Firenzei regnálása alatt afelvilágosult abszolutizmus mintaállamává tette Toszkánát. A korban rendhagyó módon ellenezte és elsőként törölte el ahalálbüntetést és akínvallatást egyaránt. Fivére, a császár 1790-ben utód nélkül való elhunytát követően lett aSzent Római Birodalom császára. AHabsburg Birodalomban ésMagyarországon hamar hozzálátott ajozefinizmus elemeinek visszavonásához a belső béke megteremtése érdekében. Tartva afrancia forradalom eszméinek térnyerésétől, kiterjesztette a Toszkánában sikeresen alkalmazott titkosrendőrséget birodalomszerte.II. Frigyes Vilmos porosz királlyal előbb aláírták apillnitzi nyilatkozatot (1791. augusztus 21.), majd megkötötték az franciákkal szembenielső koalíciót (1792). A háború kitörését (1792. április 20.) azonban már nem élhette meg, mivel 1792. március 1-én betegség következtében váratlanul elhunyt. Lipótjelmondatalatinul:Opes regum corda subditorum, amimagyarul annyit tesz: „A királyok kincsei az alattvalók szívei”.
Amikor trónra lépett,Dél-Németalföld nyílt harcban állt a Birodalommal,[1] aMagyar Királyság pedig az elszakadás szélén volt. Az elődje felvilágosult abszolutista reformjaival és beolvasztó politikájával kiváltott nemesi ellenállást mérsékelt engedményekkel és ügyes politikával leszerelte. A magyar nemesi mozgalmat egyrészt a rendi alkotmány helyreállításával,[2] másrészt azzal, hogy aPorosz Királysággal megegyezve (reichenbachi egyezmény, 1790) a külső támogatástól elvágta, visszavonulásra kényszerítette. Magyar királlyá koronázásakor fiát,Sándor Lipót főherceget a rendeknádorrá választották. Sikerült leszerelnie a belgák ellenállását is, az1788-ban bátyja, II. József által elkezdetttörök háborúnak pedig a korábbi állapotokat rögzítőszisztovói békekötéssel (1791.augusztus 4.) vetett véget.
A nagyhercegség élén eltöltött 25 éve (1765–1790) alatt az elmaradott államot az élet szinte minden területére kiterjedő, megfontolt reformpolitikájával az európai felvilágosodás mintaországává alakította át.
Néhány az újításai közül: az adóbérlés megszüntetésével állami kézbe vette az adó- és egyéb jövedelmek beszedését; a paraszti földtulajdonlásban bevezette az örökbérleti rendszert; állami felügyelet alá helyezte a börtönöket; a céhek megszüntetésével szabaddá tette az iparűzést; átszervezte és korszerűsítette a közigazgatást; törvénnyel szabályozta a közegészségügyet; megreformálta a rendőrséget. Egyházi reformja még bátyjáét, II. Józsefét is túlszárnyalta: a pápával szemben a püspökökre támaszkodva szerzett érvényt fejedelmi jogainak.
Fontos még az 1790/91. évi X. törvénycikk[4]Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről:„Az ország karainak és rendeinek alázatos előterjesztésére, Ő szent felsége is kegyesen elismerni méltóztatott, hogy ámbár a felséges ausztriai ház nőágának az 1723:I. tc. és II. cikkelyek által a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben megállapított örökösödése ugyanazt a fejedelmet illeti, a kit a megállapított trónöröklési rend szerint a Németországban és azon kivül fekvő, elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul birtoklandó többi ország és tartományokban illet: mindazonáltal Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (bele értve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánynyal bíró, s ennél fogva az 1715:III. tc., valamint az 1741:VIII. tc. és XI. cikkelyek rendelésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és igy Ő szent felségétől s örököseitől, Magyarország királyaitól, tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország.”
Nem feledkezhetünk meg a következőről sem: 1790/91. évi XVI. törvényikk, hogy a nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassék, a magyar nyelv pedig megtartassék:„Ő szent felsége biztosítja a karokat és rendeket, hogy bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni; hogy pedig a magyar hazai nyelv jobban terjedjen és csinosodjék, agymnásiumokon,akadémiákon és a magyaregyetemen amagyar nyelv- és írástan számára külön tanár fog beállíttatni, hogy azok, akik e nyelvet nem tudják s meg akarják tanulni, vagy akik azt már tudják, magukat tökéletesíteni kivánják benne, alkalmat nyerjenek bármelyik irányban kívánságuk teljesedésére; akormányszéki ügyek pedig most méglatin nyelven lesznek tárgyalandók.”
A teljesség igénye nélkül még érdemes szót ejteni a következőkről:
1790/91. évi LVII. törvénycikk azerdők pusztításának megakadályozásáról
"1790/91. évi XLII. törvénycikk akínvallatásról: „A kínzó vallatások annálfogva, mivel az igazság kikutatására alkalmas és megfelelő eszközt nem nyújtanak, hanem inkább büntetés számba mennek, addig, míg abüntetőeljárásra nézve országgyűlésileg más intézkedés nem tétetik, egyszerűen tiltva lesznek.”
1790/91. évi XXXVIII. törvénycikk azsidókról:„…a Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összesszabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén akirályi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsején voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”
1790/91. évi XXXI. törvénycikk az olyan játékok, melyekben minden a véletlenre van bizva, eltiltatnak:„Aszerencsejáték Ő felsége jóváhagyásával Magyarország és a hozzá kapcsolt részek határain belül eltiltatván, azon kínos következmények elhárítása végett, melyek a játékokból egyes emberekre, sőt gyakran a közre is erednek, a közönségesen hazárdnak nevezett fáraó és kocka és mindenféle játékok, melyben minden avéletlentől függ, százarany büntetés terhe alatt tilalmaztatnak…”
1790/91. évi XXVII. törvénycikk agörög nem-egyesült vallásúakról: akik„…más honlakosok módjára, Magyarországban és a kapcsolt részekbenjószágok szerzésére s birtoklására és minden hivatal viselésére képesek legyenek…”
„római felséges császár, Német-, Magyar-,Cseh-,Dalmát-, Horvát-,Szlavonországok,Galiczia,Lodoméria, Ráma, Szerb-, Kun- és Bolgárország apostoli királya,Ausztria főherczege;Burgundia, Lotaringia, Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Etruria nagyherczege;Erdély nagyfejedelme;Morvaország őrgrófja, Brabánt, Limburg,Luxemburg, és Geldern,Württemberg, Felső- és Alsó-Szilézia,Majland,Mantua,Parma,Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zatoria,Calabria,Bari, Ferrete és Teschen herczege; Svévia és Charleville fejedelme; Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannonia, Kyburg, Görcz, Gradiska grófja; a római szent birodalom, Burgau, Felső-és Alsó-Luzica, Pont-a-Mousson és Nomenum őrgrófja, Namur, Valdemons és Albimons tartomány, Zütphen, Sarverda, Salma és Falkenstein grófja, a vend őrgrófság és Mecheln ura”
.PNG)
![II. Lipót koronázása Pozsonyban, 1790. november 15.[5]](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3aAdcuratus_prospectus_Fidei_Regiae....jpg)
