Istuviga (akkádIštumegu,óperzsa 𐎠𐎼𐎡𐏁𐎫𐎡𐎺𐎡𐎥a-ra-i-ša-ta-i-va-i-ga, Arištiviga) aMéd Birodalom utolsó uralkodója. A korral foglalkozó ógörög történetírók közös tőről fakadó, de különböző neveken említik.Hérodotosznál Ἀστυάγης (Asztüagész),Ktésziasznál Ἀστυιγας(Asztüigasz),Diodórosznál Ἀσπαδας(Aszpadasz).
Istuviga már apja életében,i. e. 589-ben társuralkodó lett. Ennek két oka volt. Egyfelől bárUvakhsatra születési ideje ismeretlen, apja 36 éve uralkodott már, nyilván nem volt fiatal. Másfelől a Méd Birodalom hiába volt területileg hatalmas, látszólag erős és hódító ország, belpolitikailag instabil képződmény lehetett. Uvakhsatrának szüksége lehetett a segítő kézre, emellett Istuviga tényleges uralkodása megkönnyíthette a későbbi trónváltást is. Négy évvel később, aHalüsz-menti csata elmaradása után a méd–lüd szövetségkötést azzal pecsételték meg, hogy Istuviga feleségül vetteAlüattész leányát,Arüéniszt. Nem sokkal később (még abban az évben) Uvakhsatra meghalt, és Istuviga átvette az egyeduralmat.
Média laza államszervezet volt, félig-meddig független fejedelemségek halmaza, amiket alig tartott össze valami. Uvakhsatra és Istuviga arra törekedett, hogy ezt a kohéziót növelje a centralizáció révén. Ezek az elképzelések azonban nyilvánvalóan nem egyeztek meg a birodalom nemességének érdekeivel. A törzsi arisztokrácia gyorsan átalakult birodalmi arisztokráciává, de a tartományok fejedelmei annyira függetlenek voltak, hogyNabú-naid babiloni király évkönyvei Istuvigával egyenrangú királyokként említik őket. A méd–babiloni szövetség lassanként felbomlott, sőt nyílt ellenségeskedésbe csapott át. A konfliktusHarrán városának birtoklása miatt tört ki, amely település rendkívül fontos volt stratégiailag és kultikus szempontból is. Nabú-naid a végsőkig védte a médek ellen ezt a várost.
A görög történetírók szerint Istuviga és Arüénisz leánya voltMandané, akiKabúdzsija felesége, ígyII. Kurus anyja lett. Ezzel a feltevéssel időrendi problémák vannak. Mandané legkorábbani. e. 584 februárjában születhetett, mert Istuviga és Arüénisz házasságai. e. 585. május 28-a után történt. II. Kurus viszont valamikori. e. 600 körül született, legalább másfél évtizeddel feltételezett anyja születése előtt. Ha valóban Mandané lett volna az anyja, akkor legkorábban i. e. 570–565-ben születhetett volna, vagyis Istuviga a legfeljebb 15–20 éves unokáját támadta volna megi. e. 550-ben. Nem teljesen lehetetlen, de eléggé valószínűtlen. Sokkal valószínűbb, hogy Kurus vette feleségül Mandanét. A különböző szemszögű történeti források különbözőképpen beszélik el az eseményeket. A perzsa oldalról azt állítják, hogy Istuviga támadta meg Kurust, míg mások szerint Kurus kihasználta a méd–babiloni viszony romlását, fellázadt, és három évig tartó háborúskodás után, i. e. 550–549-ben vette át a hatalmat. Istuviga a perzsa hatalomátvétel során életben maradt, de hamarosan meghalt.
Istuvigának valószínűleg volt trónörököse, aki kiesett a hatalomból a perzsa hatalomátvétel után. A görög történetírók szerint ez az örökös Küaxarész volt, míg a perzsa források aBardíja utáni méd felkelést egyFravartis nevű méd királynak tulajdonítják. Fravartist is a méd királyok leszármazottjának mondják. Küaxarész és Fravartis vagy azonos személyek, vagy Küaxarész Istuviga fia volt, Küaxarésznek pedig Fravartis volt a fia.
Sztruve, V. V.szerk.: Francev, J.P.:Világtörténet tíz kötetben, 1. köt. – Az ókori Irán és Belső-Ázsia; az Achaimenidák birodalmának megteremtése. Budapest: Kossuth Kiadó, 584. o. (1953)
Gyakonov, I. M.szerk.: Francev, J. P.:Világtörténet tíz kötetben, 2. köt. – Az Achaimenidák birodalma. Budapest: Kossuth Kiadó, 20–21. o. (1953)
Györfi János.Az Óperzsa Birodalom tündöklése és bukása. Anno Kiadó.ISBN 963-9199-60-5