Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Jezsuita missziók a guaraniknál | |
| Világörökség | |
 | |
| San Ignacio Miní templomának romjai | |
| Adatok | |
| Ország | Argentína,Brazília |
| Világörökség-azonosító | |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | IV |
| Felvétel éve | 1983,1984 |
| Elhelyezkedése | |
  Jezsuita missziók a guaraniknál Pozíció Dél-Amerika térképén | |
 d. sz. 27° 15′ 19″,ny. h. 55° 31′ 54″-27.255280555556,-55.53166944444427.255281°S 55.531669°WKoordináták:d. sz. 27° 15′ 19″,ny. h. 55° 31′ 54″-27.255280555556,-55.53166944444427.255281°S 55.531669°W | |
 AWikimédia Commons tartalmazJezsuita missziók a guaraniknál témájú médiaállományokat. | |
Argentína ésBrazíliajezsuita missziói aguaraní indiánok földjén1983 és1984 óta képezik avilágörökség részét. A17. és18. század folyamán épített öt település trópusi erdő mélyén fekvő lenyűgöző maradványait speciális alaprajz és a fennmaradás különböző állapota jellemzi.
Dél-Amerikába az elsőjezsuita szerzetesek az 1560-as években érkeztek, és rövidesen megkezdték hittérítő munkájukat a guaraní indiánok között.1604-ben Claudio Acquaviva megszervezte a jezsuiták paraguayi tartományát, s a jezsuita szerzetesek elkezdték letelepíteni az addig nomád életmódot folytató guaraníkat, hogy megakadályozzák rabszolgasorba vetésüket. 1608-ban a spanyol királytól teljes felhatalmazást kaptak a térítésre és kolóniumok alapítására.
A jezsuiták nemcsak megkeresztelték az indiánokat, hanem egy teljesen új életformára tanították: letelepítették és földművelésre, ipari munkákra oktatták őket. Az általuk kialakított termelői közösségeketredukcióknak(reducción) nevezték. A legelső ilyen indián közösséget1608-ban alapítottákReducción de San Ignacio Guazú néven a maiParaguay területén. A missziókban az indiánok szigorú fegyelemben éltek, naponta 10-11 órát dolgoztak.[1] Minden a közösség tulajdonában volt, a házak és a földek, s a javakat a végzett munka arányában osztották el. Vezetőiket maguk választották, jogaikat és kötelességeiket törvénykönyv szabályozta.
Az1620-as években az éppen csak megalakult redukciókat súlyos veszély fenyegette: a portugál rabszolga-kereskedők rendszeres támadása. A védtelen redukciókból az indiánokat elhajtották, ellenállás esetén a misszionáriusokat megölték. A missziók helyzete1631-ben már tarthatatlan volt, százezer indiánból mindössze 12000 maradt a redukciókban. Így a belsőbb területekre települtek. A menekültek egy csoportja alapította meg a San Ignacio Miní redukciót1632-ben, majd 64 évvel később elhagyták, hogy felépítsék azt a missziót, aminek a romjait ismerjük.
Az áttelepülések, menekülések egészen1639-ig tartottak, amikorIV. Fülöp spanyol király fegyvervásárlási engedélyt adott a jezsuitáknak. Az így felfegyverzett indiánok1641-ben legyőzték a portugálokat, s ezzel véget ért a missziók zaklatott időszaka, gyors fejlődésnek indultak. Már nem csak önellátásra termeltek, hanem a piacra is. Volt pénz díszes templomok építésére, kórházak, iskolák fenntartására. A misszionáriusok létrehozták aguaraní nyelv írását, ők állították fel aLa Plata vidékének első nyomdáit.
A jezsuita missziók körzete aIII. Fülöp spanyol királytól1608-ban kapott kiváltságlevél alapján szinte állam volt az államban. A redukciókban a jezsuitákon kívül más európai nem telepedhetett meg. Két magyar misszionáriust név szerint is ismerünk: Limp Ferencet és Szerdahelyi Ferencet. A földesurak féltékenysége, amellyel a redukciók működését figyelték,1735-ben zendüléshez vezetett.1750-ben Spanyolország lemondott Portugália javára azUruguay folyótól keletre eső területről, amelyen hét redukció működött. A redukciók virágkorának az európai jezsuitaellenes hangulat nyománIII. Károly által1767.február 27-én kiadott dekrétum vetett véget, amely kitiltotta a jezsuitákat az összes spanyol fennhatóság alatt álló területről. A redukciók aferencesek vezetése alá kerültek, akikből hiányzott a megfelelő tapasztalat és szervezőkészség. A telepek lassan elnéptelenedtek, az indiánok nagy részét rabszolgavadászok fogták el. Az épületeket lerombolták, köveiket elhordták, helyüket visszafoglalta az őserdő.
d. sz. 27° 30′,ny. h. 55° 32′-27.5,-55.53333333333327.500000°S 55.533333°WANuestra Senora de Loretoredukció az egyik misszió, amelyet a jezsuiták alapítottak a17. században a spanyol gyarmati korszak alatt. A napjainkban már romokban heverő települést1610-ben alapították, s ma Argentínában,Misiones tartományban, Candelaria megyében fekszik. A romokat teljesen elfoglalta a növényzet, feltárása folyamatban van. A világörökség listájára1984-ben került fel.
d. sz. 27° 23′,ny. h. 55° 34′-27.383333333333,-55.56666666666727.383333°S 55.566667°WANuestra Señora de Santa Ana redukciót1633-ban alapították. Napjainkban Argentínában, Misiones tartományban, Candelaria megyében fekszik, mindössze 2 km-re a megyeszékhelytől, Santa Anától, és nem messze San Ignacio Miní romjaitól. A redukció épületeiből mindössze néhány falmaradvány maradt meg. Szintén1984-ben lett a Világörökség része
ASan Ignacio Miní redukciót1632-ben alapították a jezsuiták. Napjainkban Argentínában, Misiones tartományban fekszik.
A levéltárakból előkerült adatok szerint a redukcióban virágkorában,1731-ben 4356 ember élt. Miután a jezsuitákat elüldözték, a ferencesek vették át a missziót, amely gyors hanyatlásnak indult, és az1800-as évek elején teljesen elnéptelenedett.1817-ben aparaguayi diktátor,José Gaspar Rodríguez de Francia parancsára felégették, és a romokat benőtte a növényzet.1897-ben fedezték fel újra, de a helyreállítási munkák csak az1940-es években indultak el.1943-ban állami műemlékké nyilvánították,1984-ben a világörökség része lett.
Állapot szempontjából, beleértve azokat az építészeti és szobrászati részleteket, amelyek a "guaraní barokk" néven ismert stílust jellemzik, San Ignacio Miní a leginkább épen fennmaradt a harminc redukció közül, amelyet a jezsuiták építettek azon a területen, amelyen ma Argentína, Brazília és Paraguay osztozik. Szintén turisztikai célponttá teszi könnyű megközelíthetősége. A romok egyes részei még bizonytalanul állnak, ezért állványokkal támasztják meg, ami nem befolyásolja az egyedi sajátosságok vizsgálatát.
A település központja a főtér, aPlaza de Armas, amelyen a vallási rendezvényeket tartották. Jobb oldalán állnak a monumentális templom maradványai, amely barokk stílusban épült1724-ben, és mesterei guaraní indiánok voltak. A templom hosszúsága 74 m, szélessége 24 m. A falakat díszítő domborműveket vörös homokkőből faragták, s az építőanyag szögletesre faragott kőtömbök sora volt, amelyekből kötőanyag nélkül húzták fel a tíz méter magas falakat. A templom bal oldalán álló rendházhoz csatlakozik az iskola, a konyha, az étterem és a műhelyek sora. A többi oldalon és a település többi részén állt az a több mint 200 hosszú kőház, ahol az indiánok laktak, külön a családosok és az egyedülállók. Ezekből mára csak a falak maradtak meg. Az, hogy a redukció aránylag épen maradt, annak köszönhető, hogy a helyét beborító dzsungel lehetetlenné tette, hogy köveit elszállítsák, mint ahogy az más redukciókkal történt.
d. sz. 27° 53′,ny. h. 55° 20′-27.883333333333,-55.33333333333327.883333°S 55.333333°W
 | Bővebben:Santa María la Mayor-misszió |
ASanta María la Mayor redukció Argentínában, Misiones tartományban,Concepción megyében fekszik.1626-ban alapították,1744-ben 993 lakója volt. Miután a jezsuitákat kitoloncolták, a település elnéptelenedett. Romjait a dzsungel őrizte meg. A terület többi redukciójához hasonlóan1984-ben került fel a világörökség listájára.
d. sz. 28,562778°,ny. h. 54,553889°-28.562778,-54.55388928.562778°S 54.553889°W
ASão Miguel das Missões redukció (portugálulredução) romjai, amelyek Dél-Brazíliában, Rio Grande do Sul állam északnyugati észén találhatóak,1983-ban kerültek a világörökség helyszínei közé. A hely ismert"São Miguel Arcanjo" néven is. Gyakorlatilag csak ennek az egyetlen brazíliai redukciónak maradtak fenn romjai, a többi eltűnt.
1632-ben alapították, és az első időben az itt élőknek a rabszolgavadászok állandó támadásaitól kellett rettegniük. 1687-ben már harmadszor építették újjá a redukciót. A nyugodtabb időszaknak köszönhetően 18. század közepére lakosainak száma elérte a tízezer főt. A misszió épületeit1735 és1745 között építették. A templom, azIgreja de São Miguel spanyol reneszánsz stílusban épült, Brazília egyetlen viszonylag ép jezsuita műemléke. 73 m hosszú és 27 m széles, háromhajós templom volt, három méter vastagságú falakkal. Harangtornyában hatharang lakott. A közeli Santo Ângelo városának katedrálisát São Miguel das Missões templomának mintájára építették. A jezsuiták távozása után a spanyol és a portugál hódítók rabszolga-kereskedelme odavezetett, hogy a misszió elnéptelenedett.
Az 1986-ban készültA misszió (The Mission) című film, amelynek két főszereplőjeRobert De Niro ésJeremy Irons volt, a guraraník jezsuita misszióiról szól. A film készítői a forgatáshoz felépítették a São Miguel das Missões redukció mását, amely a filmben San Miguel-misszió néven szerepel.
 | Természeti |  | |
|---|---|---|---|
| Kulturális |
| ||
| Javasolt |
| ||
