Ez a lap egy ellenőrzött változata
| III. Ferdinánd | |
%2c_Sohn_von_Leopold_II.%2c_in_seiner_Bibliothek_sitzend%2c_Kniest%25C3%25BCck.jpg) | |
| Joseph Dorffmeister portréja a könyvtárban tartózkodó Ferdinándról 1797-ben, első regnálása idejéről | |
| Toszkána nagyhercege | |
| III. Ferdinánd | |
| Uralkodási ideje | |
| 1814. május 30. –1824. június 18. | |
| Elődje | Élisa Bonaparte |
| Utódja | II. Lipót |
| Uralkodási ideje | |
| 1790. július 22. –1801. március 21. | |
| Elődje | I. Péter Lipót |
| Utódja | I. Lajos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Habsburg–Toszkánai |
| Született | 1769. május 6. Firenze,Toszkána |
| Elhunyt | 1824. június 18. (55 évesen) Firenze,Toszkána |
| Nyughelye | San Lorenzo-templom |
| Édesapja | II. Lipót német-római császár és magyar király |
| Édesanyja | Spanyolországi Mária Ludovika |
| Házastársa | Szicíliai Lujza Mária (1790–1802) Szászországi Mária Ferdinanda(1821–) |
| Gyermekei | II. Lipót toszkánai nagyherceg Mária Lujza apátnő Mária Terézia szárd–piemonti királyné |
| Vallás | római katolikus |
 | |
| III. Ferdinánd aláírása | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazIII. Ferdinánd témájú médiaállományokat. | |
III. Ferdinánd (Firenze,Toszkána, 1769. május 6. –Firenze,Toszkána, 1824. június 18.),Toszkána nagyhercege 1790 júliusa és 1801 márciusa, majd újra 1814 májusától 1824. június 18-án bekövetkezett haláláig. Anapóleoni háborúk idején megfosztották aToszkánai Nagyhercegségtől, cserébe előbb salzburgi hercegi (1803–1805), majd würzburgi választófejedelemi (1805–1806) titulust kapott, ez utóbbit 1806-ban nagyhercegi címre változtatták, amit 1814-ig viselt, amikor visszakapta Toszkánát.
Ferdinánd voltI. Péter Lipót toszkánai nagyherceg ésMária Ludovika második fia,Mária Terézia császárné unokája. Miután nagybátyja,II. József császár 1790-ben örökös nélkül elhunyt, a császári trónt apja foglalta el II. Lipót néven. Ekkor, 1790. július 22-én, huszonegy éves korában kerültToszkána élére. Kétszer házasodott, ám gyermekei csak első, unokatestvérével,Lujza Máriával való kapcsolatából származtak. Ferdinánd volt aHabsburg–Lotaringiai-háztoszkánai mellékágának alapítója.
Uralkodóként követte apjafelvilágosult abszolutista irányvonalát. Afrancia forradalom idején ő volt az első európai monarcha, aki elismerte aFrancia Köztársaságot. Vonakodva ugyan, de belépett aBonaparte tábornokkal szembenielső koalíciós háborúba, ám ő volt az első, aki felmondta azt és különbékét kötött a franciákkal. Ennek ellenére a sikeres itáliai hadjáratot folytató Napóleon seregei bevették országát és azaranjuezi szerződésben kimondták trónfosztását. Abécsi kongresszus 1814-ben végül visszaállította címét, amit 1824-benmalária okozta haláláig viselt. Trónján egyetlen életben maradt fia,Lipót követte.
Ferdinánd főherceg 1769. május 6-án születettFirenzében, aToszkánai NagyhercegségbenFerdinánd József János néven aHabsburg–Lotaringiai-ház tagjaként. ApjaI. Péter Lipót toszkánai nagyherceg volt, aki későbbnémet-római császár is lett. Apai nagyszüleiLotaringiai Ferenc István császár ésHabsburg Mária Terézia uralkodónő volt. Apai nagyapai dédszüleiI. Lipót lotaringiai herceg ésOrléans-i Erzsébet Sarolta (I. Fülöp orléans-i herceg leánya), míg apai nagyanyai dédszüleiVI. Károly német-római császár ésBraunschweig–Wolfenbütteli Erzsébet Krisztina császárné voltak.
Édesanyja aBourbon-házból valóMária Ludovika spanyol infánsnő,III. Károly spanyol király ésSzászországi Mária Amália királyné leánya volt. Anyai nagyapai dédszüleiV. Fülöp spanyol király ésFarnese Erzsébet parmai hercegnő, míg anyai nagyanyai dédszüleiIII. Ágost lengyel király és szász választófejedelem ésHabsburg Mária Jozefa főhercegnő (I. József német-római császár leánya) voltak.
Az uralkodópár 16 gyermeke közül Ferdinánd József született harmadikként. A felnőttkort megérő testvérek:
Ifjúkorát Firenzében töltötte. Manfredini márki irányítása alatt kiváló nevelést kapott. 1790-benII. József császár elhunyt, helyére Ferdinánd apja,Péter Lipót nagyherceg lépett,II. Lipót császár néven. Atoszkánai nagyhercegi címet Lipót elsőszülött fia vette át,III. Ferdinánd néven, 1790. július 2-án.
Felvilágosult gondolkodású apja nyomdokán haladva, Ferdinánd nagyherceg fejlesztette országában a kereskedelmet, támogatta a tudományt és a művészeteket, megszilárdította a jogbiztonságot. Afrancia forradalom után, 1792-ben elismerte az új Francia Köztársaságot. Óvatosan politizált, anapóleoni háborúkban országával együtt igyekezett semlegesnek maradni, 1793-ban azonban azOrosz Birodalom ésNagy-Britannia erős nyomást gyakoroltak rá, hogy álljon aNapoléon Bonaparte tábornok elleni koalíció oldalára. Anglia azzal fenyegetőzött, hogy flottája tüzérségi tűz alá vesziLivorno kikötőjét. Amikor a francia csapatok elfoglaltákPiemontot, Ferdinánd kilépett a koalícióból, és 1795. február 9-én békét kötött a franciákkal. AmikorBonaparte tábornok itáliai hódítási tervei egyre nyilvánvalóbbakká váltak, Ferdinánd nagyherceg ismét Ausztriához próbált közeledni. 1799-ben azonban a francia csapatok bevonultakFirenzébe, és FerdinándnakBécsbe kellett menekülnie, családjával együtt.
1801-ben a Bonaparte által kikényszerítettlunéville-i béke és az 1801. március 21-iaranjuezi szerződés értelmében Ferdinándnak le kellett mondania Toszkána nagyhercegének címéről, amelyet Bonaparte megszüntetett, helyén a csatlósEtruriai Királyságot hozta létre, amelyet aparmaiBourbon-hercegek kaptak, kárpótlásul a Napóleon által elvett birtokaikért. AToszkánai Nagyhercegségért cserébe Ferdinánd az 1802. december 26-ipárizsi békeszerződésben az újonnan kreáltSalzburgi Hercegséget kapta meg (amelyet aSalzburgi Hercegérsekség szekularizált birtokaiból alakítottak). AfrankfurtiBirodalmi gyűlésnek az egyházi birtokokszekularizálásáról szóló határozata neki ítélte az eichstätti főapátság birtokát is. Mivel ezeket a tartományokat az1805-ös pozsonyi békeszerződés azOsztrák Császárságnak és aBajor Választófejedelemségnek adta, cserébe Ferdinánd megkapta aWürzburgi Hercegséget, amelyet előbbválasztófejedelemséggé, majd 1806-ban, aNémet-római Birodalom megszűnése és aRajnai Szövetség létrejötte utánnagyhercegséggé emeltek.Napóleon császár bukása után, az 1814. május 30-ipárizsi békeszerződésben Ferdinánd visszatérhetett a helyreállítottToszkánai Nagyhercegségbe, amelyhez még további területeket is hozzácsatoltak. 1815-benJoachim Murat tábornagy,Nápoly francia alkirálya támadást intézett a nagyhercegség ellen, ekkor Ferdinándnak ismét el kellett menekülnie, de még ugyanabban az évben, április 20-án hazatérhetett. 1815-ben a Toszkánai Nagyhercegségtől elcsatolták aLuccai Hercegséget, amelyet a parmai Bourbon-hercegek kaptak meg, átmeneti kárpótlásként (Luccát csak 1847-ben csatolták vissza Toszkánához). 1817-ben újra megalapította a nagy múltúSzent István Lovagrendet, amit nyolc évvel korábban Napóleon oszlatott fel.
Ferdinánd engedékeny, békés természetű, de igényei érvényesítése tekintetében igen kitartó uralkodó volt. A katonáskodásnál jobban szerette a zenét. Azancien régime és részben a felvilágosodás gyermeke volt, de a forradalom és az éppen bontakozó olasz nacionalizmus eszméitől idegenkedett. III. Ferdinánd, Toszkána nagyhercege 1824-ben hunyt el Firenzében. Ott is nyugszik aSan Lorenzo-templomban. Trónját fia, Lipót örökölte (II. Lipót) néven.
_von_Neapel-Sizilien_(1773-1802)%2c_Gemahlin_von_Ferdinand_III._von_Toskana%2c_an_einem_Tisch_sitzend%2c_Kniest%25C3%25BCck.jpg)
Első házasságát Ferdinánd már Toszkána nagyhercegeként,1790.augusztus 15-én képviselők útján(per procurationem)Nápolyban kötötte aBourbon-házból valóLujza Mária Amália nápoly–szicíliai királyi hercegnővel (Principessa Luisa Maria Amelia di Borbone della Due Sicilie, 1773–1802),I. Ferdinándnápoly–szicíliai király leányával. Az ünnepélyes esküvőtBécsben tartották,1790.szeptember 19-én. E házasságból 6 gyermek született, hárman érték meg a felnőttkort:
Második házasságát Ferdinánd nagyherceg1821.május 6-án, 52. születésnapján kötötteFirenzében a 25 évesMária Ferdinanda szász királyi hercegnővel (1796–1865),Miksa szász koronaherceg (1759–1838) ésKarolina Mária Bourbon–parmai hercegnő (1770–1804) leányával. A második feleség Ferdinánd első házasságából való fiának, Lipótnak sógornője volt. Ez a házasság gyermektelen maradt.
| Előző uralkodó: I. Lipót | Következő uralkodó: – (francia megszállás) |
| Előző uralkodó: Élisa Bonaparte | Következő uralkodó: II. Lipót |
Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap