A világhatalmi ambíciókat dédelgető ifjú uralkodó az európai hegemónia megszerzéséért kirobbant harcba bekapcsolódva, trónra lépését követően számos hadjáratot vezetett a Földközi-tenger térségébe ésKözép-Euróba irányába. 1521-ben bevette Nándorfehérvár, azaz a maiBelgrád várát, 1522-23-banRodosz szigetét, valamint az 1526-osmohácsi csatábanII. Lajos magyar király teljes haderejét megsemmisítette és bevonult Budára. A térségben folytatott hódítás végső, de soha meg nem valósuló céljaBécs bevétele volt.
A Perzsia elleni – Irak elfoglalásával végződő – keleti, és az európaikeresztény hatalmakkal szembeni földközi-tengeri győzelmeit követően a szultán figyelme hűbérese,Szapolyai János halálakor (1540) újraMagyarország felé fordult, annak megszállása mellett döntött. E hódító hadjáratsorozat egyik utolsó epizódja,Szigetvár 1566. évi ostroma alatt, 71 éves korában hunyt el. Halálának helyén eltemetett belső szervei fölé győztes alattvalói hamarosantürbét emeltek. HitveseHürrem szultána volt, aki Szulejmán uralkodásának második felére a birodalom egyik vezetőjévé és férje egyik legfőbb tanácsadójává vált.
Szulejmán valószínűleg1494.november 6-án született a Fekete-tenger partján fekvő kis-ázsiai Trabzonban (Trapezunt). Apja a későbbiI. Szelim szultán, aki ekkor beglerbég (beylerbey) volt a Trabzoni vilajet élén. Anyja atatár származásúAjse Hafsza szultána,I. Mengli Girájnak, az oszmán vazallusKrími Kánság uralkodójának lánya volt.[4]1509-ben, tizenöt éves korában ő maga is kormányzói pozícióba került; nagyapja,II. Bajezid szultán aKrím-félsziget délkeleti partvidékén elhelyezkedőKaffai szandzsák vezetőjévé nevezte ki. Az apja trónra lépését követő éveketSaruhaniszandzsákbégként már a birodalom hatalmi centrumához,Isztambulhoz jóval közelebbiManiszában töltötte. Itt kötött szoros barátságot későbbi bizalmasával, a rabszolga sorból származóPargali Ibrahimmal.[5]
Amikor1520 szeptember 30-án trónra lépett, apja politikájával ellentétben nyugatra fordította figyelmét, sI. Ferenc francia királlyal szövetségben aHabsburg-ház nagy hatalmának megtörését tűzte ki politikájának fő céljául. A franciák később a teljes európai fronton együttműködtek a törökökkel. 1543-ban példáulEsztergom ostromakor a törököket egy francia tüzéregység is segítette. A damaszkuszibeglerbég,Janbirdi al-Ghazali nem ismerte el Szulejmán uralkodását, ezért lázadást szított, melyet a helytartó Ferhat pasa is támogatott. 1521. január 27-én a lázadást leverték, al-Ghazalit pedig megölték. HelyéreAjasz Mehmed pasát nevezték ki.
A többszöri pápai és más tiltás ellenére a törökök folyamatos ellátást kaptak a kor legmodernebb fegyvereiből, és az Oszmán Birodalomban is folyt fegyvergyártás, amelyet európai rabok, olasz és francia kalandor mesteremberek, és az inkvizíció üldözései elől főleg Spanyolországból menekülő zsidók segítettek. Amit a törökök nem tudtak pénzért megvenni vagy helyben legyártani, azt hadizsákmányként is megszerezhették.[6] Trónra lépését követően Szulejmán szinte azonnal, már1521-ben a Habsburg-házzal szövetségben álló, és európai hatalmi törekvéseinek útjában állóMagyarország ellen fordult.
Magyarország megtámadása szükségszerűen következett be, a rutinszerűen működő oszmán hadigépezetet működtetni kellett, ugyanakkor a keleti perzsaellenes háborúkat be kellett fejezni. Magyarország már régóta határos volt az Oszmán Birodalommal, ezért áttevődött ide a hadszíntér.[7]Szulejmán1521.május 18-án élete első hadjáratára indult mintegy ötvenezer fős seregével. Az oszmán hadvezetés megosztott volt a háborús célok tekintetében, végül aruméliai török sereg Ahmed vezetésévelSzabács, míg azanatóliai had Piri Mehmed nagyvezírrelNándorfehérvárellen vonult. A magyar védősereg a határvédelem elavultsága, mozgósítási nehézségek, személyes ellentétek, és a készletek kimerülése miatt nem tudta megvédeni a várat. A török sereg az 1521. évi hadjárattal széles rést ütött a délvidéki határszakaszon, ezért egy új védelmi vonal kiépítése vált szükségessé, hogy a következő években induló offenzívát valamiképp megállítsák. A magyar határvédelem nehéz feladat előtt állt, amit az is jelzett, hogy 1525-ben egy kisebb seregre volt szükség ahhoz, hogy Jajca elszigetelt végvárába megérkezzen az ellátás.[8]Szabács,Nándorfehérvár ésZimony elfoglalásával[9] utat nyitott az oszmán fegyvereknek és befolyásnak nyugat felé (magyar–török háború [1521–1526]). A sikert a törökök nem tudták teljes mértékben kiaknázni, mert az anatóliai sereget Szulejmán hátrahagyta egy esetleges perzsa támadás kivédésére. Ezzel azonban elvesztette annak lehetőségét, hogy aKemálpasazáde-krónikában is írt végső célját, Budát elfoglalhassa.[10]
1522-ben a szultán a Földközi-tenger keleti térsége felé indult és meghódította ajohannita lovagrend ellenőrzése alatt állóRodosz szigetét a (rodoszi hadjárat). A hadjárat során a szultán tekintélyes erődöt építtetett Marmaris városában, amely az oszmán flotta támaszpontjául szolgált. Öt hónapos ostrom után a lovagrend feladta a szigetet és szabad elvonulást kapott Szulejmántól. Rodosz bevétele során 50 és 60 ezer török katona vesztette életét az ostrom és a járványok miatt (az európai szerzők állítása szerint 64 ezren haltak meg csatában és további 50 ezren járványban). Miután1525-ben a győztespaviai csatát követően V. Károly Nyugat- és Közép-Európa ura lett, Szulejmán figyelme ismét Közép-Európa felé irányult.
Szulejmán rabokat végeztet ki elefántokkal Nándorfehérvárnál, török miniatúra (1521)
A török hadvezetés tisztában volt Magyarország belső állapotaival, ráadásul 1524-ben meghaltI. Iszmáíil sah, emiatt az Oszmán Birodalom mentesült a perzsa fenyegetéstől, a Habsburg–francia háború pedig Magyarországot védtelenné tette.[11] Szulejmán a török haderő mennyiségi és logisztikai fölényének köszönhetően1526.augusztus 29-én amohácsi ütközetben vereséget mért a magyar királyi haderőre, majd szeptember 10-én győztesként vonult beBuda várába. Bár aMagyar Királyságot aSzerémség várainak kivételével ez alkalommal állandó jelleggel még nem szállta meg, a mohácsi csatavesztés az ország sorsát hosszú időre eldöntötte. A hadjárat következményei közé tartozott, hogyII. Lajos halála lehetővé tette aHabsburg-ház csehországi és magyarországi trónra jutását.
Kettős királyválasztás és polgárháború Magyarországon
Szulejmánnak nem kedvezett aHabsburg-ház közép-európai megerősödése, ezért újból Magyarország felé fordult, ahol az oszmán stratégiának megfelelően a belső megosztottságra épített.[12]I. Ferdinánddal szembenSzapolyai Jánost támogatta, majd Szapolyai megsegítése ürügyén1529-ben harmadszor vezetett hadat Magyarországra.
Hadjárata céljául ezúttalBécs bevételét tűzte ki, de aNiklas Salm által hősiesen védelmezett várost nem tudta elfoglalni, így 40 000 ember elvesztése utánoktóber 14-én kénytelen volt az ostromot beszüntetni. Bécs elfoglalása és a Habsburgok legyőzése egyértelműen azzal a következménnyel járt volna, hogy Magyarország véglegesen és teljesen betagolódik az Oszmán Birodalomba. Maga Szulejmán írta egy levelében 1541-ben, hogy a meghódított Magyarország időben túl messzire esett a birodalomtól, ezért annak vezetését Szapolyaira bízta, akit az1526. évi székesfehérvári országgyűlés királlyá választott. 1542 decemberében Erdély rendjei érvénytelennek mondták ki agyalui egyezményt, és adófizetést vállalva inkább behódoltak a szultánnak.[13] Ugyanakkor az a magyarázat sem vethető el, mely szerint Magyarország megszállására kényszerből, a Habsburg fenyegetés miatt került sor, vagy azt a törökök csak felvonulási területnek és ütközőzónának használták. A történészek Szulejmán magyarországi szándékait illetően igen változatos álláspontokat vallanak.[14]
Az Oszmán Birodalom – Szulejmán hódításai rózsaszínnel
Az előbbit egy újabb sikertelen hadjárat követte1532-ben, melyetJurisics MiklósKőszeg védelmezésével tett emlékezetessé. Szulejmán, aki 1529-ben már sikertelenül ostromolta Bécset, most szerette volna a Habsburgok Bécs alatt összpontosított haderejét elcsalni, hogy nyílt csatában vívhasson meg velük és úgy gondolta, hogy ezt a céljátKőszeg ostromával és elfoglalásával éri el. ABécs előtt álló hatalmas birodalmi csapatok (cseh, magyar, olasz, spanyol hadakkal) készen várták a törököket. A vár bevételéért indított támadás azonban meglehetősen felemás eredménnyel zárult. A védők kifejezetten erős ellenállásával szembesülve a szultán elfogadta a hosszabb távon védhetetlen erőd kapitánya által ajánlott egyezséget: a török győzelem jeleként kitűzték a várra a félholdas zászlót, de a törökök nem szállták meg a várat, sőt a vereséggel felérő győzelem után Szulejmán eredeti tervét feladva visszafordult Kőszeg alól. Nagy valószínűséggel visszariadt aBécs előtt felsorakozott hatalmas, mintegy nyolcvanezer fős császári (cseh, magyar, olasz, spanyol) hadakkal való nyílt összecsapástól. Szulejmán számára igen kockázatos lett volna egy ilyen csata, mert seregének csak töredékét képezték a nyílt harcmezőn is helytállni képes janicsár és szpáhi egységek, hadseregének tekintélyes része irreguláris egységekből és a moldvai vajda fegyvereseiből állt.[15]
1541-ben I. (Szapolyai) János király előző évi halála, és az ennek nyomán kitört utódlási harc ismét Magyarországra szólította a szultánt.
A vazallus Erdélyt Szapolyai özvegyének, Izabellának és fiának,János Zsigmondnak adományozta, hogy a keleti részek felől biztosítva legyen, majd Nyugat-Magyarország ellen fordult. Ettől kezdve nemhogy Bécset nem érhette el, de meg kellett vívnia olyan nyugat-magyarországi várakat is, amelyeket korábban könnyelműen kiengedett a kezéből.[16] Ez alkalommal megverte a Budát ostromlóWilhelm von Roggendorfot, majdaugusztus 29-én a szultáni táborba rendeltIzabella királyné és a magyar főurak,Török Bálint és Fráter György távollétében csellel kezébe kerítette a várat. Ezt követően a Duna–Tisza közét török tartománnyá tette.
1556-ra hosszú távon rendeződött Erdély sorsa is. Öt évnyi Habsburg-uralmat követőenJános Zsigmond visszatért Lengyelországból, ahol ezt követően török vazallusként uralkodott a Szulejmán szultán bábáskodásával létrejött, széles körű belső autonómiával rendelkező, de külpolitikai értelemben azOszmán Birodalomtól függőErdélyi Fejedelemség élén.
1566-ban az idős szultán személyesen vezetett hadat védencének, János Zsigmondnak érdekében az 1564-ben trónra lépettMiksa király ellen. EzúttalSzigetvárt vette ostrom alá.
A szultán személyes jelenléte már csak azért is szükséges volt, mert az elmúlt tíz évben Szulejmán szinte ki sem mozdult udvarából. A korábban (1558-ban) aII. Mehmed által megkezdett uralkodói elzárkózás miatt Szulejmánt kritikák érték, arra ösztönözve a szultánt, hogy újabb győztes hadjáratot vezetésére vállalkozzon. Később, 1566-tól már állandó gyakorlat lett, hogy a hadsereget nem maga az uralkodó, hanem kinevezett vezírek, aszerdárok vezették, de Szulejmán ekkor ezt még nem tehette meg.[20]
Szigetvár ostroma 1566-ban
AZrínyi Miklós által páratlan hősiességgel védelmezett vár bevételét Szulejmán már nem élhette meg.1566.szeptember 6-án, az akkor még ostromlott vár falai alatt halt meg.[21][22] Az ostrom sikere érdekében halálát a nagyvezír és alvezérei titokban tartották a hadsereg előtt, sőt a győzelem után is úgy szállították kocsijában Nándorfehérvárra, mintha élne. A majdnem 72 éves, 46 éven át uralkodó szultánt fia,II. Szelim követte a trónon. Halála után Szulejmán belső szerveit Szigetvár mellettTurbékon, testét pedigIsztambulban temették el.
Magyarországi sírhelye a legutóbbi időkig ismeretlen volt, de a Zrínyi-Szulejmán Kutatócsoport[23] tagjai által a Szigetvár-turbéki szőlőhegyen 2015-ben elkezdett régészeti feltárás eredményei azt jelzik, hogy ott szinte biztosan az ő türbéjének a maradványait találták meg.[24][25]
Szulejmán apja, I. Szelim 1514-ben győzelmet aratottI. Iszmail perzsa sah felett, 1516-1517 folyamán pedig meghódította az egyiptomi központúMameluk Birodalom által irányított területeket:Szíriát,Palesztinát, azon belül az iszlám harmadik legszentebb városát,Jeruzsálemet és magátEgyiptomot is, aminek köszönhetően befolyása alá kerültArábia leggazdagabb része, így az iszlám két legszentebb városa,Mekka ésMedina. Szulejmán uralkodása alatt ezzel szemben a Duna-medencei és a földközi-tengeri terjeszkedés élvezett prioritást. Nem utolsósorban azért, mivel az I. Szelim alatt a perzsa fronton vívott harcok nagy emberveszteséggel jártak, továbbá vallási okokból sokan kifogásolták az iszlám világon belüli konfliktusokat.[26]
Az 1530-as években a szultán figyelme egy időre mégis a keleti ügyek felé fordult. A Perzsiát uralóSzafavidákkal vallási és ideológiai alapon mindvégig szemben állt az Oszmán Birodalom, magát a hadjáratot mégis az váltotta ki, hogy a bagdadi ésbitlisi oszmán vezetők átálltak a perzsa sah oldalára. Szulejmán 1533-banIbrahim nagyvezírt küldte erős csapatokkalIrakba, majd 1534 nyarán személyesen is a sah ellen vonult. Az1533–1535-ös háborúban a perzsák ellen folytatott hadjárat során az oszmán sereg kétszer is bevonultTebrizbe, elfoglaltaBagdadot ésIrak nagy részét, ahol új tartományokat sikerült szervezniük. 1546-ban a bagdadi beglerbégnek sikerült elfoglalnia a dél-mezopotámiai Bászrát, amivel Irak egésze a törökök kezére került, egyúttal kijutottak a Perzsa-öbölhöz és megszerezték a közel-keleti kereskedelmi útvonalak fölötti teljes ellenőrzést is.
Szulejmán a Szafavidák megtörése céljából 1548–1549-ben hozzáfogott a második keleti hadjáratához. A perzsa haderő kitért a támadás elől és a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, emiatt és a kemény tél miatt a török sereg nem győzhetett a kaukázusi hadszíntéren. 1553-ban a szultán harmadik, egyben utolsó hadjáratára indult a sah ellen. Bár Szulejmán visszafoglalta Erzurumot és átkelt az Eufráteszen, a sah seregének kitérő harcmodora ebben az esetben is megfosztotta győzelmétől. A hadakozást az 1555-ös békekötés zárta le, amelyben a szultán lemondott a Tebrizre és Jerevánra formált igényéről, a perzsa sah viszont elismerte az oszmán fennhatóságot Irak egésze, valamintÖrményország ésKurdisztán jelentős része fölött.[27]
I. Szelim erőfeszítése ellenére az Oszmán Birodalom elsősorban szárazföldi hatalom maradt, a Földközi-tenger térségében a johannita lovagrend és V. Károly Spanyolországa állott a török ambíciók útjában. Szulejmán azonban Rhodosz 1522–1523-as elfoglalásával felszámolta a birodalom fővárosa és a Közel-Kelet közötti tengeri összeköttetés útjában álló utolsó akadályt is. A szultán hatalmas hajóhad építésébe kezdett, a törökök tengeri uralmát pedig tovább erősítette azészak-afrikai berber kalózok oszmán szolgálatba állásaKhair ad-Din vezetésével.
Szulejmán és V. Károly összecsapásainak hadszíntere idővel a Földközi-tenger nyugati részére helyeződött át. Ennek során a török és észak-afrikai hajók rendszeresen fosztogatták Spanyolország, Itália és Szicília partjait. Az oszmán csapatok rendszeresen lerohanták Dél-Európa tengerparti területeit és egész települések lakosságát rabolták el. A törökök egy-egy hadjárat során akár több ezer embert is magukkal hurcolhattak. Így például aNápolyi-öbölből 1544-ben 7000, 1551-benGozo szigetéről 5000, 1554-benCalabriából 6000, 1566-banGranadából 4000 embert raboltak el.[28] (Esetenként előfordult, hogy olyan sok foglyot ejtettek, hogy a túlterhelt hajókról a gyengébbeket a tengerbe ölték.[29])
Szulejmán az 1530-as és 1540-es években több szerződést kötöttI. Ferenc francia királlyal. A Földközi-tengeren az oszmánok és a franciák összefogtak a Habsburgokkal és szövetségeseikkel szemben, 1544-ben például az egyesült török–francia flotta lerohantaNizzát.
Málta szigetétV. Károly német császár és spanyol király 1530-ban a johannitáknak adományozta, ahol a Rodoszról kiszoruló lovagrend fenntarthatta államát. Részt vettek avelencei–török háborúkban és aspanyol–török háborúkban,1551-ben és1565-ben visszaverték aMáltát támadó török haderőt. Noha a szigetet később sem sikerült birtokba venniük, a törökök földközi-tengeri hegemóniája a sorozatos győzelmek eredményeként, amit aII. Fülöp spanyol király hajóhadára mért 1560. évi megsemmisítő csapás koronázott meg, kiteljesedni látszott.
Szulejmán halála után ennek az1571-eslepantói csata vetett véget, amelyben az egyesültspanyol,velencei éspápai hajóhad vereséget mért atörök flottára. A keresztes győzelem eredményeként a török flotta gyakorlatilag megsemmisült.[30]
Szulejmánnak ágyasaitól (Fülhane ésGülfem), valamint hitveseitől (Mahidevran ésHürrem) összesen 12 gyermeke született. Törvényes felesége azonban egyedül a szláv származású, rabszolgaként Szulejmán háremébe került Hürrem szultána (eredeti nevén Anasztázia vagy Alexandra Liszovszka) volt, akivel1534-ben hivatalos házasságot kötött, és aki az uralkodóhoz fűződő mély érzelmi kötődését kihasználva, addig példa nélkül álló hatalmi befolyásra tett szert az udvarban.Musztafa herceg megöletése után anyját,Mahidevrant SzulejmánBursába száműzte.
Szeretett asszonya szépségén túl intrikus természetéről is híres (vagy hírhedt) volt. Nemcsak a birodalom, hanem Szulejmán felett is szinte korlátlan hatalma volt. Elérte többek között azt is, hogy a szultán megölette bizalmasát és barátját,Pargali Ibrahim pasát, a birodalomnagyvezírét és legidősebb,Mahidevrantól született fiát,Musztafát. Ez utóbbival biztosította a trón öröklését saját fiának,Szelim hercegnek. Cselszövéseit lánya,Mihrimah és veje,Rüsztem nagyvezír, valamint Mose Hamon, a szultán zsidó orvosa segítette. A padisah az őt ért személyes veszteséget és a birodalom belső békéjének megingását felismerve mély apátiába süllyedt, de mélyen szeretett feleségét sohasem küldte el magától. Hiába voltak távol egymástól hetekig, hónapokig, esetenként évekig, folyamatosan tartották a kapcsolatot. 1558-ban bekövetkezett halála után 8 évig gyászoltanevető asszonyát (a Hürrem név törökülvidámat jelent). Ezután az ugyancsak jelentős intrikus Mihrimah lépett anyja helyébe, kihasználva, hogy utolsó éveiben a szultánnak egyedül az őt Hürremre emlékeztető Mihrimah nyújtott némi vigaszt.
A szultán öt fia közülMusztafa volt a trónörökös, és őt Hürrem első fia,Mehmed követte a sorban. Musztafát azonban árulás vádjával kivégezték, Mehmed pedig fiatalon meghalt, így reális trónigénnyel csupán Szulejmán és Hürrem második és harmadik fia,Szelim ésBajazid nevű öccse léphetett fel (a beteges, púposDzsahángír ugyancsak meghalt fiatalon). Bajazid igen tehetséges katona és politikus volt, ám apjuk Szelimet favorizálta és katonailag is támogatta, amikor a testvérek rivalizálása nyílt összecsapássá fajult. A veresége után a perzsa sahhoz menekült Bajazidot meg is ölette, amivel a korona gyakorlatilag Szelim ölébe hullott.[31]
Nemcsak mint hadvezér tűnt ki, de az ő idejében hozott törvények miatt is az egyik legnagyobb hatású török uralkodó volt. Fejlesztette azipart,kereskedelmet ésföldművelést, bőkezű volt a tudósok és költők iránt, és szigorúan ellenőrizte a hivatalnokokat. Családi körben azonban igazi keleti fejedelem volt, zsarnok és kegyetlen. Hogy kedvenc feleségétől,Hürremtől (Rokszolánától) született második fiának,Szelimnek a trónt biztosítsa, első feleségétől,Mahidevrantól született gyermekét, Musztafát megölette.Hürremtől született fiai közül egyet öletett meg, a testvérével, Szelimmel az utódlásért kitört harcban alul maradtBajazid herceget, aki Hürremtől származó fiai közül leginkább hasonlított anyjára. (Ezért is voltRokszolana kedvence.)
Ugyanakkor olyan értékelések is születtek személyét illetően, hogy az Oszmán Birodalom katonai potenciálját rosszul, határozott célok és eredmények nélkül használta fel. Stratégiai elképzelések nehezen ismerhetők fel a négyfrontos hódításokban, minden arcvonalon helyt akart állni és nem keresett vagy talált prioritást. Kereskedelmi politikája alapvetően elhibázott, nem távolodik el a középkori sémáktól.[32] Az oszmán törekvések Magyarországon azért buktak meg, mert a birodalom erőit meghaladó célokat tűztek ki, de Szulejmán hibás lépései következtében – Erdély önállósítása, tétova, elkésett hadjáratok Magyarországon, 1540 után elkeseredett küzdelem a központi területek ellenőrzése miatt – azt sem érte el, amire képes lehetett volna.[33]
Szulejmán ábrázolása magyar vonatkozású török miniatúrákon
Szulejmán személyének és a szultáni udvar belső életének populáris hangvételű tévés feldolgozása a 2011 és 2014 között, több mint negyven országban, köztükMagyarországon is sugárzottSzulejmán (eredeti nevén Muhteşem Yüzyıl – Nagyszerű század) című szappanopera.[34]
↑A Szulejmán című tv-sorozattal kapcsolatostudnivalókArchiválva2017. május 24-i dátummal aWayback Machine-ben magyar nyelvű weboldala. (Hozzáférés: 2016. 06. 21.)
↑Crowley, 2014:Crowley, Roger.Tengeri birodalmak – Végső csata a mediterrán térség feletti uralomért, 1521–1580, ford. Varga Benjámin, Budapest: Park Könyvkiadó, 97–113. o. [2008] (2014).ISBN 9789633550441. Hozzáférés ideje: 2017. február 15.
↑Fodor, 1991: Fodor Pál:Magyarország és a török hódítás, Argumentum Kiadó, 1991,ISBN 963 7719 02 4
Fodor Pál – Hegyi Klára – Ivanics Mária:Török és tatár hódítók, Kossuth, Budapest, 1993,ISBN 963-09-3614-3
Peirce, Leslie P.:The Imperial Harem. Women and Sovereignty in the Ottoman Empire, Oxford University Press, Oxford–New York, 1993,ISBN 0-19-507673-7
Fodor Pál:A szultán és az aranyalma, Balassi Kiadó, 2001,ISBN 963 506 364 4
Fodor Pál:I. Szülejmán, a „Nagyszerű” és a „Törvényhozó”, In.Szülejmán szultántól Jókai Mórig – Tanulmányok az oszmán-török hatalom szerkezetéről és a magyar-török érintkezésekről, BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2014,ISBN 978-963-9627-76-5
I. Szulejmán naplói (az 1521, 1526, 1529, 1532-ik év), 277–363. o. In: Thúry József: Török-Magyarkori Történelmi emlékek I., Török történetírók, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1893
Fekete Lajos:Szülejmán szultán, Akadémiai, Budapest, 1967 (Életek és korok)
Zay Ferenc:János király árultatása / Kis Péter:Magyarázat / [Bánffy György]:Második János… török császárhoz menetele, összeállította és a szöveget gondozta: Kis Péter,Magyarázatát fordította és a bevezetőt valamint a jegyzeteket írta: Bessenyei József, Balassi, Budapest, 1993, (Régi magyar könyvtár, Források 2.),ISBN 963-7873-20-1
Nagy Szulejmán szultán és kora – Kanunî Sultan Süleyman ve Çaği, összeállította és a bevezetőt írta: Gerelyes Ibolya, (magyar és török nyelven), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1994,ISBN 2310001558591
R. Kelényi Angelika:Szulejmán – Sorozat és történelem, szerzői kiadás, Budapest, 2014
Pap Norbert (szerk.):Szülejmán szultán emlékezete Szigetváron, PTE Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, Pécs, 2014
A Magyarországon maradt szív – Nagy Szulejmán szultán (kiállítási katalógus), fotó: Mustafa Aksay, Yunus Emre Enstitüsü, Budapest, 2016
Dávid Géza–Fodor Pál:„Az ország ügye mindenek előtt való” – A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei, 1544–1545, 1552, História (MTA Történettudományi Intézete), Budapest, 2005, (online elérés)
Dávid Géza–Fodor Pál (szerk.):„Ez az ügy fölöttébb fontos” – A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559–1560, 1564–1565), História (MTA Történettudományi Intézete), Budapest, 2009, (online elérés)
Szulejmán szultán Szigetváron – A szigetvári kutatások 2013–2016 között, szerkesztették: Pap Norbert és Fodor Pál, Pannon Castrum Kft., Pécs, 2017
M. Tayyib Gökbilgin:Nagy Szulejmán szultán, fordította: Pál Laura, Napkút, Budapest, 2020
Pap Norbert (szerk.):Turbék – Szulejmán szultán zarándokvárosa, BTK–PTE, Budapest–Pécs, 2020, (Szigetvár-könyvek)
Fodor Pál:Turbék – Szulejmán szultán szigetvári Türbevárosa a 16-17. századi oszmán-török forrásokban, közreműködött: Dorogi Ilona, BTK, Budapest, 2020, (Szigetvár-könyvek)
.jpg)
