III. (IV.) István (latinul:Stephanus), (723 k.,Tossina vára,[1]Siracusa –772.január 24.,[1]Róma[1]) lépett apápai trónra 95.-ként a történelem folyamán768.augusztus 1-én. A hivatalosvatikáni iratokIII. Istvánként emlékeznek meg róla, hiszenII. István megválasztása óta az István nevű egyházfők számozása eltér a történészek és a klérus szerint. István csak hosszas viták, és harcok után léphetett trónra. Jó kapcsolatban maradt a frankokkal, deDesiderius longobárd király sok fejtörést okozott a pápának. Pontifikátusa alatt769-ben egy fontos zsinatot hívott össze.
720 körül látta meg a napvilágotSzicíliában. Apját Olivusnak hívták. Papi hivatását bencés szerzetesként kezdte, ahol hamar elismert tudásra tett szert. Igazán csak később került a klérus legfőbb hivatalának közelébe.I. Pál pápa halála után a pápaválasztó zsinaton Toto, aszíriai Nepi hercegetoszkánai katonák segítségével a választáson részt vevő katonákat meggyőzte, hogy egy laikust,II. Konstantint válasszák meg egyházfőnek. A seregnek sikerült is Konstantint a pápai trónra ültetni, de hivatalosan a klérus nem volt hajlandó megerősíteni őt hivatalában. Így Kristóf pápai kancellárja alongobárd uralkodó,Desiderius segítségét kérte a törvénytelen egyházfő eltávolításához. A király katonái768 júliusában végül sikerrel lemondatták Konstantint, de a longobárdok vezére, Waldipert 768.július 31-én önkényesenFülöpöt tette meg az egyház fejének. A klérus a szerzetes kinevezését sem akarta elfogadni, és még aznap meg is fosztották hivatalától. Ekkor került a viták középpontjába István, akit a klérus nyomására 768.augusztus 1-jén választottak meg. Ugyanazon a napon fel is szentelték a hivatalos egyházfőt.
István első dolga volt, hogy eltörölje az ellenpápák minden intézkedését.769 áprilisábanRómába zsinatot hívott össze. Ennek a gyűlésnek a legfőbb témájátKonstantin ellenpápává választása adta, ugyanis a klérust mélyen felháborította, hogy egy laikus ember tölthette be ezt a pozíciót. A zsinat úgy határozott, hogy laikusok többé nem vehetnek részt a pápaválasztáson, és az egyházfő is csak abíborosok közül kerülhet ki. A római nép jogát a megerősítésre korlátozták.
771-ben Frankföldnek új uralkodója lett.Nagy Károly udvarával István kitűnő kapcsolatokat épített ki, és a frankokkal együttműködve elérte, hogy a longobárdok bizonyos területeket visszaadjanak a pápának. AzonbanDesiderius király is értett a diplomáciához, és hamarosan férjül adta leányát Nagy Károlyhoz. Ezzel szövetségre lépett István egyik legnagyobb ellenfelével.
Az újKaroling uralkodó trónra lépésének esztendejében István megbetegedett. A súlyos beteg egyházfőt kijátszva Desiderius szövetségesévé tette a pápa kancellárját, Afiarta Pált, akinek segítségével több személyi döntést is kikényszerített az egyházfőből, amelyek nem voltak igazságosak. A longobárd király Isztria klérusát is megpróbálta skizmába taszítani, de végül István levele meggátolta Desiderius kísérletét.
.jpg)
