Ennek a lapnak a címében vagy szövegében azújind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadottmagyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Az Indus-völgyi civilizáció kiterjedése és fontosabb városaiA régészeti felfedezések arra utalnak, hogy aKr. e 3. évezredben aktív kereskedelmi kapcsolatok voltak Mezopotámia és az Indus-völgyi civilizáció között.[1]
AzIndus-völgyi civilizáció azindiai szubkontinens északnyugati részén elterülőbronzkori civilizáció voltKr. e. 3300-tólKr. e. 1300-ig; kifejlett formájában pedig Kr. e. 2600-tól kezdve.[2] Azókori Egyiptommal ésMezopotámiával együtt egyike volt a közel-keleti és dél-ázsiai három korai civilizációnak, és a három közül kb. 1,25 milliókm²-rel a legkiterjedtebb[3] és a legújabb felfedezések alapján a legkorábbi is.[4][5]
A civilizáció azIndus folyó,Dél-Ázsia egyik legnagyobb folyója és a mára kiszáradtSzaraszvati[6][7] és mellékfolyói mentén jött létre.[8][9][10]Kizárólagrégészeti emlékek alapján ismert. Az egyik lelőhelyérőlHarappa-civilizációnak is nevezik.
Nagy valószínűséggel amezopotámiai leletekben szereplőMeluhha az Indus-völgyi civilizáció területét jelentette,[11][12] és asumerek meluhhaitáknak nevezték őket.[13]
A civilizáció azIndus, aSzaraszvati és a mellékfolyóik mentén alakult ki. A 21. század elejéig 1056 település nyomát találták meg, amelyek közül kilencvenhatot tártak fel.[14]
Az Indus-völgyi civilizáció főbb települései Kr. e. 2600-1900 közöttAz Indus-völgyi kultúrák és főbb települések Kr. e. 1900-1300 között
Az Indus-völgyi civilizáció történetéről nem állnak rendelkezésre írásos források. A régészeti leletek tanúsága szerint azi. e. 4. évezred folyamán az őslakosság településein megjelentek a nyugati és déli irányból érkező bevándorlók. Ezek márföldművelő népek voltak, és ismerték afémmegmunkálást. A leletanyag nem utal arra, hogy hódítók lettek volna, sokkal inkább a békés egymás mellett élésre való berendezkedés látható.
Az Indus-völgyi népek keleti és nyugati irányban egyaránt kereskedtek, és aktív részesei voltak a Perzsa-öbölben zajló tengeri kereskedelemnek. Városaik a mezőgazdasági termelésnek köszönhetően jómódban éltek, nélkülöztek viszont egy sor értékes nyersanyagot, így fát, követ, és a rézércet, valamint a fényűzési cikkek legfőbb anyagait, köztük az aranyat is. Mindez arra ösztönözte a térség lakóit, hogy felélénkítsék a keleti irányú kereskedelmet, ami akkoriban már több ezer éve zajlott. A kereskedelmi útvonalak mentén hatalmas városok nőttek ki a földből, az Iráni-fennsíktól egészen az iráni-indiai határig, ahonnan az úttörő szerepet vállaló közösségek idővel áttelepültek magába az Indus völgyébe, hogy ott tekintélyes méretű, mégis békés civilizációt hozzanak létre.[15]
Azi. e. 3. évezred közepére fejlett városi civilizáció alakult ki a térségben, amely kereskedelmi kapcsolatban álltMezopotámiával, és ellenőrzése alatt tartottaMagan-civilizáció (a maiOmán és térsége), valamint aPerzsa-öböl kereskedelmét. A mezopotámiai leletekben szereplőMeluhha név nagy valószínűséggel a Harappa-kultúrára utal. A térségben meluhhai lerakatok is működtek, és számos indiai pecsételő, valamintigazgyöngy került elő.
I. e. 1800 táján elvándorlás kezdődött, amivel párhuzamosan aGangesz mentén megjelentek a civilizáció első csírái. Az Indus-völgyben fokozatosan hanyatlásnak indult a városi kultúra, aminek oka egyes feltételezések szerint aklímaváltozás volt. A korábban döntőnek tartottárja bevándorlás már egy pusztulófélben levő civilizációt érintett – igaz, eltűnését valószínűleg meggyorsította, erre utal például az, hogy Harappában ebben az időszakban erődítményeket emeltek.
A Harappa-kultúra ismerte az írást. Számos lelet is ránk maradt, azonban a szótagírással lejegyzett nyelvet máig sem sikerült megfejtenünk. A térség városaiban nemcsak az írás, hanem a súly- és mértékrendszer is közös volt, elképzelhető hát, hogy közös irányítás alatt álltak.
Az Indus völgyének városai alapvetően két részből álltak: a falakkal körülvett, magaslatra épültcitadellából, valamint az alsóvárosi részből. A kettőt legalább egy felvonulási út kötötte össze. A fellegvárban voltak a könnyen megközelíthető, kiváló szellőzésű raktárak, olykor víztározók is. Az alsóváros utcái derékszögben metszették egymást, a jó minőségű, égetett téglából készült házak zöme pedig legalább egy emeletes volt. Ebben a korban már kiváló csatornázottság volt jellemző, és a legtöbb házban volt fürdőszoba és mellékhelyiség.
Több égetőkemencét és nagy, templomként azonosítható épületet is sikerült feltárni, azonban avallásról csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Valószínűleg kezdetben a termékenységet szimbolizálóistenanya volt a kultusz középpontjában, később megjelenhetett a teremtő férfiisten, és az őt szimbolizálólingamok. A szent számokat már ekkoriban külön jelekkel szimbolizálták. Egyes ábrázolásokon már szent állatok és más istenalakok is felbukkannak (ilyen a proto-Brahmanként azonosított bivaly, vagy a két irányból ábrázolt arcú proto-Siva).
A Harappa-kultúra tárgyi emlékei közül kiemelkedő fontosságúak a valószínűleg adminisztratív célokra használt pecsételők, a megmunkált gyöngyök és a sokterrakotta szobor.
Az Indus-völgyi kultúra írása használati tárgyakon: edényeken, pecsétnyomókon maradt ránk. Képszerű szójeleket alkalmazott. Az írás még nincs megfejtve.
Az Indus-völgyi civilizáció alapja az Indus öt mellékfolyója által elárasztott terület, aholbúzát,árpát,szezámmagot,hüvelyeseket,datolyát,dinnyét ésgyapotot termesztettek. Tartottakjuhot,kecskét,disznót,bivalyt,zebut, egyesek szerintelefántot is. Az ipar és a kereskedelem is fejlett volt. Gyapot- és gyapjúszövetet, kézműves termékeket és ékszereket is gyártottak és adtak el. Híresek a kövekből és máz nélküli agyagból kiégetett (terrakotta) gyöngyeik, karpereceik. A hiányzó nyersanyagokat már a fejlettség korai időszakában 500–800 km távolságból szállíthatták Harappába. Ábrázolások szerint a kereskedelem ökör- vagy bikavontatta szekereken vagy hajókon zajlott. A kereskedőknek sajátpecsétnyomója volt, ezzel azonosították az árukat. Súlymértékeik elértek Mezopotámiába és Egyiptomba. Kovácsaik olyan fúrófejeket készítettek, amivel még a drágaköveket is átfúrták.
2000-benLothaltól délre, a cambayi (khambhati) öbölben, 20-40 méter mélyen, kb. 20 km-re a jelenlegi tengerparttól egy elsüllyedt város romjait fedezték fel. Az egykor kiterjedt város mintegy 8 km hosszú és 3 km széles volt. Korát a Harappa-kultúránál jóval régebbire, több mint 9 ezer évesre becsülik.[17]
„A legtöbb civilizáció jellegzetessége egy uralkodó elit jelenléte: paloták, gazdag sírok, luxustermékek, propaganda, mint monumentális feliratok, uralkodók szobrai vagy reliefjei. Megdöbbentő módon mindez hiányzik az Indus civilizációban. Ez felveti a kérdést, miképp szerveződött az Indus kultúra, voltak-e uralkodók, és ha igen, akkor hogyan maradtak nyomaik észrevétlenek. Egy másik meglepő vonatkozása az Indus civilizációnak a konfliktusok hiánya. Bár a városokat masszív falak vették körül, azok valószínűleg az áradások ellen védték a városokat, és nem ellenségektől. A falak és a kapuk egyben ellenőrzési helyek is lehettek a kereskedelem lebonyolításában, és talán a lakosokra benyomást is igyekeztek gyakorolni. Fegyverek nem voltak, a civilizáció fénykorában semmi jele erőszakos pusztításnak. Egy egészen békés civilizáció abnormálisnak tűnik a világtörténelemben.”[18]
↑http://164.100.47.132/LssNew/psearch/QResult15.aspx?qref=138704Archiválva 2014. decemberi dátummal aWayback Machine-ben. | "The work on delineation of entire course of river ‘Saraswati’ in North West India was carried out using Indian Remote Sensing Satellite data along with digital elevation model. Satellite images are multi-spectral, multi-temporal and have advantages of synoptic view, which are useful to detect palaeochannels. The palaeochannels are validated using historical maps, archaeological sites, hydro- geological and drilling data. It was observed that major Harappan sites of Kalibangan (Rajasthan), Banawali and Rakhigarhi (Haryana), Dholavira and Lothal (Gujarat) lie along the River Saraswati ."-Ministry of Space, Government of India.
↑http://www.iisc.ernet.in/currsci/oct25/articles20.htmArchiválva2013. június 27-i dátummal aWayback Machine-ben |A.V.Shankaran.:"Saraswati was believed to have had three tributaries, Shatadru (Sutlej) arising from Mount Kailas, Drishadvati from Siwalik Hills and the old Yamuna. Together, they flowed along a channel, presently identified as that of the Ghaggar river, also called Hakra River in Rajasthan and Nara in Sindh."
↑Michel Danino: The Lost River - On the trail of the Sarasvati (Penguin Books, 2010).ISBN 978-0-14-306864-8
↑Ágh Attila Betemetett nyomok, emlékek rönkje, i. m. 117-121. o.
.png)
.png)
