II. Jenő (latinul:Eugenius), (?,Róma[1] –827.augusztus 27.,Róma[1]) trónra lépésével a pápaság egyfajta centenáriumot ünnepelhetett, legalábbis a történészek szerint, ugyanisJenő volt a 100.pápaSzent Péter nyomdokain824.május 8-tól. Pontifikátusa a frank császárokrómai befolyásának diadalmenete volt.I. Lothár, a frankok császára kiadta aConstitutio Romanat, amely merészen szólt bele az egyház ügyeibe. Eközben keleten ismét fellángolt aképrombolás.
Rómában született, azonban egyebet nem lehet tudniJenő életéről. Megválasztása előtt azAventinus dombon állóSzent Szabina-székesegyház befolyásos papja volt. Amikor824 februárjában meghaltI. Paszkál pápa a városi nemesség és a frankok azonnal nyomást gyakoroltak a klérusra, hogy nekik kedvező egyházfő kerülhessen a trónra. Paszkál ugyanis gyakran fordult szembe a frank császárokkal és a római nemességgel, amikor a pápaság és az egyház függetlenségéért szállt harcba. Ugyan a papság olyan egyházfőt látott volna szívesen akereszténység élén, aki a pápai függetlenséget hirdeti, amikor Lothár császár személyesen érkezett Rómába, ez szinte lehetetlenné vált. Ugyan a városi köznép egyZinzinnus nevűbíborost támogatott, a császár és a nemesség nyomására824.május 8-ánJenőt választották meg a pápai trónra.
Jenő trónra emelése mindenképpen a frank udvar sikere volt. Paszkál uralkodása alatt több római nemes isFrankföldre menekült, birtokaikat pedig a pápa elvette. Most ezek a nemesek visszatérhettek Rómába, és birtokaikat is visszakapták.824-ben Lothár írásban fektette le a császári és pápai hatalom kapcsolatát, és még a szent városban kiadta aConstitutio Romanat. Ez a dokumentum kilenc cikkelyben adott számot főként a császári hatalom kiterjesztéséről, de a római nemesek ellenőrzéséről is. Lothár az alábbiakban foglalta össze nézeteit:
Elsőként a császár azt kötötte ki, hogy az, aki a pápa vagy az uralkodó védelme alatt áll sérthetetlen, illetve hogy a pápát és tisztviselőit feltétlen engedelmesség övezze.
Védelmébe vette a pápai vagyont, hogy az egyházfő halála után a kincstárat ne fosszák ki.
MegerősítetteIV. István pápa769-es zsinatának döntését, amely szerint a pápaválasztáson csak a klérus tagjai vehetnek részt, és az egyházfő hivatalát csakbíborosi rangú személy töltheti be.
Létrehozta amissi hivatalát, amelyet két ember töltött be. Egyikőjüket a pápa nevezte ki, míg a másikat a császár. Ők tájékoztatták a két uralkodót az egyházi közigazgatás igazságosságáról.
Itália népeit olyan törvényszék elé kell állítani, amelyik igazságszolgáltatást választottak. Lehetett római vagylombard.
Megerősítette a pápai birtokok visszaszolgáltatását, és meghatározta a pápai állam határait.
Az erőszakos rablást halállal büntette.
Lothár megszabta Róma magas rangú hivatalnokainak, hogy amikor a császár a városba érkezik, azonnal jelenjenek meg színe előtt, és jelentsék Róma legfontosabb híreit.
A császár a záró gondolatokat a legfontosabbak közé sorolta. Eszerint az egyház ura a római pápa, akinek mindenki engedelmeskedni köteles.
Jenő elfogadta a Constitutio Romana pontjait, és megeskette a római népet, hogy a pápának esküdött hűség alapján elfogadják, és követik majd a frank császárok döntéseit.
Eközben820-banKonstantinápolyban meghalt a pápa ádáz ellensége,V. León bizánci császár, és helyétII. Mikhaél foglalta el.Jenő elődjéhez hasonlóanlegátust küldött a keleti császárhoz, hogy fenntartsa a Mihállyal kialakult jó kapcsolatot. Azonban a bizánci uralkodó a kezdeti engedmények és megegyezés után visszatért a képromboláshoz.Jenő követei hiába próbáltak meg mindent, hogy meggyőzzék a császárt, Mihály hajthatatlannak bizonyult. Az egyházfőnek több keletről érkező üldözöttet kellett befogadnia Rómába.
Jenő pontifikátusának egyik jelentős állomása volt a826-ban összehívott római zsinat. A gyűlés az egyház fegyelmi kérdéseiben hozott döntéseket. A fő hangsúly a felszentelt főpapok és papok tudásán és tanulásán volt. Ennek fejlesztésére Itália szerte több iskolát és zárdát építtetett.
Jenő segítette a szegényeket és elesetteket, és Róma több templomát is megújította. ASzent Szabina az elsők között újult meg. Nagy összegekkel támogatta a skandináv népek térítését is.827.augusztus 27-én halt meg. Hamvait aSzent Péter-bazilika őrzi.
