A híres impresszionista festő,Pierre-Auguste Renoir fia. Jean Renoir saját állítása szerint az1920-as évek közepén kizárólag azért kezdett filmmel foglalkozni, hogy (első) felesége, Catherine Hessling filmszínésznő lehessen. Fokozatosan azonban őt magát is rabul ejtette az új művészet.
Alkotói pályáját három korszakra szokták osztani: némafilmjei, a világháború előttFranciaországban forgatott hangosfilmjei és a többnyire átlagosnak ítélt harmadik, az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött korszakára. Első hangosfilmje aBabát purgálják, de ő maga a következőt,A szuka című filmjét tartotta pályája fordulópontjának. Legnagyobb hatású filmjeit az1930-as évek második felében készítette, köztük voltA nagy ábránd is, mely hatalmas közönségsikert aratott. Ez a műve1958-ban felkerült a világ legjobb filmjeiként elismertBrüsszeli tizenkettő listájára.
1940-ben az Egyesült Államokba távozott. Ott készült filmjei közül a legjelentősebb aMindennapi kenyerünk (The Southerner), és csak évekkel a háború után tért visszaEurópába, előbb egy olasz produkcióval(A királyné hintaja), majd ismét Párizsban forgatott. Élete utolsó éveit Kaliforniában töltötte.
Renoirt a filmtörténet a francia film egyik legnagyobb alkotójának értékeli, még akkor is, ha1950 utáni filmjei jelentéktelenek. Tartalmi-formai eljárásaival sok tekintetben megelőzte az olaszneorealizmust(Toni) és a francia új hullámot(A vízből kimentett Boudu). Az 1939-esJátékszabály összefoglalója, csúcsa addigi pályájának, és talán az egész francia film fejlődésének. Egyrészt a háború kitörése miatt, másrészt művészi igényessége miatt premierje idején megbukott, későbbi felújításai révén ma a legfontosabb filmtörténeti hivatkozási alap.
.jpg)
