IX. Kelemen (Pistoia,1600.január 28. –Róma,1669.december 9.) arómai katolikus egyház 238.pápája1667-től haláláig. Mindössze kétéves pontifikátusa alatt annyi tiszteletet vívott ki magának mind a klérus tagjaiból, mind a rómaiakból, mint a17. század egyházfői összességében. Szelíd, békére törekvő jelleme határozta meg pontifikátusát. Kiváló személyiségével éppen olyan jól megtalálta a hangot az egyszerű emberekkel, mint az arisztokráciával. Népszerű jelleme nemcsakRómában aratott osztatlan sikert, de a nemzetközi diplomáciában is a béke és megértés hírnökeként vonult be. Hosszas megtagadás után ő építette ki a függetlenedettPortugália egyházi szervezetét, közvetítőként szerepet vállalt azaacheni békében, helyrehozta aFranciaországgal megromlott viszonyt, békére törekedett ajanzenizmus követőivel és minden igyekezetével vissza akarta szorítani atörököket Európából.
1600.január 28-án született atoszkánaiPistoiában eredetileg Giulio Rospigliosi néven. Régi nemesi családja volt, amelynek gyökereiLombardiába nyúltak vissza. A tehetős családRómába küldte Giuliót tanulni, ajezsuiták által irányított Collegio Romanóba. A szigorú és kiváló hírű iskolában Giulio kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Tanárai különös figyelemmel bántak vele, és sokuk ajánlásával apisai egyetemen tanult tovább. Itt huszonhárom évesen doktorált lefilozófiából, majd ugyanittteológiai professzor lett. Kiváló eredményeivel szinte azonnal aRómai Kúria alkalmazásába került, amit az is segített, hogy ekkoriban toszkánai származású egyházfők uralkodtak rendre egymás után.VIII. Orbánnal különösen szoros viszonyt épített ki, ugyanis mindkettőjük rajongott a költészetért és az irodalomért. Így OrbánTarsus névlegesérsekévé tette meg, majd1644-bennunciusként a spanyol udvarba küldte. Elutazása után nem sokkal kapta meg Orbán halálának hírét, de amikor értesült róla, hogy a pápai trónra a Barberinik esküdt ellensége,X. Ince pápa került, inkább Spanyolországban maradt. Ince személyes ellenségének tartotta Giuliót, és csak a pápa halála után,1653-ban tért vissza RómábaVII. Sándor pápa hívására. A szintén irodalom-rajongó egyházfő újra a pápai udvar egyik legbefolyásosabb személyiségévé tette Giuliót, akit államtitkárrá, majd1657-benpresbiter-bíborossá nevezett ki a San Sisto-templom címén.
Tíz évvel bíborosi kinevezése után VII. Sándor meghalt. A gyász letelte után akonklávé összeült, hogy megválassza az újabb egyházfőt, és a korábbi hosszas vita helyett ezúttal mindössze 18 napon keresztül tartott a pápaválasztás, és a kardinálisok egyöntetűen Giulio Raspigliosira adták le voksukat, aki a IX. Kelemen uralkodói nevet vette fel. A barokk egyházfők alatt kizsigerelt rómaiak nem fogadták különösebben nagy örömmel az újabb egyházfőt, de amikor annak jelleme egyre erősebben megérződött apápai állam belső ügyeiben, az egyik legnépszerűbb pápa lett. Kelemen szelíd és tartózkodó maradt Szent Péter trónusán is. Értelmével mindenkit meg tudott győzni, higgadt, meggondolt politikájával pedig az egyháznak is igazi hasznot tudott hozni. Uralkodásának első napjaiban több szociális döntést is hozott. Felvásárolta az összes úgynevezettmacinatót, azaz a Róma gabonaellátását garantáló elsőbbségi jogot a gazdag monopóliumoktól. Ezáltal a pápa saját döntésétől függött a gabona és a kenyér ára is. Kelemen a Sándor által összegyűjtött pénzből valósította meg a macinatók felvásárlását, ezért a felvásárlást elrendelőbullát még Sándor nevében adta ki. Egy héten kétszer gyóntatott aSzent Péter-bazilikában, ahol bárki felkereshette, hogy megvallja bűneit vagy tanácsot kérjen az egyházfőtől. Gyakran látogatta az örök város kórházait, és a szegényeknek is bőséges alamizsnát adott. Az uralkodása alatt felépülő építményekre a korábbi pápáktól eltérően nem vésette fel a nevét, vagy címerét. De nemcsak ebben különbözött elődeitől, hanem abban is, hogy anepotizmusnak még csak a gyanúja sem merülhetett fel uralkodása alatt.1668.április 15-énboldoggá avattaLimai Rózát, aki későbbAmerika első szentje lett, majd1669.április 28-án aszentek közé emeltePazzi Szent Mária Magdolnát ésAlcantarai Szent Pétert.
Kelemen trónra lépése után nem sokkal kivívta a rómaiak és az itáliaiak tiszteletét és csodálatát. Hamarosan egész Európa megismerhette a pápa békítő és jóságos jellemét. A Kelemen előtt regnáló spanyolbarát egyházfők rendre visszautasították az1640-ben Spanyolországtól függetlenedőPortugália egyházi szervezetének újjáépítését.IV. János portugál királyt az egyház elutasítása miatt nem ismerte el a katolikus Európa. A hosszú ideje húzódó vitákat végül Kelemen zárta le, és újjászervezte a portugál egyházat. AFranciaországban ajanzenizmus miatt kettéosztott egyházat ideiglenes javaslatával, az úgynevezettPax Clementivel, azaz Kelemen békéjével rövid időre sikerült békésebb mederbe terelni, de mindez csak ideiglenes enyhülést hozott a teológiai vitákban. Kelemen békeközvetítői szerepet vállalt el a Franciaország és Spanyolország között kirobbant örökösödési háború után, az1668-asaacheni békében.
A katolikus hit védelmében a pápa minden igyekezetével támogatta atörökök elleni hadakozást.Magyarországra hatezer fős segédhadat küldött az oszmánok visszaszorítására, és szoros kapcsolatban álltErdéllyel is. Itt támogatta acsíksomlyói iskola felállítását. A szárazföldi hadszíntér mellett nagy figyelmet fordított aVelencei Köztársaság küzdelmére is. AKrétát ostromló török hadak ellen a pápa katonai és pénzügyi segítséget is küldött, és több levélben kérte a keresztény európai uralkodók segítségét. Persze a királyok nem reagáltak a pápa hívó szavára, ezért húsz év hősies ellenállás után összeroppant a velencei védelem, és1669 októberének végén elesett a sziget fővárosa,Candia. AFöldközi-tenger kulcsfontosságú szigetének eleste megviselte az egyházfőt, és sokak szerint felgyorsította Kelemen halálát is.
Kelemen még pápává választása előtt rajongott a művészetekért, amelyhez irodalmi vénája kötötte. Pápaként tovább csinosítgatta az örök várost, főlegGiovanni Lorenzo Bernini munkásságára alapozva. Uralkodása alatt Bernini tovább építette a Szent Péter tér árkádos oszlopsorait, amelyet még Kelemen elődje,VII. Sándor rendelt meg. A pápa felkérésére készültek el aPonte Sant'Angelo, azaz azAngyalvárhoz vezető híd angyalszobrai is. Kelemen művészetpártolásának középpontjában az építészet mellett mindig az irodalom maradt, sőt őt tekintik a rómaiopera egyik legnagyobb meghonosítójának. A pápa rövid ponrifikátusa alatt megnyitotta a város első nyilvános operaházát, amelynek megnyitóján,1668-ban egy római karnevál részeként Kelemen felkérte aSixtus-kápolna kórusát, Antonio Maria Abbatini vezetésével, hogy adják elő az általaolaszra fordítottLa Baltasara című vallásos operát. A díszleteket nem kisebb ember tervezte meg, mint Bernini. Abarokk Róma egyik kiemelkedő irodalmi alakjaként is érdemes megemlékezni Kelemenről. Miután államtitkári pozíciót kapott, már nem ért rá saját írásaival foglalkozni, de ennek ellenére is több műve maradt fenn. Ezek legnagyobb része vallásos témájúmelodráma volt.1631-ben adta ki a Sant'Alessio című művét, amelyet még tíz nagyobb alkotása követett: Erminia sul Giordano (1633), I Santi Didimo e Teodora (1935), Egisto (1637), San Bonifazio (1638), Genoinda (1641), Il palazzo incantato (1642), Sant'Eustachio (1643), Dal male il bene (1654), La vita umana (1655), Le armi e gli amori (1656).
A művészként is kiváló egyházfő bő két évnyi pontifikátus után1669.december 9-én halt meg. Végrendelkezésében azt kívánta, hogy földi maradványait a Santa Maria Maggiore-bazilika padlója alá temessék el, és mindössze egy egyszerű felirat hirdesse nyughelyét. A sok szempontból nagyra tartott pápát Róma mélyen meggyászolta. Utódja,X. Kelemen pápa nem tartotta egy ilyen kiváló ember méltó nyughelyének az egyszerű sírt, ezért a Santa Maria Maggiore hajójának jobb oldalán emeltetett egy lenyűgöző síremléket. Halála után Kelemen sírját még éveken keresztül több római is mély tisztelettel látogatta, aki számukra rövid uralkodása miatt ugyan nem a legnagyobb, de mindenképpen a legszeretőbb egyházfő volt.
