III. Gorm Hardeknutsson vagyÖreg Gorm (888–958)Dánia királya volt934 és958 között,I. Hardeknut (dánHårde-Knud) fia. Valamikor a9. század végén születhetett. Halálának időpontját a sírkamrájában talált fadendrokronológiai vizsgálatával határozták meg. Neve – talánSaxo GrammaticusGesta Danorum című őskrónikájának hatására – leggyakrabban szenilis, de kegyetlen vénembert és megrögzöttpogányt idéz fel.
Apja916-ban vagy917-ben érkezett Dániába (talán a dánok uralta Kelet-Angliából, talánNormandiából, de egyéb elméletek is vannak) és letaszította trónjáról a svéd származású fiatalSigtrygg Gnupassont. Hardeknut halála után Gorm lépett a trónra. Egyes elméletek szerint azonban csakJütland egy részét uralta.
Vannak források, amelyek szerint sem öreg, sem szenilis nem volt, hanem nagyon is pragmatikus uralkodó és nyitott Dánia déli keresztény szomszédai irányában, mások viszont esetleg összekeverhették apjával, aki élete végéig ellenállt a terjedő kereszténység nyomásának. Saxo azt írta Gormról, hogy a bevándorló keresztények templomait leromboltatta, „mintha azok istentelenek volnának" és hogy „olyan ember vala, aki ellenséges vala a kereszténységhez, a keresztényeket minden méltóság nélküli ... embereknek tartván. "
A sorok közt olvasva látszik, hogy Saxo Gorm tragédiáját is isteni büntetésnek gondolhatta. Története szerint Gorm annyira szerette Knud nevű fiát, hogy kijelentette, meghal, aki Knud halálhírét hozza. Amikor Knud elesett, Gorm felesége, az angol származásúThyra átöltöztette az öreget, aki csak később vette észre, hogy a gyászolók ruháját hordja, és bánatában meghalt.
Jelling elsőkeresztény templomában csontokat találtak, amelyek feltételezések szerint Öreg Gorm maradványai. Gorm uralkodása alatt ugyan a legtöbb dán még pogány lehetett, de fia,Kékfogú Harald a kereszténységre térítette az országot. Ha a csontváz tényleg Gormé, akkor Harald vitethette a templomba, de az eredeti helyet, ahol Gormot eltemették, meghagyta emlékhelynek.
Adam von Bremen:Bischofsgeschichte der Hamburger Kirche. Fordította Werner Trillmich. Freiherr vom Stein Gedächtnisausgabe. (= Ausgewählte Quellen zur Deutschen Geschichte des Mittelalters. 11. kötet). Darmstadt 1978,ISBN 3-534-00602-X, 137–499. oldal(németül)
Thomas Birkmann:Von Ågedal bis Malt. Die skandinavischen Runeninschriften vom Ende des 5. bis Ende des 9. Jahrhunderts. (= Reallexikon der Germanischen Altertumskunde, 12. kötet). de Gruyter, 1995,ISBN 3-11-014510-3
Sture Bolin:Danmark och Tyskland under Harald Gormsson. In:Scandia. IV. kötet (1931), S.184–209.
Erich Hoffmann:Beiträge zur Geschichte der Beziehungen zwischen dem deutschen und dem dänischen Reich für die Zeit von 934 bis 1035. In:850 Jahre St.-Petri-Dom zu Schleswig 1134–1984. (=Schriften des Vereins für Schleswig-Holsteinische Kirchengeschichte. Reihe I, 33. kötet). Schleswig 1984,ISBN 3-88242-086-3, 105–132. oldal
Janine Köster:Sterbeinschriften auf wikingerzeitlichen Runensteinen. de Gruyter. 2014,ISBN 978-3-11-034198-0
Inge Skovgaard-Petersen, Aksel E. Christensen, Helge Paludan:Danmarks Historie 1. kötet. Kopenhagen 1977,ISBN 87-01-53441-6
Marie Stoklund:Die Inschriften von Ribe, Hedeby und Schleswig und die Bedeutung der Schwedenherrschaft. In: Klaus Düwel, Edith Marold, Christiane Zimmermann (szerk.):Von Thorsberg nach Schleswig. (= Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. 25. kötet). de Gruyter, 2001,ISBN 3-11-016978-9, 111–126. oldal