Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Jasper Tudor, Bedford hercege | |
| Pembroke grófja | |
 | |
| Uralkodóház | Tudors of Penmynydd |
| Született | 1431 Hertfordshire |
| Elhunyt | 1495.december 26.(63-64 évesen) Thornbury Castle |
| Nyughelye | Somerset |
| Édesapja | Owen Tudor |
| Édesanyja | Valois Katalin angol királyné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Catherine Woodville, Duchess of Buckingham |
| Gyermekei | Ellen |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazJasper Tudor, Bedford hercege témájú médiaállományokat. | |
Jasper Tudor, Bedford hercege (1431 – Thornbury vár,1495. december),walesiül:Siasbar Tudur,walesiLancaster-párti főúr volt aközépkoriAngliában. Részt vett arózsák háborújában, és nagybátyja voltTudor Henriknek, aTudor-dinasztia megalapítójának. Jasper Tudor megvédte unokaöccsét aYork-ház intrikáitól, osztozott veleBretagne-i száműzetésében és mindvégig megbízható tanácsadóként szolgálta.[1]
ApjaOwen Tudor walesi nemes, anyjaValois Katalin,VI. Károly francia király lánya,V. Henrik angol király özvegye volt. 1452-benVI. Henrik angol király féltestvéreként ismerte el a Tudor-testvéreket, és Jaspert Pembroke grófjává és Bedford hercegévé tette, Edmund pedig Richmond grófja lett. Mivel anyai ágon voltak testvérek, a Tudorokban nem folyt királyi vér, így a trónra sem támaszthattak igényt.[1]
Egyes feltevések szerint valójában ő volt Tudor Henrik (VII. Henrik) angol király édesapja, mivel szerelmi viszonyt folytatott bátyja feleségével,Margaret Beauforttal.Woodville Erzsébet angol királyné elrendezte, hogy Jasper Tudor az ő húgát, Katalint vegye feleségül, aki Buckingham 2. hercegének, Henry Staffordnak az özvegye volt. Stafford Beaufort Margit harmadik férjének unokaöccse volt. A frigy 1485-ben köttetett meg, de gyermek nem származott belőle. Jaspernek két fattyú leánya született, Johanna és Helén, Myfanwy verch Dafyddtől.
Jasper Tudor a király oldalán részt vett azelső Saint Albans-i csatában. Egy év múlva testvére meghalt, és ő kapta meg walesi főparancsnoki tisztét, és ott képviselte a Lancaster-ügyet.1460 májusban kiverte aYorkokat a Denbigh várból, majd menedéket adottAnjou Margitnak és fiának, Eduárd walesi hercegnek anorthamptoni csata után. 1461 februárjában vereséget szenvedett Plantagenet Eduárdtól, a későbbiIV. Eduárd angol királytól aMortimer’s Cross-i csatában. Márciusban, atowtoni vereség után egészen októberig megtartotta Walest, majd Bretagne-ba, későbbSkóciába menekült.[1]
Az 1460-as években Anjou Margit követeként Skócia, Anglia és Franciaország között ingázott, majd 1468-ban ismét Walesben kötött ki. Felégette Denbigh-t és zaklatta a walesi Yorkokat, amíg ismét el kellett hagynia Britanniát. Visszatér Bretagne-ba, majd 1470-ben csatlakozott a Lancasterekhez átállóRichard Neville, Warwick grófja inváziós seregéhez. A feladata az volt, hogy biztosítsa hátországát, Walest a Lancaster-ügynek.[1]Miután Eduárd herceg elesett atewkesburyi csatában és VI. Henrik meghalt alondoni Towerben, Henry Tudor lett a Lancasterek trónvárományosa. Jasper Tudor fő célja ezután unokaöccse megvédelmezése lett, ezért 1471 szeptemberében Franciaországba menekítette. A következő 12 évet száműzetésben töltötték.[1]
1483-ban, az elbukottBuckingham-felkelés után a Tudorok időlegesen letettek az angliai invázióról. Jasper Tudor az unokaöccse körül szerveződő nemesi kör vezetője lett. 1485 augusztusában Tudor Henrikkel együtt partra szállt Walesben, majd részt vett az 1485. augusztus 22-eibosworthi csatában, amely után megkoronázták Tudor Henriket. Unokaöccse Bedford hercegének és a királyi tanács tagjának nevezte ki. MegkaptaCalais ésÍrország főparancsnoki posztját. Aktív szerepet vállalt aLovell–Stafford-felkelés leverésében aStoke Field-i csatában 1485-ben.[1]
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap