Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Nem tévesztendő össze a következővel:Jászai Mariska. |
| Jászai Mari | |
 | |
| Jászai Mari | |
| Született | Krippel Mária 1850.február 24. Ászár |
| Elhunyt | 1926.október 5. (76 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kassai Vidor |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert(28-díszsor-18) |
 AWikimédia Commons tartalmazJászai Mari témájú médiaállományokat. | |
Jászai Mari (születettKrippel Mária, anyakönyvezve mintKripl Maria Anna[1]) (Ászár,1850.február 24. –Budapest,1926.október 5.)[2] magyar színésznő, aNemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika.
Édesapja Krippel József ácsmester, édesanyja Keszey Julianna. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette aKrippelt (anémet „Krüppel” szó jelentésenyomorék, kripli). Édesanyja korán elhunyt és nyolc árvát hagyott maga után. Apja, a hatalmas szál ácslegény, különös ember volt. Hajnaltól éjfélig dolgozott nyolc kis gyermekére, de a legkisebb ok miatt sós vízbe áztatott kötéllel verte mezítelen hátukat. A rideg mostoha, aki az édesanyja halála után a házba költözött, még szította dühét gyermekeivel szemben. A kis Mari ötéves korában elsodródott a szülői háztól, szolgáló lett belőle. Évekig szennyes szalmán hált, éjfélkor fölkeltették a nagymosás végett, patkányok rágták széjjel a haját, de hamar megtalálja vigaszát: a könyvet. A munkától elcsent perceiben, a falusi küszöbre kuporodva olvasni tanult.
Elemi iskolábaGyőrben járt, azursulitáknál. Egy iskolai ünnepen alkalmi verset szavalt. Meghallotta, amintSimor János győri püspök, a későbbi bíboros hercegprímás halkan odaszólt az Orsolya-zárda főnökasszonyának:Das Kind hat Talent!. A kis Mari nem tudott németül. Győrben egy úriház kis cselédkéje volt. Iskola előtt följárt cipőket tisztogatni, vasárnap délután pedig a gyermekekkel játszott. A család üveges folyosója tele volt magyar írók és művészek arcképeivel. Jászai Mari maga írja, hogyan szólal meg benne ezen a verandán az ősi színészösztön:„Hogyan kezdődött, hogyan ment? Elég az hozzá, hogy az úrigyerekek kitalálták, hogy ha egy képre rámutatnak és azt mondják: »Nézd Mari, ez meghalt«, hát én rögtön egy sirató jelenetet játszom el a kép előtt, tépem a hajam és folyik a könnyem. A többi gyerek is bőg, amíg csak valaki közbe nem szól és egy másik képre nem mutat, hogy »no ne sírj, kis Mari, nézd csak, ez még él«. Erre én rögtön átcsaptam a legnagyobb örömbe, ugráltam, táncoltam és csakhamar velem táncolt és ujjongott az egész gyerekhad. Elektrát játszottam tízéves koromban! És a színháznak ekkor még csak hírét sem hallottam!”
Szolgált későbbPesten aKirály utcában, majdBécsben, ezutánmarkotányosnő volt aköniggrätzi csata poklában. A visszavonulás napjaiban, Königgrätz után, hősies viselkedésével és önfeláldozásával sebesültek életét mentette meg. Adtak neki háromszázforint pénzjutalmat, és Bécsben szélnek eresztették. Ruhákat vett, majd rövid időre hazakerült a szülői házba. Az ablakon át, éjjel szökött meg onnan, hogy színésznő legyen.1866-ban, tizenhat évesenHubay Gusztáv társulata után mentSzékesfehérvárra, és statisztálni kezdett.A peleskei nótárius egyik néma szerepében lépett fel először.1867-ben márBudán játszott Bényeinél,1869-ben akolozsvári színházhoz szegődött. Itt saját magának kellett színpadi ruháiról gondoskodnia havi 70 forint fizetésből.
Budai tartózkodása alatt ismerkedett meg első férjével,Kassai Vidor komikussal, akitől két év házasság után elvált. Kassai Vidorral kötött házassága viharos volt, a férj semmiben nem támogatta feleségét. Nem ismerte el szakmai tudását sem. Segítséget nem várhatott tőle.
1872-ben lett tagja a budapestiNemzeti Színháznak, ahova báróOrczy Bódog intendáns hívta, és amelyhez haláláig hűséges maradt (egy évre,1900-ban aVígszínházba szerződött),1901-től a Nemzeti örökös tagja lett. Bemutatkozó előadásábanBánk BánGertrudisát játszotta.1893-tól egy évig aSzínművészeti Akadémián tanított. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte. PéldáulReviczky Gyula fiatalon elhunyt költővel is szerelmi kapcsolata volt, 1880 körül. Válása után többé nem ment férjhez.
Azelső világháború alatt minden szabadidejét a sebesült katonák között töltötte, és minden jövedelmét rájuk költötte. Ellátta őket alsóruhával, dohánnyal, édességgel, könyvvel, szavalt nekik egész délutánokon át. Nem irtózott a szenvedéstől, a szennytől, és nem fogadott el sem köszönő szót, sem medáliát. Lakása valóságos raktár volt. Zsákszám álltak ott a szeretetadományok, amiket a harcterekre küldött. Megtakarított kis vagyonát így költötte el a háború alatt, még adósságokba is keveredett.
APetőfi Társaság nemcsak írói tehetségét, hanem a Petőfi-kultuszban szerzett nagy érdemeit is méltányolta, amikor 1908-ban tiszteleti tagjává választotta. Jászai Mari minden idők legnagyobb Petőfi-interpretálója volt, és hogy Petőfi kultusza a20. század első évtizedeiben újjászületését élte, abban oroszlánrésze volt.
1922. január 6-án ünnepelte az ország színészetének ötvenéves jubileumát, a Nemzeti Színház színpadán. Utoljára 1925. december 3-án lépett felAz arany emberben mint Teréza mama. 1926. október 5-én halt meg Budapesten a Városmajor utca 68. szám alatti János Szanatóriumban (maSemmelweis EgyetemVárosmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika)cukorbetegség következtében; egy ország gyászolta őt. AKerepesi temetőnek abba a sírjába helyezték örök nyugalomra, amelyet még életében építtetett magának. A sírgödröt kirakatta a lebontottrégi Nemzeti Színház köveivel, s a sírkőre, amit ugyancsak a régi Nemzeti egyik hatalmas oszloprészéből faragtatott, vésette rá saját sírfeliratát.
Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt,Shakespeare nőalakjait,Antigonét, és anyját, Jokasztét,Élektrát,Kleopátrát, Margit királynét, LadyMacbethet, Volumniát,Gonerilt, Konstanciát, aRómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt aIII. Richárdban. Tehetségesen és szívesen szavaltaPetőfi Sándor verseit – például munkásoknak szervezett előadóesteken. Fordított is:Ibsen John Gabriel Borkman című művét az ő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott.1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.
ASchöpflin Aladár-féleMagyar Színművészeti Lexikon így jellemzi:
„Jászai Mari az a színésznő, aki mindig a valóság illúziójával hatott, bármilyen fenséges és nagyszerű volt is. Ő elhitette velünk, hogy való élet az, amit szemünk láttára végig él. Őszinte és egyszerű volt a maga módján. […] Ő volt a mindenek fölött való színész. A színjátszó, akit a lelki és testi átváltozás ősi nagy ösztöne egyszer odavitt abba a világba, amely egészen az övé, amelynek nincsenek határai, amelyben lehet a kis pesztonkából királynő, ahol szép lesz a csúnya és rúttá kendőzi magát a szép. Az örök színész, egész színész, abszolút színész volt ő, aki nappal igénytelenül öltözött, nem bánta, ha sokan csúnyának tartják, nem igyekezett tetszeni, nem törekedett arra, hogy mindenkit elbájoljon, meghódítson vagy elkápráztasson a szellemével. Szinte nőietlen volt rideg lelki magányában, lemondva a nőiesség ősi és örök vágyáról: tetszeni mindenkinek! Ő nappal nem akart tetszeni és nem akart ékes lenni. Minden erejét, képességét, akaratát a szerepei számára tartogatta.”
Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami napjainkban emlékháznak van berendezve.[3] Róla nevezték el atatabányaiJászai Mari Színházat. Nevét ezenkívül Budapesten közterület viseli (tér azV. és aXIII. kerületben). AVénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, aJászai Mari-díj. BudapestV. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti Színészotthont róla nevezték el, domborművel díszített emléktábla őrzi emlékezetét,Borbereki-Kovács Zoltán alkotása.Rábatamásiban a Szent István u. 33. szám alatt a Jászai Mari emlékszobát rendeztek be. A híres színésznő, sokszor tartózkodott a községben, töltötte pihenését itt testvérbátyja, Jászai József kántortanító házában. A fehér falú kis tanítóház homlokzatán márványtábla őrzi emlékét, az utcai szobában pedig személyes tárgyaiból, fotóiból látható egy kis gyűjtemény.
Szülőfalujában, Ászáron, továbbáMonoron is általános iskola viseli a nevét.
Goneril (Lear), Margit királyné (III. Richárd), Lady Macbeth, Portia (Julius Caesar), Gertrud (Hamlet), Volumnia (Coriolanus), Imogen (Cymbeline), Closter özvegye (II. Richárd).
Éva (Madách: Az ember tragédiája); Erzsébet, Mária (Schiller: Stuart Mária); Antigone, Elektra, Iocaste (Szophoklész); Phaedra (Racine); Medea, Sappho (Grillparzer); Ella (Ibsen: John Gabriel Borkman), Alvigné (Ibsen: Kísértetek); Léna (Verga: A farkas), Predszlava (Szigligeti E.: Trónkereső).
.svg)
