Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Illés György | |
 | |
| Pro Óbuda díj átadása dr. Illés György részére | |
| Élete | |
| Született | 1950.december 4. Budapest |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Illés Lajos |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | regény, novella, elbeszélés, irodalmi portré, interjú, tanulmány, gyerekregény |
| Irodalmi díjai | bölcsészettudományi doktor 1978. (újabb magyar irodalom) irodalomtudományok doktora (PhD) 2003. (magyar irodalomtörténet) rádiós, tévés és könyvkiadói nívódíjak, IRAT-nívójutalom |
 | Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még:Illés György (egyértelműsítő lap). |
Illés György (Budapest,1950.december 4. –)magyaríró, irodalomtörténész, tanár, az irodalomtudományok doktora. Népszerű történelmi, ifjúsági és dokumentumregények szerzője. 35 könyve jelent meg. A gyermek- és ifjúsági irodalom kutatója. Úttörő, összegző munkája „A magyar ifjúsági irodalom kézikönyve” (2012).
A budapesti Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Ezt követően egy évig Hódmezővásárhelyen katonáskodott. 1970–1975 között az ELTE BTK magyar–orosz–francia szakos hallgatója volt. 1975–1985 között a Magyar Rádió munkatársa, vidéki tudósítója, riportere, rovatvezető-helyettese. 1976–77-ben elvégezte a MUOSZ Újságíró Iskolát. 1985–1988 között a Magyar Televízió szerkesztő-riportere. 1989–1993 között Moszkvában a Magyar Kulturális Központ igazgatóhelyettese. 1993-tól 1995-ig a Népszava újságírója. 1996 és 2010 között középiskolai, főiskolai tanár. (Jegyzeteket, tankönyveket lektorált, tudományos lapot, folyóiratot szerkesztett.)
Rendszeresen publikál azÚj írás,[1] aMiskolci Keresztény Szemle[2] folyóiratokban, valamint aMagyar Katolikus Rádióban.[3]
Édesapja,Illés Lajos (1923–2010) kritikus, szerkesztő az 1960-as években indult legendás folyóirat, azÚj Írás alapító szerkesztője volt, akinek alakját „Szellemidézés” című művében elevenítette fel (2016, Kossuth Kiadó).
Rendszeres személyes kapcsolatot tart olvasóival, műveit író-olvasó találkozó formájában is népszerűsíti.[4]
2024. május 4-én közéleti és irodalmi tevékenységéért Pro Óbuda kitüntető címben részesült.[5]
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap