Egyidőzóna a földfelszínnek az a területe, amelynek időmérő eszközei azonos időt mutatnak (ezt az időt „zónaidő”-nek is nevezik, szemben a „helyi idő”-vel, amit az adott hely földrajzi hosszúsága határoz meg). Elméletileg az egyes időzónákat hosszúsági körök határolják, a gyakorlatban azonban az országhatárokhoz, illetve nagyobb országrészekhez igazítják őket, mert praktikus, hogy a gyakran kommunikáló területeken egységes legyen az időszámítás. Régen az emberek aNap deleléséhez viszonyított helyi időt használták, amely településről településre eltért. Az órák állandó átállítása azonban egyre nagyobb gondot jelentett a közlekedés gyorsabbá- és az órák pontosabbá válásával.
A zónaidők a UTC-től általában egész órában térnek el, ritkábban az egészhez képest fél óra, két esetben pedig negyed óra eltérés van. A másodperc számértéke mindenütt azonos. Nagy kelet–nyugati kiterjedésű országokban (példáulKína) előfordul, hogy egyetlen zónaidőt használnak; előfordulnak más különlegességek is.
Az időzónák bevezetésének szükségessége az észak-amerikai vasutaknál vetődött fel a forgalom növekedésével, mivel zavart okozott, hogy a kiinduló város és a célállomás eltérő időszámítást alkalmazott, hiszen abban az időben az egyes városok a sajáthelyi idejüket alkalmazták, ami azt jelentette, hogy a különbség nem mindig egész óra volt, hanem csillagászatilag meghatározott percet is jelentett. Ez az utasok és főleg az áruszállítók számára kezelhetetlenné vált.
Charles Dowd, egywisconsini pedagógus javasolta az időzónák bevezetését a fenti okokból1872-ben, de politikai döntési helyzetre csak1883-ban került sor, amikorWilliam Allen szenátoraz amerikai kongresszusnak benyújtotta az időzónák bevezetésére vonatkozó javaslatát.
Nagy-Britannia a maga számára már1840-ben bevezette az egységes zónaidőre vonatkozó rendszert.
Sandford Fleming, egy skót–kanadai származású mérnök és feltaláló1876-ban javasolta az időzónák bevezetését az egész Földre kiterjedően. Ez gyakorlatilag az a rendszer volt, amely ma is használatban van.
Az egyes nemzetek között késhegyre menő viták voltak a kezdő, nulla meridián kiválasztásában. Ez a vita az1884-esMeridián Konferencián csúcsosodott ki, ahol elfogadták az időzónák nemzetközi rendszerét, melynek kiindulópontjaGreenwich lett. Ennek főleg kereskedelmi okai voltak, mivel a hajózási térképek is ezt használták, amelyek eredete a17. századig nyúlt vissza. A brit csillagászok és órakészítők abban az időszakban küzdöttek azzal a problémával, hogy a hajókföldrajzi hosszúságát meg lehessen határozni a tengereken.[1]
Az UTC időt bizonyos körökben aZ betűvel jelölik, mivel a hozzá tartozó tengerészeti zóna jeleZ (körülbelül1950 óta), és ez a nullás időzóna (vagyiszéró)1920 óta. Mivel a NATO által használt fonetikus ábécében, és a rádióamatőröknél is aZ-tZulu-nak mondják, ezért az UTC időt is így nevezik. Ez alapján az UTC+1Alpha time, az UTC+2Bravo time és így tovább.
Elméletileg 24 időzónát határoztak meg; UTC-11-től UTC+12-ig. Ezzel szemben 40 időzóna létezik, UTC-12-től UTC+14-ig, némely időzóna félórás, vagy negyedórás eltéréssel.
Mivel a legkorábbi és a legkésőbbi időzóna között 26 óra eltérés van, ezért egy meghatározott naptári nap 50 óráig tart, ami azt is jelenti, hogy az egész Földön egy adott pillanatban három különböző (egyébként egymást követő) naptári nap is előfordulhat. Ez 1995 óta van így, a Kiribati időzónaváltás óta.[2]
Egy időzónának a 360 hosszúsági fok 24-ed része, azaz 15° kellene lennie. Az UTC időzóna ny. sz. 7° 30’-től k. sz. 7° 30’-ig tart, az időzóna közepe pontosan a 0. hosszúsági kör. Az UTC+12 időzóna csak 7° 30’ széles, k. sz. 172° 30’-től k. sz. 180°-ig, és az UTC-12 időzóna is csak 7° 30’ széles, ny. sz. 180°-tól ny. sz. 172° 30’-ig tart. Ezek elméleti határok, a valóságban országhatárok-, vagy közigazgatási határokhoz igazítják. Az elméleti határokat csak a nemzetközi vizeken és légtérben tartják be.
Az UTC+12 és UTC-12 időzóna között, a 180° hosszúsági foknál húzódna földrajzilag az elméletinemzetközi dátumválasztó vonal. Ez a vonal is igazodik az országhatárokhoz, így északról dél felé haladva előbb keletre hajlik el,Oroszországot kikerülve, majd nyugatra hajlik, azAlaszkához tartozóAleut-szigeteket kerülve ki. Az Egyenlítő környékén mélyen behajlik keletre,Kiribatit így nem szeli át. MiutánTongát és aChatham-szigeteket is keletre elkerüli, újból a 180. hosszúsági fokon halad tovább déli irányba.
A legnagyobb időeltolódás két ország határán Kína (UTC+8) ésAfganisztán (UTC+4:30) között van, 3,5 óra.
A több időzónát használó országok az időzónahatárokat általában az őket alkotó államok határaihoz igazítják, de ez alól is van kivétel.
Az Amerikai Egyesült Államokban több olyan állam létezik, ahol az időzónahatárok az államon belül, a megyék (county) határaihoz igazodnak, sőt néhol még egy megyén belül is két időzónát használnak.
Alaszkában, a kanadai határ mellett fekvő Hyder, talán a legkeletibb alaszkai kisváros, mivel minden más alaszkai várostól sokkal távolabb esik, mint a határ túloldalán lévő Stewart kanadai kisvárostól, amelyikkel gazdaságilag annyira összefonódott, hogy Alaszkában egyedüliként – nem hivatalosan ugyan, de gyakorlatilag – nemcsak aBrit Columbiában használt UTC-8-at (PST, Pacific Standard Time) használja télen és UTC-7-et (PDT, Pacific Daylight Time) nyáron, hanem azamerikai dollár helyett is akanadai dollárt használják.
Nyári időszámítást nem mindenhol használnak, és az áttérés meg visszatérés nem mindenhol egyszerre történik. Némely, több időzónát használó országon belül is előfordul, hogy nem minden állama használ nyári időszámítást. Évente változik az is, hogy melyik országban használnak vagy nem, van ahol bevezetik, van ahol megszüntetik, van ahol csak kísérleti jelleggel használják. Legtöbb országban jól meghatározott szabály szerint van az átállás időpontja, de ezek a szabályok is időről időre változnak.
A nyári időszámítás, ahol használják, általában +1 óra a téli időszámításhoz képest. Kivétel ez alól aLord Howe sziget, ahol a nyári időszámítás csak 0,5 órával több a télinél.
A nyári időszámítás az északi féltekén (országoktól függően) márciustól októberig tarthat, míg a déli féltekén nagyjából – ugyanilyen logikával – szeptembertől áprilisig (azEurópai Unió területén ez egységes). Sok elektronikai eszköz (pl.rádióvezérelt kvarcórák) automatikusan áll át a megegyezéses időpontban (az Európai Unióban ez UTC szerint 01:00).
Az Amerikai Egyesült Államok két állama, Hawaii és Arizona nem használ nyári időszámítást. Itt is van kivétel, mert Arizona területén élő navaho nemzet tagjai államukkal ellentétben mégis használnak nyári időszámítást, mivel a nemzetük többi tagjai Új-Mexikóban és Utah államban szóródtak szét, és ott használnak nyári időszámítást. Kivétel a kivételben a hopi nemzet, akik a Navaho Nemzet területén egyenklávéban élnek, de ők Arizona többi területéhez hasonlóan nem használnak nyári időszámítást.
Nyugat-Ausztráliában már négy alkalommal rendeztek népszavazást a nyári időszámítás bevezetéséről. Utoljára 2009-ben, 3 éves próbaidő után tartottak róla népszavazást, amin – ahogy az előző három alkalommal is – elbukott a bevezetés ötlete.[3]
Dél-Ausztrália és Nyugat-Ausztrália határán fekvő Border Village, és innen az Eyre Highway mentén lévő nyugat-ausztráliai városok, mint Caiguna, Eucla, Madura és Mundrabilla külön időzónában vannak, ami eltér mind Dél-Ausztrália, mind Nyugat-Ausztrália időzónájától. Itt télen az UTC+8:45-öt, (ACWST, Australian Central Western Standard Time), nyáron az UTC+9:45-öt (ACWDT, Australian Central Western Daylight Time) használták. Nyugat-Ausztráliához hasonlóan csak 3 éves próbaidőre vezették be a nyári időszámítást, 2009-ben szavaztak róla, azóta nem alkalmazzák.[4]
Ausztrália két állama, az Északi terület ésQueensland nem használ nyári időszámítást, a többi igen.
A nyugat-ausztráliai Giles település, amely az Északi terület határához közel van, nem a saját államának időzónáját használja. Télen, az Északi területen és Dél-Ausztráliában egyaránt használt UTC+9:30-at, (ACST, Australian Central Standard Time), de nyáron, a szintén nem túl messze levő Dél-Ausztráliához hasonlóan az UTC+10:30-at (ACDT, Australian Central Daylight Time), használja.
Az új-dél-walesi Broken Hill település sem a saját állama időzónáját használja, hanem Dél-Ausztrália közelsége miatt, Dél-Ausztráliához hasonlóan télen az UTC+9:30-at (ACST, Australian Central Standard Time), nyáron az UTC+10:30-at (ACDT, Australian Central Daylight Time), használja.
Argentínában 2007-ben újra bevezették a nyári időszámítást, de csak december 29-én. Március 16-ig tartott az egyórás előreállítás. Az ország közepén elhelyezkedő San Luis tartományban azonban nem állították át az órákat. 2008. október 19-én Argentína két időzónára oszlott. A jobbára inkább keletre eső tartományok (Formosa, Misiones, Chaco, Tucumán, Santiago del Estero, Santa Fe, Corrientes, Cordoba, Entre Rios és Buenos Aires), az északnyugati Jujuy, valamintBuenos Aires szövetségi főváros előreállították óráikat, a jobbára nyugatabbra esők (Salta, Catamarca, La Rioja, San Juan, San Luis, Mendoza, La Pampa, Neuquen, Rio Negro, Chubut, Santa Cruz, Tierra del Fuego, Antartida Argentina e Islas del Atlantico Sur) viszont nem. Argentínában a zónaidőnek UTC-4 és UTC-5 közé kellene esnie a hosszúsági körök szerint, mégis a UTC-3 és UTC-2 között van.
Szamoa kormányának döntése értelmében2011.december 29-én áttértek az új-zélandi időzóna (NZST) használatára. Ennek következtében átkerültek adátumválasztó vonal nyugati oldalára. Így 2011. december 29-e után a következő napdecember 31-e volt. Ez természetesen megváltoztatta a hetek napjainak rendjét is,csütörtök utánszombat következett, apéntek kimaradt.
A legtöbb időzónaOroszország területén van, összesen 11.[5]
szeptember 8.:Törökország elhagyja a téli/nyári időszámítást. A2016-os nyári időszámítás végén maradt azUTC+03:00 időzónában, bevezetve a TRT – Turkey Time időzónát. Hozzá kapcsolódóanÉszak-Ciprus is erre az időzónára tér át.
