IX. JánosOSB[1] (latinul:Ioannes), (?,Tivoli[1] –900.január 5.,Róma[1]) volt a történelem folyamán a 117.pápa897 decemberétől. Pontifikátusáról hiányos források tájékoztatnak, így nem tudjuk uralkodásának pontos dátumát sem. Viszont a század utolsó egyházfőjének több döntése és cselekedete is fennmaradt. Aspoletói hercegeket támogató pápa igyekezett rendbeszedni a megtépázott egyházi rendet, és egész Itáliában rendezni próbálta a háború okozta sebeket.
A korabeli források szerintTivoliban született,Róma mellett. ApjátRampoaldnak nevezték. Gyermekkorában aBenedek-rendi szerzetesek közé állt, majdFormosus pápa presbiterré szentelte fel. AmikorII. Theodorus pápa hirtelen meghalt, a pápaválasztó zsinaton ismét előtérbe került a két római párt ellentéte. Az egyik pártJánossal szemben törvénytelenül egyházfővé választotta saját jelöltjét, a későbbiIII. Sergiust. Azonban a zsinatonJánosnak sikerült elnyernie mindkét párt bizalmát, ezért végül Sergius elűzése után898 januárjában őt iktatták be a legfőbb egyházi hivatalba. János első intézkedései között száműzte Sergiust Rómából, és kiátkozta ellenlábasát. Ezek után buzgón nekilátott helyre rakni a felborult egyházi rendet. Két zsinata maradt fenn. Az elsőt898-ban hívta össze Rómába. Ezen kánonba vették, hogy a gyalázatoshullazsinat döntéseit semmisnek nyilvánítják, és annak pontjait elégették.Formosust pedig újra visszaállították a pápák sorába. A klérus minden olyan tagját, akiketVII. István törvénytelenül megfosztott rangjától, visszaállította eredeti hivatalába. Az egyházi állam területén törvénytelennek és büntetendőnek minősítette az elhunyt pápák éspüspökök palotáinak kirablását. A római zsinaton az egészkeresztény egyház nevébenLambert császár mellé állt, ellenezve aspoletoi trónra törőI. Berengár követelését.János némiképp átalakította a pápaválasztás szabályait is, ugyanis a császári követek jelenlétéhez kötötte a törvényes választást. EztJános a város ellenséges pártjainak megfékezése érdekében rendezte kánonba.
Másik zsinatátRavennában tartotta meg egy évvel később. Itt főként az itáliai népek közötti erőszakot akarta visszaszorítani. Ezen felül támogatta a szerzetesrendeket, és ekkor erősítette megMonte Cassino kolostorának kiváltságait. Egyik legjelentősebb döntése volt, hogyMorvaországnak önálló és független egyházi szervezetet biztosított. A morvák fejedelme levelet írtJánosnak, amelyben lejegyezte, hogy a szomszédos német császárság túlzott befolyással rendelkezik Morvaország felett, mivel az egész ország területe német püspökségek irányítása alatt áll. A levélben önálló morva egyházi hierarchia kialakítását kérte a fejedelem a pápától. A császár nyomására több német püspök is fenyegető levelet írt aLateránba, de ezeketJános el sem olvasta.899-ben egy metropolitát és három püspököt szentelt fel, akik Morvaország egyházi életét vezették. Igyekezett békét teremteni akonstantinápolyipátriárkák között a trónért kitört vitában.900 elején érte a halál az értelméről és modorosságáról ismert pápát. ASzent Péter-bazilika előtt temették el.
