap történetében korábban sosem volt példa.[19][20]
Röviddel aHiroshima megírása előtt jelentette megOf Men and War című művét, amely háborús történeteket tartalmazott a haditudósító helyett az egyszerű katonák szemszögéből. Az egyik történetetJohn Fitzgerald Kennedy és aPT-109-es hajó ihlette (melynek parancsnoka volt Kennedy). Nem sokkal ezután az addigi haditudósító szépirodalmat kezdett publikálniThe Wall (1950) című regénye aVarsói gettó létrejöttét és pusztulását írta le. Bestseller lett,[21] 1950-benNational Jewish Book Award-ot kapott,[22] valamint elnyerte a Hillman-díjat is.[23]
ALife magazin egy1954-es számában jelent megWhy Do Students Bog Down on First R? A Local Committee Sheds Light on a National Problem: Reading című, az amerikai iskolarendszert bíráló cikke. Szintén az iskolarendszert kritizáltaThe Child Buyer (1960) c. művében.Algiers Motel Incident műve az1967-es detroiti zavargásokkal foglalkozik.
Első regénye azA Bell for Adano volt (1944), a mű egy szicíliai kisváros amerikai megszállásával foglalkozik. A műbőlHenry King készített 1945-ben filmet.1956-os kisregénye, azA Single Pebble az1920-as évekKínájában játszódik, s egy fiatal amerikai mérnök történetét meséli el.1965-ben megjelentWhite Lotus című műve a polgárjogok megadása előtti afro-amerikai közösség életének tükre, alternatív történelmi formában: a fehér amerikaiakat a kínaiak egy elvesztett háború után rabszolgává teszik.
1965 és1970 közt aPierson College tanára volt, ez a Yale egyetem tizenkét bentlakásos főiskolájának egyike. Szókimondó aktivizmusa, illetve aVietnámi háborúval szembeni korai ellenállása miatt megítélése azöregdiákok körében ellentmondásos volt, de sok tanítványa csodálta.[24] AFekete Párducok elleni per után Hersey megírtaLetter to the Alumni (1970) című művét, amelyben a polgári jogokkal és a háborúellenes aktivizmussal foglalkozott, ezeket próbálta elmagyarázni az őt időnként hevesen támadó öregdiákoknak.
18 éven át írásművészetet tanított szépirodalmi és ismeretterjesztő szakon egyetemistáknak. Utolsó szépirodalmi óráját1984-ben tartotta a Yale Egyetemen.1985 folyamán visszatért Hirosimába, ezután megírtaHiroshima: The Aftermath című művét, amely az eredeti történet folytatása. AThe New Yorker az 1985.július 15. számában tette közzé a művet, majd a cikket a kötet akkor megjelent új kiadásához csatolták. "Ami 1945 után megvédte a világot az atombombától, az nem a konkrét fegyverektől való félelem, hanem az emlékezés, a Hirosimában történtek emléke volt." – írta Hersey.
