Az „isztroromán nyelv” nyelvészek alkotta szakszó. Beszélői nem nevezik egységesen: Az Učka-hegységtől délrevlåșca limba ’vlach nyelv’-nek nevezik, vagy úgy mondják, hogyvlåșki ’vlachul’ beszélnek.[5] A žejaneiekžejånsca limba ’žejanei nyelv’-nek nevezik nyelvüket, azazžejånski ’žejaneiül’ beszélnek.
Mivel azisztrorománok már az Isztriában való letelepedésük óta beolvadási folyamat alanyai, és mivel nem volt írásbeliségük, nyelvüket erősen befolyásolta ahorvát nyelv, ezért azUNESCO szerint nagy veszélyben van. Napjainkban vannak egyes, a megmentésére és megőrzésére szánt tevékenységek, melyeket kulturális egyesületek folytatnak némi hatósági támogatással.
Az isztroromán nyelv beszélői ritkán szerepeltek mint olyanok astatisztikákban, ezért számukat mindig is többnyire csak becsülni lehetett. A19. század előtti számukat 10 000-re becsülték.[6] A21. század elején a falvaikban élők között 150-re becsülték az isztrorománul folyékonyan beszélők számát, akik a szüleiktől tanulták a nyelvet. Lehettek még kétszer vagy háromszor ennyien városokban, és még néhány százan Horvátországon kívül: Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban,[7] Kanadában, Ausztráliában. Mindezek középkorúak vagy idősek. Az 1950 után születettek gyakorlatilag már nem adták át a nyelvet gyerekeiknek. Az a kevés 30 éves körüli személy, aki tudja, a nagyszüleitől tanulta meg mint második vagy harmadik nyelvet.[1]
Az isztrorománok és nyelvük nem jelennek meg mint olyanok a népszámlálások adataiban, de ott lehetnek a románokra vonatkozókban.2011-ben egész Horvátország területén 955 román anyanyelvű[8] személyt regisztráltak, de nem tudni, hányan közülükbeások, akik anyanyelve a dákoromán. Ugyanakkor Isztria megyében 70-en román, és 6-an vlach anyanyelvűeknek vallották magukat. Ezekhez hozzájöhet még 40 román ajkúként regisztrált személyTengermellék-Hegyvidék megyéből, ahol Žejane van. Azt, hogy az isztrorománt beszélők többen voltak, helységnevek bizonyítják. Egyes falvaknak, amelyekben ma is élnek, csak isztroromán vagy ilyen nevük is van. Ilyenek Sukodru (vö. románsub codru ’erdő alatt’, horvátulJesenovik) vagy Kostârčån (isztroromán személynév, horvátulKostrčani). Még több olyan helység neve isztroromán, ahol már nem beszélik a nyelvet: Floričići (vö. románfloricică ’virágocska’), Jerbulišće (romániarbă ’fű’),[9] Katun, Kature (románcătun ’tanya’), Fečori (románfeciori ’legények’),[10] Kerbune (románcărbune ’szén’).[11] Egy egész észak-isztriai régiónak, amely nagyobb részben ma Horvátországhoz, kisebb részbenSzlovéniához tartozik, Ćićarijának hívnak (olaszul Cicceria). Ez a név aĆići-ből, az isztrorománok egyik horvát népnevéből származik. Vannak még isztroromán helységnevek aKrk-szigeten is, ahol az isztrorománok már a 19. század első felében olvadtak be: Fintira (vö. románfântână ’kút’), Sekara (románsecară ’rozs’).[12]
Általában elfogadott, hogy az isztroromán utolsóként vált le aprotoromán nyelvről, de vitatott ezen esemény helye és időszaka.[4]
Két fő elmélet dominál.Ovid Densusianu(wd) szerint az isztrorománokErdély délnyugati részéről és aBánságból származnak, ahonnan a10. században vándoroltak el. Nyelvi vonásokra alapozza állítását, például a latin eredetű szavakban találhatómagánhangzók közötti rövid [n] > [r] változásra, mint amócok nyelvjárásában.[13] Ezt az elméletet más kutatók is követik.[14]
Más véleményen voltSextil Pușcariu, aki a majdani isztrorománok leválását a többi románról a maiSzerbia területére helyezte, de elfogadta azt is, hogy kapcsolatban voltak aDunától északra fekvő területen élő románokkal. Szerinte ez a13. században történt.[15] A pontos hely megítélésével kapcsolatban eltérően bár, de Pușcariu elméletét is elfogadják más kutatók.[16]
E két fő elméleten kívül van még egy közöttük elhelyezkedő is, Elena Scărlătoiué, aki azt feltételezi, hogy az isztrorománok több helyről származnak, mégpedig Erdély központi, nyugati és északnyugati régióiból, valamint a Dunától délre fekvő régiókból is, főleg atimok-prizreniből.[17]
Az első isztroromán nyelvemléket egytrieszti szerző, Ireneo della Croceszerzetes,1698-ban megjelent Trieszt történetébe foglalta bele. A szerző megjegyzi, hogy az általachichi-nek nevezettek magukatrumeri-nek nevezik, és felsorol 21 isztrorománfőnevet (nyolcatdeterminánssal és 13-at anélkül), valamint kétmondatot is, latin fordításukkal együtt.[18]
Ivan Feretić, egy Krk-szigeten élőpap, lejegyzett két „krk-szigeti román” nyelvű imát.[19] Ezek az első lejegyzett isztroromán nyelvű szövegeknek számítanak.
A következő nyelvemlékek egy adoma és aTücsök és a hangyatanmese változata, melyeket Antonio Covaz isztriai polihisztor jelentetett meg1864-ben latin ésolasz fordításukkal együtt egy újságcikkben.[20]
1856-ban három ima, közöttük aMiatyánk jelent meg isztroromán nyelven egy szlovén folyóiratban.[21]
Kutatók azok, akik a legtöbb szóbeli szöveget jegyezték le és publikálták. Ezekből indultak ki a nyelv leírásához.[22]
Az első ismert szerzőtől származó isztroromán nyelvű könyv1905-ben jelent meg.[23] Ez volt az egyetlen is az1990-es években és2000 után megjelent néhány irodalmi műig.[24]
Írásbeliség hiányában az isztrorománt nem lehetett az oktatásban használni. Csupán1921 és1925 között volt erre kísérlet, amikor létezett egy iskola, amelyet Andrei Glavina, egy Romániában tanult isztroromán alapított. Ott a románnal párhuzamosan használták az isztrorománt.
Az isztroromán nyelv kihalófélben van. Helyzetét jól tükrözi jelenléteA világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlaszában.[25]
Az 1990-es évek óta tettek néhány lépést megmentése érdekében. Mivel Horvátország aláírta1997-ben aA regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját,[26] azEurópai Tanács kérte, hogy tegyen intézkedéseket az isztroromán nyelv megvédésére.[27] A román kormány a horváttal való kétoldali viszony keretében foglalkozik valamennyire a kérdéssel.[28]
Horvátországban történt néhány intézkedés az isztroromán nyelv megőrzésének irányában. Központi szinten beiktatták a Védett nem-anyagi kulturális javak jegyzékébe, amely része a Kulturális javak regiszterének, a Kulturális javak védelmére és megőrzésére vonatkozó törvény alapján.[29] Helyi szinten a2009-ben elfogadottIsztria megye státusza előírja a helyi nyelvjárások megőrzését, melyek között az isztrorománét is.[30] E megye tanácsának határozata értelmében2010 óta ačepići „Ivan Goran Kovačić” általános iskolában foglalkoznak az isztrorománnal, és emiatt az iskolának különleges státusza van, azaz nem kell betartania a tanulók létszámára vonatkozó szabályokat.[31] A2022–2023-as tanévre az iskola tantervében szakköri tevékenységként szerepel azistrorumunjski jezik ’isztroromán nyelv’ tanítása.[32]
A horvát művelődési minisztérium, azon két megye tanácsa, amelyekben beszélik az isztrorománt és két községi tanács támogat egy olyan projektet, amely a nyelv megmentésével foglalkozik. Ezt Zvjezdana Vrzić, egy, aNew York Egyetemen dolgozó nyelvész kezdeményezte2005-ben Amerikába kivándorolt isztrorománok csoportjával együtt.2007-ben a projekt kiterjedt Horvátországra az Isztriai Néprajzi Múzeum bevonásával, majd 2011-ben három isztriai kulturális egyesületével is.
Két Horvátországon kívüli egyesület is ebben az irányban tevékenykedik: a trieszti, Ervino Curtis által vezetett „Decebal” olasz–román baráti társaság, amely még1987-ben jött létre,[33] és az1994-ben Petru Emil Rațiu általRómában megalapított „Andrei Glavina” isztroromán kulturális egyesület.
Nagyszámú és sokféle, az isztrorománokról és nyelvükről szóló anyagot jelentet meg Marisa Ciceranhonlapja, az Istro-Romanian Community Worldwide (Isztroromán közösség világszerte).[34]
Mindegyik isztroromán falunak megvan anyelvjárása, kevés különbséggel az Učka-hegységtől délre fekvő falvak nyelvjárásai között, és viszonylag nagy különbségekkel ezek és a žejanéban beszélt között, ami annak tudható be, hogy sokáig a hegység elszigetelte egymástól a két fő változatot. Vannakhangtani,alaktani (például abirtokos eset és arészes esetragokkal való kifejezése žejanéban és ezek kihalása délen) ésszókészletbeli különbségek. Kb. 300 szó nem közös a déli falvak és Žejane között.[35] (Részletek a területi különbségekről a további szakaszokban).
Csaknem mindegyik kutatónak megvolt a maga rendszere az isztroromán lejegyzésére. Jelenleg többnyire Kovačec rendszerét használják, amely nagy részben a Sextil Pușcariuéból származik, horvát betűkkel helyettesítve egyes eredeti jeleket. Ezt az rendszert Richard Sârbu és Vasile Frățilă román nyelvészek is használják. Vrzić egy, a horváthoz közelebb álló írásrendszert javasol, amelyben csak három betű nem horvát. Ezt a rendszert az isztroromán beszélőinek szánja, akik horvát nyelvű oktatásban részesültek/részesülnek, és azoknak, akik meg akarják tanulni a nyelvet. Az alábbi táblázatban láthatóak az e rendszerek közül legalább az egyikben található különböző betűk vagy betűcsoportok asztenderd románéihoz képest:
Az isztroromán kiejtés sajátosságai a sztenderd románéhoz viszonyítva:[38]
Azåbetűt kétféleképpen ejtik attól függően, hogy mifélebeszédhang van előtte. Olykor [ɒ]-nak hangzik (magyara), például ačåsta ’ez’ szóban. Máskor a [wɒ]kettőshangzónak (diftongusnak) ejtik, például acårle ’aki, ami, amely(ik)’ szóban. Ez amagánhangzó mindighangsúlyos, és diftongálása rendszeresebb a žejanei nyelvjárásban, mint a déliekben.
Azę-nek is kétféle hangzása van, az előtte álló hangtól függően. Van amikor az [ε]-t (magyare) írja le (példáulȘcužę-m ’Elnézést kérek’), máskor pedig az [e̯a] kettőshangzót:vedę ’látni’. Ez a diftongálás is gyakoribb Žejanéban.
A román nyelv kiejtésével ellentétben az [ǝ] és az [ɨ] magánhangzók nem különböznek tisztán. Olykor az egyiket, máskor a másikat, megint máskor meg egy közbülső magánhangzót lehet hallani ott, ahol megfelelő román szavakban az egyik vagy a másik van. Ezért Kovačec is, és Vrzić is egyetlen betűt használnak visszaadásukra, azâ-t.
Egyéb, az isztroromán nyelvjárásokban közös sajátosságok:
olykor a szókezdeti [a] kiesése:(a)flå vs. romána afla ’találni’;
szó végi [j] hiánya mássalhangzó után:omir vs.oameni ’emberek’;
[w]-s ereszkedő kettőshangzók hiánya:av dat vs.au dat ’adtak’;
magánhangzó + [v] vs. magánhangzó + [u]:avzi vs.a auzi ’hallani’.
Vannak némely olyan sajátosságok is, amelyek csak egyik vagy másik nelvjárásra jellemzők:
Ašušnjevicai nyelvjárásban összemosódik a [s] és a [ʃ], ezért például a falu neve olykor Șușńevițę-nek, máskor Sușńevițę-nek hangzik. Ugyanitt, a többi nyelvjárással ellentétben, [t͡ʃ] helyett [t͡s]-t ejtenek és [ʒ] helyett [z]-t:țer ’ég(bolt)’,fețor ’fiúgyermek’,sânze ’vér’,zeruŋclʼu ’térd’,zos ’le(nt)’.
A žejanei nyelvjárásban a [g] legtöbbször [ɣ]-ként valósul meg.
Ugyancsak Žejanéban szó végén [ε]/[e̯a] helyett [a]-t ejtenek, ami miatt megfelelőkontextus nélkül nem lehet megkülönbözteninőnem egyes számban a határozottvégartikulussal ellátott főnevet az anélkülitől. Például alimba szó lehet ’a nyelv’, de ’nyelv’ is.
Ami afőnévnemét illeti, olyansemlegesnemű főnevek, mint a románban, azaz egyes számbanhímneműek és többesszámban nőneműek csak a déli nyelvjárásokban vannak:ur zid ’egy fal’ –do zidure ’két fal’ (a nem adetermináns alakjából látszik). Žejanéban az ilyenek hímneműek lettek, de lehet a semleges nemre jellemző többes számú alakjuk:doi̯ zidure ’két fal’ (doi̯ a ’kettő’ hímnemű alakja). Másrészt ez a nyelvjárás átvett semleges nemű horvát szavakat úgy, hogy nem adaptálta a saját rendszeréhez (példa:srebro ’ezüst’).[4]
Atöbbes szám alakításában több jellegzetesség van:
A szó végi [j] kiesése mássalhangzó után azt eredményezte, hogy hímnemben a többes számot csak az egyes számban a szó végi vagy szó végie előtti mássalhangzóváltásával fejezi ki, vagy/és aszótőtőbeli magánhangzó váltásával:ån –åń ’évek’,fråte –fråț ’fivérek’,šårpe –šerp ’kígyók’,muľåre –muľer ’asszonyok’. Azon szavak esetében, amelyekben nincs tőhangváltás, a többes számú alak nem különbözik az egyes számútól:lup ’farkas’ –lup ’farkasok’.
A nőnemű-l’e, -ńe, -če, -șe, -že-re végződő szavaknak sincs külön többes számú alakja:fil’e ’vki lánya(i)’.
A hímnemű-u-ra végződő főnevek többes számban [i]-re végződnek:ocľu –ocľi ’szemek’.
Az-ure, eredetileg a semleges nem többes szám jellegzetes képzője, átterjedt egyes hímnemű főnévekre is.Lup többes számú alakja lehetlupure is, és akkor különbözik az egyes számú alaktól.
Azl’ kiesett az egyes számú főnevek végéről, és ezek többes számának a képzője lett:vițe –vițel’ ’borjúk’.
A déli nyelvjárásokban váltakozik a nőnem egyes szám-ę végződése a többes szám-e végződésével (fętę –fęte ’lányok’), Žejanéban pedig az-a az-e-vel:fęta (határozott artikulus nélkül) –fęte.[41]
A horvát eredetű-o-ra végződő semleges nemű főnevek alakja nem változik többes számban.
A főnévragozása kisebb mértékben maradt fenn, mint a románban. Az artikulusos vagy az anélküli főnév birtokos és részes esetét alupartikulával[42] fejezik ki:fil’u lu țesåru ’a császár fia’,spure lu fråț ’mondja a fivéreknek’,cuvintę i̯e lu mul’ęre ’mondja ő a feleségének’. A déli nyelvjárásokban alu hímnemű és nőnemű főnevekkel is használatos, de Žejanéban nőnemben ale-t használják(le mul’åre). Itt a ragozott alak is él:mulʼerlʼei̭. Birtokos esetbenlu/le előtt aza partikulát is használják, délen olykor, Žejanéban rendszeresen:filʼu a lu crålʼu ’a király fia’. A horvát eredetű semleges nemű főnevek elé csak aza kerül:a srebroaz ezüstnek.[43]
A határozatlannévelő alakjai nem azonosakalany- éstárgyesetben az 1-esnek megfelelő számnév alakjaival:
Hímnem egyes számban délen alakjaun:un måre codru ’egy nagy hegy’.
Ennek megfelelője Žejanébanân, szóhoz kötött alakjai-u (ânr-u loc ’egy helyen’) és-ŋ (popi po-ŋ ɣlåž de vir ’meginni egy-egy pohár bort’). Birtokos-részes esetű alakja is van:urvę ’egynek’.[41]
Nőnemben az egységes alako, és csak Žejanéban ennek is van birtokos-részes esetű alakja:urlʼę.
A határozott artikulus alakjai:
hímnem és semleges nem egyes szám, mássalhangzóra végződő főnevek után:-u, ami a románban kötőhang a tulajdonképpeni-l artikulus előtt (scåndu vs.scaunul ’a szék’);
hímnem és semleges nem egyes szám,-e-re végződő főnevek után:-le (câre –cârele ’a kutya’);
nőnem egyes szám (a déli nyelvjárásokban):-a, ami helyettesíti az-ę-t (cåprę –cåpra ’a kecske’);
hímnem többes szám:-i (omir –omiri ’az emberek’);
nőnem többes szám:-le (cåpre –cåprele ’a kecskék’);
semleges nem többes szám délen, ugyanazok a szavak hímneműek lévén Žejanéban:-le, a szó végie kiesésével (pičore –pičorle ’a lábak’,zidure –zidurle ’a falak’).
Az-o végződésű semleges nemű főnevek csak artikulus nélkül használatosak, akárcsak a horvátban a főnevek általában.[44]
A határozott artikulusos főnév és a határozatlan névelős közötti ellentét meggyengült, határozott artikulust ott is használnak olykor, ahol a románban határozatlan névelőt. Például afuråt-a åcu (határozott artikulussal) azt is jelentheti, hogy ’ellopta a tűt’, de azt is, hogyellopott egy tűt.[35] Žejanéban az-a lehet ugyan a nőnemű határozott artikulus, de anélkül is a végződés-a:fęta jelentheti azt is, hogya lány, de azt is, hogylány:čåsta fęta če s-av asęra facut ’ez a kislány, aki az este született’ vs.ali fęta ali fečor ’vagy kislány, vagy kisfiú’.[41]
A horvát nyelv hatására egyesmellékneveknek nemcsak hímnemű és nőnemű alakja van, hanem-o végződésű semleges is:bur (hn.),burę (nn.),buro (sn.) ’jó’. Más mellékneveknek nincs semleges nemű akakjuk:tirer (hn.),tirerę (nn.) ’fiatal’. Példa semleges nemű melléknévvel:i̭åleburo cuhęi̭t-a si muŋcåt-a ’ők (nn.) jót főztek és ettek’.[41]
Az isztroromán egyik sajátossága az, hogy az-(i)le végződés, amelyben a-le határozott artikulus van, egyes melléknevek esetében a hímnem egyes szám képzője lett:do talii̯anskile rat ’az olasz háborúig’,totile ånu ’egész évben’.[45]
Afokozás úgy történik, hogy a középfokot a hangsúlytalanmai̯ + melléknév fejezi ki, a felsőfok kifejezésére pedig csupán hangsúlyozzák amai̯ szót:mai̯ mare ’nagyobb’,mái̯ mare ’a legnagyobb’. Az összehasonlítást ade vagy az ennek megfelelő horvátnegokötőszóval szerkesztik:mai̯ mușåt de/nego mire ’szebb, mint én’.[46]
Anostri ésvostri alakok a šušnjevicai nyelvjárásra jellemzőek.
Egyazon alak névmásként is, determinánsként is használatos, tehát Žejanéban aza partikula a determináns része.
A horvát nyelv hatására a determináns a főnév előtt áll:a mev nono ’nagyapám’.
E névmás birtokos-részes esetét is alu/le partikulával fejezik ki:lu nostru ’a miénknek’. Žejanéban ragozott alakjai is vannak:če-i̭ a melvę (részes eset)om? ’mi van a férjemmel?’,a melʼę sore ’nővéremnek’.[41]
A 3. személyű birtokos(oka)t kifejezhetik a személyes névmás ugyanolyan személyű alakjai birtokos esetben:(a) lui̯ ’-a/-e / az övé’, ’-ai/-ei / az övéi’ (hn.),(a) ľei̯ ’-a/-e / az övé, ’-ai/-ei / az övéi’ (nn.),(a) lor ’-uk/-ük / az övék, -aik/-eik / az övéik’ (hn. és nn.).
A birtokos-részes eset általábanlu/le-val alakul (példáullu ța ’annak’), Žejanéban ragokkal is:čestvę ’ennek’ (hn.),čeșt″ę ’ennek’ (nn.),čestorę ’ezeknek’. Példa mondatban:Čåsta-i̯ me prii̯åtel’ ’Ez a barátom’.[47]
Általában a mutató determináns a főnév előtt áll, a horvát nyelv hatására:čâsta fečor ’ez a fiú’,čâstę casę ’ez a ház’. Ha a főnév határozott artikulusos, a távolra mutató determinánsnak a románmutató névelőéhez hasonló funkciói vannak:čela betâru čåi̭e ’a nagyapa’.[41][48]
A személyre vonatkozókérdő ésvonatkozó névmásčire ’ki, aki’ (Šušnjevicábanțire), ragozott alakjacui̭ (Žejanébana cui̭):čire-i̭ ånča? ’ki van itt?’,a cui̭ ai̭ ačå dåt? ’kinek adtad azt?’,[41]Lu cui̭ i̭ești tu, fęta? ’A kié vagy, te lány?’,[46]țire su åt i̭åma såpę ke vo scopę́ su síre ’aki másnak vermet ás, maga esik bele’ (szó szerint ’… ássa csak maga alá’).
Élettelenre vonatkozik ače (Šušnjevicábanțe) ’mi, ami’. A déli nyelvjárásokban hangsúlytalanul is használatos kérdő partikulaként mondat elején, ’hát, vajon’ jelentéssel:če nú știi̭? (hangsúly a tagadószón) ’(hát) nem tudod?’
Acårle/cåre/care (hn., változatok nyelvjárástól függően) a magyar ’aki, ami, amely, amelyik’ névmásoknak felel meg. A románban csak egy alanyesetű alakja van, de isztrorománban nőnem egyes számú(cåra/cårę), semleges nemű(cåro) és többes számú alakja(cårlʼi/carlʼi/cåri/cari) is. Csak Žejanéban vannak ragozott alakjai is:carvę (hn.),carlʼę (nn.) ’akinek, aminek, amelynek, amelyiknek’,carorę ’akiknek, amiknek, amelyeknek’. Példákszószerkezetekben:cârstii̭ånu cåre vire ’az az ember, aki jön’,žensca cåra virit-a ’az a nő, aki eljött’,våčile cåri dåvu bur låpte ’a jó tejet adó tehenek’.[41]
a magyar ’egész, minden, valamennyi, az összes’ megfelelője:
– délen:tot(u) (hn. e. sz.),totę (nn. e. sz.)tot (sn.),toț (hn. t. sz.),tote (nn. t. sz.):tota nopta ’egész éjjel’,toț omiri ’minden/valamennyi/az összes ember’;
– Žejanéban:tot(ile),tota,tot,toț, tote:totile pemintu ’az egész föld’,i̭uva-i̭ tot a mevo puso? (semleges neműtot-tal) ’hova van téve minden, ami az enyém?’;
vrun (hn.),vro (nn.) (vrur,vrurę változatban is) ’valamelyik, valamilyen, valamiféle’:vrurę de i̭åle ’ közülük (nn.) valamelyik’,ț-ai̭ aflåt vro fętę? ’találtál magadnak valamilyen lányt?’
Anușt″u (eredetenu știvu ’nem tudom’) partikulával és kérdő névmásokkal határozatlan értékű szókapcsolatokat alakítanak:nușt″u čire ’valaki’,nușt″u če ’valami’ stb.
Azåt/åtu/åtile (hn.),åtę/åta (nn.),åto (sn.) ’más(ik)’,ålʼț (hn.),åte (nn.) ’más(ok)’ névmás és determináns:åtile ɣlås ’más hang’,ur lu åt ’egyik a másiknak’.
Megjegyzések erről a névmásról:
Žejanéban ragozott alakjai is vannak:atvę (hn.),atlʼę (nn.) ’más(ik)nak’,atorę ’másoknak, a többieknek’:ur atvę ’egyik a másiknak’.
Távolra mutató névmással ’a másik, a többiek’ névmásoknak felel meg:čela åtu ’a másik’ (névmás),čela åt pičor ’a másik láb’ (determináns).
A semlegesåto alak jelentése ’másvalami’:ni cârbur ni åto ’se szén, se másvalami’. Használják más határozatlan szó vagy tagadószó után is:țevå åto ’valami más’,niș åto ’semmi más’.
A hímnemű alaknușcårle után:nușcårle åt ’valaki más’.
Az olaszból származótükörszerkezetben anoi̭ ’mi’ és avoi̭ ’ti’ személyes névmások után ellentétbe teszi ezeket a személyeket másokkal:noi̭ ålʼț (szó szerint ’mi mások’).
Ničur (hn.),ničo (nn.) ’egyetlen … sem, egyik sem’ névmás is, determináns is lehet:ničur ov ’egyetlen tojás sem’,ničo fęta ’egyetlen lány sem’. Hímnemű alakjának jelentése névmásként lehet ’senki’ is. Birtokos-részes esete délenlu ničur, Žejanéban raggalničurvę ’senkinek’.
Az élettelenre vonatkozó tagadó szóniș (Šušnjevicábannis) ’semmi’ csak névmás:tu n-åri frikę nis „te semmitől se félj”,niș tâmno „semmi rossz”.[41]
Mint a rómán nyelvben,[49] az isztroromán ige is lehet cselekvő, visszaható vagy szenvedő. A déli nyelvjárásokban a létigés visszaható szerkezeten kívül van egy olasz eredetű tükörszerkezet is averi/viri ’jönni’segédigével:våca virit-a uțisę ’a tehenet megölték’.[50]
Az isztroromán átvette a horvát nyelvtől egyrészt a folyamatos és az iteratív, másrészt a befejezett és az inkoatívigeszemléletek az utóbbi nyelvre jellemző kifejezését. Az isztrorománból majdnem teljesen kihalt afolyamatos múlt idő, amely magába foglalta a múltbeli folyamatos vagy iteratív szemléletet. Viszont azösszetett múlt idő, amely eredetileg a befejezett és az inkoatív szemléleteket foglalta magába, megvan, de az isztrorománban az ilyen alakú ige lehet folyamatos/iteratív vagy befejezett/inkoatív szemléletű. Ezen igeszemléletek kifejezése kiterjed más igealakokra is. Példa összetett múlt időben:
m-a tunčebușnit ’akkor csókolt engem’ (iteratív) vs.i̯el’ s-a pozdravit și s-apobușnit ’ők (hn.) köszöntötték és megcsókolták egymást’ (befejezett)
Az igeszemléleteket többnyire a magyarigekötőknek általában megfelelőprefixum hiányával, illetve jelenlétével fejezik ki. Ezek közül néhány latin eredetű (a-,ân-/âm-,dis-), de a többségükszláv:do-,iz-,na-/ne-,o(b)-,po-,pre-,pri-,ras-/res-,s-,za-/ze-. Különböző szemléletű igepárok:
viså ’álmodni vmiről’ (folyamatos/iteratív) –ânviså ’álmában megjelenik vmi’ (inkoatív).
Az igeszemléleti ellentétetszinonimapárokkal is kifejezik, amelyekben a folyamatos/iteratív szemléletű ige latin eredetű, a befejezett/inkoatív pedig horvát:
av muŋcåt pâr la tot poi̭dit-a ’addig evett, amíg mindet megette’;
se bęi̭e cafe ’isznak kávét’ (iteratív) –popę cafelu! ’idd meg a kávét’ (befejezett).[41]
Az iteratív szemléletet a szláv eredetű-ęi̭ és-vęi̭szuffixumokkal is ki lehet fejezni. Ezeket hozzá lehet adni
folyamatos/iteratív szemléletű igéhez (en vęra cântåt-am ’a nyáron énekeltem’ vs.țâsta pul’ a våvic cantavęi̭t ’ez a madár mindig énekelt’) vagy
már prefixummal befejezett/inkoatív szemléletűvé tett igéhez:zâdurmit-a ’elaludt’ –zâdurmivęi̭t-a ’el szokott aludni’.
Kijelentő módban gyakorlatilag három, a románban is meglévő és hasonló módon alakítottigeidő van: jelen idő, összetett múlt idő és jövő idő. Azegyszerű múlt idő és arégmúlt idő teljesen kihaltak, a folyamatos múlt időnek pedig csak maradványai vannak a déli nyelvjárásokban. Ez az igeidő másképp alakul, mint a románban, mégpedig afőnévi igenév alakjából, a személyragok előtt a-i̭- kötőhanggal:lucråi̭am ’dolgoztam’,fațęi̭ai ’tettél, csináltál’,avzii̭a ’hallott’.
Feltételes módban van jelen idő, múlt idő és, a romántól különbözően, jövő idő is. A jelen idő összetétele a(v)rę ’akarni’ segédige kijelentő mód jelen idejű alakja +főnévi igenév. A múlt idő alakulhat a létige feltételes mód jelen időben [(v)rę kijelentő mód jelen idejű alakja +fi] + a lexikai (fogalmi) jelentésű ige melléknévi igeneve, vagy(v)rę kijelentő mód jelen időben +fost (a létige melléknévi igeneve) + főnévi igenév összetétellel. A feltételes mód jövő idő alakjaszintetikus. A latinfuturum exactum-ból származik, amely az újlatin nyelvekben azelőidejű jövő időnek felel meg. Az isztrorománban ase ’ha’,când ’amikor’,pâr la ke (nu…) ’ameddig (nem)’ kötőszókkal használatos, és olykor e nyelvben is jövőbeli időponthoz viszonyított előidejűséget fejez ki:când tot fure gotova, i̭e va veri ’amikor minden kész lesz, ő (hn.) el fog jönni’,neca nu rasclʼidu pâr la ke nu i̭å verire ’ne nyissák ki, amíg ő (nn.) el nem jön’.[41]
Akötőmód csak a létige esetében maradt fenn (fivu, fii̭i, fii̭e, fim, fiț, fivu ’legyek, légy’ stb.), egyébként a horvát nyelvhez hasonlóan ase ’hogy’ kötőszó vagy ennekneca horvát eredetű szinonimája + az ige kijelentő mód jelen idejű alakjával fejezik ki. E mód múlt idejű alakja hiányzik.
A felszólító mód annyiban különbözik a románbelitől, hogy nemcsak második személyű alakjai vannak, hanem többes szám első személyű is.[51] Megvan, mint a románban, a rendhagyó személyraggal rendelkezőviro! ’jöjj!’ alak, de ugyanaz a rag jellemez egy másik igét is:ådo! ’hozzál!’
Az isztrorománigenevek a főnévi igenév, ahatározói igenév és a melléknévi igenév.
A románnal ellentétben a főnévi igenév előtt nincsa partikula, és a hosszú, a cselekvés nevét jelentő alakja nincs meg:cåsę veri v.a veni acasă (A veni hosszú alakja a románban:venire ’jövés’). Számos igei és igenévi értéke van, például a határozói igenévé:åflu fętę durmi ’ott találom az alvó lányt’.
A határozói igenévnek-nda a képzője és ritkán használják.
Asupinum nincs meg sem mint a latinban, sem mint a románban. Helyette a főnévi igenevet használják:åto n-åv avut de bę ’más innivalója nem volt’.[41]
Az isztrorománban megvan ugyanaz a négy igeragozási csoport, mint a románban, ugyanazon kritériumok alapján, de van még, értelmezéstől függően, egy vagy három, a jövevényigéket és az isztroromán területén alkotott új igéket magába foglaló csoport.
Ragozási példák (a hangsúlyos magánhangzókékezettel vagy más betű fölöttidiakritikus jellel vannak megjelölve):
Főnévi igenév:
scapå ’megszabadulni’
țirę́ ’tartani’
fåče ’tenni, csinálni’
avzí ’hallani’
cuhę́i̭ ’főzni’
Kijelentő mód jelen idő:
scåpu
țíru
fåc
åvdu
cuhéscu
scåpi
țíri
fåči
åvzi
cuhéști
scåpę
țire
fåče
åvde
cuhę́
scapån
țirén
fačén
avzín
cuhę́i̭n
scapåț
țiréț
fačéț
avzíț
cuhę́i̭ț
scåpu
țíru
fåcu
åvdu
cuhéscu
A žejanei nyelvjárásban a T1 személyragja-m (vedém stb.), acuhę́i̭ típusú igék E1 és T3 alakjacuhés, E2 alakja pedigcuhéș.
Kijelentő mód múlt idő:
segédigével a második helyen:
scapåt țirút facút avzít cuhę́i̭t
-am -ai̭ -a (délen),-av (Žejanéban) -an (délen),-am (Žejanéban) -aț -a (délen),-av (Žejanéban)
segédigével az első helyen, nyelvjárástól, a segédige hangsúlyozott vagy hangsúlyozatlan voltától, ennek a mellette levő szóhoz való kötődésétől vagy nem kötődésétől, azalanyi funkciójú névmás hiányától vagy jelenlététől, valamint ennek hangsúlyos vagy hangsúlytalan voltától függő változatokkal:
åm / i̭ó am / i̭o-m åi̭ / tú ai̭ / tu-i̭ å / åv / i̭é a / i̭é av ån / åm / nói̭ an / nói̭ am åț / vói̭ aț å / åv / i̭él’ a / i̭él’ av
scapåt țirút facút avzít cuhę́i̭t
Legtöbbször a segédige a második helyen áll. Párbeszédben, első személyben a segédige egyedül is használható, a melléknévi igenév megismétlését kerülendő:– Åi̭ tu strilít? – Åm. ’– Lőttél? – Lőttem.’[41]
Kijelentő mód jövő idő:
segédige az első helyen:
voi̭ ver va / vå ren (délen),rem (Žejanéban) veț vor
scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭
A segédige követhet egyes olyan szókat, amelyekhez lerövidített alakban kötődik:ț-oi̭ fåče ’csinálni fogok neked,io-i̭ spure ’meg fogom neki mondani’,če-r âŋ codru fåče? ’mit fogsz csinálni az erdőben?’,tu n-er nicat fi påmetân ’te soha sem leszel okos’.[41]
segédige a második helyen:
scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭
-voi̭ -ver -va -ren, -rem -veț -vor
Feltételes mód jelen idő:
ręș ręi̭ rę ręn (délen),ręm (Žejanéban) ręț rę
scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭
Feltételes mód múlt idő:
a létige főnévi igenevével:
ręș ręi̭ rę ręn / ręm ręț rę
fi
scapåt țirút facút avzít cuhę́i̭t
a létige melléknévi igenevével:
ręș ręi̭ rę ręn / ręm ręț rę
fost
scapå țirę́ fåče avzí cuhę́i̭
Feltételes mód jövő idő:
scapår
țirúr
facúr
avzír
cuhę́i̭r
scapåri
țirúri
facúri
avzíri
cuhę́i̭ri
scapåre
țirúre
facúre
avzíre
cuhę́i̭re
scapårno
țirúrno
facúrne
avzírno
cuhę́i̭rno
scapåreț
țirúreț
facúreț
avzíreț
cuhę́i̭reț
scapåru
țirúru
facúru
avzíru
cuhę́i̭ru
Felszólító mód:
parancsoló alak:
scåpę!
țíre!
fę́!
–
cúhę!
scapån!
țirén!
fačén!
avzín!
cuhę́i̭n!
scapåț!
țiréț!
fačéț!
avzíț!
cuhę́i̭ț!
Tiltó alak:
nu scapå!
nu țíre!
nu fåče!
–
nu cuhęi̭!
nu scapån!
nu țirén!
nu fačén!
nu avzín!
nu cuhę́i̭n!
nu scapåț!
nu țiréț!
nu fačéț!
nu avzíț!
nu cuhę́i̭ț!
A tiltás E2 alakja a főnévi igenévből száramazik, a többi pedig a kijelentő mód jelen idejű alakjaiból.
Egy sorelöljárószó latin eredetű [ân ’-ba(n)/-be(n)’,(â)ntru ’-ba(n)/-be(n)’,de ’-ról/-ről’,din ’-ból/-ből, -ért’ (virít-a diŋ cårne ’húsért jött)”,la ’-nál/-nél, -hoz/-hez/-höz’,pre ’-n/-on/-en/-ön’]. Más elöljárók horvát eredetűek, és általában jövevény főnevekkel, ezek horvát ragozott alakjával használják őket:poi̭dina salåtu ’salátaként megenni’. Egyes horvát elöljárók szókapcsolatokat alkotnak latin eredetűekkel együtt:namesto de ’helyett’,i̭elʼ fost-aocoli de foc ’ők (hn.) a tűz körül voltak’.[41]
A kötőszók között is van úgy latin eredetű (și ’és’,ke ’hogy’), mint horvát:ali (<ili) ’vagy’,neca ’hogy’ (’hadd’ jelentésű),nego ’mint’ (összehansonlító szerkezetben). Ezeken kívül van még olasz eredetű is:ma ’de’,perke ’mert’,se ’ha’.
Horvát hatás alatt a főnévcsoportban aszórend általában determináns vagy/és melléknévijelző + főnév (a mev nono ’nagyapám’,čâsta fečor ’ez a fiú’,o musåtę fętę ’egy szép lány’), de vannak ellenpéldák is:betâr om nu pote vagyomu betâr nu pote ’az öregember nem bír’. Ha a főnév több szót rendel alá, mindezeket eléje lehet tenni:
čâsta lui̭ zelen mižol i̭e pre scånd ’ez az ő zöld pohara az asztalon van’ (szó szerint ’ez övé zöld pohár’),
de a főnévcsoportnak lehet még kétféle szórendje:
čâsta lui̭ mižol zelen (szó szerint ’ez övé pohár zöld’) és
A kérdő mondat általában ahanglejtésében különbözik az állító mondattól, de az eldöntendő kérdő mondatnak vannak rá jellemző partikulái is:če a déli nyelvjárásokban ésâ a žejaneiben. Példák:Če tu ganešti vlåški? ’Beszélsz-e vlachul?’, tu cuvinți žei̭ånski? ’Beszélsz-e žejaneiül?’[53]
A tagadáshoz két szót használnak.Nu az igét tagadja [nu me abåte! ’ne verj (engem)!],ne pedig ige nélkül használatos,mondatszóként vagy két olyan szó ellentétbe helyezése céljából, melyek nem igék:Gianni dåt-a listu lu Mario, ne libru ’Gianni a levelet adta Mariónak, nem a könyvet’.[54]
A mondat szórendje nagy mértékben szabad.
Az összetett igealakok elemei nem mindig vannak egymás mellett. Például a segédige és a lexikai jelentést hordozó igealak között található:
az alany csoportja:Cân s-amęle sorâr pogovaręi̭t ’Amikor a nővéreim megbeszélték a dolgot’;[51]
atárgy csoportja:Url’e betâre ženske avtot čå dåt ’Egy öregasszonynak adta mindezt’;[51]
az alany és ahatározó:Când remnoi̭ acåsa veri? ’Mikor fogunk hazajönni?’
Hárommondatrészes mondatban, melyek közül az egyik tárgy, a szórend lehet alany +állítmány + tárgy vagy tárgy + állítmány + alany. Ha az alany és a tárgy élőt nevez meg és egyazon számúak, mivel a tárgyesetnek nincsmorfémája, és nem utal rá személyes névmás, egy ilyen mondat jelentése az egyik vagy a másik mondatrész hangsúlyozással és hanglejtéssel való kiemelésétől függ. Olvasva a következő mondatokat kétféleképpen lehet érteni:
Bovu ântręba åsiru ’Az ökör megkérdi a szamártól’ vagy ’A szamár megkérdi az ökörtől’;[51]
Maria pi̭ažę Gianni ’Mariának tetszik Gianni’ vagy ’Gianninak tetszik Maria’.[55]
Példa háromnál többrészes mondatra:De cârbur lemnu i̭e bur sakile ’Szénnek akármelyik fa jó’ (szó szerint ’Szénnek fa van jó akármelyik’).[41]
A románnal ellentétben, a horvát nyelv hatására, amikor két cselekvésnek ugyanaz az alanya, és az egyik alárendeli a másikat, az isztroromán a főnévi igenévvel kifejezett tárgyat és határozót preferálja tárgyi, illetve határozóimellékmondat helyett:vreț âl ântrebå? vs.vreți să-l întrebați ’meg akarjátok kérdezni tőle?’,mere lucrå vs.merge să lucreze ’dolgozni megy’.
Narumov 2001 szerint az isztroromán nyelvalapszókészletének 65%-a a latinból örökölt szavakból áll,[56] a nyelv 110 szósSwadesh-listájában pedig 87%-ot tesznek ki az ilyen szavak.[57] Néhány latin eredetű szó specifikus, nincs meg a románban (példáulcåi̭bę ’kalitka’), vagy specifikus jelentése (is) van:scånd ’szék’, de ’asztal’ is,čęre ’kérni’, de ’keresni’ is.
Aszóképzés viszonylag nem gyakori. Az igei prefixumoknak inkább grammatikai jellege van, azaz befejezett/inkoatív szemléletű igéket képeznek (lásd fentebbIgeszemléletek szakasz).
Létezik néhány utóképző is, egyesek latin eredetűek, mások szlávok, amelyek képeznek:
Az összes keleti újlatin nyelv közül az isztroromán a leginkább hajlamos idegen elemeket átvenni, főleg a szókészlet terén.[35]
A legtöbb jövevényszó a horvátból származik, főleg ennek čakav dialektusából, de a sztenderd változatából is. Egyes jövevényszavak eleinte szinonimáik voltak örökölt szavaknak, majd ezek jelentése megváltozott. Például átvették apoșni ’elkezdeni’ szót, az örököltânčepå pedig a ’megkezdeni’ jelentést vette fel (ânčepå pâra ’megkezdeni a kenyeret’);vęrde, eredetileg ’zöld’, felvette a ’nyers’ jelentést, a ’zöld’ megfelelője pedig a horvátzelen lett. Egyes főneveket a velük járó elöljáróval és az ez által megkövetelt raggal együtt vettek át:po svitu ’a világon’,na șetńu ’sétára’,za večeru ’vacsorára’.[35]
Olasz szavak is (a velencei dialektusból vagy a sztenderd nyelvváltozatból) bekerültek az isztrorománba, úgy közvetlenül, mint a horváton keresztül:alora ’akkor’,i̭ardin ’kert’,i̭ardiner ’kertész’,[35]oštarii̭a ’vendéglő’,urdinęi̭ ’rendelni (vendéglőben)’.[58]
Német szavakat szintén közvetlenül vagy közvetve vett át az isztroromán nyelv:fråi̭er/fråi̭ar ’fiatalember, szerető, vőlegény’,fruștikęi̭ ’reggelizni’,țucâr ’cukor’.[35]
Nem mindegyik jövevényszó van meg a déli nyelvjárásokban is, és Žejanéban is. Példák (a horvát szavakfettelve):[56][59]
Čåče nostru, carle ști ân čer, neca se spunę voli̯a a Tę, cum ân čer, așa și pre pemint. Pâra nostrę såca zi dę nam åstez. Odprostę nam dužan, ca și noi̯ odprostim a lu noștri dužnič. Neca nu ne Tu vezi ân napastovańe, neca ne zbaveșt de zvaca slabę. Amen.[60]
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
↑Scărlătoiu 1998, 325., idézi Frățilă 2012, 645. o.
↑(olaszul)Croce 1698, 335. o. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
↑Ezeket átvette Pușcariu 1929, 6. o. (vö.Filipi 2002b, 91. o., aki ezt a nyelvjárást németülKrkorumänisch-nak, horvátul pedigkrkorumunjski-nak nevezi). (Hozzáférés: 2018. május 16.)
↑(olaszul)Dei Rimgliani o Vlahi d'Istria (Az isztriai rómaiakról vagy vlachokról).L'Istria. 1. év. 1–2. sz. 1846. január 3. 7-8. o. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
↑Novice gospodarske, obertniške in narodne. 87. sz.Ljubljana. 1856. 348. o., Fr. J. Sajovec közlése.
↑Például Gustav Weigand, Iosif Popovici, Sextil Pușcariu, Leca Morariu, Traian Cantemir, August Kovačec stb. (lásdForrások ésKiegészítő irodalom).
↑Andrei Glavina – Constantin Diculescu.Calindaru lu rumeri din Istrie. (Az isztriai románok kalendáriuma). Bukarest: Joseph Göbl. 1905 (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(olaszul) Covaz, Antonio.Dei Rimgliani o Vlahi d'Istria (Az isztriai rómaiakról vagy vlachokról).L'Istria. 1. évf. 1–2. sz. 1846. január 3. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(németül) Dahmen, Wolfgang.Istrorumänisch (Isztroromán nyelv/dialektus). Holtus, G. – Metzeltin, M. – Schmitt, Ch. (szerk.).Lexikon der Romanistischen Linguistik (A romanisztikai nyelvészet lexikonja). 3. kötet. Tübingen: De Gruyter. 1989. 448–460. o. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(franciául) Densusianu, Ovid.Histoire de la langue roumaine (A román nyelv története). 1. kötet –Les Origines (Eredete). Párizs: Ernest Leroux. 1901. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(románul) Dianich, Antonio.Mărturia unui istroromân: profesorul Antonio Dianich (Egy isztroromán tanúságtétele: Antonio Dianich professzor),Orizonturi culturale italo-române. 5. évf. 4. sz. 2015. április. ISSN 2240-9645. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(németül) Filipi, Goran.Istrorumänisch (Isztroromán nyelv/dialektus). Okuka, Miloš (szerk.).Lexikon der Sprachen des europäischen Ostens (Kelet-Európa nyelveinek lexikonja). Klagenfurt. 2002b. 91–96. o. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(románul) Frățilă, Vasile. Dialectul istroromân. Privire generală (Az isztroromán dialektus. Általános áttekintés). Berciu-Drăghicescu, Adina (szerk.).Aromâni, meglenoromâni, istroromâni: aspecte identitare și culturale (Arománok, meglenorománok, isztrorománok: identitási és kulturális kérdések). Bukarest: Editura Universității din București. Colecția IEH. 2012. 633–694. o.ISBN 978-606-16-0148-6. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(isztrorománul),(horvátul) Kovačec, August,Vlaško/Žejansko/Istrorumunjsko – hrvatski rječnik (Vlach/žejanei/isztroromán–horvát szótár). 2010, azIstrorumunjsko-Hrvatski Rječnik (s gramatikom i tekstovima) [Isztroromán–horvát szótár (grammatikával és szövegekkel)]. Póla: Znanstvena udruga Mediteran. 1998 online változata (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(oroszul) Narumov, B. P., Истрорумынский язык/диалект (Isztroromán nyelv/dialektus). I. I. Cseliseva – B. P. Narumov – O. I. Romanova (szerk.), Языки мира. Романские языки (A világ nyelvei. Újlatin nyelvek). Moszkva: Akadémia. 2001. 656–671. o.ISBN 5-87444-016-X
(románul) Philippide, Alexandru.Originea romînilor (A románok eredete). 2. kötet.Ce spun limbile romînă și albaneză (Mit mond a román és az albán nyelv). Iași, Viața Romînească. 1927
(románul) Sala, Marius (szerk.).Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989ISBN 973-29-0043-1
(olaszul) Vassilich, Giuseppe.Sui rumeni dell'Istria. Riassunto storico-bibliografico (Az isztriai románokról. Történelmi és bibliográfiai összefoglaló).Archeografo triestino. Új sorozat. 23. kötet. Trieszt. 1900. 157–237. o. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(románul) Cantemir, Traian. Noi date istorice referitoare la istroromâni (Újabb történeti adatok az isztrorománokról).Limbă și literatură. 19. kötet. 1968. 91-110. o.
(románul) Capidan, Theodor. Românismul balcanic (Balkáni románság).Revista filologică I. Csernovic. 1927. 1–2. sz. 155–165. o.
(románul) Coteanu, Ion.Elemente de dialectologie a limbii române (Dialektológiai elemek a román nyelvről). Bukarest: Editura Științifică. 1961
(románul) Petrovici, Emil. Problema limitei sud-vestice a teritoriului de formare a limbii româneşti (A román nyelv kialakulási térségének a délnyugati határa).Limba română. IX. 1960. 1. sz. 79–83. o.
(románul) Popovici, Iosif.Dialectele române (Rumaenische Dialekte), IX. Dialectele române din Istria, I. (Referințele sociale și gramatica) [Román dialektusok, IX. Isztriai román dialektusok. I. (Társadalmi vonatkozások és nyelvtan),Halle a. d. S.. A szerző kiadása. 1914; II.(Texte și glosar) (Szövegek és szószedet). Halle a. d. S. A szerző kiadása. 1909
(románul) Pușcariu, Sextil.Studii istroromâne. În colaborare cu M. Bartoli, A. Belulovici și A. Byhan, (Tanulmányok az isztrorománról. M. Bartoli, A. Belulovici és A. Byhan közreműködésével. I. Szövegek).Analele Academiei Române. 2. sorozat. 28. kötet. 1905–1906. Az irodalmi osztály emlékiratai. Bukarest: Cultura națională. 1906. 117–182. o.;
II. Introducere – Gramatică – Caracterizarea dialectului istroromân (Bevezető – Nyelvtan – Az isztroromán dialektus jellemzése). Bukarest: Cultura națională. 1926, Bukarest: Cultura națională, 1926;
III. Bibliografie critică – Listele lui Bartoli – Texte inedite – Note – Glosare (Kritikai bibliográfia – Bartoli jegyzékei – Kiadatlan szövegek – Jegyzetek – Szószedetek). Bukarest: Cultura națională. 1929
(románul) Rosetti, Alexandru. Asupra repartizării dialectale a istroromânei (Az isztroromán nyelv nyelvjárási eloszlásáról).Grai și Suflet. V. 1. sz. 1931–1932. 1–9. o.
(románul) Saramandu, Nicolae.Originea dialectelor românești (pe baza surselor istorice), Bukarest: Editura Academiei Române. 2005
(románul) Sârbu, Richard – Frățilă, Vasile.Dialectul istroromân. Texte și glosar (Az isztroromán dialektus. Szövegek és szószedet).Temesvár: Amarcord. 1998
(románul) Scărlătoiu, Elena.Istroromânii și istroromâna. Relații lingvistice cu slavii de sud: cuvinte de origine veche slavă (Az isztrorománok és az isztroromán nyelv/dialektus. Nyelvi viszonyok a délszlávokkal: régi szláv eredetű szavak). Bukarest: Staff, 1998
(olaszul) Skok, Petar. Studi toponomastici sull'isola di Veglia (Helységnévi kutatások a Krk-szigeten).Archivio glottologico Italiano. 29. kötet. 1938. 113–119. o.
(románul) Vasiliu, Emanuel.Fonologia istorică a dialectelor dacoromâne (A dákoromán nyelvjárások történeti fonológiája). Bukarest: Editura Academiei, 1968
(románul) Coteanu, Ion.Cum dispare o limbă (istroromâna). [Hogyan hal ki egy nyelv (az isztroromán)]. Bukarest: Societatea de științe istorice și filologice. 1957
(isztrorománul),(olaszul) Dianich, Antonio.Vocabolario Istroromeno-Italiano. La varietà istroromena di Briani (Bəršćina) (Isztroromán–olasz szótár. A bəršćina-i isztroromán változat).Pisa: Edizioni ETS. 2011.ISBN 9788846728203
(románul) Flora, Radu. Despre stadiul actual al istroromânei. Contribuția geografiei lingvistice la chestiunea stabilirii poziției graiurilor istroromâne față de dacoromână (Az isztroromán nyelv jelenlegi állapotáról. A nyelvészeti földrajz hozzájárulása az isztroromán nyelvjárások a dákorománhoz való viszonyulásához).Fonetică și Dialectologie. 4. sz. 1962. 135–170. o.
(románul) Flora, Radu. Pentru un atlas lingvistic al istroromânei (Egy isztroromán nyelvészeti atlasz szükségességéről).Analele Știintifice ale Universității Al. I. Cuza din Iași. 28–29. kötet. 1982–1983. 49–61. o.
(angolul) Hurren, Antony H.A Linguistic Description of Istro-Rumanian (Az isztroromán nyelvészeti leírása). Faculty of Medieval and Modern Languages and Literature.Oxford. University of Oxford. 1972
(isztrorománul),(románul) Morariu, Leca.Lu frați noștri. Libru lu Rumeri din Istrie. Cartea Românilor din Istria. Il libro degli Rumeni Istriani, Susńevița (Valdarsa) – Jeiăn (Seiane) (Testvéreinknek. Isztriai románok könyve). Suceava:Făt-Frumos folyóirat kiadója. 1928
(románul) Petrovici, Emil – Neiescu, Petru. Persistența insulelor lingvistice. Cercetări făcute cu prilejul unor anchete dialectale la istroromâni, meglenoromâni și aromâni (Nyelvi szigetek fennmaradása. Az isztrorománok, a meglenorománok és az arománok között végzett nyelvjárási felmérések alkalmával végzett kutatások).Cercetări de lingvistică. 9. évf. 2. sz. Kolozsvár. 1964. 187–214. o.
(németül) Weigand, Gustav.Istriches (Isztriai nyelv/dialektus).Erster Jahresbericht des Instituts für rumänische sprache (Rumänisches seminar) zu Leipzig. Leipzig: Johann Ambrosius Barth (Arthur Meiner). 1894. 122–155. o. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
(franciául) Weigand, Gustav.Nouvelles recherches sur le roumain de l'Istrie (Újabb kutatások az isztriai román nyelvről). Meyer, Paul – Paris, Gaston (szerk.).Romania. Recueil trimestriel consacré à l'étude des langes et des littératures romanes (Romania. Az újlatin nyelvek és irodalmak tanulmányozásának szentelt háromhavi gyűjtemény). Párizs: Émile Bouillon. 1892. 240–256. o. (Hozzáférés: 2018. május 16.)
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.