Ez a lap egy ellenőrzött változata
India kultúrája az országban megtalálható különféle népek kultúrájának sokféleségét foglalja magában. Az indiai kultúra, különösen a művészet, az építészet, a vallás, a zene, a tánc és a színház több ezer éves hagyományra tekint vissza.
| Asorozat témája az indiai kultúra |
|---|
 |
| Történelem |
| Népek |
Lista |
| Kultúra portál |
Képek               .jpg)      |
Takszila(a maiPakisztán területén) volt a legrégebben feljegyzett indiai felsőoktatási központ, valószínűleg a Kr.e. 8. századtól kezdve.
Az északkelet-indiaiNálanda volt a világ legrégebbi, mai értelemben vett egyetemi rendszerű oktatási központja.[2]
Indiában az oktatást állami és magániskolák biztosítják. Az indiai alkotmány alapján ingyenes és kötelező az oktatás a 6 és 14 év közötti gyermekek számára.
India jelentős előrelépést tett azanalfabetizmus felszámolásában.2011-ben a 7 év felettiek körében az írni-olvasni tudás férfiaknál 81-82%-os, nőknél 65%-os volt.[3]Ez az arány a nagyvárosokban magasabb, vidéken alacsonyabb.
| év | férfiak %–a | nők %–a | népesség %–a |
|---|---|---|---|
| 1901 | 9.8 | 0.6 | 5.4 |
| 1911 | 10.6 | 1.0 | 5.9 |
| 1921 | 12.2 | 1.8 | 7.2 |
| 1931 | 15.6 | 2.9 | 9.5 |
| 1941 | 24.9 | 7.3 | 16.1 |
| 1951 | 27.16 | 8.86 | 18.33 |
| 1961 | 40.4 | 15.35 | 28.3 |
| 1971 | 45.96 | 21.97 | 34.45 |
| 1981 | 56.38 | 29.76 | 43.57 |
| 1991 | 64.13 | 39.29 | 52.21 |
| 2001 | 75.26 | 53.67 | 64.83 |
| 2011 | 82.14 | 65.46 | 74.04 |
A felsőoktatásba beiratkozás folyamatosan növekedett az elmúlt évtizedekben, még mindig jelentős különbség van a fejlett országok felsőfokú oktatási beiratkozási szintjéhez viszonyítva.[5]
Indiában van a világ második legtöbb beszélt nyelve(szám szerint 780),Pápua Új-Guinea után(839 nyelv).[6] Az országban beszélt nyelvek többnyelvcsaládhoz tartoznak, ezek közül a legfontosabbak azindoárja nyelvek, amelyeket az indiaiak 78,05% -a beszél, míg adravida nyelveket pedig a lakosság 19,64%-a beszéli (2014).[7][8] A népesség fennmaradó 2,3% -ának beszélt nyelvei más nyelvcsaládhoz és izolátumhoz tartoznak.
A hivatalos nyelvek ahindi és azangol. Az alkotmány ezeken kívül még összesen 20 nyelvet megemlít hivatalos regionális nyelvként[9] (legalább 11 írásrendszerrel).[10]
A brit gyarmati örökség eredményeként az angol nyelv lett az elsődleges a kormány, az üzleti élet és az oktatás számára. Annak ellenére, hogy a hindi hivatalosan kormányszintű védnökséget élvez és India északi részein’’lingua franca’’-ként szolgál, az ország déli államaiban jelentős ellenállás volt a hindi nyelv használata ellen, és az angol jelent meg aközvetítőnyelvként. A felsőbb törvényhozásban és a szövetségi államok közötti érintkezésben az angol az egyetlen hivatalos nyelv.[11]
 | Lásd még:Kategória:India nyelvei |
| Bővebben:India világörökségi helyszínei |
India az egyik legősibb magaskultúra. A szubkontinens kulturálisan nagyon különbözik a világ minden más tájától. Ez tükröződik abban, hogy Indiában viszonylag sok helyet nyilvánított világörökséggé az UNESCO.
A tudománytörténet szerint a matematikában lényeges szerepet játszónulla és avégtelen fogalmát indiai tudósok alkották meg valamikor aGupták uralma idején, az i. sz. 4. században.Csillagászati megfigyeléssel éstrigonometria alkalmazásával megállapították, hogy aNap 400-szor távolabb van a Földtől, mint aHold. A15. században meg tudták határozni apí számértékét tetszőleges pontossággal (ez 2 évszázaddal azeurópai hasonló teljesítmény előtt sikerült).
A 20. században a függetlenség utánDzsaváharlál Nehru reformokat indított a felsőoktatás, valamint a tudomány és a technológia előmozdítása érdekében Indiában. Az oktatási miniszter 1951-ben nyitotta meg az Indiai Technológiai Intézetet (IIT). Nemsokára további IIT-ek nyíltak Bombay-ban, Madrasban, Kanpurban és Delhiben. Az 1960-as évektől kezdve aSzovjetunióval fenntartott szoros kapcsolatok lehetővé tették azIndiai Űrkutatási Szervezet számára az űrprogram kidolgozását és azatomenergia előmozdítását Indiában. 1974-benDzsaiszalmer körzetében végrehajtották az elsőnukleáris kísérleti robbantást.
2002. június 25-én India és az Európai Unió megállapodott a kétoldalú együttműködésről a tudomány és a technológia területén. 2001. november 23-án létrehozták az EU és India közötti tudósok közös csoportját a közöskutatás-fejlesztés további előmozdítása érdekében. India megfigyelői státusszal rendelkezett aCERN-nél, majdBangalore-ban egy közös India-EU Szoftveroktatási és Fejlesztési Központ kezdte meg a működését.[20] 2017-ben India aCERN(Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) társult tagja lett.
Bangalore-t India technológiai fővárosának tekintik. Informatika, biotechnológia, repülés, űrkutatás, nukleáris tudomány, gyártási technológia, gépjárműipar, vegyipar, hajóépítés, űrtudomány, elektronika, számítástechnika és más orvostudományi kutatás és fejlesztés széles körben zajlik az országban. India déli része felel az ország által megtett technológia és fejlesztések többségéért. Az informatika és a technológia arany háromszöge (Hyderabad,Bangalore ésChennai) alkotja az indiai gyártás, aK+F, a tudomány és a technológia gerincét.
Az indiai művészek még a leghétköznapibb alkotásokon is az átszellemültségre törekedtek, formába öntötték a nép képzelőerejét. A régi indiai alkotások inkább bámulatot keltenek azeurópai emberben, mintsem elragadtatást. Az országművészete sohasem tudott igazán lemondani a természet istenítéséről, mert azindiai templomtornyok, az ember- és állatábrázolások, és aBuddha-képmások is mind az imádat tárgyai voltak, ahogy a fák és az állatok is.
| Bővebben:India képzőművészete és építészete |
| Bővebben:Hindu templomépítészet |
| Bővebben:Mogul művészet |
| Bővebben:Indiai irodalom |
Az indiai irodalom legkorábbi alkotásait, aVédákat kezdetben szájhagyomány útján továbbították. Aszanszkrit irodalom aRigvéda irodalmával kezdődik, amely a Kr. e. 1500–1200 között keletkezett[21] szent himnuszgyűjteményt tartalmazza. A szanszkrit epikák, aRámájana ésMahábhárata, a Kr.e. 2. évezred vége felé jelentkeztek. A középkorban a kannada és a telugu irodalom a 9. és a 11. században jelent meg. Később a marathi, az odia és a bengáli irodalom is feltűnt. Ezután a hindi, perzsa és urdu különféle nyelvjárásokban megjelenő irodalom is. A 20. század elején,Rabindranáth Tagore bengáli költő lett India elsőirodalmi Nobel-díjasa.
| Bővebben:indiai zene |
Az ország zenéjének számos fajtája van, pl. pandzsábi vagy rádzsasztáni stb., klasszikus zene, népzene, filmzene, indiai rock és az indiai pop.
India klasszikus zenei hagyománya több ezer éves történelemmel rendelkezik. A zene Indiában a társadalmi-vallási élet szerves részeként kezdődött.
| Bővebben:indiai klasszikus zene |
Azindiai klasszikus zene két fő hagyománya akarnátikus zene(wd), amelyet elsősorban a félsziget déli régióban találunk, és ahindusztáni zene(wd), amely az északi, keleti és központi régiókban található meg.[22]
Képek hangszerekről |
Főbb hangszerek:
Főbb népzenék államonként, régiónként:
| Bővebben:Indiai tánc |
Az indiai tánc számos táncstílust foglal magában, általában klasszikus, népi és modern táncok osztályozásba sorolva. Az indiai kultúra más részeihez hasonlóan, a táncok különböző formái India más és más részeiből származnak, a helyi hagyományoknak megfelelően alakultak ki, de gyakran az ország többi részéből származó elemek is találhatók bennük.
| Bővebben:Bollywood |
India filmipara a19. század végén indult el, az első indiai gyártású film, aPanorama of Calcutta1899-ben készült. Az elsőnémafilmetRaja Harishchandra címmel1913-ban mutatták be.
Manapság India filmipara a legnagyobb a világon(beleértveHollywoodot is).[23]Mumbait, India hindi nyelvű film-fővárosát szívesen nevezikBollywoodnak. Más nagyobb filmes városok között vanCsennai,Haidarábád ésBengaluru, de filmes központok más városokban is vannak, ahol a filmeket a helyi igények szerint készítik. Indiában évente átlagosan 1000 mozifilmet készítenek.
Nagy általánosságban kétféle indiai mozifilm van: az első a fő vonulathoz tartozó tömegfilm. Ez gyakran három óra hosszúságú, tele szomorú, könnyes jelenetekkel, váratlan drámai fordulatokkal, amiket zenés-táncos betétek szakítanak meg (a történethez lazán kapcsolódó zenés-táncos közjáték még akciófilmben is előfordul, lásd aGadzsini c. filmről szóló szócikket). A filmekben nincs szexuális ábrázolás, még csók sem, bár puszi előfordul. A meztelenség hiányát testhezálló öltözékkel ellensúlyozzák, amiben a hősnő alakja jól látszik.
A másik típusú indiai film művészfilm, ami a valóság ábrázolásából indul ki. Ezek a filmek szándékuk szerint társadalmilag vagy politikailag aktuális, fontos témákat érintenek. A tömegfilmeknél összehasonlíthatatlanul kisebb költségvetésből készülnek. Ezeket a filmeket külföldön sokan kedvelik, gyakran nyernek fesztiváldíjakat (lásd példáulA japán feleség c. 2010-es filmről szóló szócikket).
Az idegenektől ismerkedéskor megkérdezhetik vallási hovatartozásukat, családi állapotukat, de szóba kerülhet az életkor, végzettség, munka és a jövedelem is.
A harmincas éveiket töltők körében ritkaság, ha valaki nem házas és nincsenek gyerekei. Bár a szerelmi házasságok száma emelkedőben van (elsősorban a városokban), a hagyományos hindu házasságot a családok, szülők döntik el. A megfelelő pár kiválasztását diszkréten végzik, először a szűkebb közösségben keresnek, de igénybe veszik profi házasságközvetítők segítségét is, illetve az olyan eszközöktől sem riadnak vissza, mint a házassági hirdetés vagy az internet használata. A pár összeillését ahoroszkópjaik egybevetésével is vizsgálják. A házasulandók törvényes alsó életkora 18 év. Bár a menyasszonnyal járó hozomány törvénytelen, ez a szokás titokban sok konzervatív közösségben fennmaradt. Ennek során a lányos család erején felül, akár hitelek felvételével is beszerzi az új háztartáshoz szükséges holmikat (televízió, mosógép, számítógép vagy akár autó). Az Indiában végzett nagy számúabortusznak (melynek során főként lánymagzatokat távolítanak el) ez a hozományadási kényszer az egyik fő oka. A házasok szokás szerint a férj családjával élnek együtt, ahol az irányítás az anyós kezében van. Ez sok konfliktus forrása, ami az Indiában készített filmsorozatok állandó témája.
A válás és újraházasodás lehetséges és terjedőben van a városokban, de a társadalom többsége elítéli, és a bíróságok sem rutinszerűen folytatják le az eljárást. A magasabbkasztokban megözvegyült nőktől elvárják, hogy ne menjenek férjhez, hordjanak fehér ruhát és jámbor életet folytassanak.
A gyermek születéséhez, illetve a vele kapcsolatos különböző alkalmakhoz (horoszkóp felállítása, névadás, az első szilárd étel adása, az első hajvágás) különleges szertartások társulnak.
A hinduk nyílt tűzön elhamvasztják a halottaikat. A temetési eljárás célja az elhunyt és az élők megtisztítása és vigasztalása. Az eljárás fontos eleme asradda, aminek során vizet és rizsből készült süteményeket ajánlanak az ősöknek. Ezt a halál minden évfordulóján megismétlik. Az elégetés után a hamvakat összegyűjtik és 13 nappal a halál bekövetkezte után (ekkorra a vérrokonokat rituálisan megtisztultnak tekintik) a család egyik tagja a hamvakat egy szent folyóba szórja (ilyen például aGangesz), vagy közvetlenül az óceánba.
| Bővebben:Indiai kasztrendszer |
Adalitoknak – korábban érinthetetlenek – évezredek óta tilos ugyanazon kútnál inni, ugyanabban a templomban imádkozni, vagy akár cipőt viselni, felsőbbkasztok jelenlétében. Az ilyendiszkriminációs törvényeket manapság ritkán hajtják végre, de a szegénység még mindig arra kényszeríti a dalitokat, hogy elvégezzék a nemzet piszkos munkáját.[24] Eltisztítják az állattetemeket az utakról, a szülőszobákbólméhlepényeket vagy az emberi ürüléket a nyílt csatornákból.[24] Eközben a magasabb kasztba tartozó indiaiak megőrzik státusukat és feltételezett felsőbbrendűségüket részben azáltal, hogy elkerülik az ilyen emberekkel való kapcsolatukat.[24]
Miközben a szabad ég alatt, a Természetben való ürítés szokása világszinten visszaszorulóban van, Indiában még a 2010-es évek végén is több száz millió ember ott végzi el kis és nagy dolgait.[24] Azürülék aztán ott marad a felszínen, ahonnan az abból táplálkozó legyek terjesztenek különféle betegségeket.[24]Nem csak a WC-k hiányáról van szó. Az észak-indiai vidéki területeken végzett felmérések során, ahol a szabadban végzett székletürítés gyakoribb, mint délen, az emberek azt mondták, hogy a szabadban jobban szeretnek megkönnyebbülni. Egészségesebb, mondják.[24] Sok vidéki indiai vallásilag szennyezőnek tartja még a tisztább latrinát is; az otthona közelében lévő WC tisztátalanabbnak tűnik számára, mint pár száz méterrel távolabb, a szabad ég alatt való ürítés.[24]
Képek      .JPG)   |
Indiában az öltözködés ugyanúgy a társadalmi hovatartozás kifejezője, mint bárhol máshol a világban. Az emberek azzal fejezik ki identitásukat és hitüket, hogy bizonyos ruhadarabokat viselnek. Az összképet színesítik azok az apróbb stílusbeli különbségek, amelyek a különböző földrajzi területekhez kötődnek.
Az indiai nők hagyományosanszárit hordanak. A szári egy darabból álló, kb. 5–8 m hosszú, 1 m széles színes textil, amit kapcsok vagy gombok alkalmazása nélkül rögzítenek a testre. A szári mellécsólit (szűk blúz) és alsószoknyát viselnek. Apallu a szári tartozéka, amit a vállra vetve viselnek. A szári felvételének módja árulja el, hogy viselője az ország melyik területén él, vagy melyik területéről érkezett. Gyakran viselt ruházat aszalvárkamíz, ami hagyományos tunikából és nadrágból áll, ami mellédupattát (=hosszú sál) hordanak. A szári és a szalvar kamiz is rengeteg variációban létezik anyagban, kinézetben és árban.
A férfiak hagyományos öltözete adoti, délen pedig alungi és amundu. Adoti (dhóti) laza és hosszú ágyékkötő. Alungi aszarongra hasonlít, aminek végeit csőszerűen felvarrják. Amundu olyan, mint alungi, de a színe mindig fehér. Akúrta hosszú, bő ing. Az öltözetekben a területi és vallási különbségek is tükröződnek. A muszlim nők például a mindent elfedőburkát is hordják.
A ruha színe is árulkodó, közli a viselője társadalmi hovatartozását. Aszannjászík és abrahmacsárík acölibátust jelző sáfrányszínű ruhát hordanak, míg a családos emberek fehéret. Fehér a ruhájuk a megözvegyült nőknek is, szemben a családos asszonyok színes és mintás szárijával.[25] Ugyanakkor a párszi és keresztény menyasszonyok szárija leggyakrabban fehér,[26] vagy Dél-Indiában a fehér ruha a világról lemondottak (szannjászik) színe is lehet, amely jelzi a belső békét, tisztaságot és azegyszerűséget(lásd pl.Ammánál).
Képek                  |
| Bővebben:A vallás Indiában |
Ahinduizmusra az istenek és istennők sokfélesége jellemző, amelyek szinte minden filozófiai alapelvvel, kedélyállapottal vagy hellyel összefüggésbe hozhatók. A hinduizmus a vallási életnek a földön kialakult csaknem valamennyi megjelenési formáját felöleli. Megtalálható benne afétisek, hegyek, folyók, növények, állatok, aszellemek kultusza, helyi hősök, továbbá aszentek ésistenek iránti hódolat, egészen a legmagasabb rendűegyistenhitig, a misztikuspanenteizmusig és addig a meggyőződésig, hogy a világegyetemet nem valamilyen világ ura, hanem örök erkölcsi törvények (dharma,karma) kormányozzák.
A hindu családok hagyományosan különleges kapcsolatot tartottak fenn az istenekkel földrajzi és kasztbeli származásuktól függően. Ezt jelképezik a minden hindu családban megtalálhatóházi oltár megszentelt szobrocskái, melyek közül néhányat örököltek, másokat zarándoklatuk során vásároltak. A családtagok minden nap aházi oltár elé járulnak és tiszteletüket fejezik ki az isteneknek és az istennőknek, akik a hit szerint akkor védelmezik az otthont, ha elvégzik apúdzsát (puja). E szertartás során imákat mondanak, mécsest vagy füstölőt gyújtanak és étel-, gyümölcs- vagy virágáldozatot mutatnak be.[27]
A hinduk számára előírás az évente legalább egyszeridzsatra(jatra), vagyis zarándoklat egy szent helyre. Erre az istenek kegyelmének elnyerése miatt van szükség, aminek tárgya lehet konkrét kívánság, egy elhunyt hamvainak szent helyre való szállítása, vagy a lelki fejlődés elősegítése. Indiában több ezer szent hely található, ahová a zarándokok utazhatnak. Az idősebbek kedvelikVáránaszi felkeresését, amit utolsó útjuknak szánnak, amiről az a hiedelem terjedt el, hogy aki ott hal meg a szent városban, az mentesül azújjászületési ciklus terhe alól. Indiában a legtöbb ünnep és fesztivál vallási eredetű, akármilyen színes, zajos és látványos.
12 évente négyszer, egyidejűleg négy különböző helyen tartják észak- és közép-Indiában aKumbh mela hindu vallási ünnepet, ami a Földön a legnagyobb embertömeget megmozgató vallási összejövetel. Ez a hatalmas arányú ünnepség hindu zarándokok tízmillióit vonzza, akik között mindenféle kaszt és felekezet megtalálható. Az óriási tömegben végzett ceremóniák hatása a résztvevőkre leírhatatlan. Ezek között van a folyókban való megmártózás, aminek helyszíne lehet a szentnek tekintett Gangesz, Sipra vagy a Godavari. Az ünnep eredete a jó és a rossz közötti harc, ami az istenek és a démonok között zajlott le. A harc tárgya egy korsó volt(kumbh), amiben a halhatatlanság nektárját tartották.Visnu elrohant a korsóval, de repülés közben négy csepp a földre hullt - ezek a helyek maAlláhábád,Haridvar,Naszik ésUdzsain. A szertartások ezeken a helyeken nagyjából hat hétig tartanak. A megmártózásra kedvezőnek tartott időpontból azonban általában mindössze hat van. Az Alláhábádban tartott esemény neveMaha Kumbh Mela (=Nagy Kumbh Mela), a tömeg itt a legnagyobb. Mindegyik helyszín tart hatéventeArdh Mela néven ismert kisebb eseményt (=fél Mela), és éventeMagh Mela néven tartanak egy még kisebbet.
.jpg)
| Lásd még:Indiai konyhaművészet és Útápam |
Az indiai konyha azindiai szubkontinensen őshonos regionális és hagyományos konyhák széles választékából áll. Tekintettel az éghajlatra, a kultúrára, az etnikai csoportokra és a foglalkozások sokféleségére, a konyhák jelentősen különböznek egymástól, és elsősorban a helyben elérhető fűszereket, gyógynövényeket, zöldségeket és gyümölcsöket használják. Az indiai ételeket nagymértékben befolyásolja a vallás és a hagyományok.[31] A konyhát az iszlám is befolyásolta, különös tekintettel amogul uralomra.
A hindu hagyomány legszigorúbb tiltása a marhahús fogyasztására vonatkozik, mivel aszarvasmarha szent állat. A hinduk ésdzsainák közül sokan kerülik ahagyma ésfokhagyma fogyasztását is, mert azok felpezsdítik a vért és a szexuális vágyat (→brahmacsarja) - általánosságban azokat a növényeket, amik fogyasztható része a föld alatt terem, mivel ezek leszedésekor a földben lévő élőlények sérülést szenvedhetnek. A hagyma és fokhagyma hiányát az ételekben egyes éttermek külön jelölik.
A legtöbb vallásos indiai kerüli az alkohol és más stimulánsok használatát. Adisznóhús tilos amuszlimok számára. A megengedett ételek összefoglaló nevehalal, a tiltottak neveharam. Akoplalást a test és lélek megtisztításának útjaként tartják.
A lakosság jelentős része (hinduk, dzsainák, buddhisták zöme) azahimsza (erőszakmentesség) elvét követi, ezért többnyirevegetáriánusok. Az összlakosság kis részét kitevőszikhek, keresztények éspárszik azonban nem korlátozzák az elfogyasztható ételek körét.
Acsájnak nevezett sűrű tea sok tejjel és cukorral készül. Ezt az utcákon mindenfelé kínáljákgaram csáj kiáltozásával (=forró tea) és tömegesen fogyasztják. Amasszala szoda alapvetően indiai üdítőital, ami citrommal, sóval, cukorral ízesítettszódavíz. Adzsal dzsira citrommal, sóval, köménnyel és mentával készül. Alasszijoghurtszerű, frissítő hatású, édes ital. Afaluda rózsaízű ital, ami tejből és különféle magokból készül és cérnametélt is van benne. Abadam tejből készül, amit mandulával és jóféle sáfránnyal ízesítenek.
India legnagyobb részén megtalálhatók a házilag készült alkoholos italok, ezek egyike a közismertarak, amitkókuszpálma nedvéből,burgonyából vagyrizsből készítenek. Ez „a szegény ember itala”, ami évente sokaknak vakságot vagy halált okoz a rossz lepárlás során az italba kerülő, mérgezőmetil-alkohol miatt. Érdekes helyi alkoholos ital a csípős ízűmahua, amit az azonos nevű növény virágjából készítenek közép-Indiában március-áprilisban, amikor a fák virágzanak. Kelet- és északkelet-Indiában rizssört készítenek. AHimalája közelében állítják elő arakszi nevű enyhénfaszén ízű italt, ami a skótwhisky-re emlékeztet. Atoddy a pálma levéből készül, ezt főlegKerala partvidéken készítik. Akesu feni a kesu-fa gyümölcséből készül.
Képek           |
| Bővebben:Indiai ünnepek |
India multikulturális, több etnikumú és több vallású társadalom, és különféle vallások ünnepeit és fesztiváljait ünnepli. Az országban három nemzeti ünnep van, a függetlenség napja, a köztársaság napja és a Gandhi Dzsajanti(Gandhi születésnapja). Ezen felül a legtöbb indiai államban és régióban helyi fesztiválok zajlanak a domináns vallási és nyelvi demográfia függvényében.
.jpg)
