Godwin wessexi gróf fiaként született.[6] Édesapja halála (1053) után hatalmas területeket örökölt,[7] és tulajdonképpen ő uralkodottHitvalló Eduárd király helyett. Hadat vezetett a skótok földjére.[8]1064-ben francia földönNormandiai Vilmos fogságába esett.[8] Bár a herceg nem éreztette vele, hogy fogoly,[8] mindenesetre arra kényszerítette, hogy hazatérése fejében esküben ígérje meg Vilmos trónigényének támogatását,[8] amit a szabadulni akaró Harold meg is tett.[8] Angliába hazatérve közölte híveivel, hogy esküjét kényszer alatt tette, így az nem érvényes.[8] Sógora, Hitvalló Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg örököséül,[8] amit aWitan, az angolszász államtanács is szentesített.[8] Rövid uralkodása első hónapjaiban harcban állt – a Normandiai Vilmos által ellene uszított[8] – féltestvérével, Tostiggal,[4] és az őt támogatóIII. Harald norvég királlyal,[4] akiket aStamford Bridge-i csatában sikerült legyőznie (szeptember 25.[4][5]).[5] Közben,szeptember 28-án[9] ellenfele, Vilmos 6000 harcossal[8]Pevenseynél partra szállt. Harold viharos sietséggel délre vonult, hogy visszaverje a normann inváziót[5] (9 nap alatt tette meg aYork ésLondon közötti 280 kilométert[10]). Londonba érve – bízván az angolok számbeli fölényében[10] – szinte pihenő nélkül meneteltette csapatait továbbSussexbe,[10] ahol Vilmos őrcsapatai állomásoztak.[10] Hastingstól mintegy 10 kilométerre, északra[10] ütközött meg a két seregoktóber 14-én.[9] Haroldot meglepte, hogy Vilmos kezdeményezte a csatát,[10] hiszen ő akart meglepetést szerezni,[10] mégis őt érte váratlanul a normann íjászok nyílzápora.[10] A csata, amely reggel kezdődött, még délután három órakor is eldöntetlen volt,[9] míg végül Vilmos kicsalta az angolszászokat táborhelyükről,[9] azután szembefordulva velük rémes csatában tönkreverte őket.[9] Az ütközetet végül egy vaktában felröppent nyílvessző döntötte el, amely eltalálván halálra sebezte Haroldot[11] (a szemébe fúródott). Tetemét megtalálták a csata után, de annyi seb borította, hogy még tulajdon édesanyja sem ismerte fel holttestét.[9] Vele halt ki a régi angolszász királyi ház.[6]
Harold1066 márciusában[1]Yorkban[1] házasodott össze Ealdgythtel[1][12] (1042 –1070 után), Merciai Ælfgar leánya volt, két utószülött gyermeket szült felesége neki:
↑A Cerdic-háznak nem a Hitvalló Eduárd-féle ágához, azazNagy Alfréd leszármazottjai közé tartozott, hanem Alfréd fivérének, Ethelberbehtnek a családjába való volt.
↑abcdefMagyar Nagylexikon, 9. kötet, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999,ISBN 963-9257-00-1, 210. oldal
↑abcdePetr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas:Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter,ISBN 963-645-053-6, ill.ISBN 963-203-017-6, 94. oldal
↑abcdeRévai nagy lexikona, IX. kötet (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 501. oldal
↑Szántó Tibor György:Anglia története, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992,ISBN 963-7425-53-5, 26. oldal
↑abcdefghijSzántó Tibor György:Anglia története, 27. oldal
↑abcdefTolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991),ISBN 963-7765-03-4, 424. oldal
↑abcdefghSzántó Tibor György:Anglia története, 28. oldal
.svg)
