Sir John Young Stewart (Milton,West Dunbartonshire,1939.június 11. –) skót autóversenyző, háromszorosFormula–1-es világbajnok, tévékommentátor, Ford-szaktanácsadó.John Surtees 2017. március 10-én bekövetkezett halála óta a legidősebb élő Formula 1-es világbajnok.
Az autóversenyzés kedvelt foglalkozás volt a Stewart háznál. Bátyja, Jimmy és unokatestvére Jan, sikeres versenyzők voltak az ötvenes években. Mindig nagy rajongója volt az autóversenyeknek de érdeklődését leginkább a sportlövészet kötötte le. Nagy sikereket ért el céllövő versenyeken, öt Brit Nemzeti Bajnokságot nyert. Stewart tehetségét hamar felfedezteKen Tyrrell is, aki beszervezte ezután aFormula–2-be.
Saját bevallása szerint tizenhárom éves korában már nyert agyaggalamb-lövészet-versenyt, s tizenöt évesen otthagyta az iskolát, így rengeteg ideje jutott a sportág űzésére. Részt vett a skót és walesikoronglövészet-bajnokságon. 1960-ban a három brit esélyes között pályázott az abban az évben megrendezettrómai olimpiára, de végül két kollégája mögött szerepelve lemaradt a játékokról.[1]
1965-ben debütált aFormula–1-be. Olyan versenyzők voltak ellenfelei a szezonban, mintJack Brabham,Graham Hill,Jim Clark ésBruce McLaren. Második versenyén, Monacóban harmadik lett, emellett három második helyet is szerzett, az olasz nagydíjat pedig megnyerte.BRM-es csapattársaGraham Hill volt. Első szezonjában harmadik lett a világbajnokságban. A következő évre a motorok hengerűrtartalmának 3 liternek kellett lennie, a BRM csapat pedig jelentősen visszaesett, és ezentúl a Ford-Cosworth motorok domináltak. 1968-ra átszerződött a Ken Tyrrell ésJean-Luc Lagardère által alapítottMatra csapathoz, melyet márFord motor hajtott. Itt első évében második lett aLotusos Hill mögött. A következő évben, óriási előnnyel már világbajnok lett.1970-benTyrrell Racing szakított a Matrával. Az első év nem volt annyira sikeres, Stewart csak a spanyol nagydíjat tudta megnyerni. Az évad első felébenMarch karosszériával versenyeztek, majd az év vége felé elkészült a Tyrrell csapat első saját tervezésű autója, a Tyrrell 001. Ez azonban még túlságosan megbízhatatlan volt. Stewart csapattársa szinte pályafutása végéigFrançois Cevert volt.1971 ismét sikeres év volt számára. Hat futamgyőzelmet aratott, és megszerezte második világbajnoki címét 29 pont előnnyel. 1972-ben a fiatalEmerson Fittipaldi lett világbajnok, Stewart mögötte a második lett. Utolsó Formula–1-es évében ismét világbajnok lett, már két a versennyel a szezon vége előtt bebiztosította világbajnoki címét. Az 1973-as évad utolsó versenye kereken a 100. versenye lett volna Stewartnak, de a verseny előtt François Cevert halálos balesetet szenvedett. A Tyrrell versenyzői a gyász jeléül nem indultak el a futamon.
Stewart pályafutása során 99 nagydíjon vett részt, ebből 27-et megnyert, és három világbajnoki címet szerzett meg. Futamgyőzelmeinek rekordját csak 1987-ben tudta megdönteniAlain Prost.
Formula–1-es pályafutásának befejezése után tévékommentátorként dolgozott, emellett a Fordnál tanácsadó volt.1997-ben csapatot alapított fiával, Paul StewarttalStewart Grand Prix néven. A csapat 1997-től1999-ig volt jelen a Formula–1-ben. Az első szezonban a két versenyzőRubens Barrichello ésJan Magnussen volt. A csapat egy versenyen szerzett pontot, a monacói nagydíjon, melyen Barrichello a második lett. 1998-ban a csapat összesen öt pontot szerzett. Az év közepén Magnussen helyéreJos Verstappen került. 1999-ben Barrichello csapattársaJohnny Herbert lett, aki az európai nagydíjon megszerezte a csapat egyetlen futamgyőzelmét. Barrichello a harmadik lett. A csapat utolsó évében 36 pontot szerzett, amivel a negyedik helyet szerezte meg a konstruktőrök versenyében. A csapatot 2000-ben megvette aFord, és 2000-től 2004-igJaguar Racing néven versenyzett.
.svg)
.PNG)
