II. Kelemen (Hornburg,1005 –Pesaro,1047.október 9.) néven léphetett apápai trónra a történelem folyamán 150.-ként. Személyében olyan uralkodó foglalt helyet az egyház legfőbb hivatalának élén, aki mindenekelőtt feltétlen hűséget esküdöttIII. Henriknek, aNémet-római Birodalom császárának. Mindemellett fontos megjegyezni, hogyKelemen igen szigorú erkölcsökkel rendelkezett, és ezeket egyházára is át akarta örökíteni. Pontifikátusa hosszú trónharcoknak vetett véget, bár korai halála csak ideiglenesen oldotta meg ezt a helyzetet.
EredetilegSuidger von Morsleben néven látta meg a napvilágot azAlsó-Szászországban találhatóHornburg (maSchladen-Werla része) városában, hozzávetőleg1005-ben. Apja Hornburg és Morslebengrófja volt, Konrád, anyját pedigAmulrad-nak nevezték. A gyermek kitűnő nevelésben részesült a közeli németkolostorokban. Ebben az időben vált egyre világosabbá Suidger fejében, hogy az egyház szolgálatába fog állni. Aszeminárium elvégeztével ahalberstadti dómkanonokja lett, majd1032-ben Hermann,brémaiérsekkáplánja. Három évvel később Henrikkirály udvari káplánja lett. Ekkor ismerte meg a későbbi császárt, és erkölcseivel, tudásával az uralkodó is kegyeibe fogadta Suidgert.1040-ben a koronás fő segítségévelBamberg püspökévé szentelték fel.
MiközbenNémetországban Suidger jövője ilyen nagy léptekben fejlődött, addig a távoliRómában a pápai hivatal valódi fertőben úszott. Már régóta foglalhatta el a trónt olyan ember, aki valóban az igaz hit védelme érdekében száll síkra. A római nemesi családok harcaként egy igen fiatal főpásztor,IX. Benedek foglalhatta el a szent trónt1032-ben. Aztán az ellenséges pártSzilvesztert erőszakolta fel a trónusra, de pár hónap múlva ismét Benedek szerezte meg a legfőbb hivatalt, hogy aztán kevesebb, mint egy hónappal később nagybátyjának,VI. Gergelynek adja el busás pénzért. A vallásos emberek tucatjai felháborodva figyelték aSzent Péter trónján marakodó pénzéhes pápákat, és olyan csalódottság lett úrrá rajtuk, amely már Henrik birodalmát is fenyegette. Ezért az uralkodó hatalmas sereggel átlépte azAlpok vonulatait1046 őszén. Ebben az időben az örök várost három pápa uralta. ASzent Péter-bazilikában Benedek hívei gyűltek össze, aLaterán Gergely kezében volt, míg Szilveszter a Miasszonyunk-templomban rendezte be főhadiszállását. A hivatalos egyházi krónikák szerint Henrik Gergelyt ismerte el legitim uralkodónak. ÍgyPiacenza városánál vele találkozott először, és rábeszélte, hogy hívjon össze egy zsinatotSutriban, ahol tisztázni fogják a három főpásztor helyzetét. A gyűlésen aztán Benedek meg sem jelent, Szilveszter jogát pedig semmissé nyilvánították. Gergely uralma ugyan hivatalosnak tűnt, de amikor fény derült rá, hogy pénzért vásárolta meg hivatalát,szimónia vádjával megfosztották hatalmától. Miután Benedek nem méltatta a zsinatot arra sem, hogy megjelenjen, kiátkozták, és megfosztották jogaitól. Így Henrik üresnek nyilvánította a pápai trónt, és még ugyanazon évkarácsonyára Rómában hirdetett meg egy zsinatot, amelyen megválasztják Gergely utódját.
December 23-án ült össze a zsinat, amelyen Henrik még nem rendelkezett jelöltállítási joggal, hiszen nem volt császár. Mégis hűséges alattvalói "esdekeltek" segítségéért. Ezért aztán Henrik először Bréma érsekét,Adalbertet javasolta a pápai trónra. De az érsek elutasította a megtisztelő címet, és maga helyett Suidgert javasolta. Így1046.december 25-énII. Kelemen néven a német püspököt szentelték fel egyházfővé. Eleinte ugyan Suidger is tiltakozott, de később megbarátkozott az új pozícióval. Pontifikátusa során megtanulta, hogy Rómára nem támaszkodhat, hiszen ott gyűlölik azt, akit a német uralkodó nyomására ültetnek a pápai trónra. Ezért továbbra pápai címe mellett megtartotta a Bamberg püspöke méltóságot is, és gyakran erre az egyházmegyére támaszkodott. Első tette volt, hogy atiara fogadása után császárrá koronázza jótevőjét, és támogatóját, Henriket és császárnévá annak hitvesét,Poitoui Ágnest.
Kelement az egyháztörténészek gyakran az első reformpápának tekintik, hiszen szigorával, és kiegyensúlyozott modorával igen erőteljes lépéseket tett az egyház fegyelmezése érdekében. Tettei azonban rövid pontifikátusa miatt nem foganhattak meg igazán az egyház gyakorlati életében.1047 januárjában Rómában összehívott egy nagy zsinatot, amelyen több szigorú egyházfegyelmi határozatot hozott meg. Leginkább aszimóniát büntette: minden lelki hivatal vagy dolog pénzért való árusításakiközösítés vádjával sújtandó. Az, aki tudatosan szimóniával veszi birtokba ezen egyházi hivatalokat vagy dolgokat, szintén büntetést érdemel. Negyven napos elzárást és kínzást ítéltek ezeknek az embereknek.Kelemen simította el amilánói,ravennai ésaquileiai egyházmegyék rivalizálását is. A jogelsőbbséget a császár közbenjárására Ravennának ítélte, döntése ellen nem lehetett fellebbezni. Később Henrik seregeihez csatlakozva részt vett a császár diadalmas dél-itáliai hadjáratában. Több pogányszaracén birtokot is felszámoltak.Kelemen kiközösítetteBenevento városát, amiért az nem volt hajlandó megnyitni kapuit a sereg előtt. A hadjárat utánKelemen Németországba utazott, hogy szentté avasson egy apácát, akit ahunok öltek meg. Amikor Rómába utazott vissza,1047.október 9-énAposella környékén váratlanul meghalt. A későbbi korok pletykái úgy vélték, hogy Benedek hívei mérgezték meg a nagy hatású pápát. A közelmúltban, amikor aVatikán engedélyezte néhány szarkofág felnyitását és vizsgálatát,Kelemen sírját is kivizsgálták. Halálát bizonyosanólomcukor okozta, amely ebben a korban nem minősült feltétlen méregnek, hiszen különböző nemi betegségeket is gyógyítottak ezzel. Tehát a kérdés még mindig nyitva maradt.Kelemen testét abambergi dómban helyezték örök nyugalomra. Az övé az egyetlen olyan pápai sír, amely azAlpok vonalától északra helyezkedik el.
