A sorozatban2001-ben futotta első versenyeit, első teljes szezonjára2002-ben került sor. Ekkor rögtön meg is szerezte első győzelmeit, ezenkívül az ötödik helyen zárt újoncévében.2006 és2010 között sorozatban öt bajnoki címet szerzett, amelyhez még egyet hozzátett2013-ban, majd2016-ban újabb bajnoki címet nyert, ezzel a pedig a sorozat történetének legeredményesebb versenyzőjeRichard Pettyvel ésDale Earnhardtdal holtversenyben, akik egyaránt hétszer bizonyultak a legjobbnak.
Hat pályán is ő a legsikeresebb versenyző a győzelmeket tekintve, ezek azAuto Club Speedway (6),Charlotte (7),Dover (10),Kansas (3, Gordonnal holtversenyben),Las Vegas (4) ésTexas (6). A NASCAR speciális szezon végi rájátszása, aChase for the Championship 2004-es életre hívása óta ő az egyetlen pilóta, akinek sikerült ebbe minden egyes szezonban bejutnia.
Johnson 1980-ban, vagyis mindössze négyévesen kezdett el versenyezni, azonban ekkor még a korosztályának megfelelő méretű motorkerékpárokkal. Hétévesen már bajnokságot és futamokat nyert, egy térdsérülés ellenére is.[1] Ezt követően aMickey Thompson Entertainment Group (MTEG) Stadium Racing Series című sorozatban versenyzett, ahol további díjakat zsebelt be.
1993-ban már off-road versenyeken indult, stadionokban és sivatagi versenyeken is, immár autókkal. 1996-ban aHerzog Motorsportshoz került aShort Course Off-Road Drivers Association (SODA) szervezet által rendezett versenyeken.[1] Egy évvel később, 1997-ben a SODA Class 8 elnevezésű géposztályában versenyzett, az ott használtTrophy Truck versenygépek teljesítménye elérte a nyolcszáz lóerőt is.[2] Ebben az évbenScott Taylorral ésBrendan Gaughannel harcolt a bajnoki címért, és kétszer is versenyt tudott nyerni aLake Geneva Racewayen május elején.[3] A harmadik versenyhétvégén,Antigóban ismét az élen végzett az első versenyen, a második pedig Gaughan mögött másodikként zárt.[4] Júliusban a sorozat ismét Lake Genevában vendégeskedett, itt Johnson megnyerte a szombati versenyt, míg vasárnap a dobogó második fokára állhatott fel.[5] A bajnokságot végül Taylor nyerte Gaughan és Johnson előtt.[6] A SODA, SCORE és MTEG-sorozatokban összesen huszonöt győzelmet és száz dobogós helyezést gyűjtött össze, ezen kívül hatszor volt bajnok, valamint mindhárom kategóriában volt az év legjobb újonca.[7]
1998-ban, amikor belépett azAmerican Speed Association szervezetbe, aszfaltozott oválpályákon kezdett versenyezni, ezzel együtt pedig részszezonos programban elindult az1998-as Busch Seriesben (maXfinity Series).[1][8] Ugyanebben az évben ő lett az ASA legjobb újonca.[8]Egy évvel később két győzelmet szerzett, és harmadik lett az év végi összesítésben.2000-re ismét, ebben a sorozatban is a Herzog Motorsports versenyzője lett. A szezon során látványos balesetet szenvedettWatkins Glenben. Azért, hogy elkerülje az ütközést vetélytársával,Dennis Demersszel, jobbra rántotta a kormányt, emiatt pedig irányíthatatlanná vált az autója. Az incidens végkimenetele egy frontális ütközés lett a pályát övező korláttal, 250 km/órás tempónál. Sokan ekkor azt hitték, hogy Johnson súlyos sérüléseket szenvedett, esetleg meghalt, azonban az eset végén a pilóta sértetlenül szállt ki autójából. A nem túl eseménydús szezon végén tizedikként zárt, győzelem nélkül.2001-benChicagolandben ismét nyerni tudott egy futamot, és nyolcadikként fejezte be az évet.
AHendrick Motorsports elégedett volt Johnson teljesítményével, így2002-től teljes szezonban alkalmazta őt. Első pole-pozícióját rögtön a szezon első versenyén, aDaytona 500-on megszerezte. Ezzel akkor mindössze a második újonc voltLoy Allen1994-es elsősége után, aki ezt meg tudta csinálni. Első futamgyőzelmére is mindössze tizenhárom futamot kellett várnia, ekkor azAuto Club Speedwayen végzett az élen. Ő lett az első újonc, aki egy pályán kétszer is nyerni tudott volna egy év során, valamint ugyancsak ő volt az első, aki vezethette a pontversenyt. Azzal, hogy begyűjtött három győzelme mellé négy edzéselsőséget is, a legjobb újonceredményt hozta szezon végi ötödik helyévelTony Stewart (1999) óta.[11] Az imént említett eredmények mellett Johnson begyűjtött hat top 5-ös és 21 top tízes helyezést is.[7][9]
A2003-as Winston Cup Series során Johnson az örökranglista kilencedik helyéig kapaszkodott fel azzal, hogy megszakítás nélkül hatvankilenc héten keresztül a legjobb tíz között állt a pontversenyben. Versenyt hármat tudott nyerni (a charlotte-i Coca Cola 600-at és mindkét New Hampshire-i futamot), időmérőn kétszer végzett az élen (Kansas, Pocono), tizennégyszer végzett a legjobb öt, és hússzor a legjobb tíz között. Az év során megnyerte az All-Star versenyt is, ésMatt Kenseth mögött már második tudott lenni, megelőzve jövőbeli csapattársát,Dale Earnhardt Jr.-t.[12]
A2004-es szezon rosszul indult Johnson számára az első két futamon elért negyvenegyedik és tizenhatodik hely miatt. A rossz futamok után nyerni tudott Carolinában és Darlingtonban, majd ezt követőenCharlotte-ban és mindkét poconói versenyen is. Az igazán jó folytatás viszont hamar szertefoszlott, ugyanis Talladegában csak 37., Kansasben pedig csak 32. lett, így ismét messze került a közvetlen élmezőnytől. Később a Chase-ben, vagyis a bajnoki címért folytatott rájátszásban is tudott futamot nyerni, azonban Martinsville-i sikerét egy tragédia árnyékolta be. A csapatfőnökRick Hendrick fia, Ricky és hét másik utas egy repülőbaleset áldozata lett, erről pedig csak a leintés után értesítették őt, hogy a vezetésre tudjon koncentrálni.[13] Év végén nyolc győzelem, 20 top 5-ös és 23 top 10-es pozíció állt a neve mellett, ami ismét a második helyhez volt elegendő.[9][14]
2005-ben ismét számos futamgyőzelmet szerzett, ő nyert ugyanisLas Vegasban, aLowe’s Motor Speedwayen,Doverben, majd ismét Lowe's-ban, ezzel a „hazai” pályán (Johnsonnak és a charlotte-i pályának ekkor egyaránt aLowe's volt a főszponzora) már négy egymást követő futamgyőzelemnél tartott. A szezon végén reális esélye volt pályafutása első bajnoki címének megszerzésére, azonban egy baleset miatt az egész versenye arról szólt Homesteadben, hogy felzárkózzon, és mivel ez csak az ötödik helyig sikerült, harmadszor is másodikként zárta az aktuális szezont.
2006-ban rögtön úgy indította a szezont, hogy pályafutása során először megnyerte aDaytona 500-at. A következő versenyen, Kaliforniában második lett, majd Las Vegasban ismét az élen végzett. Ehhez újabb sikereket tudott hozzátenni aBrickyard 400-on, majd Martinsville-ben és Talladegában. Ezzel a teljesítményével ő lett a modern éra történetének első versenyzője, aki első öt évében legalább három győzelmet szerzett. Év végén a rekord mellé őt választották az év legjobb versenyzőjének, ugyanis jó teljesítménye karrierje első bajnoki címével is párosult. A szezonzáró után ötvenhat ponttal előzte megMatt Kensethet.[7][9][15]
2007-ben még előző évi teljesítményét is meg tudta fejelni. Ebben az idényben tízszer haladt át elsőként a célvonalon, hússzor végzett a legjobb öt, és huszonnégyszer a legjobb tíz között. A Chase után (ahol a legjobb teljesítményt nyújtotta 5,0-es helyezésátlaggal) sorozatban második bajnoki címét ünnepelhette. Decemberben egy komoly edzésbe kezdett John Sitaras személyi edzővel, hogy kiegyensúlyozza az erejét, ugyanis a folyamatos balról ható G-erők miatt nem volt egyforma fizikailag a teste két oldala.[16][17] Két év alatt a testzsírszázaléka 20-ról 8-ra csökkent.[18] Ennek az edzésmunkának is köszönhetően 2009-ben ő lett az első autóversenyző, aki azAssociated Pressnél az év férfi sportolója lett.[19][20]
A2008-as szezon végén a második olyan versenyző lettCale Yarborough után, aki három egymást követő évben is bajnoki címet tudott szerezni. Szezonbeli hét győzelmének köszönhetően a harmadik legsikeresebb aktív versenyző lett, ezen kívül szerzett hat pole-pozíciót és tizenöt top 5-ös helyezést.[9][21]
2009-ben zsinórban negyedik Cup-bajnoki címét szerezte, erre előtte senki nem volt képes. Azzal, hogy ebben a szezonban is nyert hétszer, immár nyolcadik olyan szezonjánál tartott, amikor legalább három győzelmet össze tudott gyűjteni. Ugyancsak ő volt az egyetlen olyan pilóta, aki a Chase létrehozása óta minden egyes szezonban bejutott ebbe a sajátos, NASCAR-ra jellemző rájátszásba. Év végén már harmadszor lett az év autóversenyzője, ezzel beállítottaJeff Gordon,Mario Andretti ésDarrell Waltrip rekordját.
Johnson győzelmi sorozata2010-ben sem szakadt meg, ugyanis ötödször is őt koronázták meg a Sprint Cup Series királyának. Két futamon indulhatott az első rajthelyről, ezen kívül hat győzelmet szerzett, és tizenhétszer zárt a legjobb öt között. 2010 végére már a legjobb tíz között állt a pályafutása során szerzett futamgyőzelmeket tekintve. Negyedszer is ő lett az év autóversenyzője, erre addig csak csapattársa, Gordon volt képes.[9][22][23][24] Év végén megnyerteTony Stewart jótékonysági versenyét, aPrelude to the Dreamet, azEldora Speedway dirt pályán, ezzel élete első győzelmét szerezte ilyen borításon.[25]
2011 elején Johnson egy negyedik hellyel indított aBudweiser Shootout gálaversenyen azután, hogy huszonharmadik helyről indult.[26] Egy héttel később aDaytona 500 nem sikerült jól számára, ugyanis huszonharmadik rajthelyét csak egy huszonhetedik helyre tudta váltani, miután a huszonkilencedik körben balesetbe keveredett.[27] A daytonai verseny után aSubway Fresh Fit 500-on harmadik lett, amit egy tizenhatodik hely követett, ezután viszont kétszer is a legjobb öt között zárt.[26]
Statisztikai értelemben 2011 volt pályafutása második legrosszabb szezonja annak ellenére, hogy év végén hatodikként zárt. Mindössze két futamot tudott nyerni, ebből az első atalladegaiAaron's 499 volt. A pálya sajátosságaiból adódóan a versenyzők párokra oszlottak, úgy tandemeztek a lehető legnagyobb sebesség elérése érdekében, Johnson párja pedig a csapattársDale Earnhardt Jr. volt. Az utolsó körökben ők ketten az ötödik-hatodik helyen haladtak két másik pár, a két csapattárs (Gordon-Martin) és kétRichard Childress Racing-versenyző (Bowyer-Harvick) mögött. A végén Earnhardtnak sikerült Johnsont az élre „tolnia”, aki végül mindössze 2 ezredmásodperccel (0,002 mp) előzte meg Bowyert. Ez a pálya történetének legszorosabb befutója, és az egészNASCAR történetében is a holtversenyes legszorosabb finis (a2003-as Carolina Dodge Dealers 400-on ugyanekkora különbség döntött).[28] A következő négy futamon egyaránt be tudott kerülni a legjobb tizenöt közé, aCoca Cola 600-at Charlotte-ban viszont motorhiba miatt nem ért célba.[26] Egy héttel később ugyanúgy nem ért el jó eredményt, mert bár célbaért, mindössze huszonhetedikként intették le.[29] A következő versenyen, aToyota/Save Mart 350-en már jobb eredményt ért el, ezen hetedik lett, ennek köszönhetően pedig felkapaszkodott a tabella harmadik helyére.[30]
Amikor a mezőny visszatért Daytonába, aCoke Zero 400-ra, Johnson és Earnhardt ismét egymást segítve versenyeztek a futam nagy részében, egészen addig, amíg Johnson ki nem hajtott egy boxkiállásra. A verseny utolsó körében minden problémája ebből adódott, ugyanis a mezőny sűrűjében belekeveredett egy balesetbe, emiatt pedig csak a huszadik helyen zárt.[31] A következő két helyszínen sokkal jobb eredményekkel tudott kirukkolni, ugyanis egy harmadik és egy ötödik helyet szerzett aQuaker State 400-on és aLenox Industrial Tools 301-en.[26] Két héttel későbbIndianapolisban ismét egy gyengébb eredmény jött neki össze, ugyanis a verseny befejezése előtt mindössze harminc körrel úgy alakult a taktikája, hogy még egyszer ki kellett állnia tankolni.[32] Poconóban negyedik lett, Watkins Glenben tizedikként zárt, ezt követően pedig összeszedett három top 5-ös eredményt is.[26][33] Az alapszakaszt keserű szájízzel fejezhette be, ugyanis mindössze harmincegyedik lett. A Chase-ben sikerült megszereznie második futamgyőzelmét, azonban ez csak egy hatodik helyre volt elég. A bajnoki címet2006 után ismétTony Stewart nyerte.
Johnson a2012-es szezont egy tizennegyedik hellyel kezdte a Budweiser Shootouton, miután egy balesetbe keveredett a 74. körben.[34] ADaytona 500-at fel kellett adnia, ugyanis rögtön a második körbenElliott Sadler beleforgatta a falba, emiatt pedig olyan súlyos sérülést szenvedett az autója, hogy nem tudta folytatni, végül pedig negyvenkettedikként rangsorolták. A balesetben egyébként benne volt kettejükön kívül a dominóeffektus következtébenDavid Ragan,Danica Patrick,Kurt Busch ésTrevor Bayne is.[35] A következő három versenyen szerzett negyedik, második és kilencedik helyével felkapaszkodott a tabella tizenegyedik helyére.[36][37]
AzAuto Club 400-on a tizedik helyen helyen állt, amikor elkezdett folyni az olaj az autójából. Nagy szerencséjére a versenyt eső miatt félbeszakították, így nem kellett attól félnie, hogy visszaesik, és rossz helyen rangsorolják, esetleg kiesik.[38] Martinsville-ben tizenkettedik lett, miután az utolsó néhány körben, agreen-white-checker befejezésnél ütközött.[39] A következő futamon úgy lett második, hogy szinte végig vezetett, és csak a legvégén előzte meg őtGreg Biffle.[40] Ezután Kansasben harmadik, Richmondban hatodik lett, Talladegában viszont csak harmincötödikként zárt, miután a 110. körben elfüstölt a motorja.[41][42]
Első győzelmétDarlingtonban, aBojangles' Southern 500-on szerezte meg, ez volt aHendrick Motorsports kétszázadik Cup-győzelme.[43] Egy héttel később beállította csapattársa,Jeff Gordon és a legendásDale Earnhardt rekordját azzal, hogy harmadszor nyerte meg azNASCAR Sprint All-Star Race-t.[44] ACoca Cola 600-on tizenegyedik lett azután, hogy a 354. körben büntetést kapott.[45] A következő versenyen, aFedEx 400-on megszerezte szezonbeli második győzelmét.[46] APocono 400-on komoly felzárkózást mutatott be, ugyanis a huszonhatodik helyről indulva egészen a negyedik helyen fel tudott kapaszkodni.[47] A következő két futamon egyaránt ötödik lett, ezzel pedig már negyedik volt a bajnokságban, tehát biztos Chase-résztvevőnek mondhatta magát.[48] Kentuckyban hatodik lett szezonbeli első pole-pozíciója után.[49] 2012 során harmadszor, pályafutása alatt pedig már negyedszer tudott nyerniIndianapolisban, aBrickyard 400-on, ezzel beállította Gordon rekordját, ami a legtöbb sikert illeti a verseny történetében.[50]
A Chase-ben sorozatban három top 5-ös hellyel kezdett, majd hetedik lett, ezzel pedig egymás után négyszer végzett a legjobb tíz között.Texasban megszerezte karrierje hatvanadik futamgyőzelmét, és hét ponttal vezetettBrad Keselowski előtt.[51] Phoenixet egy defekt miatt a falban végezte, és csak harminckettedik lett, így Keselowski került lépéselőnybe.[52] A szezonzárón, Homesteadben a bajnoki címért versenyezhetett, erre azonban egy büntetés és egy váltóprobléma miatt minden esélye elszállt. Végül a szezont harmadikként zárta Keselowski ésClint Bowyer mögött.[53]
2013 első versenyét, a Sprint Unlimitedet nem fejezte be, ugyanis a tizenhatodik körben tömegbalesetbe keveredettKyle ésKurt Buschsal,Jeff Gordonnal,Mark Martinnal ésDenny Hamlinnel együtt.[54] A Budweiser Duel kvalifikációs verseny első felvonásában negyedik lett, ami egy kilencedik rajtpozíciót ért neki aDaytona 500-on. A verseny elején vezetni tudott, azonban később visszacsúszott a mezőny közepéig. A leintéshez közeledve ismét előre keveredett, az utolsó sárga zászlónál példáulBrad Keselowskival harcolt az első helyen. Az utolsó körben vissza tudta verni Earnhardt Jr. és Martin támadását is, így megszerezte karrierje második Daytona 500-győzelmét.[55] Ezzel a győzelemmel előző, 2006-os sikere óta először végzett a huszonhetediknél jobb pozícióban, ugyanis az előző hat verseny mindegyikén hátráltatta őt baleset vagy műszaki hiba.
A jó sorozat folytatódott, ugyanis a következő versenyen, Phoenixben második lettCarl Edwards mögött. Las Vegasban hatodik lett, a következő futamon, Bristolban egy megpördülés miatt csak huszonkettedikként zárt. Fontanában tizenkettedikként intették le, majd Martinsville-ben dominálni tudott, és az 500 körből 346-ot élen töltve szerezte meg nyolcadik futamgyőzelmét ezen a helyszínen. Kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően nyáron voltak olyan időszakai is a szezonnak, amikor több mint két futamgyőzelemnyi ponttal vezetett az őt üldözők (Carl Edwards ésClint Bowyer) előtt. Richmondi tizenkettedik, talladegai ötödik és darlingtoni negyedik helye még megnyugtatóbb előnyt biztosított neki a pontversenyben Edwardsszal szemben.
Az All-Star versenyt pályafutása során negyedszer tudta megnyerni. Ezt egy gyors kiállásnak köszönhette, aminek hála másodikként kezdhette meg az utolsó újraindítás utáni tíz kör, majd a végén meg tudta előzniKasey Kahne-t.[56] Doverben hiába vezetett 143 kört,Juan Pablo Montoya szabálytalan megelőzéséért büntetést kapott, és végül csak tizenhetedik lett. A hiba nem volt nagy hatással a teljesítményére, ugyanis Poconóban megszerezte szezonbeli harmadik futamgyőzelmét úgy, hogy az első rajthelyről is ő indulhatott, valamint ő vezette a legtöbb kört is a verseny során. Ezzel az elsőséggel kilencéves nyeretlenségi sorozatot szakított meg ezen a pályán, ugyanis legutóbb 2004-ben tudott itt nyerni, igaz, akkor az év mindkét versenyét megnyerte, amit Poconóban rendeztek. Michiganben sokáigGreg Biffle-t üldözte az első helyért, azonban öt körrel a vége előtt defektet kapott, és végül csak huszonnyolcadikként rangsorolták, ez volt az addigi legrosszabb eredménye 2013-ban.[57] Sonomában kilencedikként zárt, Kentuckyban pedig ismét esélye volt a győzelemre. Ám hiába vezetett 182 kört is, egy újraindításnál egyszerűen elaludt, és nehezen vette fel a tempót. A nagy sebességkülönbség miatt a mögötte érkezőJoey Logano meglökte, és ki is forgatta. A nagy balesetet el tudta kerülni, és később a leintésig vissza tudott kapaszkodni egészen a kilencedik pozícióig.
Azzal, hogy megnyerte a Coke Zero 400-at, elmondhatta magáról, hogy az év mindkét daytonai versenyén az élen végzett. Itt közel száz kört töltött az élen, és a végén vissza tudta verniTony Stewart ésKevin Harvick támadását is. Két daytonai győzelmet egy szezonban előtte legutóbbBobby Allison tudott szerezni, még1982-ben.[58] Ezzel a győzelemmel és az egész szezonban nyújtott teljesítményével sokat tudott javítani az úgynevezett restrictor plate-pályákon mutatott 2012-es formájához képest. Egy évvel korábban mindkét daytonai versenyen baleset miatt esett ki, Talladegában pedig egyszer szintén baleset, egyszer pedig műszaki hiba vetett véget a versenyének. New Hampshire-ben hiába szerezte meg a második rajthelyet, autója megbukott a kvalifikációt követő műszaki átvizsgáláson, a felügyelők szerint ugyanis túl alacsonyan volt az autó padlólemeze. A büntetés az lett, hogy Johnsont a rajtrács végére, a 43. pozícióba száműzték, ezzel pályafutása során először volt kénytelen a rajtrács legutolsó helyéről indulni.[59] A verseny aztán a folyamatos felzárkózásról szólt: az első körökben máris megelőzött hét autót, ötven kör után pedig már a legjobb 20 között jegyezték. 165 kör után a top 10-be is felzárkózott, a kockás zászlót pedig végül hatodikként látta meg.[60] Indianapolisban az időmérő és a futam során is nagy csatát vívottRyan Newmannel. Az időmérőt minimális különbséggel Newman nyerte, azonban a futamon úgy nézett ki, Johnson megfordíthatja a szerencséjét. A verseny során ő töltötte a legtöbb kört az első pozícióban, azonban végül vasárnap is Newman diadalmaskodott, miután egy kiállásnál Johnson szerelői csapata nem dolgozott elég gyorsan.
Poconóban azután, hogy a verseny elején sokáig vezetett, ismét egy defekt okozott neki bosszúságot. Ezt ráadásul nem is úszta meg olyan olcsón, mint a korábbiakat, ugyanis a kidurranó gumi miatt irányíthatatlanná váló autó több közepes sérülést is elszenvedett. Ezt kisebb időveszteség árán sikerült megjavítani a szerelőknek a boxban, azonban ezt követően csak a kármentés lehetett a cél, ami egy tizenharmadik hely formájában sikerült is. Az alapszakasz végére elhagyta őt a szerencse, ugyanis az utolsó három futamon sorrendben 36., 28. és 40. tudott csak lenni.
Az alapszakasz végén mutatott gyengébb forma miatt a Chase-be csak másodikként került be azok után, hogy sokáig tetemes előnnyel vezetett. A Chase első két futamán egy ötödik és egy negyedik hellyel indított, Doverben aztán 243 kört az élen töltve meg tudta szerezni a győzelmet is, egyúttal megváltva helyét a következő körben.[61] A következő néhány verseny Johnson szempontjából azzal telt, hogy a Chase-t vezetőMatt Kensethet üldözte. Végül Talladegában sikerült ismét az élre állnia, azonban Martinsville-ben Kenseth győzelmének köszönhetően egálra alakította az állást. Phoenixben Johnson kétszer is megúszott egy-egy balesetet, és végül harmadik lett, ismét megelőzve Kensethet, huszonnyolc pontos előny kiépítve. Ennek köszönhetően egy visszafogott kilencedik hely is elég volt neki Homesteadben, hogy bebiztosítsa hatodik bajnoki címét.
2014 volt Johnson addigi legrosszabb szezonja. Az egész év egy hullámvasúthoz volt hasonlítható az ő szempontjából, ugyanis sokszor egy jó-egy rossz volt a sorminta az eredményeit tekintve. A szezont kimondottan rosszul kezdte, ugyanis az első tizenegy versenyen egyetlen győzelmet sem tudott szerezni. Ekkor félő volt, hogy megdől az ide vonatkozó negatív rekordja, ugyanis tizenkét versenyhétvégénél többet sohasem kellett várnia arra, hogy megszerezze első futamgyőzelmét az adott évad során. Erre végül 2014-ben sem került sor, ugyanis a tizenkettedik hétvégén,Charlotte-ban megnyerte a Coca-Cola 600-at (2005 óta először), majd rögtön utána, egy héttel később a doveri versenyt is.[62][63] Egymást követő két futamgyőzelme a tizenharmadik duplázása volt pályafutása során.
Később megszerezte karrierje első győzelmét Michiganben, azonban a jó eredmény nem bizonyult tartósnak, miután a következő két versenyen kiesése után egyaránt negyvenkettedikként értékelték.[64] A következő három versenyen sem sikerült beverekednie magát a legjobb tíz közé, legjobb eredménye egy tizennegyedik hely volt Indianapolisban. A rossz eredmények ellenére is negyedikként kvalifikálta magát a Chase-be, ahol az első körből is továbbjutott, köszönhetően egy tizenkettedik, egy ötödik és egy harmadik helynek. A következő, Eliminator Round körbe már nem jutott be, ugyanis a Contender Round során mindössze egy negyvenedik, egy tizenhetedik és egy huszonnegyedik helynek. Ezzel pályafutása során először zárt év végén tizediknél rosszabb pozícióban.
2015-öt jobban kezdte, ugyanis megnyerte a kvalifikációs versenyt, az egyik Budweiser Duelt, ötödik lett a Daytona 500-on (egymás után másodszor), és nyerni tudott már a második futamon, Atlantában.[65] Las Vegasban baleset miatt csak negyvenegyedik lett, ezt követően viszont szerzett egy tizenegyedik és egy kilencedik helyet, Phoenixben és Kaliforniában. Texasban ismét nyerni tudott, Bristolban második, Richmondban pedig harmadik lett, ezzel fel tudott kapaszkodni a tabella negyedik helyéig. Kansasben egy kockázatos taktika jött be neki, ugyanis egy sárga zászlós periódus alatt úgy döntött, a mezőny nagy részével ellentétben nem megy ki tankolni és kereket cserélni, ezt pedig végül győzelemre tudta váltani Harvickkal és Earnhardttal szemben. Ez volt a harmadik győzelme mind az év során, mind ezen a pályán, ezenkívül ez a siker több mérföldkövet is jelentett neki, ugyanis kétszázadszor végzett a legjobb öt, 300. alkalommal pedig a legjobb tíz között.[66] Charlotte-ban kétszer is megpördült, ráadásul ugyanazon a helyen, a második miatt pedig megsérült az autója, miután a boxutca falának csapódott, és csak negyvenedik lett. Doverben győzelmének köszönhetően a negyedik olyan pilóta lett, aki tízszer vagy többször tudott nyerni egy pályán. Ez már karrierje hetvennegyedik győzelme volt, aminek köszönhetően kettőre kerültDale Earnhardt sikereinek számától (76).
Később szerzett több top 5-ös helyezést is, győznie azonban egészen Texasig nem sikerült. A texasi pálya Johnson egyik legsikeresebb pályája lett az elmúlt évek során, ugyanis ekkor már sorozatban negyedik szezonjában tudott itt versenyt nyerni, 2015-ben ráadásul mindkét versenyen ő végzett az élen. Hetvenötödik futamgyőzelme már csak eggyel volt kevesebb Earnhardténál, ráadásul ezzel a sikerrel egy húszfutamos nyeretlenségi sorozatot szakított meg. Második texasi győzelme idején már nem volt versenyben a bajnoki címért, ugyanis ismét kiesett a Chase egy korábbi szakaszában, és csak tizedikként zárta a szezont, második legrosszabb év végi helyezését produkálva.
2016-ban ugyanott és ugyanakkor, az atlantai második futamon szerezte meg szezonbeli első győzelmét. Ehhez már három hét múlva, Fontanában hozzá tudott tenni még egyet, ezzel előbb beérte, majd megelőzte a 76 győzelemnél megálló Earnhardtot, és az örökranglista hetedik helyére lépett előre.[67][68] Később négy top 5-ös helyezést tudott összegyűjteni, így kényelmesen bejutott ismét a Chase-be.[69] A szezon végére újra formába lendült, és további három győzelmet aratott – az utolsó, legfontosabbat a mindent eldöntő homesteadi versenyen, kihasználva két bajnoki riválisa,Carl Edwards ésJoey Logano ütközését. Ezzel megszerezte hetedik bajnokságát, beállítva a két hétszeres bajnok,Richard Petty ésDale Earnhardt rekordjait.
2006-ban csak nézőként vett részt, ugyanis néhány nappal a torna előtt megsérült, így nem indulhatott.[70] A2007-es kiírás során a nyolcaddöntőbenSébastien Bourdais győzte le őt.[71][72]
A Grand-Am sorozatba tartozódaytonai 24 órás autóversenyen először 2004-ben indult először, és nyolcadik lett. Egy évvel később aktuális csapattársaival már második tudott lenni.
2007-ben már a Grand-Am sorozat mindkét daytonai versenyén elindult, az elsőn kilencedik, a másodikon tizenkilencedik lett. 2008-ban megismételte három évvel korábbi eredményét, és ismét másodikként zártAlex Gurneyvel ésJon Fogartyval.
Utoljára 2010-ben és 2011-ben indult Daytonában, és egy huszonegyedik, valamint egy tizenötödik hellyel távozott a versenyről.[73][74][75][76] 2010-ben elindult aWatkins Glen-i hat órás viadalon is, ott hatodik lett.[77]
1975. szeptember 19-én,kaliforniaiEl Cajonban született Cathy és Gary Ernest Johnson gyermekeként.[1][78][79][80] Két öccse van, mindketten autóversenyzők, közülükJarit szintén bemutatkozott a NASCAR-ban, igaz, csak a nevelőszériákban futott néhány versenyt. Jessie főleg offroad-viadalokon szerepel.[81]
Középiskolájában, a Granite Hills High Schoolban, ahol az autóversenyzésen kívül több más sportágat is kipróbált, 1993-ban érettségizett. Az intézmény a tiszteletére minden sportcsapatánál visszavonultatta rajtszámát, a 48-ast.[82][83][84]
Jelenlegi lakhelye azészak-karolinaiCharlotte, itt él feleségével, Chandrával, akivel 2002-ben ismerkedett meg.[85] A családnak két lánya van, Genevieve és Lydia.[86][87]
A Jimmie Johnson Foundationt 2006-ban hívta életre feleségével. A szervezet szegény gyermekeket, családokat és közösségeket segít, ezen kívül számos egyéb jótékonysági akcióban (Habitat for Humanity,Make-A-Wish Foundation) is részt vesz. Az alapítványt minden évben golftornát rendez San Diegóban, melynek bevételét a K-12 közoktatási program számára ajánlja fel.[88]
2009-ben és 2010-ben a Jimmie Johnson Foundation 1,5 millió dollárt adományozott kaliforniai, oklahomai és észak-karolinai iskolák számára, hogy azok fedezni tudják alapvető szükségleteiket. Ezenkívül jelentős segítséget nyújt azAmerikai Vöröskereszt természeti katasztrófákkal kapcsolatos segítő munkáiban is.[9][82][89]
2005-ben egy cameoszerep erejéig saját magát alakította aKicsi kocsi – Tele a tank című filmben. Ugyancsak 2005-ben feltűnt aLas Vegas című tévésorozatban.[90]
2010-ben, aDaytona 500 januárban kezdődő előkészületeitől kezdve kamerák követték útját, erről aHBO tévécsatorna24 televíziós sorozata készített dokumentumfilmet „Jimmie Johnson: Race to Daytona” címmel.[91]
AForza Motorsport 6-ben Johnson is egy kiválasztható versenyző lett a későbbi küzdelmekhez, miután kiadták a játékhoz a NASCAR-os bővítési csomagot, amelyben huszonnégy 2016-os autófestési minta szerepel, köztük Johnsoné.[101] Magában a csomag kidolgozásában is komoly feladata volt, ebben csapattársa,Chase Elliott is a segítségére volt.[102]
↑David Caraviello: Setting the golden standard. NASCAR.com, 2011. július 18. [2011. október 19-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
↑Top Five Finish at Sonoma. Team Lowe's Racing, 2012. június 24. [2012. november 17-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 23.)
