I. Mahmud öccseként1754-ben lépett a trónra. Rövid uralkodását rokonainak tömeges megöletése szennyezte be, amelyeket a derék és erélyes nagyvezíre, Raghib Mohammed sem tudott megakadályozni.[1]
Az ő idejében erősödtek meg az ellentétek amuszlimok és a nem-muszlimok között: akeresztények észsidók megkülönböztető ruhákat vagy jeleket kellett viseljenek. Ugyancsak ő alatta ekkor égett leIsztambul jelentős része.
Oszmán az előző szultánoktól eltérően gyűlölte a zenét, így elküldött minden zenészt a palotából. Vastalpú cipőket viselt, hogy nők ne keresztezzék útját (ha ilyen cipője volt, akkor időben meghallották közeledését és el tudtak széledni).[forrás?]
