Illinois (ejtsdilinoj,IPA: [ɪlɨˈnɔɪ]kiejtéseⓘ) azAmerikai Egyesült Államok 21.tagállama. Illinois aKözépnyugat legnépesebb és az USA ötödik legnépesebb állama. Gazdasága sokrétű alapokon nyugszik, északkeletenChicago metropolisza található, a középső és a nyugati részen mezőgazdasági területek és kis iparvárosok, délen pedigszénbányák. Központi fekvése – aNagy-tavak és aMississippi között – az elmúlt százötven évben fontos közlekedési csomóponttá tette. Azzal, hogy gyárak és tanyavidékek, városi és vidéki környezet egyaránt gyakori a területén, Illinois az USAmikrokozmosza; azAssociated Press 21demográfiai faktor alapján elemezve a „legátlagosabb állam”-nak nyilvánította.[2]
Illinois teljes egészében aBelső-Alföldön(Interior Plains) fekszik, amely három egységre osztható.
Az első Észak-Illinois, mely terület túlnyomó részétChicago metropolisz foglalja el, amely magában foglalja magát Chicago várost, külvárosait és a vonzáskörébe tartozó településeket. A Chicago metropolisz körzethezIndiana ésWisconsin néhány megyéje is hozzátartozik. Mint metropolisz sűrűn lakott, iparosított, s sok különböző etnikai csoport él együtt.Rockford városa az állam harmadik legnépesebb települése, amely az Interstate 39 (I-39) és az Interstate 90 (I-90) főútvonalak mentén terül el.
Dél és nyugat felé haladva találjuk a második legnagyobb, ún. Közép-Illinois-t, mely terület többnyire lapospréri. Úgy is említik, mint Illinois szívét. A területet kis és középméretű városok jellemzik. A nyugati része – azIllinois folyótól nyugatra – eredetileg aMilitary Tract of 1812 része volt, amely egy jól megkülönböztethető domborulatot képez az állam nyugati részén.
E terület oktatási és manufaktúra-rendszere rendkívül fejlett. Legfontosabb mezőgazdasági termékei akukorica és aszójabab.
A harmadik egység Dél-Illinois a U.S. Route 50-től (US-50) délre, beleértveLittle Egypt régióját közel aMississippi és azOhio folyók egyesüléséhez.
Ez a területi egység melegebb éghajlatával és különböző mezőgazdasági termékeivel, szaggatott felszínével, kis mennyiségű olajával és szénbányáival merőben különbözik a másik két területi egységtől. Valamivel sűrűbben lakott, mint Illinois középső része.
Chicago metropolisz körzetén kívül eső területeket úgy is nevezik mint „Illinois alsóállam”(„downstate Illinois”), de középső és déli Illinois lakossága nem használja ezt a kifejezést.
Dombság Északnyugat-Illinoisban
Illinois legészaknyugatibb része a "Driftless Zone", egy magasabban fekvő terület, melynek lejtőit agleccserek csiszoltak le, így felülete szabdalt. Tengerszinttől számított magassága 376 méter.
A Mississippi mentén Altontól Kaskaskiáig, melyet úgy is említenek mint „Amerika alja”("American Bottom"), az állam berendezkedett árvízvédelemre.
Itt voltak az első német bevándorlók települései, s az állam első fővárosaKaskaskia, amelyet a Mississippi folyó választ el az állam más területeitől.[4][6]
Dél-Illinois hét megyéje része az indianaiEvansville metropolisz körzetének, mely területre általánosan úgy hivatkoznak, mint a „Tri-State” (három állam), beleértveIndiana ésKentucky államokat.
Mivel Illinois 640 km hosszú közép-kontinentális állam, éghajlata a földrajzi fekvésnek megfelelően változik.
Illinois legnagyobb részén nedves kontinentális éghajlat uralkodik forró párás nyárral és hűvös vagy hideg téllel.
Az állam déli részén, kb.Carbondale-től a klíma melegebb, s közelít a nedves szubtrópusi éghajlathoz, ahol a tél sokkal enyhébb.
Évi átlagos csapadék mennyisége a déli részeken 1220 mm, s az északibb területeken 890 mm. Az átlagos hóesés mennyisége Chicago környékén 93 cm, míg a déli részeken 35 cm.[9]
A legmagasabb hőmérsékletet, 47 °C-ot, 1954. július 14-én mérték St. Louis-tól keletre, míg a legalacsonyabb hőmérsékletet, -38 °C, 1999. január 5-én jelentették Congerville-ből.[4][6][10]
Az államban évente átlagosan 50 nap jelentenek viharos tevékenységet, amely az Egyesült Államok más területeihez viszonyítva kissé magasabb az átlagnál.
Illinois-ban a tornádó keletkezése nem ritka, évente átlagosan 35 tornádót jelentenek.[11] A legrombolóbb hatású tornádó 1925-ben fordult elő, amikor 695 ember halt meg, s ebből 613 Illinois állam lakosa volt.[12]
Cahokia aKolumbusz előtti Mississippi kultúra központja, amely a mai Collinsville környékének felel meg. Ez a civilizáció a 15. századra eltűnt ismeretlen okok miatt. Ezután azilliniwek indiánok népesítették be a területet. Ezek a törzsek politikai szövetségben álltak egymással. Az 1700-as évek körül megközelítőleg 25 000 illinois indián élt itt. Számuk azirokéz törzsek rendszeres támadásai miatt mintegy 90%-kal csökkent.[13] Helyüket apotawatomi, amiami, asauk és más indián törzsek foglalták el, akik keletről és északról érkeztek ide.[4] Azamerikai függetlenségi háború alatt az illinois és potawatomi törzsek az amerikaiak oldalán harcoltak.
1673-ban a franciaJacques Marquette ésLouis Jolliet felfedezők azIllinois folyón hajóztak. 1680-ban követték őket más francia csoportok, akik erődöt építettek a maiPeoria város közelében, s 1682-benStarved Rock tetejére egy újabb erődöt emeltek. A francia felfedezők nyomán Illinois a francia birodalom része volt egészen 1763-ig, amikor átadták a területet azEgyesült Királyságnak. A kis francia települések megmaradtak, s csak néhány brit katonai egységet küldtek ide, de nem volt itt sem angol, sem amerikai település ebben az időben. 1778-banGeorge Rogers Clark benyújtotta igényét Illinois megyéreVirginia számára. 1783-ban területet Virginiához csatolták, amikor Virginia csatlakozott az Egyesült Államokhoz. Az állam 1783-ban Northwest Territory lett (=északnyugati terület).[14]
AzIllinois-Wabash Company birtokolta Illinois legnagyobb részét. 1809 február 3-án létrehozták az Illinois Territóriumot (Illinois Territory), sKaskaskia lett az első főváros.1818-ban Illinois az Egyesült Államok 21. tagállama lett. A kongresszus új határokat állapított meg, amely során az államhoz északi területeket csatoltak, beleértve magát Chicagót, Galenát és az ónbányák régióját. A főváros Kaskaskia maradt, de 1819-ben Vandaliába költözött az állam kormánya.
1832-ben kitört aBlack Hawk háború, melynek során néhány indián törzs fellázadt az Államok ellen. Az indiánokat áttelepítettékIowa államba, s a visszatérési kísérletüket megakadályozta az amerikai katonaság.
Az1830–1831. évi telet a „mély hó telé”-nek (Winter of the Deep Snow) nevezték el. Hirtelen nagy mennyiségű hó esett le, amely elfedett mindent, s a közlekedés lehetetlenné vált. Sok utazó eltűnt nyomtalanul. Ezt még több kemény tél követte, közöttük a „hirtelen fagyás tele” (Winter of the Sudden Freeze).1836.december 20-án egy gyors hidegfront köszöntött be, amely egy pillanat alatt befagyasztotta a pocsolyákat, s rövid idő alatt sok utazót megölt, akik nem találtak menedéket. A szélsőséges időjárás következtében a termőföldek termése kipusztult, s délről kellett élelmet szállítani az északi területekre.[15]
1839-ben megalapították amormonNauvoo városát aMississippi folyó mentén. Vezetőjüket,Joseph Smith-t a Carthage-i börtönben megölték. Ezután a gyorsan növekvő mormon város, amely vetekedett Chicagóval, hirtelen hanyatlásnak indult.1846-ban a mormonok tömegesen elhagyták Illinois-t.
Az állam viszonya a rabszolgasághoz és azafroamerikaiakkal való bánásmóddal kapcsolatban időről időre különböző képet mutat. Néhányan alkalmaztakrabszolga munkaerőt, mielőtt Illinois territóriummá vált volna, de arabszolgaság általános bevezetése 1818-ban az állammá válás idején kezdődött meg. Az állam déli részére, amelyLittle Egypt (=kis Egyiptom) néven ismert, délről érkező telepesek vándoroltak be, akik szimpatizáltak a már Dél által bevezetett rabszolga munkaerőn alapuló gazdasággal. A kongresszus egy rövid ideig engedte a rabszolgatartását, de a lakosság ellenkezett a feketék állandó letelepítése ellen. Az 1848-as alkotmányban foglalkoztak a problémával, így 1853-banJohn A. Logan, az Unió generálisa, törvényben tiltotta meg az afroamerikaiak letelepítését az állam területén.[16]
Chicago jelentősége megnőtt, s kikötője uralta aNagy-tavak kereskedelmi forgalmát. 1848-ban a vasútvonalak is elértek ide, s 1857-ben Chicago Illinois legnagyobb városa lett.[14]
Illinois19. századbeli bányászatának, üzemeinek gyors iramú fejlődésével, a munkások számának növekedésével az állam jelentős szerepet játszott az Egyesült Államokszakszervezetének létrehozásában.
Afüggetlenségi háború idején a mai állam területét kb. 2000 vadászó indián és kevés francia lakta.[17] Az1810-es években kezdtek telepesek érkezniKentuckyból. Illinois1818-ban lett USA-tagállam. Chicagót az1830-as években alapították. Az1850-es években a vasút terjeszkedése közelebb hozta Illinois gazdálkodásra alkalmas területeit piacukhoz, ezzel egyre inkább vonzotta a terület a bevándorlókat, főleg Német- és Svédországból. Apolgárháború idején Illinois az északiakhoz tartozott; nagyban támogatták államuk híres szülötteit,Abraham Lincolnt ésUlysses S. Grantot.
1900-ra egyre több gyár épült az északi városokban, a középső és a déli területeken pedig szénbányák nyíltak. Az iparosodás nagyszámú dél- és kelet-európai bevándorlót vonzott. Az állam fontos ipari szerepet játszott a kétvilágháborúban. A déli államokból számos fekete vándorolt Chicagóba, ahol nagy közösséget alkottak, és a város azóta is fontos szerepet tölt be adzsessz- ésblueszenében.
A 2010. évi népszámlálás felmérései alapján az állam lakosainak száma 12 830 632 fő volt. A 2000. évet alapul véve a lakosság aránya 3,3%-kal emelkedett.[18] Ebbe beleértendő a természetes növekedés száma, ahol a születések száma 1 138 398 volt, s a halálozások száma 656 599; a más területekről ide vándoroltak száma 71 456 fő volt. Az országon kívülről érkező emigránsok száma ez időszakon keresztül mintegy 402 ,257 fő.[19]
A 2010. évi adatok szerint a külföldön születettek az állam teljes lakosságának 13,6%-át képezik.[18]
Az állam északkeleti sarkában aMichigan-tó partján fekszikChicago, az USA harmadik legnagyobb városa. A 2000. évi becslések szerint a lakosság mintegy 23,3%-a élt Chicagóban, 43,3%-a Cook megyében és 65,6% Chicago metropolis körzetében; Will, DuPage, Kane, Lake, és McHenry, valamint Cook megyékben. A lakosság fennmaradó része kis városokban és településeken lakott. A 2000. évi becslések szerint az állam lakossága északkeleten Mazon környékén tömörülté. sz. 41,2782°,ny. h. 88,3802°41.2782,-88.380241.278200°N 88.380200°W Grundy megyében.[4][6][20]
A 2005. évi adatok szerint a rassz szerinti megoszlás a következő volt: 65,6% fehér amerikai, 15,1% afroamerikai, 3,9% ázsiai származású, 2% más, s a fennmaradó 13,2% hispániai vagy latin. A fehérek között 10-ből három német származású. Az afroamerikaiak Chicagóban, St. Louis keleti részében, és az állam déli csücskében alkotnak nagyobb kulturális közösségeket. Az angol származásúak főleg az állam délkeleti részén alkotnak kisebb-nagyobb közösségeket. Az ír, mexikói és lengyel leszármazottak főleg Chicago metropolis térségében élnek.
Illinois lakosságának 7,1%-a 5 év alatti, míg 26,1% 18 év alatti 12,1%-a volt 65 éves vagy idősebb. A nők aránya a teljes lakosság 51%-át alkotják.[6][21]
A 2000. évi népszámlálás adatai szerint a teljes lakosság 10,85%-a 5 év felett otthonspanyolul beszél, 1,6%-a pediglengyelül.[22]
↑abquickfacts.census.gov. State and County Quick Facts. U.S. Census Bureau. [2009. április 1-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 28.)
.svg)
