A jelentés, értelem és ezek elméleteinek újszerű megfogalmazása gondolkodása eredetiségét tükrözi: nevezetes módszere adekonstrukció, melyet mind afilozófiában mind az irodalomelméletben alkalmaznak (főként ez utóbbiban lényeges akonstruktivizmussal való szembenállása). Lényege a fogalmak, illetve irodalmi alkotások lebontása, visszabontása és sokszor a szabad asszociáción alapuló újraépítése, melyet újabb visszabontás követ, anélkül, hogy valaha is végső értelemmel bíró interpretációhoz jutnánk.
A filozófiatörténetben kimutatja, hogy a filozófiai rendszerek alapvető ellentétességekre épülnek (például jó-rossz, külső-belső, egyes-általános), mely párok egyik tagját a rendszer előnyben részesíti a másik rovására. Az előnyben részesített fogalomnak azonban Derrida szerint csak a másik fogalommal való ellentétében van értelme. Tagadja, hogy a filozófia általános célja a végső, lezárt rendszer lehetséges lenne. Lényeges fogalma azelkülönböződés (différance – szándékos betűcserével), mellyel a dolgok különbségükben történő megjelenését, különbségükben való létét érzékelteti, valamint akiegészítés (suppléer), amely a dolgok különbözőségéből eredő hiányra vonatkozik.
A szubjektum nem centrum, középpont, hanem bizonyos konstrukciók állandóan változó összessége. Az ember hiányaiból építkező lény, aki a folyton mozgásban lévő különbségek alapján fedezi fel a dolgok értelmét, ennek során pedig újabb és újabb kiegészítésre szoruló hiány keletkezik: nincs végső értelem, csak az interpretáció előrehaladása.
Mivel a francia filozófust erőteljesen foglalkoztatta a nyelv kérdése, munkássága az irodalomelméletre és az irodalomtudományra is nagy hatást gyakorolt. Derrida nyelvfilozófiájára jellemző, hogy a nyelv metaforikusságát hangsúlyozza. A nyelv ezek szerint nem nevez meg semmilyen transzcendens jelöltet, és nem a referencia (vagyis a valóságra való vonatkozás, a valóság megjelenítése), hanem a metaforikusság jellemzi: a nyelvi jelek egymásra utalnak, egymást tükrözik. A szövegek értelmezése során emiatt soha nem juthatunk el egy végső, önazonos jelentéshez, a szöveg ezért kimeríthetetlen. Másfelől Derrida hangsúlyozta, hogy minden szöveg heterogén, egymást kizáró jelentésekből áll. Ez a nyelvfelfogás egyébként szintén jellemziPaul de Man műveit, aki Derrida jó barátja volt, és a dekonstrukció amerikai ágának legfontosabb képviselője.
Jacques Derrida–Immanuel Kant:Minden dolgok vége; ford. Angyalosi Gergely, Mesterházi Miklós, Nyizsnyánszky Ferenc; Századvég–Gond, Budapest, 1993(Horror metaphysicae)
Esszé a névről; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1995(Dianoia sorozat)
Marx kísértetei. Az adósállam, a gyász munkája és az új Internacionálé; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1995(Dianoia sorozat)
A szellemről. Heidegger és a kérdés; ford. Angyalosi Gergely, Babarczy Eszter; Osiris, Budapest, 1995(Horror metaphysicae)
A másik egynyelvűsége avagy Az eredetprotézis; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1997
Ki az anya?; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1997
Mémoires Paul de Man számára; ford. Simon Vanda; Jószöveg Műhely, Budapest, 1998(Jószöveg könyvek)
A disszemináció; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; Jelenkor, Pécs, 1998
Az idő adománya. A hamis pénz; ford. Kicsák Lóránt; Gond-Cura Alapítvány–Palatinus, Budapest, 2003(Gutenberg tér)
Esszé a névről; ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 1995(Dianoia sorozat)
Hit és tudás. A "vallás" két forrása a puszta ész határain; ford. Boros János, Orbán Jolán; Brambauer, Pécs, 2006(Filozófia éppen most)
Jacques Derrida:Az archívum kínzó vágya. Freudi impresszió; Wolfgang Ernst: Archívumok morajlása. Rend a rendetlenségből; ford. Bereczki Péter, Lénárt Tamás; Kijárat, Budapest, 2008 (Figura)
A hang és a fenomén. A jel problémája Husserl fenomenológiájában; ford. Seregi Tamás; Kijárat, Budapest, 2013
Grammatológia; ford. Marsó Paula; Typotex, Budapest, 2014
Bitangok. Két esszé az észről; ford. Kicsák Lóránt; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Budapest–Szeged, 2015(Rezonőr)
Pethő Bertalan:Előmérkőzések posztmodern csatározásokhoz. Két tételben; Platon, Budapest, 1995
Derrida Marx-szelleme; szerk. Karikó Sándor, Gondolat–Szegedi Lukács Kör, Budapest–Szeged, 1997
Szabó Tünde:Derrida és a kérdés; Yoyo Only, Kolozsvár, 2000
Jacques Derrida 70 éves; szerk. Aleister Attila, Orbán Jolán; Déli Felhő Kulturális Egyesület, Pécs, 2000
Stuart Sim:Derrida és a történelem vége; ford. Sudár Balázs; Alexandra, Pécs, 2002 (Posztmodern találkozások)
Jacques Derrida szakmai hitvallása. Jacques Derrida: A szakma jövője, avagy a feltétel nélküli egyetem. Előadás és konferencia; szerk. Orbán Jolán; Iskolakultúra, Veszprém, 2009 (Iskolakultúra-könyvek)
Kalmár György:"A női test igazsága". Esettanulmányok a női test és az igazság figuratív kapcsolatának történetéből Chaucertől Derridáig; Pesti Kalligram, Budapest, 2011
Darida Veronika:Filozófiai vallomások. Szent Ágostontól Derridáig; Kijárat, Budapest, 2011
Filozófia mint de(kon)strukció: Heidegger és Derrida; szerk. Nyírő Miklós; L'Harmattan–Magyar Filozófiai Társaság, Budapest, 2012 (A filozófia útjai)
.jpg)
