Janusz Korczak, születéskori neveHenryk Goldszmit (Varsó,1878.július 22. –Treblinkai megsemmisítőtábor,1942.augusztus 7.[2]) lengyel orvos, gyógypedagógus, a pszichopedagógia ismert művelője, író, az európai reformpedagógia kiemelkedő alakja, a varsói árvaház vezetője.
Janusz Korczak – eredeti nevén Henryk Goldszmit – lengyel asszimiláns zsidó értelmiségi családban született 1878-ban. Eredeti szakmája a gyógyítás volt, és orvosként azok közé tartozott, akik úgy vélték, hogy a fizikai gyógyítás nem működhet lelki gyógyítás nélkül. Kritikusan szemlélte az akkori iskolát és nevelést, úgy látta, a felnőttek kötelességüknek tekintik ugyan agyerekek ellátását, de nem tisztelik őket, mert nem látják bennük az embert. Korczak az elsők között hívta fel a figyelmet agyermeki jogokra, mert úgy vélte, a gyermeknek joga van ahhoz, hogy sajátos világát figyelembe vegyék.
Varsóban baloldali értelmiségi csoportosulásokkal került kapcsolatba, tőlük szerezte első információit areformpedagógiáról. Pedagógiai nézetei az „aktív pedagógiához” és „az új pedagógiai iskolához” állnak legközelebb. 1918-ban írta meg első alapvető pedagógiai művétHogyan szeressük a gyermeket? címmel. Írói neve aVarsói Kurír irodalmi pályázatára 1898-ban beküldött négyfelvonásos drámájának jeligéjéből (Janasz Korczak) született, amely egy nyomdahiba kapcsán Janusz Korczakra változott, majd így maradt. Legismertebb a Mátyus királyról szóló regénye (magyarul 1969-benElső Matykó Király címmel jelent meg), továbbá aHogyan szeressük a gyermeket? ésA gyermek joga a tiszteletre című két programműve. Volt egy rádióműsora is, aBeszélgetések, 1926-ban pedig megalapította aKis Szemle című gyermekfolyóiratot.
Amikor a Zsidó Árvasegélyező Társaság elhatározta, hogy új árvaházat alapít, mert a korabeli árvaházakban szörnyű állapotok uralkodtak, Korczakra bízták annak kialakítását és vezetését. Az árvaház 1912-ben nyílt meg. Korczak úgy vélte, nem követeléseket kell támasztani a gyerekekkel szemben, hanem alapos megismerésükre kell törekedni, mert csak így lehet nevelni, képezni őket, mindig figyelve a bennük rejlő lehetőségekre. A gyerekek-felnőttek együttélésének új modelljét alakította ki, amely a családi légkör megteremtésén alapult. Fő alapelve aszemélyiség feltétlen tisztelete volt. Az árvaházban az önkormányzatiság, ademokrácia alapja a tulajdon, a munka, a tanulás és – a legfontosabb – az önnevelés volt. 1919-benMegbocsátás című művében így ír: „Mi csak egy dolgot adunk nektek, vágyat a jobb élet iránt, ami most nincs, de valamikor lesz, vágyat az őszinteség és az igazság iránt.”
1940-ben a zsidó árvaház lakói avarsói gettóba kerültek, majd atreblinkai haláltáborba, ahol 1942 augusztusában mártírhalált haltak. Korczak önként mondott le a menekülés lehetőségéről, amelyet barátai kínáltak fel neki.
I. Matykó király. Gyermekregény; ford. Sebők Éva; Kiadó, Bp., 1969
Hogyan szeressük a gyermeket; utószó Köte Sándor, ford. Szilágyi Pál; Tankönyvkiadó, Bp., 1982
A gyermek joga a tiszteletre; szerk. Papp György; Iskolapolgár Alapítvány–Állampolgári Tanulmányok Központja, Bp., 1995 (Állampolgári technikák az iskolában)
Hogyan szeressük a gyermeket? Korczak és magyar gondolkodók írásai; szerk. Takács István, Csillag Ferenc, Trencsényi László; ELTE Eötvös, Bp., 2011
A gyermek joga a tiszteletre. Internátus, nyári táborozás, árvaház; ford. Szenyán Erzsébet, Éles Márta; Flaccus, Bp., 2017
.jpg)
