Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Imrédy Béla | |
 | |
| A Magyar Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1938.május 14. – 1939.február 16. | |
| Kormányzó | Horthy Miklós |
| Előd | Darányi Kálmán |
| Utód | Teleki Pál |
| A Magyar Nemzeti Bank elnöke | |
| Hivatali idő 1935.január 6. – 1938.május 14. | |
| Előd | Popovics Sándor |
| Utód | Baranyai Lipót |
| Született | 1891.december 29. Budapest,Ausztria–Magyarország |
| Elhunyt | 1946.február 28. (54 évesen) Budapest,Magyarország |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Párt | Egységes Párt • Magyar Megújulás Pártja |
| Szülei | Imrédy Kálmán • Vajkay Karolina |
| Házastársa | Nelky Irén |
| Gyermekei | Tamás • János • Andrea |
| Foglalkozás | közgazdász • politikus |
| Halál oka | golyó általi halál |
| Vallás | római katolikus |
 AWikimédia Commons tartalmazImrédy Béla témájú médiaállományokat. | |
VitézómoraviczaiImrédy Béla (Kornél Kálmán;Budapest,Osztrák–Magyar Monarchia, 1891. december 29. –Budapest,Magyar Köztársaság, 1946. február 28.), magyar közgazdász, politikus,a Magyar Királyság miniszterelnöke 1938 májusától 1939. februári lemondásáig.Imrédy pénzügyi karriert futott be, mielőttGömbös Gyulával való barátságával a korabeli közélet jelentős szereplőjévé vált. 1932-ben aGömbös-kormánypénzügyminisztere lett, majd 1935-ben aMagyar Nemzeti Bank második elnöke vált belőle. Gömbös halálát követően aDarányi-kormány gazdaságért felelős csúcsminisztere volt, és nagyrészt ő dolgozta ki az 1938-ban meghirdetettgyőri programot.Darányi Kálmán bukása utánHorthy Miklós kormányzó őt bízta meg kormányalakítással.[1]
Miniszterelnökként Imrédy kezdetben mind a baloldali, mind a szélsőjobboldali szerveződésekkel szemben fellépett, megtiltva az állami hivatalnokok részére az ilyen jellegű pártokban való szerepvállalást, továbbá kormányzása alatt ítélték három év börtönreSzálasi Ferencet. Meggyőződésesantiszemitaként alatta fogadták el azelső zsidótörvényt, és nyújtották be amásodikat. Külpolitikája hatására anémet–olasz szövetséghez közeledett, így 1938 novemberében, azelső bécsi döntés hatására a tengelyhatalmak jelentős magyarlakta területet csatoltak visszaMagyarországhoz. Politikája egyre inkább szélsőjobbra tolódott: „csodás forradalmat” hirdetett, ezzel sürgetve a diktatórikus fordulatot az országban. Ezt azonban már nem tudta elérni, mivel politikai ellenfelei sikeresen bizonyították, hogy zsidó felmenőkkel rendelkezik. Ennek következtében 1939. február 16-án lemondott.[2]
1940 októberében megalapította afasiszta ideológiájúMagyar Megújulás Pártját.Magyarország német megszállását követően újból a kormányfői székre aspirált, ám a német vezetés nem bízott benne, így végül aSztójay-kormány tárca nélküli közgazdasági minisztere lett. Amásodik világháborút követően az amerikai hadsereg fogságába került, akik kiadták abudapesti Népbíróságnak. Először kötél, majd golyó általi halálra ítélték, és aMarkó utca fogházának udvarán kivégezték 1946. február 28-án.[3]
Imrédy Budapesten született nemességet szerzett polgári családban, a Heinrich kereskedőcsalád leszármazottjaként. Apja, Imrédy Kálmán (1853–1919) aKisbirtokosok Országos Földhitelintézetének alelnöke, később vezérigazgatója volt, emellettudvari tanácsosi címmel büszkélkedhetett. Édesanyja szeredi Vajkay Karolina (1858–1934).[4] Apai nagyszülei Imrédy Lipót (1818–1882) kormánybiztos és sárosfai Bittó Julianna (1830–1930) voltak; Imrédy Lipótné Bittó Julianna szülei sárosfai Bittó Benjámin (1786–1844),Pozsony vármegyealispánja, földbirtokos, és lidértejedi Nagy Júlia (1795–1868) asszony voltak. Anyai nagyszülei szeredi Vajkay Károly (1825–1893), a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a budapesti királyi tudomány egyetem jogi osztályának tiszteletbeli doktora, a Lipót rend középkeresztese és Heller Karolina (1840–1904) asszony voltak.[5][6] Vajkay Károly1881.november 7-én magyar nemességet, családi címert és a "szeredi" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.[7]
Imrédy Lipótné Bittó Juliannának a fivére sárosfaiBittó István (1822–1903), politikus,országgyűlési képviselő,igazságügy-minisztere,Magyar Királyságminiszterelnöke1874 és 1875 között volt.[8] Imrédy Béla dédapja, ómoravicai Heinrich Ferenc,bajai gabonakereskedő és neje Ettinger Erzsébet, valamint fivére, Heinrich Alajos, pesti vaskereskedő és neje Knotz Rozina,1827.június 1-jén nyert címeres nemeslevelet hadi érdemeik jutalmáulI. Ferenc magyar királytól.[9]
Heinrich Ferenc (1779–1855), Bács vármegyei táblabírája, akiV. Ferdinánd magyar király engedélyével1845.június 3-án aHeinrich családnevétImrédyre változtatta.[10] Imrédy Bélát1892.február 2-án keresztelték meg a római katolikusferencvárosi plébánián; keresztszülei az egyik apai nagybátyja, Imrédy Béla (1865–1921), egyetemi tanársegéd, és az egyik apai nagynénje, Imrédy Kornélia (1850–1906) kisasszony voltak.[11][12]
A család gondos neveltetésben részesítette a tehetséges gyermeket. 1901 és 1909 között a budapestiPiarista Gimnáziumban alakult ki mélykatolikus kötődése. Imrédyzenei ésszépirodalmi ismeretei már igen ifjú korában figyelemre méltónak voltak. Kiemelkedő pénzügyi-gazdasági képességeit kortársai is elismerték, a legjobb magyar szakemberek között tartották számon. Később jogot tanult, és1913-ban diplomázott.
Feleségül vette a római katolikusNelky Irén Margit Ilona (*Sopron,1892.október 1.–†Buenos Aires,Argentína,1980.augusztus 1.) kisasszonyt, akinek a szülei dr. Nelky József (1846–1907) soproni ügyvéd, és Nérey Matild voltak.[13][14] A házasságukból született:[15]
Nyugat-európai útja után,1915-ben pénzügyi pályára lépett. (Azelső világháborúban az 5. huszárezred tartalékos hadnagyaként, később főhadnagyaként szolgált.) Kiváló képességeinek – és báróWeiss Fülöp, aPesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke pártfogásának – köszönhetően gyorsan elindult felfelé a ranglétrán.1918-ig, amíg pénzügyi szakvizsgát nem tett, a pénzügyminisztériumban gyakornokoskodott, majd1919-ben tisztviselő lett ugyanitt.1921-ben nevezték ki pénzügyi titkárrá.1922-ben lett aTakarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára,1924-ben pedig a testület főtitkárává választották.1926-ban aMagyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatóhelyettese lett,1928-ban pedig már igazgatója, végül1935-től pedig elnöke volt. Igazgatói minőségben több nagy horderejű nemzetközi gazdasági konferencián részt vett.
1930-ban ismerkedett megGömbös Gyulával, aki kormányalakításakor felkérte őt mint gazdasági szakembert, hogy segédkezzen neki kormányprogramja, aNemzeti Munkaterv elkészítésében. Segítségéért1932.október 1-jén Gömbös Imrédyt választotta pénzügyminiszteréül – funkciójával együtt járt a felsőházi tagság –, amely pozícióját1935.január 6-áig megőrizte, amikor is utódjáulFabinyi Tihamér addigi kereskedelmi minisztert nevezték ki. Lemondása után nevezte kiHorthy az MNB elnökévé.1938.március 9-én tárca nélküli gazdasági csúcsminiszter lettDarányi Kálmán kormányában. Nagy szerepet játszott agyőri programként elhíresült gazdasági-haderőfejlesztési program megtervezésében és kivitelezésében. Darányi lemondása után, 1938.május 14-én a kormányzó Imrédy Bélát tette meg miniszterelnöknek.
Imrédy Béla meggyőződéses katolikus volt. Ennek a ténynek valószínűleg szerepe volt abban, hogy a leköszönőreformátus Darányi helyére a szintén református Horthy őt nevezte ki, tekintettel a közelgő nagy egyházi eseményre, aBudapesten megrendezett 34.Eucharisztikus világkongresszusra, illetve az ebből az alkalomból is meghirdetettSzent István-évre. A kortárs megfigyelők szerint a politikusok közül Imrédy miniszterelnök szereplése dominált a nagyívű májusi egyházi rendezvények során. A politikus ugyanis nem csak vallási, hanem politikai tekintetben is közel állt aVatikánhoz: messzemenően helyeselte aXI. Piusz pápa által támogatottkeresztényszociális –hivatásrendi elképzeléseket.
Miniszterelnöki tevékenységét 1938 májusa és szeptembere között a Darányi-kormány politikájának továbbvitele jellemezte: a szociális törvényalkotás folytatása, a rend megszilárdítására irányuló korlátozó intézkedések és végül az egyre hangosabbá válónyilasok megfékezése.
Noha antiszemita volt, a különfélenemzetiszocialista mozgalmakat mindvégig elítélte, mivel azok nyíltan a társadalmi rend megdöntését hirdették.Szálasi Ferencet Imrédy miniszterelnöksége alatt harmadszor is letartóztatták, és háromévnyi fegyházra ítélték. A kormányfő elsősorban a keresztény szellemiségű csoportokat, egyesületeket támogatta (példáulKALOT,EMSZO,MDOH). A különféle szociális intézkedések (1938-ban vezették be a családi pótlékot, illetve emelkedett a közszolgálati alkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke) nem csak az életszínvonalat javították, de a szélsőségesek vitorlájából is kifogták a szelet. Ugyanebből a célból fogadta el a parlament a Darányi idején kidolgozott választási törvényt, mely titkossá tette a szavazásokat, azonban emelkedett a vagyoni és műveltségi cenzus. Mintegy 300 000 fő szavazati jogát szüntették így meg, remélve, hogy ezzel megerősítik a kormánypárt pozícióit a népszerűségük csúcsán lévő nyilas mozgalmakkal szemben.
Imrédy – bár neki magának is voltzsidó felmenője (egyik dédanyja)[16] –antiszemita beállítottsága már1937-ben bizonyosságot nyert, ugyanis az ilyen természetű politika egyik kezdeményezőjeként és kidolgozójaként lépett fel. 1938 májusának végén az országgyűlés elfogadta a Darányi idején beterjesztettelső zsidótörvényt, amely szakított az állampolgári egyenlőség elvével, és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a vallási alapon megkülönböztetett zsidók jogait. Az egyes szakmákban maximum 20%-ot tehetett ki a zsidó származásúak száma.
Imrédy külügyminisztere a tekintélyes, idős diplomata,Kánya Kálmán maradt, azonban több dolog változott a korábbi külpolitikai vonulathoz képest. Példának okáért Imrédy első,római – és vatikáni – bemutatkozó látogatása (1938 júliusa) alkalmával meggyőződött arról, hogy afasisztaOlaszországgal nézetkülönbségek állnak fenn, és hogyBenito Mussolini állama nem hajlandó garantálni Magyarország ésJugoszlávia jó viszonyát.
1938 augusztusában Horthy Miklós, Imrédy Béla, Kánya Kálmán és a honvédelmi miniszter,Rátz JenőNémetországba látogatott, ugyanekkor akisantanttal is tárgyalások kezdődtek a jugoszláviaiBledben. Bledben engedélyezték a fegyverkezést Magyarország számára, azzal a kitétellel, hogy nem a szomszédai ellen irányul, illetve ígéretet tettek a környező területek magyar kisebbségeivel való jobb bánásmódra.
Ugyan a konzervatív, Kánya-féle vonal kivívta a németek ellenszenvét, szeptemberben megbeszélések kezdődtekBerlinbenKeresztes-Fischer Lajos vezérkari főnök ésAndorka Rudolf, a katonai hírszerzés vezetője részvételévelCsehszlovákia lehetséges megtámadásáról. (Ezt az tette lehetővé, hogyPál herceg, a németbarát jugoszláv régens előzőleg titkos paktumot kötöttHermann Göringgel arról, hogy nem avatkozik be egy esetleges csehszlovák-német–magyar konfliktusba.) Ezek után rendszeresen tárgyalások folytak Németországgal a csehszlovák kérdésben. Kánya bejelentette, hogy amennyiben a német revíziós igényeket teljesítik, úgy Magyarország is érvényesíteni fogja a sajátjait.Hitler folyamatosan a tevőleges magyar fellépést kívánta kiharcolni, ám erre sem Imrédy, sem pedig külügyminisztere nem vállalkozott. Mindazonáltal mozgósítás és csapatösszevonás kezdődött az északi határon, illetvePrágát is fokozott diplomáciai nyomás alá helyezték.
Az 1938.szeptember 29-imüncheni négyhatalmi konferencia Németországnak ítélte a szudétanémetek lakta csehszlovák területeket, a magyar (és lengyel) követelések tekintetében pedig közvetlen tárgyalásokat javasoltak Csehszlovákiával. Sorozatos jegyzékváltások utánoktóber 9-én kezdődtek meg a tárgyalásokKomáromban (a minisztertanács előző nap hozott döntése értelmében etnikai, nem pedig történelmi alapon), de azokoktóber 13-án megszakadtak, mert Csehszlovákia mindössze a magyarlakta területek autonómiáját volt hajlandó elfogadni. Darányi Kálmán Horthy megbízottjaként Berlinbe utazott, ahol elnyerte a német fél jóindulatát azzal, hogy felajánlotta azantikomintern paktumhoz való csatlakozást, illetve a kilépést aNépszövetségből.Október 18-án Imrédy nyilatkozatot tett atengelyhatalmak politikájához való szorosabb kapcsolódásról.
Miután a közvetlen tárgyalások a meddő vita szintjén maradtak, a felek elfogadták a nagyhatalmi bíráskodást.Nagy-Britannia ésFranciaország nem vett részt a bizottság munkájában.November 2-án aGaleazzo Ciano ésJoachim von Ribbentrop által vezetett konferencia meghozta azelső bécsi döntést, amelynek eredményekéntnovember 5-én megkezdődött a magyar csapatok bevonulása aFelvidékre ésKárpátalja déli övezetébe.November 13-án kihirdették az 1938:XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről. A magyar politika elégedetlen volt a kárpátaljai revízióval, ezért katonai akciót szerveztek a teljes terület megszerzésére, ezt azonban mind a német, mind az olasz fél határozottan elutasította, így az akciót végül leállították.
A német irányba történő orientáció Imrédy egész miniszterelnöksége alatt jellemző volt. Ennek jele volt például, hogy anovember 28-án lemondó Kánya Kálmán helyett grófCsáky István, a korábbi külügyi kabinetfőnök került a tárca éléredecember 10-én. Csáky kinevezése a tengelyhatalmakkal való határozottabb együttműködés jele volt, és ez igazolódott be Ciano decemberi budapesti, illetve Csáky januári, Berlinben tett látogatásán. A konkrét lépések megtételére azonban már csak Imrédy lemondása után került sor: februárban Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és megszüntette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval, áprilisban pedig kilépett a Népszövetségből.
A külpolitikai sikerek és az erős szövetséges, Németország eredményei láttán Imrédy mindinkább a szélsőjobboldali, diktatórikus irányvonal hívévé vált. A hatalom által megszédített pénzügyi szakember 1938 szeptemberében hirdette megkaposvári beszédében a „csodás forradalmat”, azaz a diktatórikus fordulatot, mely hite szerint megoldást kínált a földkérdésre, valamint olasz mintára kamarák felállításával javított volna a munkásság helyzetén. Egyúttal a szigorúbb zsidóellenes intézkedések mellett foglalt állást – 1938 decemberében be is nyújtotta a későbbII. zsidótörvény néven elhíresült, később, grófTeleki Pál miniszterelnöksége alatt elfogadott javaslatát. Ez az antiparlamentáris elképzelés természetszerűleg kiváltotta a még mindig konzervatív többségű országgyűlés ellenszenvét, és Imrédyt az I. bécsi döntés óriási sikere is csak ideiglenesen tudta megmenteni.
A miniszterelnök olyan felhatalmazási törvényt akart életbe léptetni, amely a kormányt függetlenítette volna a parlamenttől, azonban ettől az elképzelésétől elálltKeresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter határozott tiltakozására. Ezután – hasonló szándékkal – a házszabály módosítását tervezte véghez vinni. Ekkor azonban példa nélkül álló dolog történt. 1938. november végén 62 képviselő kilépett a kormánypártból, és az ellenzékkel összefogva, 115:94 arányban leszavazták Imrédy javaslatát a házszabály módosításáról. A megrendült miniszterelnök azonnal benyújtotta lemondását a kormányzónak, Horthy és köre azonban az ellenzéket sem akarta hatalomra juttatni, így lemondását nem fogadták el. Imrédy mögött a hátralevő alig négy hónapjában kisebbség állt, mely egyre gyengült.
Imrédy azt a következtetést vonta le a történtekből, hogy a kormányzó valójában támogatja őt, de más módon: külső erők bevonásával kell letörnie a parlamenti ellenállást. Ezért egységes jobboldali radikális mozgalmat szándékozott létrehozni, mely aMagyar Élet Mozgalomban realizálódott1939.január 6-án, aPesti Vigadóban tartott nagygyűlésen. A MÉM a csodás forradalom megvalósításán szorgoskodott, jelképe, acsodaszarvas is erre utalt. Német nyomásra a nyíltan náciszimpatizánsVolksbund működését is engedélyezték.
A kissé nyilasok ellenében is politizáló, „úri fasiszta” szervezkedést Horthy és környezete is gyanakodva szemlélte, emellett a többi szélsőjobboldali szervezet aktivitása is fokozódott (a nyilasok 1939. februárjában robbantásos merényletet követtek el aDohány utcai zsinagóga ellen, mely 13 halálos áldozatot követelt). Lemondatására végül kiváló ürügyül szolgált, hogyRassay Károly ésBethlen István kiderítette egyik dédszülőjéről, Imrédynek anyai ágon dédapja szeredi Vajkay Károlyné Heller Karolina apjáról Heller Móricról, hogy zsidónak született. Másrészt kiderült, hogy Imrédy anyai nagyatyja, abécsi születésű zsidó származásúZenger Károly, aki1848-ban nevétVajkayra magyarosította,[17][18] szintén a keresztény vallásra áttért zsidó volt. Imrédyt így saját zsidópolitikája buktatta meg.
A bukott miniszterelnök nem tűnt el nyomtalanul a magyar politikai életből. Imrédynek minden közegben voltak támogatói: a keresztény nagyvállalkozóréteg még pénzügyi pályafutásának, a tábornoki kar a győri programnak, a szélsőjobboldal pedig a hőn áhított egység megteremtése irányába tett lépéseknek köszönhetően támogatta. Az1939 márciusátólMagyar Élet Pártja néven működő kormánypárt berkein belül mintegy 20-25 fős állandó táborral rendelkezett, és több kormánylap(Függetlenség, Új Magyarság) valójában az ő pártján állt.
Imrédy tudatában volt annak, hogy kizárólag német segítséggel léphet hatalomra. Ennek érdekében kilépett a kormánypártból (1940. október) és létrehozta aMagyar Megújulás Pártját, amely aMagyar Nemzeti Szocialista Párttal lépett szövetségre, és egyértelműen Berlin támogatását élvezte. Köszöntésük a fasiszták által divatba hozott karlendítés és a "Jobb jövőt" – "Adjon Isten!" mondatok lettek. Programjában szerepelt, hogy "előkészíttessék Magyarországnak a zsidó lakosságtól és .... szellemtől való teljes mentesítése." Mozgalmának kiterjedt sajtóját komoly pénzekkel támogatta a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete.[19] Miközben igyekezett elhatárolódni a nyilasoktól is, folyamatosan támadta a kormányt.1943 végére a német vezetés egyértelműen őt tekintette a szalonképes vezetőnek, akit a megszállás után majd kinevezhetnek a magyar bábkormány élére.
Hogy anémet csapatok bevonulása,1944.március 19. után mégsem így történt, az egyfelől Horthy kitartó ellenállásának, másfelől az úri középosztály berkein belül szerveződő, a szélsőjobboldalt egységesítő törekvéseinek kudarcával volt magyarázható. A nagyobb bázis nélküli Imrédy ígymájus 23-án ismét a tárca nélküli gazdasági csúcsminiszteri posztot foglalhatta el, igaz, pártja jelentős minisztériumokat szerzett meg. Miniszterként nagy erőfeszítéseket tett a totális háború igényeinek teljes mértékű kielégítésére, miközben megpróbálta aKeleti Arcvonal Bajtársi Szövetségét – melynek elnöke volt – a saját céljai érdekében felhasználni, azonban nem járt sikerrel. A vidéki zsidóság begyűjtését és deportálását támogatta, csak az egyéni kegyetlenkedéseket helytelenítette, és diplomáciai megfontolásból javasolta, hogy a kikeresztelkedettekkel másképp bánjanak. Mikor a kormányzó júniusban leállította a deportálásokat, párthívei előtt kijelentette: ha pártjának volt ereje "a magyar vidék zsidótlanításához, lesz ereje ahhoz is, hogy a főváros zsidókérdését megoldja."[20] Ugyanakkor a német megszállókkal is konfliktusba került, mivel azok igyekeztek a zsidó vagyont kivinni az országból, és a magyar gazdaságot teljesen hatalmukba kerítették.
A háborús helyzet alakulása és a belpolitikai események egyre inkább meggyőzték Németország vezetőit arról, hogy a saját érdekeit előtérbe helyező úri középosztály helyett az alsóbb rétegekből kikerülő nyilas szélsőjobboldalra kellene támaszkodnia. Szálasi és csoportja ekkor került előtérbe. Ezzel párhuzamosan Imrédy és köre mind kevesebb befolyással bírt: a politikus 1944.augusztus 7-én lemondott, és végleg elvonult a politikától. 1944 őszén az országgyűlésből alakult Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagjaként még támogatta a nyilas hatalomátvételt és a háború folytatását.
1945 tavaszánAusztriába,Salzkammergut üdülőövezetébe menekült családjával. Nem használt álnevet, azaz valószínűleg nem félt az elfogatástól, ami azonban hamarosan bekövetkezett. Az amerikaiOSSMartin Himler ezredes vezette magyar részlegemájus 29-én elfogta,október 3-án pedig repülőgéppelGeorge Granville hadnagy kíséretében további foglyokkal együtt Magyarországra szállították, aholPéter Gábornak adták át.[21] Az amerikai kiadatási feltételek miatt (amit az amerikai szövetséges ellenőrző bizottság ellenőrzött is), miként a többi fővádlottal, vele szemben sem alkalmaztak kényszerítő eszközöket. A fogságban – mivel cserébe enyhébb ítélettel, később kegyelemmel kecsegtették – kidolgozott egy elaborátumot„Az infláció elleni küzdelem elvei és eszközei” címmel. Feltehetően ennek kapcsán jelentette ki utóbb a perében népügyészi szerepet betöltőSulyok Dezső, miszerint Imrédynek köszönhető az 1946-os stabilizáció és aforint bevezetése. Ez a széltében elterjedő vélekedés azonban téves, hiszen dolgozata például éppen azt javasolta, hogy ne vezessenek be új pénznemet, és a stabilizációra csak a békekötés után kerítsenek sort.[22]
A politikus a per folyamán nyugodtan viselkedett, és igyekezett részleteiben megcáfolni az ellene felhozott vádakat. Ellentétben Szálasival ésBárdossyval elismerte politikai felelősségét, viszont – csakúgy, mint Bárdossy – tagadta a népbíróság illetékességét az ügyében. Imrédytnovember 23-án anépbírósági tárgyalás során első fokon kötél általi halálra ítélték, 1946.február 4-én pedig másodfokon golyó általi halálra módosították az ítéletet. Fellebbezését aNépbíróságok Országos Tanácsa (NOT) nem fogadta el, és 1946. február 28-án kivégzőosztag sortüze végzett vele a Markó utcai börtön udvarán. Mint mondta, későn látta be, hogy meg kellett volna maradnia bankelnöknek.
| Elődje: Korányi Frigyes | Utódja: Fabinyi Tihamér |
| Elődje: Kánya Kálmán | Utódja: Csáky István |
| Elődje: Darányi Kálmán | Magyarország miniszterelnöke 1938–1939  | Utódja: Teleki Pál |
| Elődje: Popovics Sándor | Utódja: Baranyai Lipót |
