Ez a lap egy ellenőrzött változata
A801 azIBM egy kísérleti processzora és az arra épülő miniszámítógépe volt az 1970-es évek közepétől és az 1980-as évekig; ez volt az elsőRISC processzor. Magát a 801-es processzor architektúrát az IBM különböző nagyszámítógépek kontrollereiben használta fel egészen az 1980-as évekig. Ez a processzor nagy hatással volt azIBM POWER architektúrára.
1974-ben az IBM egy kutatási projektbe kezdett,[1] amelynek a célja egy nagy telefonkapcsoló hálózat megtervezése volt, amely képes 300 hívást kezelni másodpercenként. A kezdeti vizsgálatok szerint egy hívás valós idejű feldolgozásához 20000 gépi utasításra volt szükség, ebből következik, hogy a teljes berendezés kezeléséhez egy legalább 12MIPS teljesítményű processzor szükséges. Ez abban az időben rendkívül nagyra törő célnak számított, figyelembe véve a korabeli gépek, pl. a System/370, 1-2MIPS körüli teljesítményét.A kutatócsoport aSystem/370 nagyszámítógépen futó programokat tanulmányozta, a gépi utasítások szintjén: a lefordított kód végrehajtását követték nyomon és elemezték.A kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy a korabeli komplex utasításkészletű (CISC) processzorok legtöbb utasítása felesleges / kidobható, mivel csak olyan egyszerű műveletekre volt szükség, mint I/O, ugrások, regiszterek közti összeadások és egyszerű aritmetikai műveletek, adatmozgatás regiszterek vagy regiszterek és memória között.
Az egyszerű tervezési filozófia, amely szerint egy összetett művelet minden lépését pontosan egy gépi utasítás végzi, és minden egyes utasítás végrehajtása ugyanazon állandó idő alatt történik, vált a későbbiekben ismertté mint RISC (mint tervezési elv).
1975-ben a telefonkapcsoló projektet leállították, prototípus nem készült. A kutatás első évében futtatott szimuláció eredményei azonban azt mutatták, hogy a fenti elvek szerint nagyon ígéretes, nagyteljesítményű általános processzor építhető, így egy újabb kutatás-fejlesztési projektet indítottak, 1975 októberében az IBMThomas J. Watson Kutatóközpont 801-es épületében,John Cocke vezetésével. A 801 elnevezés egyszerűen az épület számából ered. A projekt feladata egy miniszámítógép, egy compiler és egy vezérlőprogram kifejlesztése volt, amely jelentősen olcsóbban és gyorsabban képes futtatni a már meglévő programokat.[2] A meglévő eredmények, pl. a nagyszámú programvégrehajtási statisztika, alapján kialakult egy olyan nagyon kicsi és nagyon gyors mag elméleti terve, amely egy tetszőleges gépmikrokódját képes lenne futtatni.
A processzort eleinte szimulációként futtatták, elkészült hozzá egy programnyelv: aPL.8 és egy optimalizálófordító. Már a szimulált processzor nagy teljesítménynövekedést mutatott, sebessége a System/360 gazdagépen 3-4 MIPS volt. Később elkészítették a processzor prototípusát is, amit szintén 801-nek nevezték el. A 801CPU már működött 1980 nyarán. A megvalósításbipolárisemittercsatolt logikájú, Motorola MECL-10K technológiával készült, többwire-wrap technikával szerelt lapból állt. A CPU órajel ciklusa 66 ns volt, ami kb. 15.15 MHz, és kb. 15 MIPS teljesítménye volt.Az első prototípus 24 bites volt, virtuális memóriát nem használt. A következő változat már teljesen 32 bites volt: minden utasítása 4 bájtos, 32 db 32 bites regisztere volt, külön utasítás- és adat-gyorsítótárat kapott, virtuális memóriát használt. A processzorokat az IBM megpróbálta kereskedelmi termékekben felhasználni, ennek eredményeként jött létre aROMP processzor, ami szintén a 801-es fejlesztés egyik mellékága, de kevés sikerrel. A processzort az IBM különböző eszközeiben alkalmazta, pl. S/370-es gépek kontrollereiben, hálózati vezérlőkben és azIBM 9370 nagyszámítógép magjában is.
A 801-es processzorral szerzett tapasztalatok alkalmazást nyertek a későbbiAmerica Project-ben, ami azIBM POWER architektúra kifejlesztéséhez és azRS/6000 asztali számítógépekhez vezetett.
John Cocke a 801-en végzett munkájáért1987-ben elnyerte aTuring díjat[3] és1994-ben megkapta aNemzeti Tudományos Érdemérem kitüntetést(National Medal of Science).[4]
Informatikai portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap