Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Irak–iráni háború

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2025. április 28.

Pontosságellenőrzött

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye.
Irak–iráni háború
A háború képei, fentről: Gázálarcot viselő iráni katona egy lövészárokban • Iráni katonák ünnepelnek Horramsahr felszabadítása után, középen vélhetően még gyerekkorú katona áll. • Donald Rumsfeld és Szaddám Huszein találkozója Bagdadban • Lángokban álló iráni olajkút az amerikai haditengerészet „Nimble Archer” fedőnevű hadművelete után
A háború képei, fentről:Gázálarcot viselő iráni katona egylövészárokban • Iráni katonák ünnepelnekHorramsahr felszabadítása után, középen vélhetően még gyerekkorú katona áll. •Donald Rumsfeld ésSzaddám Huszein találkozójaBagdadban • Lángokban álló iráni olajkút az amerikai haditengerészet „Nimble Archer” fedőnevű hadművelete után
Dátum1980.szeptember 22.1988.augusztus 20.
HelyszínIrak ésIrán határa, aPerzsa-öböl és térsége
Casus belliIrak határvitája Iránnal
EredményStatus quo ante bellum azENSZBT 598. számú határozatának[1] elfogadása után
Terület-
változások
Egyik fél sem foglalt el jelentős területeket
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
 Irak
 Iráni mudzsaheddek
Szudán
Jordánia
Arab önkéntesek
 Irán
 AKurd Demokrata Párt felkelői
 Kurdisztáni Patrióta Unió felkelői
Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács (SCIRI), azaz a síiták fegyveresei
 Iszlám Dawa Párt felkelői
Arab,pakisztáni ésafgán önkéntesek
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
250 000 – 500 000 halott500 000 – 1 000 000 halott
AWikimédia Commons tartalmazIrak–iráni háború témájú médiaállományokat.
Irak–iráni háború -1980.szeptember 22. -Teherán

Azirak–iráni háború, elnevezése IránbanKikényszerített háború (جنگ تحمیلی,Jang-e-tahmīlī) ésSzent Védekezés (دفاع مقدس,Difāʿ muqaddas), illetve IrakbanSzaddámkádiszíjai csatája (قادسيّة صدّام,Qādisiyyat Ṣaddām),Irak ésIrán között1980 szeptembere és1988 augusztusa között vívottháború volt.

Története

[szerkesztés]

A két ország között korábban is voltak határviták, ezek az1970-es években fegyveres összecsapásokhoz is vezettek, de a helyzet aszunnitaSzaddám Huszein hatalomátvétele és aziráni forradalom után változott meg drámaian. A két ország között vallási és etnikai ellentétek is fennálltak: Iránban aziszlámsíita ága került hatalomra és fennállt a veszélye, hogy aszunnita vezetésű Irak elnyomott síita többsége felkelést indít. Azirániak aperzsák leszármazottai és azindoeurópai népek sorába tartoznak, akárcsak akurdok. Nyelveik rokonságban állnak az Európában beszéltgermán,szláv ésújlatin nyelvekkel. Ezzel szemben az Irakot lakóarabok, amely az egészKözel-Keletnek többségi nemzete, asémi-hámi népek közé tartoznak, s eme etnikai ellentétek is már évszázadok óta jellemezték az itteni sémi és nem sémi népeket.[2] Az Iránban többséget alkotósíiták 1979-ben jutottak hatalomra Iránban, a forradalom vezetője,Homeini ajatollah korábban Irak síita részén élt emigrációban. A térséget potenciálisan destabilizáló iszlamista Irán megtámadását azAmerikai Egyesült Államok és aSzovjetunió sem ellenezte, és aPerzsa-öböl arab monarchiái is támogatták az iraki diktátor ambícióit, mivel ettől várták a forradalmi hullám elterjedésének megakadályozását.

Kilőtt irakiT–62-es harckocsi
Konfliktusok és háborúk aPerzsa-öböl térségében

1980.szeptember 22-én Irak hadüzenet nélkül, megelőző légicsapásokkaltámadta meg Iránt, majd szárazföldi erői átkeltek aSatt el-ArabArvand-Rud határfolyón, benyomultak a forradalomtól meggyengített ország területére, és elfoglaltákHorramsahr (Khorramsahr) határvárost ésHuzesztán tartomány délnyugati sávját. Az iráni csapatok első vereségeiértAbolhaszan Baniszadr elnököt tették felelőssé, aki1981.június 21-én lemondásra kényszerült és elmenekült az országból. Iránnak azonban sikerült viszonylag gyorsan újjászerveznie hadseregét, és1982 nyarára visszafoglalta az Irak által elfoglalt területeit (többek közöttHorramsár városát szörnyű vérveszteség árán). A háború következő hat éve lényegébenállóháború volt, amely módszereit tekintve azelső világháborúra hasonlított a legjobban. Ennek oka, hogy mind Irán, mind pedig Irak hadserege korszerűtlen volt mind fegyverzet, mind képesítés tekintetében. Az iraki hadsereg a háború után sem fejlődött sokat, mert a2003-asiraki háború során is rövid időn belül összeomlott az ellenállása a támadó amerikai, angol és egyéb csapatokkal szemben.

A megmerevedett frontokon a katonáklövészárkokat ástak,szögesdrót-akadályokat ésgéppuskafészkeket telepítettek, melyeket gyakran rohammal igyekeztek elfoglalni. Irak széles körben alkalmazott – nemcsak az iráni katonák, hanem sajátkurd kisebbsége ellen is –vegyi fegyvereket, elsősorbanmustárgázt.

A kurdok fegyveresei az önállóság reményében azirániak mellé álltak, ez okot/ürügyet adott Szaddámnak az ellenük való népirtásra (Anfal hadművelet), addig aziráni kurdok felkelését Szaddám támogatta. Irak konzervatív, radikális része, amely főként síitákból állt és rokonszenvezett Homeinivel, szintén csatlakozott az ellenséghez (ők is egy külön iraki síita állam létrehozását helyezték kilátásba iráni mintára). Iránból önkéntesmudzsáhedek, Huzesztán iráni tartomány arab lakosai álltak az iraki hadseregbe.

Az iraki hadsereghez egy brit jelentés szerint kb. 20 ezer arab önkéntes csatlakozott, akikEgyiptomból,Marokkóból,Tunéziából és Jordániából érkeztek. A jordániai vezetés nyíltan ösztökélte polgárait az irakiak melletti harcra, amely felért egy nyílt háborús részvétellel. Az önkéntesek többsége aziraki köztársasági gárdához került.[3]

Az iráni hadseregben harcoltak arab önkéntesek, akik szimpatizáltak Homeinivel, ezenkívül síita önkéntesekPakisztánból, Dél-Jemenből ésAfganisztánból.

Aszudáni kormány ráadásul közvetlen utasításra küldött harcoló egységeket az iraki hadseregnek Irán ellen, tehát Szudán kvázi részt vett a háborúban.

Éppen a kurdok jelenléte miatt félő volt, hogy a háború átterjedhet más államokra is, ahol jelentékeny számú kurd kisebbség él. Ilyen veszélynek különösenTörökország volt kitéve, ahol ma is számos függetlenségre törekvő kurd csoport működik.

Mindkét ország nagy mennyiségben vetett beballisztikus rakétákat. Pontatlanságuk miatt ezeket elsősorban egymás városaira lőtték ki (ez volt a „városok háborúja”), emellett gyakran támadták egymástartályhajóit is.

A hosszú ideig tartó háború súlyos emberveszteséggel járt, az iráni polgári és katonai veszteségeket 500 000 és 1 000 000 fő közé becsülik, míg Irak vesztesége elérte a 300 000 főt. A háború alatt vagy 200 ezer kurdot mészároltak le főként az iraki csapatok. Az iráni hadseregben jelentős létszámban harcoltak gyerekek, elsősorban 16 és 17 esztendős fiúk. Mintegy 100 ezer iráni gyerekkatona esett áldozatul a háborúnak. A két ország gazdasága, elsősorban olajiparuk, mely közös határuk közelében koncentrálódott, súlyos károkat szenvedett, Iraké például 500 milliárd dollár értékűt.

A veszteségek ellenére nem következett be lényeges változás a két ország közös határaiban, Irak nem tudott jelentős iráni területeket elfoglalni és Irán is csak komoly veszteségek árán tudta visszafoglalni a háború kezdetén elvesztett területeit - a konfliktus ebben is hasonlít az első világháborúra.[4] AzENSZBiztonsági Tanácsa számos alkalommal felszólította a két felet a harctevékenységek beszüntetésére, de erre csak1988.augusztus 20-án, az ENSZ BT. 598. számú határozatának[1] elfogadása után került sor. Az utolsó hadifoglyokat csak 2003-ban cserélték ki.[5]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. abAz eredeti szöveget lásd a Wikisource oldalon:United Nations Security Council Resolution 598
  2. Iraq-Iran war becoming Arab-Persian war? (The Christian Science Monitor)
  3. Farrokh, Kaveh (2011): Iran at War: 1500–1988. Oxford: Osprey Publishing.ISBN 978-1-78096-221-4
  4. Abrahamian, Ervand,A History of Modern Iran, Cambridge, 2008, p.171
  5. „Threats and Responses: Briefly Noted; Iran-Iraq Prisoner Deal”, by Nazila Fathi,The New York Times, 2003. március 14.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben azIran–Iraq War című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hidegháború (1945–1991)
Fontosabb
események
Főszereplők
Szembenálló
katonai tömbök
A két
szuperhatalom
vezetői
Más fontos
szereplők
Kapcsolódó
témák
Kapcsolódó konfliktusok
A Három világ koncepció
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Irak–iráni_háború&oldid=28080837
Kategória:
Rejtett kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp