Az ókori Izrael vallása nagyon hasonlít az ókoriKözel-Kelet többisémi népének vallásához, különösen a szír-palesztin térséghez. Idővel azonban a zsidókultusz egyedi jellemzőket fejlesztett ki, amelyek megkülönböztették a többi vallástól.
Tudományos körökben nincs konszenzus az istenség eredetét illetően,[4] a bibliatudósok általában aSzeir,Edom, Párán területére teszik azt,[5] akinek alakja későbbKánaán régiójában fejlődött tovább. Az istenség imádata legalább akorai vaskorig nyúlik vissza, de inkább a későbronzkorig, ha nem korábbra.[6]
Abibliai irodalom legrégebbi példáiban Jahve olyan attribútumokkal rendelkezik, amelyeket jellemzően az időjárás és a háború isteneinek tulajdonítottak.[7]
A későbbi évszázadokbanÉl és Jahve tisztelete összemosódott, és azÉl-hez kapcsolódó jelzők, mint például ʾĒl-Šaddaj (אֵל שַׁדַּי), egyedül Jahvéra vonatkoznak.[9] Más istenségek jellemzői, mint például Aséra és Baál, szintén beépültek a Jahvéról alkotott felfogásba.[9][5][10]
AHéber Bibliában JahveBaál számos jelzőjét átveszi, pl. felhőkön lovagló,[11] amikor elindul aSzéírből, akkor elolvad a hegy,[12] illetve legyőzi a tengeri szörnyet;[13] de ádáz ellenségekké válnak.[14] Magába olvasztjaÉl isten teljes attribútum-készletét is, ahogy a nevét is, beleértve a különböző Él-kultuszokat is (Él-Bétél, Él-Saddaj, Él-Eljón).[14] Amonoteizmus felé mutató Jáhve-kultusz karaktere összefért az egész világ felett uralkodó Él karakterével, de nem fért össze a más istenekkel hadakozó, vereséget is elszenvedő, vagy akár meg is haló istenek képével.[14]
Ababiloni száműzetés után, de különösen aKr. 3. századtól felhagytak a Jahve név használatával.[16] Ekkor, amásodik templom időszakában a judaizmus más héber szavakat kezdett el használni, mint azAḏōnāj (אֲדֹנָי= Uram) vagy azElohim (אֱלֹהִים= Isten). Utóbbi szóhoz gyakrannévmást használtak, így utalva az egyetlen istenségre.[16]
Az 1. századizsidó–római háborúk idejére – nevezetesen Jeruzsálem római ostromát és ezzel egyidejűleg amásodik templom lerombolását követően 70-ben –JHVH nevének eredeti kiejtése teljesen feledésbe merült.[17]
Azókori Egyiptomból származóarámi nyelvű papíruszon,[18] valamint a zsidó hatású görög-egyiptomimágikus szövegekben is megidézik Jahvét az 1. és 5. század között.[19]
A Jeho-, Jahu-, Jah- és Jo- rövidített alakok a személynevekben és egyéb kifejezésekben, mint például aHalleluja (הַלְלוּ־יָהּ) fordulnak elő.[20] (A„halleluja” jelentése: „dicsérjétek Jaht!” Ahéber Bibliában 24-szer jelenik meg, főleg aZsoltárok 133-138. könyveiben.)
A név szentsége, valamint az „Isten nevének való hiábavaló felvétele” elleni parancs (→Tízparancsolat),[21] a kifejezés kiejtésének vagy leírásának a szigorú tilalmához vezetett. A rabbinikus források alapján amásodik templom időszakában Isten nevét csak évente egyszer, egyedül csak a főpap mondhatta ki, éspedig azengesztelés napján.[22] Jeruzsálem i.sz.70-eselpusztítása után a név eredeti kiejtése teljesen feledésbe merült.[23]
↑abcKarasszon István,Az óizraeli vallás (Budapest: Budapesti Református Teológiai Akadémia, 1994), p. 15.
↑Langdon, Stephen Herbert (1931). The Mythology of All Races ... Semitic, pp. 43–44: "A coin from Gaza in Southern Philista, fourth century BC, the period of the Jewish subjection to the last of the Persian kings, has the only known representation of this Hebrew deity. The letters YHW are incised just above the hawk(?) which the god holds in his outstretched left hand, Fig. 23. He wears a himation, leaving the upper part of the body bare, and sits upon a winged wheel. The right arm is wrapped in his garment. At his feet is a mask. Because of the winged chariot and mask it has been suggested that Yaw had been identified with Dionysus on account of a somewhat similar drawing of the Greek deity on a vase where he rides in a chariot drawn by a satyr. The coin was certainly minted under Greek influence, and consequently others have compared Yaw on his winged chariot to Triptolemos of Syria, who is represented on a wagon drawn by two dragons. It is more likely that Yaw of Gaza really represents the Hebrew, Phoenician and Aramaic Sun-god, El, Elohim, whom the monotheistic tendencies of the Hebrews had long since identified with Yaw…Sanchounyathon…based his history upon Yerombalos, a priest of Yeuo, undoubtedly the god Yaw, who is thus proved to have been worshipped at Gebal as early as 1000 BC."
↑Elior 2006: "... the pronunciation of the Ineffable Name was one of the climaxes of the Sacred Service: it was entrusted exclusively to the High Priest once a year on the Day of Atonement in the Holy of Holies."
↑Hackett:Hackett, Jo Ann. 'There Was No King in Israel': The Era of the Judges,The Oxford History of the Biblical World. Oxford University Press (2001).ISBN 978-0-19-513937-2
↑Miller-Hayes: Miller, James M.; Hayes, John H. (1986). A History of Ancient Israel and Judah. Westminster John Knox Press.ISBN 978-0-664-21262-9
↑Niehr:Niehr, Herbert. The Rise of YHWH in Judahite and Israelite Religion,The Triumph of Elohim: From Yahwisms to Judaisms. Peeters Publishers (1995).ISBN 978-90-5356-503-2
↑Preuss:Preuss, Horst. Yahweh,The Encyclodedia of Christianity. Eerdmans (2008).ISBN 978-0-8028-2417-2
↑Smith 2017:Smith, Mark S.. Proposals for the Original Profile of YHWH,The Origins of Yahwism, Beihefte zur Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft. De Gruyter.DOI:10.1515/9783110448221 (2017).ISBN 978-3-11-044711-8
.jpg)
![Jahve egy érmén, amelyet Gázában, Filisztea déli részén vertek, Kr. e. 4. század. Az egyetlen ismert ábrázolás Jahvéról.[15]](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3aZeus_Yahweh.jpg)
