Ez a lap egy ellenőrzött változata
| IV. Alfonz | |
| IV. Portugáliai Alfonz | |
 | |
| Isten kegyelméből Portugália és Algarve királya | |
| Ragadványneve | a Bátor |
| Portugál Királyság | |
| IV. Portugáliai Alfonz | |
| Uralkodási ideje | |
| 1325.február 7. –1357.május 28. | |
| Koronázása | Santarém |
| Elődje | I. Dénes |
| Utódja | I. Péter |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Burgundiai-ház |
| Született | 1291.február 8. Lisszabon,Portugália |
| Elhunyt | 1357.május 28. (66 évesen) Lisszabon,Portugália |
| Nyughelye | LisszaboniSé katedrális |
| Édesapja | Dénes portugál király (1261–1325) |
| Édesanyja | Aragóniai Erzsébet portugál királyné (1270–1336) |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Kasztíliai Beatrix (1293–1359) |
| Gyermekei |
|
.svg) | |
 AWikimédia Commons tartalmazIV. Alfonz témájú médiaállományokat. | |
IV. Alfonz (Lisszabon,1291.február 8. – Lisszabon,1357.május 28.), ragadványnevéna Bátor (portugálulDom Afonso IV o Bravo)Portugália hetedik királya volt (1325-1357).Dénes portugál király és feleségeAragóniai Szent Izabella/Erzsébet portugál királyné második gyermeke volt. IV. Alfonz néven1325. január 7-én követte apját a trónon. Uralkodása alatt földrengés (1347) és pestis (1348) is sújtotta az országot.
Annak ellenére, hogy egyetlen törvényes fiúgyermekként Alfonz volt a portugál trón jogos örököse, apja jobban kedvelteAldonça Rodrigues Talha asszonytól született és később törvényesíttetett elsőszülött fiát,Alfonz Sanchót. A látványos kivételezés már a kezdetektől erős feszültséget eredményezett a két féltestvér között, és ez később fegyveres összetűzésekbe is torkollott. A nyílt viszály egészen1322 májusáig tartott, amikorIzabella királynő kibékítette őket. 1325-ben I. Dénes meghalt, és a törvényes örököst királlyá választották. IV. Alfonz rögtön megfosztotta valamennyi nemesi címétől, birtokától és járandóságától Alfonz Sanchót, aki a szomszédosKasztíliába menekült. Nem nyugodott bele a helyzetbe, és Kasztíliában szervezett csapataival többször is sikertelenül megtámadta Alfonzot.
Alfonz1309-ben feleségül vetteKasztíliai Blanka hercegnőt,IV. Sancho kasztíliai király ésMolinai Mária királynő lányát. Első gyermeküket,Portugáliai Mária infánsnőt1328-banXI. Alfonz kasztíliai királyhoz adták feleségül, házasságuk azonban hamarosan megromlott. XI. Alfonz1329-től nyílt viszonyt folytatottEleonóra Núñez de Guzmán asszonnyal (1310–1351),Medina Sidonia úrnőjével, aki tíz gyermeket szült neki. A megalázott Mária királyné visszatért apjáhozÉvorába, a királyi udvarba. IV. Alfonz lánya becsületén esett sérelemért válaszul megtámadta Kasztília határmenti területeit. A hadjáratot támogatta a pápa is, mert ellenezte XI. Alfonz házasságtörését. A háborúnak csak négy évvel később,1339-ben lett vége asevillai béke aláírásával. A békülést főleg XI. Alfonz kezdeményezte, mert szövetségesekre volt szüksége a Kasztília ellen kibontakozómór invázió ellen.1340. október 30-án a közös kasztíliai-portugál hadseregTarifa közelében, aSalado folyó mellett legyőzte a marinida mórokat.
Aragóniai kapcsolatainak erősítésére a portugál király1346-banIV. Alfonz aragóniai király udvarába,Barcelonába küldteMartim Esteves de Avelar gróf követetEleonóra portugál infánsnő ésPéter herceg házassági szerződésének aláírására.
1347-ben hevesföldrengés rázta meg Portugáliát, és óriási károkat okozottCoimbrában.
1348-ban azEurópában rohamosan terjedőpestisjárvány betört Portugáliába is, és elpusztította a lakosság jelentős részét.
IV. Alfonz nagy súlyt fektetett a kereskedelmi tengerészet bővítésére. Anyagilag is támogatta az első atlanti-óceáni felfedező utakat, amivel hozzájárult Portugália gazdasági fellendüléséhez.
A lisszaboniSé püspöki székesegyházban temették el.
IV. Alfonz uralkodásának utolsó éveit belső konfliktusok jellemezték. Ennek egyik oka az a sok külföldi menekült volt, akiketI. Péter kasztíliai király és féltestvére,trastámarai Henrik trónkövetelő háborúja üldözött el a szomszédos Kasztíliából. A menekültek között sok nemes volt, és ők hamarosan önálló csoportba tömörültek a portugál királyi udvarban. Befolyásuk különösen akkor kezdett növekedni, amikor a portugál trónörökösPéter herceg szenvedélyesen beleszeretett felesége udvarhölgyébe,Pedro Fernandes de Castro nagyhatalmúgaliciai nemes lányába,Inês de Castróba.
IV. Alfonz számos módon próbáltaInêst elidegeníteni a fiától, de nem vezetett eredményre se a meggyőzés, se az, hogy az udvarhölgyet1344-ben száműzte az udvarból.1345-ben néhány nappal harmadik gyerekük, a majdani trónörökösFerdinánd születése után meghaltKonstancia hercegnő,Péter herceg törvényes felesége.Péter az eljövendő években visszautasított minden rangban hozzáillő lehetséges házastársat, akit apja javasolt. KapcsolataInêszel tovább mélyült: négy gyermekük született.
IV. Alfonz1355-ben meggyilkoltatjaInês de Castrót, mert attól félt, hogy aCastro család befolyása túl erős lesz, ésFerdinánd herceget kisemmizik örökségéből. Péter a megölt szerető testvéreivel fellázadt apja ellen, de nem sokkal annak halála előtt formálisan kibékült vele.
Inês és Péter trónörökös kapcsolata „A halott királynő”(La Reine morte) című, 2009-ben készült francia tévéfilm történetének alapja.[1]
Feleségétől,Kasztíliai Beatrix (1293-1359) királynőtől,IV. Sancho kasztíliai király ésMolinai Mária királynő lányától hét gyermeke született:
Született még egy törvénytelen lánya ismeretlen asszonytól:
| Előző uralkodó: Dénes | Következő uralkodó: I. Péter |
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)