II. Honoriusz (Fanagno [maCasalfiumanese község része],1060.február 9. –Róma,1130.február 13.) akatolikus egyház fejeként a 163.pápa. Az eredetileg szegény családból származó Honoriusz korának egyik legkiválóbb politikusa és diplomatája volt, akinek tisztelete nem volt kérdéses az egyházon belül. Mégis awormsi konkordátum oroszlánrészét magára vállaló Honoriusz csak nehezen tudta elfoglalni a pápai trónt. Ezen felül azonban diplomáciai sikereit nem zárta le a konkordátum megszületése után. ANémet-római Birodalom élére pontifikátusa alatt új uralkodót választottak, ugyanis a makacsV. Henrik császár meghalt.
EredetilegLamberto Scannabecchi avagy későbbi nevénOstiai Lambert néven született azImola környékén elterülő Fagnano városában. Sok elődjéhez képest ő nem nemesi családból származott, sőt igen szerény körülmények között nőtt fel. A vallásos család, gyermeke egyetlen lehetőségét a jobb életre, az egyházban látta, ezért fiatalon azÚr szolgálatába állították. Az évek során fény derül Lambert kivételes fogékonyságára és tudására.Bologna archidiakónusa lett, és hamarosan az egyházfő,II. Paszkál is felfigyelt az ifjú archidiakónus tudására, ezértRómába hívta, ahol hamarosan aLaterán egyikkanonokja lett.1099-ben aSanta Prassede-templom címzetesbíborosává szentelték fel, majd1117-benOstia és Velletri püspöke lett.
Rangja és tisztelete az egyházon belül azonban sokkal több lábon állt, mint kizárólag csak a tudásán. Egyike volt azon hűséges kardinálisoknak, akikII. Geláz pápa mellett kiálltak, és elkísértékfranciaországi száműzetésébe. Geláz halála után ott voltClunybanKallixtusz megválasztásánál. A törekvő, új pápa fontos tanácsadója és közeli barátja lett, akit Kallixtusz megbízott azinvesztitúrakérdés rendezésével, és1119-benStrasbourgba küldte, hogy tárgyaljonV. Henrik császár követeivel. A tárgyalások lezártával részt vett areimsi zsinaton, ahol végül Kallixtuszkiközösítette Henriket, ugyanis az nem tartotta be a strasbourgi egyezményt. Az átok kihirdetése után Lambert visszatértNémetországba, és éveken keresztül próbált közvetíteni a pápa és a császár között. Igen nagy része volt awormsi konkordátum létrejöttében, és egyes egyházi krónikák Lambert iránti tiszteletük jeleként néhaPactum Lambertinek nevezik a konkordátumot. Érdemeinek elismeréseképpen Kallixtusz megengedte Lambertnek, hogy ő vonja vissza Henrik fejéről az egyházi átkot.1124.december 13-án meghalt Kallixtusz, és ezzel elkezdődött Lambert egyik legzavarosabb időszaka.
Kallixtusz halála után ismét két vonalon indult meg az egyházfő pótlásának folyamata. Rómában aSan Pancratio-templomban a bíborosok kollégiuma1124.december 15-én megválasztották Kallixtusz helyéreTeobaldo Buccapecust, aki felvette aII. Celesztin uralkodói nevet. A választást azonban megzavarta a császárpárti római nemesség, akik Roberto Frangipani vezetésével betörtek a templomba, és V. Henrik óhaját közvetítve Lambertet akarták a pápai trónra emelni. A fegyverek hatására a pápaválasztók elfogadták a császár akaratát, és végül kényszerből Lambertet is megválasztottákSzent Péter trónjára. Lambert ekkor vette fel a II. Honoriusz nevet.
Az egyházat jelentősen megosztó választásba Honoriusz sem tudott belenyugodni, ráadásul az ő megválasztásával párhuzamosan II. Celesztin nem mondott le a trónról, és a bíborosok sem szólították fel erre. Ezért Honoriusz úgy döntött, hogy ismét összehívja a pápaválasztókat, és megméretteti magát Celesztinnel szemben. Az újabb választás már Honoriusz sikerét hozta, és Celesztin lemondott trónjáról. A zavaros helyzet tehát megoldódott, és1125-től kezdve már törvényes pápaként kezdhette meg pontifikátusát.
Honoriusz legnagyobb diplomáciai sikere már rögtön pápasága első felében megtörtént, és éppen az őt hatalomra segítő császári udvarral volt kapcsolatban.1125.május 23-án meghalt V. Henrik, aNémet-római Birodalom császára. Honoriusz a hír hallatára azonnal követeket küldött Németországba, akik Adalbert,mainziérsek kíséretében érkeztek meg a királyválasztó gyűlésre. Honoriusz követeinek az volt a feladata, hogy ügyeljenek arra, hogy a trónt olyan uralkodó foglalja el, aki nem rúgja fel a wormsi konkordátumot, és tiszteletben tartja az egyház jogait. A megválasztottIII. Lothár,Supplinburggrófja az egyház diadalát hozta.
Lothár koronázási beszédében a pápa főségét elismerte a világi hatalommal szemben, és egyúttal kérte Honoriusz beleegyezését császárrá koronázásához. A pápa ezt örömmel meg is adta neki, főleg azután, hogy Lothár még a konkordátum keretein túl is privilégiumokat biztosított az egyháznak. A római koronázás után Hohenstauf Konrád fellázadt Lothár ellen, ésMonzában Itália királyává koronáztatta magát Anselmo,milánói érsekkel. A pápa azonnal kiátkozta Anselmot és Konrádot, ezzel teljesen ellehetetlenítve a lázadást.
Már Kallixtusz pontifikátusa alatt is igen kényes helyzet alakult kiAngliában ayorki érsekség hatalma körül, de Honorius idejére a kérdésre egyértelmű megoldást kellett találni.I. Henrik, Anglia királya ragaszkodott ahhoz, hogy az egyházi ügyeket acanterburyi érsek intézze, aki állandó pápai követként a legmagasabb rangú egyházi méltóság az országban. Ezért az ő feladata meghatározni a yorki érsek hatalmát. Honoriusz több levelet is írt az angol királyi udvarba, de mivel egyiknek sem volt hatása,1125-ben Jánost, Crema bíborosát nevezte ki pápai követnek, és Angliába küldte. A bíboros sokáigNormandiában tartózkodott, ugyanis Henrik nem akarta országába engedni. Végül az egyházi átokkal való fenyegetés miatt engedett Jánosnak.
A bíboros elsőkéntSkóciába igyekezett, aholRoxburghben találkozottI. Dávid, skót királlyal, és zsinatot hívott össze. A zsinaton a skótpüspökök és a yorki érsek közötti vitát simították el, majd Skóciában is a kánoni törvények közé vették az egyházi fegyelem tételeit. Majd szeptemberbenWestminsterbe hívta össze az angol klérust, ahol kiemelte acölibátust és aszimónia elutasítását. Vilmos canterburyi érsekkel is tárgyalt, amelynek következtében úgy tűnt, hogy az angol egyházi viták egy időre elülnek.
Honoriusz követeket küldöttDániába is, hogy az ott fennálló egyházi vitát elsimítsa, és felbonttatta Vilmos, Normandia hercegének házasságát azAnjoukkal, mert azt békeszerződés tiltotta. Az egyházfő1126.február 26-án elismerte apremontrei rendet és később atemplomos lovagokat is ő szentesítette.
Azonban Honoriusz pontifikátusa nem csupán diplomáciai sikerekről szólt. Még uralkodásának kezdetén háború tört ki Itália déli részén, a Szentszékhez általában hűnormann hercegek között.II. Roger,Szicília grófja támadást indított unokatestvére, Vilmos,Apulia hercegének területei ellen. Roger területszerző hadjárata azonban sértette az egyházi érdekeket, ugyanis Vilmos saját területeit az egyháznak ajánlotta fel. Honoriusz azonnal átokkal sújtotta Rogert, és sereget toborzott az egyház jogos birtokainak védelmére. A háború azonban egyik részről sem ért el eredményeket.. Ezért a pápa és a gróf1128 augusztus 22-én békét kötöttek. Ennek értelmében Roger az egyház hűbéreseként uralkodhatott Apulia felett, cserébe a grófnak le kellett mondaniaBenevento ésCapua követeléséről
Az energikus Honoriusz közel ötéves uralkodás után1130.február 13-án hunyt el.
