III. Szent Félix (latinul:Felix), (? –492.március 1.) volt a 48.pápaSzent Péter trónján.483.március 13-án választották megRómapüspökének. Pontifikátusa során át kellett értékelnie kapcsolatait a keleti egyházakkal, és a világi hatalom befolyása ellen is küzdenie kellett.
Életéről semmit sem írnak a krónikák, egészen amíg meg nem választottákegyházfőnek. AIII. Félix nevet választotta, de gyakran nevezikII. Félixnek, ugyanisI. Félix pápa után egy ellenpápa viselte még aFélix nevet. Mivel az ő pontifikátusa nem tekinthető legálisnak, ezértIII. Félix a második hivatalospápa ezzel a névvel.
Arómai zsinat valószínűleg Itáliakirályának,Odoakernek a nyomására választotta megIII. Félixet erre a méltóságra. A klérusnak igazi kifogása nem lehetett ellene, hiszenFélixben is akadt még aLeó-féle szellemből. Elődje,Szimpliciusz pápa élete (és uralkodása) végén találkozott a keletrómai császár művével, aHénótikonnal, ami rányomtaFélix pontifikátusára is bélyegét. Az újpápától tehát azt várták, hogy új állásfoglalásával ismét rendezik a megbolydult kelet–nyugati kapcsolatokat.Félix484-benRómába hívott össze egy zsinatot, amelyen aHénótikon sorsát tárgyalták meg. Apápa a várakozások ellenére határozottan elítélte amonofizita művet, ésAkaikoszkonstantinápolyipátriárkát minden hivatalától és méltóságától megfosztotta. Ugyanezen a zsinatonFélix kiközösítetteAntiochiapüspökét is, és még484-benAlexandriapüspöke is hasonló sorsra jutott.Akaikosz válaszul töröltette arómaipápa nevét azok közül, akikért imádkoztak a szentmisén, és megszakította kapcsolatait a nyugati egyházzal. Hivatalosan tehát ekkor kezdődött az első kelet–nyugati egyházszakadás, amely519-ig tartott.
Félix pontifikátusának azonban csak egy része zajlott a római zsinat körül. Egyre nagyobb erőfeszítésekbe került fenntartania az egyház függetlenségétOdoakerrel és akeletrómai császárral szemben. Ezenfelül elődjétől örökölte egyházmegyéinek szétszórtságának és fenyegetettségének problémáját.
