Ez a lap egy ellenőrzött változata
| III. Lipót anhalt–dessaui herceg | |
 | |
| III. Lipót Frigyes Ferenc | |
| Született | 1740.augusztus 10.[1][2][3][4] Dessau[5] |
| Elhunyt | 1817.augusztus 9.(76 évesen)[1][2][3][4] Dessau[6] |
| Házastársa | Louise of Brandenburg-Schwedt(1767. július 25. – )[7] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Gisela Agnes von Anhalt-Köthen Leopold II, Prince of Anhalt-Dessau |
| Foglalkozása | uralkodó |
| Tisztsége | |
| Kitüntetései | Fekete Sas-rend |
| Halál oka | leesés a lóról |
 AWikimédia Commons tartalmazIII. Lipót anhalt–dessaui herceg témájú médiaállományokat. | |
III. Lipót Frigyes Ferenc anhalt–dessaui herceg (Leopold III. Friedrich Franz, Fürst und Herzog von Anhalt-Dessau) (Dessau,1740.augusztus 10. –Dessau,1817.augusztus 9.)1751-tőlAnhalt–Dessau hercege.
Lipót a legidősebb fiú voltII. Lipót anhalt–dessaui herceg (1700–1751) és Gizella Ágnes anhalt–kötheni hercegnő (1722–1751) gyermekei közül. 1751-ben árvaságra jutva, nagybátyja,Dietrich anhalt–dessaui herceg nevelte. Apja és nagyapja nyomdokán haladva először a porosz hadseregben szolgált. Akolíni csata hatására1757-ben kilépett a hadseregből és kinyilvánította Anhalt–Dessau semlegességét. A poroszok által követelt jóvátételt magánvagyonából fizette ki.
1767-ben feleségül vette unokatestvérét, Lujza brandenburg–schwedti hercegnőt (1750–1811).1782-ben megpróbált szövetséget létrehozni a porosz hegemónia ellenében.1806-banNapóleon császár megpróbálta a saját hasznára fordítani a herceg tekintélyét és meghívta Párizsba. Lipót az utolsók között volt a német hercegek közül, aki belépett aRajnai Szövetségbe. Másrészt viszont1809-ben díszes fogadást rendezettDessauban, annak aFerdinand von Schillnek, akireJérôme Bonaparte 10 000 frankos díjat tűzött ki.
Lipót herceg1817-ben halt meg egy lovasbaleset következtében. Utódja unokája,IV. Lipót lett.
Barátjával,Friedrich Wilhelm von Erdmannsdorffal együtt, akit1756-ban ismert meg, több tanulmányutat tettItáliában,Franciaországban,Svájcban,Hollandiában, ahol átfogó kultúrtörténeti és gazdasági tanulmányokat folytatott.
Hazatérve elkezdte országában a gyakorlatba is átültetni az utazás során szerzett ismereteket és számos reformot vezetett be az oktatás, egészségügy, szociális helyzet, útépítés, mező- és erdőgazdaság és ipar területén. Nemcsak egyik legmodernebb német kisállammá tette Anhalt–Dessaut, hanem lényegesen megnövelte gazdasági teljesítményét. Számtalan építkezésévelklasszicista stílusban alakította át dessaui székhelyét és környezetét. A mezőgazdaság intenzívvé tétele és az új ismeretek szerinti kertépítészet, a mezőgazdasági és műszaki mintagazdaságok létesítése, a számtalan gyümölcsfa-telepítés mind része volt a hatalmas tájformálási munkának, amely 200 km²-re terjedt ki. Ezáltal alakult ki a 18. században az úgynevezettdessau–wörlitzi kertbirodalom, a hozzátartozó parkokkal és kastélyokkal.
A parkok az első angol stílusú tájépítészeti létesítmények voltak Anglián kívül. Nem az udvartartás szórakozását szolgálták, hanem a szépség és hasznosság összekapcsolását, a látogatók örömét, jobbítását és oktatását szolgálták. Ennek megfelelően a parkokban mindenki szabadon járhatott.
III. Lipót afelvilágosodás híve volt, különösen a népnevelés eszméit illetően, amelyet a természet és tudomány tanulmányozása által kívánt megvalósítani. Atoleranciapolitikájára jellemző, hogy az ő korában jelent meg Dessauban az első német nyelvű zsidó újságSulamith címen és a zsidó népesség részaránya érezhetően növekedett. Felvilágosult kortársai mintaszerű uralkodónak tartották III. Lipótot.
Dessauban több intézményt alapítottak, amelyek szintén a felvilágosodás szellemét szolgálták. 1774-benJohann Bernhard Basedow kezdeményezésére jött létre egy reformpedagógiai szemléletű iskola Filantropinum néven, amelynek vezetője későbbJoachim Heinrich Campe lett. A felvilágosodás szellemébenCarl Gottfried Neuendorf 1785-ben országos iskolareformot hajtott végre. 1781-ben jött létre azAllgemeine Buchhandlung der Gelehrten (Tanultak Általános Könyvkereskedése) abból a célból, hogy a tudományos szerzőket függetlenítse a kiadóktól. Az 1796-ban alakultDessauer Chalkographische Gesellschaft (Dessaui Kőnyomó Társaság) festményekről készített jó minőségű reprodukciókat, hogy a széles közönség részére hozzáférhetővé tegye. Ezeket az intézkedéseket nem csak az ország adóiból finanszírozták, hanem azoknak a brandenburgi és kelet-poroszországi birtokoknak a jövedelméből, amelyeket az anhalt–dessaui hercegek porosz szolgálataik fejében kaptak.
