Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Jedlik Ányos (Jedlik István Ányos) | |
 | |
| aVaskorona-rend lovagja, 1879 | |
| Született | Jedlik István[1] 1800.január 11. Szímő |
| Elhunyt | 1895.december 13. (95 évesen) Győr |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | lásdelismerései, társulati tagságai |
| AzEötvös Loránd Tudományegyetem rektora | |
| Hivatali idő 1863–1864 | |
| Előd | Sauer Ignác |
| Utód | Schopper György |
| Tudományos pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Szakterület | fizika |
| Tudományos fokozat | doktorátus(1822) |
| Szakintézeti tagság | Magyar Tudományos Akadémia(1858–) |
| Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia(rendes tag, 1858) |
 AWikimédia Commons tartalmazJedlik Ányos témájú médiaállományokat. | |
Jedlik Ányos (Szímő,1800.január 11. –Győr,1895.december 13.) magyar természettudós,feltaláló,bencésszerzetes, kiváló oktató. Eredeti neveJedlik István, azÁnyos a rendben felvett neve. Hozzá fűződik többek között az elsővillanymotor megalkotása, az öngerjesztés elve, adinamóelv első leírása,[2] aszódavíz magyarországi gyártása és a feszültségsokszorozás felismerése.
Az elsőelektromossággal foglalkozó magyarországi tankönyv már1746-ban megjelent, de azelektrodinamika kutatása és oktatásának bevezetése is az ő nevéhez köthető.[3] Az elektromos fejlődés hulláma a 19. századnegyedik évtizedétől kezdveMagyarországra is elért, jó ideig egyedül Jedlik munkásságával. Fennmaradt írásai alaposabb feldolgozása azt mutatja, hogy a szerény anyagi eszközökkel rendelkező fizikaszertárak csendes munkása nemcsak, hogy lépést tartott az európai haladással, de nem egy dologban meg is előzte azt.[4]
AMagyar Királyságban 1844-ig alatin volt a hivatalos, így minden magasabb fokú oktatási intézményben is az oktatás nyelve. Egyetemi katedrán először – az 1848-as forradalmi napokban – Jedlik Ányos szólalt meg „deák” helyettmagyarul.[5]
Mimagyarok nem vagyunk olyan gazdagok nagy emberekben, hogy könnyelmű felületességgel elhanyagolhatnók őket. Kell, hogy emléküket tiszteljük, hagyatékukat szerető gonddal őrizzük. Azangoloknak nagyjaik számára megvan aWestminster Apátságuk, afranciáknak aPantheonjuk. Mi csak szellemünkben tudunk pantheont készíteni nagy íróink, politikusaink, tudósaink emlékének. Ezek sorába kell, hogy méltó hely jusson Jedlik Ányosnak, a múlt évszázad csendben, önzetlenül dolgozó tudósának is.
Szülei, Jedlik Ferenc és Szabó Rozália földművesek voltak.[6] Édesapja anyagi áldozatra is kész volt, amikor tehetséges gyermekének neveltetéséről volt szó. Hároméves otthoni tanulás után Jedliket tízéves korábanNagyszombatba küldte, a bencések gimnáziumába. A negyedik osztályt azonban márPozsonyban végezte, szintén a bencéseknél, mert apja oda vitte át, hogynémetül is megtanuljon. Így három nyelvet is ismert a fiatal Jedlik, mivelszlovákul is tudott.
Pozsonyi tanárai közülGácser Leó volt rá a legnagyobb hatással.[4] Az ő befolyásának köszönhető, hogy a hatosztályos gimnázium elvégzése után JedlikPannonhalmára ment, és a bencés rendbe való felvételét kérte. Példáját követte másod-unokatestvére és egyben osztálytársa,Czuczor István is. A két jól tanuló, tehetséges fiút szívesen fogadták aSzent Márton-hegyen, így 1817. október 25-én beléptek a Szent Benedek-rendbe. Ekkor kapta Jedlik azAnianus magyarosan az Ányos, Czuczor pedig aGregorius (Gergely) nevet.[4][7]
Az 1808-ban kiadott királyi rendelet alapján a tanító rendek is tarthattak fenn bölcseleti tanfolyamokat tanulóik részére, ha gondoskodtak olyan tanárokról, akik apestikirályi tudományegyetemen nyertek képesítést, és emellett tantervüknek is meg kellett egyeznie az akadémiák tantervével. A próbaév kitöltése után Jedlik a rend győrifilozófiai tanfolyamán folytatta tanulmányait. Ez a kétéves tanfolyam az akkori akadémiák bölcseleti fakultásának felelt meg.1818–20-ban bölcsészeti tanulmányokat végzett a rendgyőri líceumában, majd Pesten szerzett 1822-ben doktori címet,matematikákból,fizikából,filozófiából éstörténelemből szigorlatozott.[8]1825-ben szenteltékpappá. A rend döntése értelmében 1825-től a győri gimnáziumban tanított, ezt követően pedig a győri líceum fizika tanszékén.
Eközben folyamatosan bővítette szertárát, igen gyakran maga készített ehhez eszközöket, első találmányait is ekkor alkotta.1831-től a Pozsonyi Királyi Akadémián tanított,[8] miközben nyaranta tanulmányi utakat tettAusztriába.[8] Később megpályázta az egyetemi tanári állást, és1840-től már a pesti királyi tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetője.[8] Lakása az egyetemen, a szertár mellett volt, amelynek bővítését itt is a szívén viselte. Munkásságát befolyásoltákOersted,Ampère,Arago ésFaraday kutatásai, hatásukra tevékenységének középpontjába a villamosságot állította.
Az1832–36 között zajlott reformországgyűlés[8] hatására kezdett azon gondolkodni, hogy tankönyvét magyarul írja meg, amihez azonban csak 1843-ban készült el az első magyar nyelvű kézirat.[1] 1844-ben hirdették ki a törvényt, amely szerint a közoktatás nyelve a magyar lett. Ezután az egyetemen 1845-től megkezdődött a magyar nyelvű oktatás. Nagy nehézséget okozott azonban az egységes magyar műszavak hiánya, ezért először a magyar tudományos nyelvet kellett kialakítani, mielőtt a rendelkezést teljes egészében végre lehetett volna hajtani. Jedlik is részt vett a munkában, melynek célja az volt, hogy – különösen a középiskolai oktatás számára – megállapítsák a magyar tudományos műnyelvet, melyhez –Kazinczy Ferenc ésCzuczor Gergely unszolására – elkezdte megalkotni a magyar műszaki és természettudományos nyelvhez szükséges szakszavakat. Az 1858-ban megjelent német–magyar tudományos műszótárban (főszerkesztő:Toldy Ferenc, szerkesztők: Jedlik Ányos ésSzvorényi József), ő írta a fizikai, kémiai és mechanikai részt.[9] Példaképpen felemlíthető néhány ma is használatos szó, amit ő kezdeményezett:dugattyú,haladvány,merőleges,tehetetlenségi nyomaték, eredő erő, osztógép, dörzsvillany(/m)osság, fénytöréstan, hangszekrény,hullámhossz, hullámvölgy,kiloliter,kilométer,léggömb,légnyomás,műanyag,szögsebesség stb.[9]
Jedlik, akit az 1846/47-es tanévtől kezdve három évre dékánná választottak az egyetem bölcsészkarán, 1846-ban magyarul e szavakkal szólt az évnyitóra összesereglett hallgatósághoz:„…Nincs egyéb hatalom tehát e földön, mint a tudományok varázsereje, melly mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jóllétét eszközölhetné és biztosíthatná.” Hasonló, tanulásra buzdító szavakkal fordult a hallgatósághoz 1848 márciusában, de a józanságra intő beszéd ellentétes hatást váltott ki az ifjúságból. Az 1848/49-es tanévben már nem tarthatott előadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tőle.[4]
A tanításban beállt kényszerszünetet Jedlik két dologra használta. Hazafias érzéseinek sugallatára beálltnemzetőrnek. Őrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Amikor Pest lövetése megkezdődött, a szertárat nehéz munkával biztonságos helyre mentette.[4] Aszabadságharc után nehéz idők következtek reá is, nehezen találta helyét. Bár újra taníthatott, de csaknémet nyelven. Megmaradó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette. Az első kötetnek, amelybemechanika,hangtan éskémia került, a„Súlyos testek természettana” címet adta. A könyvet 1850-ben, saját költségén jelentette meg.[4] Elkezdte a második részt is, de félbehagyta.[m 1] Jedliket ugyan visszavették az egyetemre, tarthatott újra – németül – előadásokat, de már szinte alig volt kinek. 1850-től kezdve a műszaki képzést leválasztották az egyetemről, az egyetemi Institutum Geometricumot az Ipartanodához csatolták.
Ezekben az években több időt töltött találmányaival és tankönyvek írásával. ATermészettan elemei első könyvét, aSúlyos testek természettana címmel 1850-ben adta ki, később a második és harmadik könyvet aHőtan ésFénytan címmel láttak napvilágot, amelyek azakadémián is nagy elismerést váltottak ki, s ami ott rendkívüli esetnek számított, a levelező tagságot átugorva, ugyanazon napon rögtön rendes tagnak választották.1863–64-ben már elismert tudós, az egyetem rektora volt.
Az idő teltével barátai váratlan halála (Czuczor Gergely:1866,Eötvös József:1871) figyelmeztette életének rövidségére, így egyre inkább visszavonult, hogy saját kutatásainak élhessen. E mellett azért az egyetem segítségére volt az oktatás fejlesztésében, tanulmányutat tettnémetországi egyetemeken.
1878-ban egyetemi professzori helyét az akkor 30 évesEötvös Loránd vette át. A győri rendházba vonult nyugalomba, ahol szellemi frissességét megőrizve folytatta a munkáját, amennyire egészsége és a szűk hely engedte.1895-ben, hosszú és sikeres élet után hunyt el, majdnem 96 évesen. Halála után első nyughelye a régi, úgynevezett Belvárosi temető bencés kriptája volt. A búcsúbeszédet Eötvös Loránd mondta.
Jedlik 1800-ik évi januárius hó 11-ikén születettSzímő helységben,Komárom megyében, mint földmíves szülők gyermeke. A keresztségben azIstván nevet kapta. Az írást, olvasást faluja iskolájában tanulta, s azután tanulmányait anagyszombati, utóbb apozsonyi gimnáziumban folytatta. Pozsonyban betegesen kezd. Az akkori gimnázium hat osztályának elvégzése után,1817-ben aSzent Benedek-rend növendékei közé lépett, és mint újonc, Anianus, magyarosanÁnyos névvel jelölve, az1818-ik évet márPannonhalmán töltötte. Ez volt a döntő lépés életében. Kezdete nemcsak tudományos pályájának, hanem egyénisége alakulásának, jelleme fejlődésének is. A rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, a tanítónak soha nem lankadó szorgalma, az embertársainak bajai iránt fogékony jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek Jedlik jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokra éltető hatással legyen…
Ahogy a város gazdasága fejlődött, ahogy a19. század utolsó harmadában egymás után születtek a gyárak – a vagongyár éppen a temető közelében – szükségessé vált a temető bezárása. Erről a közgyűlési határozat 1912-ben született meg. A bezárás idejét 1931. december 31-ében állapította meg. Ezt azonban többször módosították: 1942. január 31-ére, majd „bizonytalan időre elhalasztva.”Innen az áttelepítésre 1935. augusztus 1-jén került sor.[11] Áttelepítették az Újtemetőbe, ahol a Bencés Rend húsz koporsó befogadására alkalmas sírboltot alakíttatott ki. A síremlék feliratában (5. helyén) olvasható Jedlik Ányos neve. Ezután 1942-ben kerültek Jedlik Ányos földi maradványai a harmadik helyre, amikor az illetékesek több más kiváló győri személyiséggel együtt Jedlik Ányosnak is díszsírhelyet adtak. Az ide történt újratemetés egyházi szertartásátApor Vilmos akkori győri megyés püspök végezte.[12]
Jedlik egész életfelfogására jellemző, amit halála előtt néhány nappalAcsay Ferenc győri igazgatónak mondott, amikor az utolsó szentségeket szolgáltatta ki neki:„Kedves rendtárs úr, életem hosszú volt, de a munka sohasem fárasztott. Hová kellene lennünk, ha az Isten a munkára való képességet megvonná tőlünk”. Nála a munka csakugyan az a csendes segítőtárs volt, amely egész életét végigkísérte vigasztalásával. Nagy szenvedélyei sohasem voltak, léha örömöket nem keresett, mindezekért kárpótolta, hogy mindent megtalált munkájában, ami nem robotolás volt számára, hanem örömöket nyújtó életfeladat.[4]
Fiatal korára az általános érdeklődés volt jellemző, foglalkozottkémiával, elektrokémiával (galvánelemekkel), később azelektromossággal kapcsolatban volt sok alkotása, és kiemelkedőek voltak azoptikai kísérletei. Munkásságából két korszakalkotó felfedezése emelkedik ki: azelektromotor és az öngerjesztésűdinamó. Az első, akinek sikerült áramvezetőt mágnesrúd egyik sarka körül forgatni,Faraday volt. Erről egy 1821-ben megjelent cikkében számolt be.[2] A következő lépésPeter Barlow mágnespatkó szárai között forgó fogazott kereke volt, amelyhiganyba merülő fogak és a kerék tengelye között folyó sugárirányú áramtól jött forgásba. A fejlődés láncolatába ezen a ponton kapcsolódott be Jedlik villámdelejes forgonya, amely két új elemet vitt a szerkezetbe: az egyik az acélmágnes helyére kerülőelektromágnes, a másik pedig ahiganyvályús kommutátor volt.[2]
A „villamdelejes forgony” lényegében egyegyenáramú gép. A képen látható külsőtekercs egyenárammal van táplálva. A tekercsben folyó áram ajobbkéz-szabállyal megállapítható irányú erővonalakat hoz létre. Mivel a tekercs unifiláris kivitelű (egyszeresen, egy irányba csévélt), ezért a tekercs meneteiben folyó áram iránya megegyezik, ezek az erővonalak azonos irányú, a tekercs síkjára merőlegesmágneses teret hoznak létre. A létrejövő mágneses tér nagysága függ a tekercs menetszámától és a rajta átfolyó áram nagyságától (ezt hívják fajlagos gerjesztésnek). A belső tekercs tekercselési iránya végig megegyező (szintén unifiláris). A benne folyó áram itt is a jobbkéz-szabállyal megállapítható irányúmágneses erővonalakat hoz létre. A létrehozott mágneses tér a tekercsben tengelyirányú. A belső tekercsben elhelyezettvas miattelektromágnesként viselkedik. A külső mágneses tér hat a belső mágnesre, és a fellépőLorentz-erő a belső tekercset elfordítja, egészen addig, míg a belső tekercs hossztengelye a külső tekercs síkjába nem kerül. Ebben a helyzetben a tengelyen lévőkommutátor a belső tekercsbe folyó áram irányát megfordítja, és a forgás folytatódik. Itt a kommutátor szerepe a belső tekercsvégekhiganyba merülő polaritásváltásával van megoldva. A külső tekercs áramirányának változatlanul hagyása mellett, és a belső tekercs ellentétes irányú táplálásakor a forgás iránya ellentétes lesz.
…mivel a villamdelej a multiplikátor delejes hatása alatt azon helyzetből, amelyben a hossza a multiplikátor huzalainak irányával egyenközű, ott megint nyugvó állapotba jönne, ahol a delej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez: tehát avégett, hogy azon helyeken meg ne állhasson, hanem forgó mozgásba jöjjön s azt megszakadás nélkül folytassa, a multiplikátor szerkezete úgy módosítandó, hogy a villamdelejen létező huzaltekercsben a villam folyam ellenkező irányúvá változzék ott, ahol a villamdelej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez.
Jedlik mindjárt háromféle forgókészüléket gondolt ki:[2]
Kivitelét tekintve lehet:
Jedlik találmányának lényegét, a tisztán elektromágneses forgást csak mintegy hat esztendővel később, a németMoritz von Jacobi(wd), motorján lehetett újra látni, amelyet aFrancia Természettudományi Akadémián(wd) mutatott bePárizsban. Ez a Jedlik-féle harmadik megoldási mód szerint épült gép már gyakorlati célokra alkalmas villamos motor volt, amely 1838-banSzentpéterváron aNéván egy 12 személyes csónakot hajtott.[2]
A feltalálás időpontjára és eredeti voltára nézve Jedlik a következőképpen nyilatkozott:
Midőn az imént tárgyalt villamdelejes forgó mozgásokra való készüléket 1827 és 1828 évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetű villamdelejes készülékeknek, vagy azok segítségével mások által tett kísérleteknek leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy egyes természettani munkákban találni és olvasni. Ezen körülménnyel fogva részemről azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készüléknek és használati módjukban a feltalálója én vagyok, de csak a magam egyéniségére nézve; mert miután mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, már másoknál jóval előbb ismeretesek s némely természettani könyvben már közzé is voltak téve, de nekem még nem volt időm és alkalmam azokról tudomást szerezni. Ezen vélemény mellett még továbbra is megmaradtam (…). Jelenleg már bajos volna a feltalálási prioritásról bárkivel vitatkozni […].[m 3][2]
A készüléket tökéletesítve és modellt alkotva megmutatta, hogy az áram járművek hajtására is alkalmas, így megteremtette a későbbi elektromos mozdonyok, vagy a mai áram hajtotta autók nagyon korai ősét.
Jedlik másik – következményeiben korszakalkotó jellegű – szellemi terméke az ún. dinamó-villamos elv felfedezése volt. A dinamó elvét már 1856-ban lefektette, és 1859-ben működött egy egysarki villanyindító, ami a dinamó elvet hasznosította. Jedlik elektrotechnikai munkásságából általában, de helytelenül adinamó feltalálása él a köztudatban. Pontatlanul azért, mert nem magát a dinamót, mintvillamos gépet találta fel, hanem azöngerjesztés elvét ismerte fel, és ennek alapján – bizonyíthatóan a világon elsőként – leírta a dinamó elvét. A hiteles bizonyíték a Magyar Királyi Tudományegyetem tanszékének leltárában Jedliktől származik, amely rögzíti az egysarki villanyindító(Unipolar Induktor) készítésének idejét. A készülék használatára is kitért, a leírás 4. pontjában található az öngerjesztés elvének felfedezése. Okmányszerűen bizonyítható, hogy Jedlik a dinamóelvetWerner Siemens és SirCharles Wheatstone előtt legalább hat évvel felismerte.[14]
Minden korábban mágneses hatás alá kerültvastestben valamekkora visszamaradó (remanens) mágneses tér van jelen. Ha ebben a gyenge mágneses térben egy vezetőt mozgatunk, és az elmozdulásnak van az erővonalakra merőleges komponense, a vezetőben feszültség indukálódik. Ha ezt a vezetőben létrejövő feszültséget a vastest körüli tekercsre kapcsoljuk, növelni tudjuk a vastestben az erővonalak számát. A nagyobb erővonalsűrűség között mozgatott vezetőben már nagyobb feszültség indukálódik, és így nagyobb áram folyik, ami aztán ismét a vastest erővonalainak a számát növeli. Azöngerjesztés addig növekedhet, amíg a vastest mágnesesen telítetté nem válik; vagy addig, amíg a visszavezetett gerjesztőáramot nem korlátozzák valamilyen szabályzóval.
Mi történnék, ha netalán jelentékeny villanyfolyam mi előtt más célra használtatnék, a delejek körül helyezett tekercseken végig vezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, mi által a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandnának, és így tovább, bizonyos határig!
Egysarki villanyindító (Unipolar Induktor), melynek vastag rézhuzalokból készült és csak 12 tekerintésű sokszorozójában megszakadás nélküli villamfolyam indul meg, ha fekmentes helyzetű és ezen alakú hengere, miután egy vagy több Bunsen-féle elem hatása által villanydelejjé változtattatott, a hozzá alkalmazott fogaskerék segítségével forgásba hozatik. Ha egy pár vagy több Bunsen-féle elem villamfolyama sokszorozóján is kellően átvezettetik, az említett forgékony henger magától sebes forgásba jön, melynek iránya a készülék alapdeszkáján létező fordító (Commutator) által ellenkezővé változtathatik.
1814-benJoseph von Fraunhofer felfedezte, hogy a hevített anyagok sajátos színtartományokban bocsátanak ki fényt. Az így létrejött vonalak pontos elemzéséhez azonban folytonosszínképre is szükség volt. EztNewton óta a fehér fényprizma segítségével való bontásával oldották meg. Optikai rácsok alkalmazásával azonban használhatóbb, szélesebb színképet kaptak. Jedlik az akkor kapható eszközökkel nem volt megelégedve, ezért új gép konstruálásába fogott, ami folyamatos fejlesztőmunkává alakult, és három évtizeden át tartott. Eközben a neki dolgozó műszerésszel lényegében lerakták a magyar finommechanikai műszergyártás alapjait. Az1840-es évek elején külföldön megjelentek a milliméterenként 300–400 vonást tartalmazó rácsok. A vonalak távolsága azonban nem volt egyforma, így nem kaptak tökéletes színképet. Jedlik ezért nem a vonalak számának növelését tűzte ki célul, hanem a karcolások közeinek egyenletességét.[4] 1860-ra már pontosan dolgozó gépe volt. Egy-egy vonal meghúzása kb. 10 másodpercig tartott, azután a tű felemelkedett, s a gép a következő vonal végének megfelelő pontot tolta a tű alá. Egyetlen rács elkészítése – 12 000 vonal meghúzása – több napig tartott, ezért egy másik találmányát, a villamos motort állította be a gép meghajtására. A gép a dinamóval hajtva önműködően dolgozott. Többféle rácstípust is készített: vonalas, kereszt- és körkörös rácsokat. A rácsok előállítása komoly kémiai ismereteket és sok kísérletezést kívánt (az üveget bevonattal látták el, ezt karcolták és a karcolt felületet maratták), míg végül is Jedlik rátalált a legmegfelelőbb anyagokra. Kitűnő optikai rácsai ismertté és keresetté váltak. Egy párizsi optikus – akitől hajdan Jedlik egy óraműves szabályozású ívlámpát vett – lett a fő terjesztő. A Jedlik-rácsok pontosságukkal és nagy fényerejükkel vívták ki a szakértők elismerését. Segítségükkel a színkép nanométer (10−9 m) alatti hullámhosszfelbontása volt elérhető. Optikai rácsait, amelyeken 1 milliméteren több mint kétezer vonást húzott, még az1960-as években is használtákspektroszkópiai célokra.[2][14]
Jedlik az 1860–1870-es években fordult a nagyfeszültségű jelenségek irányába. Problémát jelentett a nagyfeszültség megbízható, reprodukálható előállítása. Már rendelkezésre álltak a dinamó elektromos elven működő villamos gépek, amelyek alkalmasak voltak üzemszerűen villamos energiát termelni. Afeszültség növelése tekercselési menetszámok növelésével – elvileg – korlátlanul lehetséges volt, komoly gátat jelentettek azonban a rendelkezésre álló lehetségesszigetelőanyagok. A villamos szilárdság, a kúszóáramok, a rostos anyagok nedvességérzékenysége korlátozta a lehetőségeket. Figyelme azelektrosztatikus elven működő influenciagép felé fordult. A korábban alkalmazottüveg, illetve keménygumi (ebonit) helyett impregnáltpapírt használt szigetelőként, ami kitűnően bevált az adott célra. A sokszorozás elvét a„Leydeni palackok láncolata” című munkájában fogalmazta meg 1863-ban. Sokéves kísérletezés után továbbfejlesztette, ésleydeni palackok helyett üvegcsövesrézkondenzátor kötegekből nagy kapacitású és feszültségűkondenzátorokat készítve valósította meg a feszültségsokszorozást. Influenciagépével ugyanis kondenzátorokat töltött fel párhuzamos kapcsolásban az átütés határáig, majd pedig a párhuzamos kapcsolást felbontva a feltöltött kondenzátorokat sorba kapcsolta. Kezdetben töltéstárolóként leydeni palackokat alkalmazott, majd pedig ezeket saját „csöves villámszedőivel” váltotta ki. Négy oszlopban 50-50 csövet használt kondenzátortelepként. Ezzel a berendezéssel 60-90 centiméter hosszúságú kisüléseket sikerült előállítania levegőben. 1863-ban publikálni akarta eredményét azAnnalen der Physik und Chemie című folyóiratban, de a szerkesztő a cikket terjedelme miatt nem tartotta leközölhetőnek. Az 1873-asbécsivilágkiállítás azonban meghozta a sikert. ASiemens elnökletével vezetett nemzetközi bizottság legnagyobb elismerését, a„Haladásért érdemrend”-et nyerte el.[14]
Alapelvét az atomtechnikai kutatások kezdetén használták fel.[14]
Az 1840-es évektől kezdve – az ívlámpás világítás nagy áramigénye miatt – kezdett Jedlik az elemek tökéletesítésével foglalkozni. A kor legjobb telepeit, aBunsen-elemeket vizsgálva jött rá arra, hogy a belső ellenállás csökkentésével érheti el célját. Az addig használatos egysavas merítőelemek helyett kétfolyadékos battériákat készített, amikben a kétféle savat előbb agyagdiafragma, majd később impregnált papír választotta ketté. Ilyen elemeket küldött ki az 1855-ös párizsi világkiállításra, de ezek a hanyag szállítás miatt tönkrementek. Néhány épen maradt cellát tudott csak a bizottság megvizsgálni, és ezek hatását erősebbnek találták a megfelelő Bunsen-telepeknél. Ezt az eredményt bronzéremmel jutalmazták, Pesten pedig üzemet hoztak létre a gyártáshoz. Telepei ismertek és keresettek voltak, Párizsba, sőtKonstantinápolyba is szállítottak belőlük.[14] Az elemeket és az ívlámpás világítást 1856-banPannonhalmán is bemutatta.
Este az ősmonostor négyszög udvarában 22 elemből álló Jedlik-féle villanytelepet szerepeltettünk. A fény olyan erős volt, hogy dacára a holdtöltének, a templom tornya égni látszott, és a szentmártoniak már a hegy felé tartottak, hogy a tüzet eloltsák
 | Bővebben:szódavíz |
1826-ban, hogy rendtársait meglepje, szerkesztette meg „apparatus acidularis” nevű berendezését, amellyel mesterségesszénsavas víz volt előállítható. Az apparátust magyarul „savanyúvízi készület”-nek nevezte. Később tervei alapján épült fel az elsőszikvízüzem. Sajnos ez hamar csődbe ment, így a nagy találmány akkor még kiaknázatlan maradt.[14]
De ennek ellenére a fröccs, mint italkeverék feltalálása is az Ő nevéhez fűződik.[15]
Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, mellyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik. Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, mellyben a szénsavon kívül még többféle savak is felolvadvák; pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségébül.[14]
A szódavízgyártó gép leírását Jedlik Bécsbe küldte, aZeitschrift für Physik und Mathematik című folyóiratnak. Alatin nyelvű cikket német fordításban „Bereitung Künstlicher Säuerlinge” címmel jelentették meg.[14]
Emlékét ápolja a nevét viselőJedlik Ányos Társaság (JÁT), agyőriCzuczor Gergely Bencés Gimnáziumban a Társaság által létrehozott állandó Jedlik-kiállítás, a maSzlovákiában található szülőfalujának,Szímőnek (szlovákul Zemné) Jedlik-múzeuma, valamint a nevét viselő oktatási intézmények, közterületek. AMagyar Elektrotechnikai Múzeum Jedlik-terme. ASzellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és vele párhuzamosan a szímőiJedlik Ányos Társaság évente egy alkalommal Jedlik-díjakat oszt ki. Több városbanBudapesten,Győrben,DunaharasztibanPozsonyban,Kassán,Nyitrán ésZsolnán is utca viseli nevét. Kassán a róla elnevezett utca a külvárosban található. Itt van a város több diákotthona, többek között az Szakkay József Szakközépiskoláé, ami Kassa egyetlen magyar nyelvű szakközépiskolája.[m 5][16] A sírfelirata egy bibliai idézet: „Az igazak örökké élnek.”[17][m 6]
| Jedlik Ányos szül. Jedlik István (Szímő, 1800. jan. 11.–Győr, 1895. dec. 13.) természettudós, feltaláló | Apja: Jedlik Ferenc (1771 körül – Szímő, 1821. okt. 27.) | ||
| Anyja: negyedi Szabó Róza (Negyed, 1773. dec. 29. – Szímő, 1828. okt. 24.) | Anyai nagyapja: negyediSzabó István (Negyed, 1747 – Negyed, 1810. jan. 30.) | Anyai nagyapai dédapja: negyedi Szabó István (Taksony, 1686 – Negyed, 1755) | |
| Anyai nagyapai dédanyja: negyedi Takács Erzsébet | |||
| Anyai nagyanyja: Atkáry Erzsébet (Negyed, 1755 – Negyed, 1806. dec. 31.) | |||
Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap