Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Il-Port Il-Kbir | |
 | |
| Ország | Málta |
| Elhelyezkedése | |
  Il-Port Il-Kbir Pozíció Málta térképén | |
 é. sz. 35° 53′ 42″,k. h. 14° 31′ 14″35.895,14.52055635.895000°N 14.520556°EKoordináták:é. sz. 35° 53′ 42″,k. h. 14° 31′ 14″35.895,14.52055635.895000°N 14.520556°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazIl-Port Il-Kbir témájú médiaállományokat. | |
Il-Port Il-Kbir (szó szerint aNagy Kikötő, hivatalos angol nevénGrand Harbour)Málta egyik legnagyobb, természetes öble anagy sziget északkeleti partján. Aföníciaiak kora óta jelentős kikötő, amelyet hajóépítő és -javító műhelyekkel szereltek fel az újkorban, a középkortól kezdve pedig hatalmas erődítésekkel vették körül. Ma leginkább kereskedelmi- és turistakikötőként funkcionál.
Az öböl északkelet felé nyílik aFöldközi-tengerre, fő tengelye délnyugat-északkelet irányú. Nyugati oldalát a Sciberras-félsziget, déli és keleti oldalát a máltai szárazföld alkotja, amelyből két félsziget (Birgu és Isla) nyúlik be az öbölbe. Több oldalága(creek) van délkelet felé, amelyeket félszigetek választanak el. Az ágak északról dél felé:Rinella Bay,Kalkara Creek,Dockyard Creek,French Creek. Floriana és Paola mögött összeszűkülve kanyarog Marsa központjáig (Marsa Creek vagyNew Port). A Port Il-Kbir teljes hossza kb. 3,8 km, átlagos szélessége 3-500 méter, a belőle nyíló öblöké 1-200 méter.
Nyugat felőlValletta ésFloriana, délenMarsa ésPaola, keletenIsla,Birgu,Bormla ésKalkarahelyi tanácsai határolják.
AMarsamxetthez hasonlóanlezúduló esővíz vájta völgyekként(wied) jött létre abban az időszakban, amikor Málta szárazföldje összefüggöttSzicíliával. A víz meredek falú járatokat vágott a puha mészkőbe. Miután a tenger újra elöntötte a földhidat, a völgyek egy részét is feltöltötte, így alakultak ki a kanyargós hosszú öblök.
_-_n._1968_-_Grand_Harbour_-_Malta.jpg)
 | Bővebben:Málta történelme |
Elsőként aföníciaiak hoztak létre kikötőt a mai Marsa területén. Ezt később arómaiak is használták, bár a sziget központja ekkor a szárazföld belsejében állóMelita volt. Azarabok építettek elsőként erődöket az öböl mentén, anormann hódítástól kezdve a Castrum maris (a maiSt. Angelo erőd) volt az idegen urak székhelye. AzAnjou-ház uralma elleni felkelés (1283) idején zajlott az első csata a Nagy Kikötőben: aRuggiero di Lauria vezettearagóniai flotta győzelmet aratott a francia hajók felett, így sikerült az Anjouk híveit elűzniük. A Castrum marisban ettől kezdve aragóniai helyőrség volt.
A kikötő adottságait látva fogadták el ajohannita lovagok Málta birtokátKároly spanyol királytól. Castello a mare (Birgu) várában rendezték be a központjukat,1552-ben pedig a szomszédos félszigeten megalapítottákSenglea városát. A Sciberras csúcsán állóSant'Elmo erődöt is felújították.1565-ben hatalmas török seregvette ostrom alá a lovagrend várait Musztafa pasa ésTurgut reisz vezetésével. A júniustól szeptemberig tartó ostromban Sant'Elmo elesett, és a két város is a bukás szélén állt, mikor a törökök végül meghátráltak. Az ostrom után a lovagok azonnal város építésébe kezdtek a Sciberras-félszigeten, amelynek adottságai jobbak a két városéinál.Valletta városát végül1571-ben lakták be, ettől kezdve Málta fővárosa lett. A lovagok a két régi város mögött két újabbat építettek:Bormlát (Cospicua) Vittoriosa (a korábbi Castello a mare) és Senglea mögött, és Paolát tőle délre. A kikötőket lassan fejlesztették, többek között hajóépítő dokkot hoztak létre, a máltaiak számára munkalehetőséget biztosítva ezzel. Az öböl partjain újabb erődök épültek: aRicasoli erőd (1670) a Rinella-öböl és a tenger közti félszigeten, Cospicua (1675-től) és Floriana (1634-1721).
1798-ban az Egyiptom felé tartóBonaparte Napoléon tábornok hajói szállták meg az öblöt, és néhány nappal később elűzték a lovagrendet, és átvették Málta uralmát. A franciák rablásba kezdtek a szigeteken, ezért szeptemberben felkelés tört ki, és a megszállók hamarosan beszorultak a Nagy Kikötő menti erődökbe. Két éven keresztül zajlott az ostrom, míg végül1800-ban Vaubois tábornok a franciák nevében megadta magát.
Másfél évtized bizonytalanság után végül aBrit Birodalom rendezkedhetett be Máltán. A britek azonnal ide helyezték a földközi-tengeri flotta parancsnokságát, ez pedig a kikötő fejlesztésével is járt. Fél évszázad alatt négy szárazdokk épült a Nagy Kikötő partjain, aKrími háború és aSzuezi-csatorna megnyitása újabb fejlesztésekkel és munkahelyek teremtésével járt. Hullámtörő épült a kikötő bejárata elé, hogy a misztrál keltette hullámverést felfogja. A század végére erődrendszer, aVictoria Lines épült a kikötők védelmére. Azelső világháború elkerülte Máltát, ezután azonban fejlesztések kezdődtek. Amásodik világháború a kikötők bombázásával kezdődött a szigeten, és három év alatt az öböl környéki városok szinte teljesen elpusztultak. Olasz hadihajók megpróbáltak az öbölbe is bejutni, ám ez nem sikerült.
A háború utáni újjáépítés már a civil élet irányába mutatott: a Nagy Kikötő berendezéseit lassan átállították polgári- és teherforgalomra, a katonaság egyre több kikötőhelyet adott át a luxushajóknak.1979-től, a britek kivonulásától kezdve a turizmus lett a hajóforgalom legfőbb mozgatója.
| Bővebben:Málta közlekedése |
A Nagy Kikötő nemzetközi és belföldi hajóforgalmat is lebonyolít. A luxushajókon kívül itt köt ki aCatania,Licata ésPozzallo felé induló komp[1] is, belföldre pedig komp jár a gozóiMġarr felé. A Nagy Kikötő körüli városok között is működik hajójárat,[2] valamint magánfuvarozók által üzemeltetett "vízitaxik" is igénybe vehetők.
Szárazföldön megközelíthető autóval és a florianai pályaudvaron át busszal is. Arepülőtér mindössze 10 percnyi autóútra található.
Az öbölben vízitaxi-járatok biztosítják az összeköttetést Valletta és Bormla/Birgu illetve Isla között. Az állami taxik modern járművekkel és állandó feltételekkel, a magántaxik hagyományos csónakokkal, de magasabb, nem rögzített árakkal működnek.
Az öböl-környéki városokban számos sportágat űznek. Kifejezetten az öbölhöz kötődik aRegatta, a környező városok evezős versengése, amelyet1955 óta rendeznek meg évente kétszerMarsa és Valletta között. A szabadság-napi (március 31) verseny címvédője Marsa, a győzelem-napi (szeptember 8) címvédője Marsa ésCospicua megosztva. Az örökrangsort 23 győzelemmelIsla (Senglea) vezeti Cospicua előtt.
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap